Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-31 / 90. szám
4 ofđetf. BACSMEGYEI NAPLÓ 90. szám rtondja a lopásokat. Kormos János -adta az eszméU a lopásokhoz, ő beszélte rá a többit, hogy alakítsanak közös haszonra tolvaj-társaságot. Az első expedíció a következő volt 1919. év ősze táján, egy viharos éjszakán befogták Kormos lovát — egy lova volt még akkor — a régi, rozzant kocsijába és elindultak kocsit lopni. Ez kukoricaszedéskor volt, amikor sok kocsi volt a tanyákon. A feketicsi földeken találtak egy jó kocsit. A magukkal hozott rozoga szekere' széjjel szedték, rárakták az idegen, jó kocsira, befogták a lovat és elhajtottak. Most már volt alkalmas szálliteszközük a későbbi lopásokhoz. 1920. év telén »el lett hozva« — mondja Goda — Feketicsröl egy eke, s több más gazdasági eszköz. A harmadik expedíciónál lisztet, korpát és ismét egy kocsit loptak, aztán egy más alkalommal székeket vittek el egy tanyáról, leszereltek egy gémes kutat, egy háztetőt, a verbászi földeken loptak hat tyúkot és két lóra való szerszámot, más alkalommal egy zsákban 50 drb kis csirkét, 9 kacsát és egy sparhert loptak. De nem mindig ilyen apróságokról volt szó. Egyszer, 1920. év őszén elhajtottak három hizott sertést és végül — ez volt a tizenharmadik expedíciójuk —- két szekéren 30 métermázsa kukoricát. loptak el egy tanyáról. A femhármas szám azonban rossz kabala, éppen ennél a tizenharmadik lopásnál fogták meg a társaságot. Egyik szomszéd észrevette, amikor éjjel a lopott kukoricát a »központba«, Kormos házába szállították, bejelentette az esetet a csendőrségnél és lefülelték az egész társaságot. A töhbi vádlott is teljes beismerésben van. A tanuk, illetve károsultak nagyobb lésre nem kiván kártérítést, egy kis részük pedig visszakapta a lopott holmit. A tárgyalás reggel 9 órától, kevés megszakítással, esti 6 óráig tartott. A perbeszédek után a bíróság meghozta Ítéletét, mely szerint Kormos Jánost három és fél évi fegyházra, Goda Sándort 3 évi, Dorogi Mihályt 2 és fél évi {egyházra itélék, beszámítva egy év és négy havi vizsgálati fogságot. Kovács Dávidot egy havi, Gurnyák Gergelyt 1 és fél havi, Gurnyák Pált J havi, Bresznovszki Pált 2 havi és Szokola Istvánt 8 napi fogházra ítélték. Az elítéltek megnyugodtak az ítéletben, az ügyész felebbezett. A Fersián-ttgy tárgyalása Budapest. A kémkedéssé vádok Persian ÁJ m és R iőd Alpár bűnügyében ma folytatták a tanukíha I- gatásokat. A bíróság Vitáit Ferenc msgá.ihivatalnok iényeptelen tanúvallomása után dr, Andrejka Károly rendőrfőkapitány-helyettest hal gatia k , Andrejka Károly t nuvalloinásábar előadta, hogy az a két nyugta, amelyet a rendőrkapitányságnak beszólgáltaitak, noteszlaton volt írva. A rendőrkapitányt vallomáséra a bíróság megesket'e. Utána dr. Bellák Vümos rendőrkapitányt hallgatta ki. Tanú elöadt hogy emlékszik arra, hogy látott két nyugtát, az egyik 10C0 koronáról a másik 5000 koronáról volt Hállitva. Arra nem emlékszik, hogy R nyugtákon miféle aláírás volt. Tanul a bíróság megeskette. Ezután Farkas Róbert államrendőrségi detektívet hallgatták ki. Farkas Róbert elmondotta, hogy 6 közvetlenül nem szerepelt az ügyben, csak a háttérben állott, ó Szendrőtől két no-Páris. A Petit Párisién értesülése szerint a nézeteltérések London és Párls között Poincarénak Curzo lorddal tartott tanácskozáson jelentkeztek először. Francia részről ragaszkodnak ahhoz, hogy a lefegyverkezésre, a jóvátételre és a békeszerződésekre vonatkozó minden kérdés kikapcsoilassék a genuai tárgyalás anyagából. A Petit Párisién és az Echo de Paris szerint bizonyosra vehető, hogy a francia delegáció visszavonul a konferenciáról, mihelyt ezek a kérdések szóvátétetnek. Poincaré egalább igy nyilatkozott több Ízben. A Daily Mail értesülése szeint különben az angol kormány véleménye is megoszlik arra nézve, hogy bizonyos kérdéseket helyes-e a genuiai tárgyalásba bevonni. A tegnapi londoni minisztertanácson, — írja a Daily Mail — például több miniszter a leghatározottabban ellenezte L'oyd George-nak azt r szándékát, hogy elismerje a szovjet kormány!. Churchill kijelentette, ho vezesrtben inkább leteszi tárcáját. Paris. A Chicago Tribune szerin' az angol kormány Genusban öt portra nézve szándékozik előterjesztést tenni, melyek a kővetkezők; 1. Nemzetközi kölcsön az elértékelenedctt pénzű országokn k; 2. visszatérés az aranyvalutára; 3. nemzetközi bankegyezmény a valuták megalapozására; 4. 20 millió dollárnyi nemzetközi alap létesítése Oroszország támoga-A bécsi színházigazgatók olEenzivája Max Reinhart ellen A német rendezés atyamesterének, á magyar származású Max Reinhardr.ak keleti hóditő tervei már hosszabb idő ót* kísértenek, nemcsak az osztrák, hanem az utódállamok sajtójában is. Az újságok közölték, hogy Reinhard berlini intézeteinek fentartásával Bécsbe készül, hogy a schönbrunni udvari kamarmaszinház kibérlésével bázist teremtsen magárak további, az utódállamok felé irányuló müvészkörutakra, melyeknek kapcsán Reinhard bécsi intézetének színészi együttese Magyarországnak, Csehszlovákiának, Romániának és Jugoszláviának mutatkozna be. Reinhard bécsi terjeszkedésének ezért művészi szempontból egyenesen kiszámíthatatlan jelentősége lett volna. Az új rendezői teremtés a klasszikusok reinhardi interpretálása bevonult volna az utódállamok és az egész dunai Európa a háború után némileg elszigetelt színházi világába. Reinhardnak azonban igen sok ellensége van a konzervatív színpadi körök és kritika régióiban. Nem volt tehál a beavatottak számára egyáltalában meglepő, hogy mindjárt Reinhard bécsi terveinek első kísérleteinél a császárváros színigazgatói között rendkívül erőteljes oppozició ütötte fel a fejéi a világhódító Max Reinharddal szemben. Ez az ellenzék, harcban a legkülönbözőbb fegyvereket használta, tekintettej arra, hogy. különböző jellegű és teszlapon írott Ms nyugtát kapott, amelyen Keresztély Árpád aláírása volt. Az egyik 5000 koronáról, a másik 1300 koronáról volt kiállítva. Tanú megesketését sem a biróság, sem a feiek nem kívánják, Sására; 5. a tulmagas védvámok kiküszöbölése. Páris. A genuai korferencia idején angol, francia, olasz, német, orosz nyelven írott újságot adnak ki, melynek szerkesztését egy nemzetközi bizottság vállalta. Páris. A minisztertanács elhatározta, hogy Barthou igazságügyminisztert küldi Genuába, mint Franciaország főképviselőjét. Páris. A F garó a genuai konfe renciáv 1 kapcsolatban irja, hogy Poincarénak nem áll hatalmában megállapítani azokat a feltételekéi, amelyek mellett Németország és Oroszország résztvehetnek a genuai értekezleten. Ez Franciaországra nézve fájdalmas és sötét pont. Jó1 tudják, hogy a két állam Európa újjáépítésével szemben támadó pro grammal jön, amely nem egyéb, mint saját országaik újjáépítési terve. Franciaországnak ki kell jelentenie, hogy szintén Európához tartozik és idényt fart az újjáépítésre. Erre vá laszul az imperializmus vádját veik szemére. Frarciaország genuai szerepe egyáltalában nem könnyű, mert titokzatos veszedelmek selya nehezedik a közvéleményre. Róma. Az itteni kormánykörökben az a hír terjedt el, hogy Facta és Schanzer a genuai konferencia előtt talá kozni fog Pasicscsal és Nincsics külügyminiszterrel Rapallóban, hogy a rapa'lói szerződés végrehaj ásáról tanácskozzanak. tájékozottságu elemekből alakult. A bécsi állami szinházak sáncaiból a Burgszinház igazgatója, Wildgane és Strausz Richard, az ismertnevü komponista harcoltak legelkeseredetteb Reinhard bécsi berendezkedése ellen. A sehőnbrunni karoaraszinház ugyanis a forradalom óta a Burgszinház igazgatásában állott. Nem csoda tehát, hogy az év túlnyomó részében a látogatók teljes hiánya miatt zárva is volt. Mindazontál éppen a schönbrunni »Schlosstheater« és a Burgszinház hivatalos kapcsolatát használták fel arra, hogy Reinhard ellen döntő érveket vigyenek harcba. Azt mondották ugyanis, hogy a bécsi Burgtheater klasszikus stílusát és megszentelt hagyományait veszélyeztetné Reinhard bécsi vendégjátéka. Más színigazgatók nem tudtak még ily komolyan hangzó ellenérveket sem felhozni Reinhard ellen. Ezek inkább színészi körökben intrikáltak a félelmes berlini ellenfél ellen és keresztül vitték, hogy egyes jelentkezésektől eltekintve nem nkadt színész, ki lekötötte volna ni a ,-i bécsi Reinhardintézetnél. , A minisztériumokban folyó Retail ard-ellenes kampánynak pedig az lett az eredménye, hogy visszautasították Reinhard, a Schlosstheater kibérlésére vonatkozó ajánlatát.' Jellemző azonban, hogy mindezek a nehézségek nem vették el Reinhard kedvét attól, hogy Bécsben mégis csak talajt .teremtsen magának. Tárgyalásba kezdett a Theater an der Wien igazgatóival, Karczag yjlmossa! és Marischkával, hogy az ő segítségükkel és a Theater an der Wien színpadán jusson szóhoz Bécsben a reinhardi rendezés. Ilyenformán Reinhard mégis csak megtette az első elhatározó lépést a kelet felé irányuló gtaggione előadások felé. Gárdájába a német művészet legjava tartozik. Egyelőre klasszikus darabok újjáélesztését fogják kultiválni Goethe és Möllere jutnak először szóhoz Bécsben és csakhamar az utódállamokban is Apró koldusok az utcasarkon A gyermeknyomorról sok szó esik manapság és a társadalom lomhán, de mégis megmozdul végre, hogy enyhítsen azoknak a nincstelen, szomorú sorsán, akik nem tehetnek róla, hogy az apjukat néhány szomorú évvel ezelőtt meggyilkolta egy gránát, vagy hogy az anyjuk a kezeinek véresre dolgozásával sem tudja megszerezni nekik a mindennapi karéj kenyerei. A kis szerencsétlenek ijesztő elszaporodásáról és sikoltó nyomoráról azonban minden írott szónál meggyőzőbben beszél az, amit nap-nap után látunk, hogy milyen apró kis gyermekek alkotják ma az utca koldusainak többségét. Felbukkannak ezek a kis kéregetők az utcasarkokon léptennyomon, véznán, rongyosan, szánalmatkeltőn és valahogyan más már a megjelenésük is, mint azoké a jólisraert kis utcakölykőké, akik a mozik és cukrászdák előtt keinek a járókelőktől »egy koronát«. Ezeknek az újfajta gyermek-koldusoknak a szemében csakugyan a szenvedés izzik, az arcukról valóban az éhség sápad ránk megdöbbentően. Az utcasarkokon kívül, a nyilvános helyiségekben bukkannak ezek a kis szerencsétlenek a leggyakrabban elénk. Nem lehet mostanában egy fél óráig sem ülni a kávéházban, vagy valamelyik étteremben úgy, hogy ezek a szerencsétlen gyermek-koldusok, mint maga a vádoló lelkiismeret, fel ne tűnnének az asztalok között. Úgy imboiyognak az ivlámpák-és villanykörték ragyogó fényében, mint sápadt, reszkető árnyék és ahogyan görnyedten, öregesen elnyafogják a kéregetés szokásos koldus-szavait, bennük él az életük egész szörnyű tragédiája: gyerekkorban, amikor még gondtalanul, jókedvűen kellene játszaniok, már a legnagyobb megaláztatás súlyos keresztjét kell viselniök; koldulniok kell. Hogy valahogy nincsen igy jól és hogy egész másképpen kellene lenni, az bizonyos és ezt érzi minden ember. De hogy ki az oka ennek a rémségnek, hogy ki felelős ezért a szörnyű tragédiáért, amely a gyermekleiket ezreit öli meg, azt nehéz volna megmondani. Érzi és tudja ezt jól a hatóság is, amely azelőtt a legdrákóibb szigorral akadályozta meg a gyermekeknek engedély nélkül való koldulását és most tehetetlen az elszaporodott kis kéregetőbkel szemben. Addig, amíg nem lehet szeretetteljes, segitőkezet nyújtani a kis szerencsétlenek felé, addig nem lehet ezzel a mitsem adó kézzel büntetni sem. Azonban tenni kel] valamit. Az utcasarkon, kávéházakban és éttermek’ben elénk bukkanó apró koldusok szörnyű kórusa figyelmezteti a társadalmat, hogy itt a tizenkettedik óra, cselekedni kell, ha meg akarjuk menteni a jövendő generációt, Génuában a valuta javításáról tárgyalnak — Kiélesedett at ellentét Francia- és Angolország kozott —