Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-17 / 76. szám
Ára 1 dinár XXIII. évfolyam Subotica, péntek 1922 március 17 76, szám Bcgjofadk ntmdaa reggel, ünnep etán és hétfőn délben YELEFOH SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ári negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alat) Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lelbach-palota) A lezárt utak Az ehnult hetekben e lap ha" sábjain megszólaltattuk a magyar közgazdasági életnek kiváló reprezentánsait, akik egyértelműen foglaltak állást amellett, hogy a magyar gazdasági életet a politikusoknak hozzá kellene segiteni az utódállamok gazdasági életéhez való szerves kapcsolódáshoz. Ahol az impérium végződik, ott nem végződik a gazdasági érdekeltség, az etnográfiai térkép nem mutatja hiven a gazdasági egységek kontúrjait. Bzek a nyilatkozatok megegyeztek abban is, hogy legelsősorban a jugoszláv állammal kellene keresniök a gazdasági közeledést, mert a két nép nek sok közös emlékű múltja hiven őrzi azokat a tradíciókat, amelyek a politikai és gazdasági közeledés száméra járhatóvá tudja tenni az utat. Volt nemrégiben magyar kormány, amelyik jugoszláv fegyverekkel és jugoszláv katonai segítséggel akarta leverni a magyar tanácsköztársaságot. Veit magyar kormány — s vannak még ma is aktiv magyar politikusok —- akik a magyar trónkérdés megoldását is úgy látnák a leghelyesebbnek, ha az a két állam között szorosabb összeköttetést teremtene. Ilyen politikai törekvések, ilyen tradícióknak átérzése s a gazdasági érdekeknek belátása után mégis azt kell látnunk, hogy a két ország között nincs meg az a kívánatos összhang, amelyikből csak előny származhatnék mindkét államra s nyugalmasabb helyzet az itt élő magyar kisebbségre. A tények ismerete nélkül természetesen nem lehet Ítélkezni. Nem tudjuk, kit, vagy kiket terhelhet a felelősség ezért a hely zetért, amely bizonyára minden felelős tényező akarata és szándéka ellenére jött létre. Mi csak s velünk együtt mindenki, aki nem beavatottja a diplomáciai titkoknak, csak a tényeket látjuk s csak következtetni tudunk a szándékra és törekvésre. Csak azt látjuk, hogy a jugoszláv kormány elégtételt kért a budapesti kormánytól a pécsi jugoszláv megbízottat ért inzultus miatt. S ahelyett, hogy ezt az elégtételt megkapta volna, a baranyai határról egy jugoszláv katonai megbízott újabb bántalmazásáról érkezik hir. A többit már mi szenvedjük: a misera plebs. A budapesti jugoszláv követség nem ad vizű mot magyar útlevélre, a beogradi magyar követség r. középkori büntetőjog tálió elvéhez folyamodik, melyet a modern diplomácia is eszközei közé sorol: a retorzióhoz. beogradi magyar követ sem ad vízumot jugoszláv útlevélre. Ezzel megindult az utlevélháboru a két ország közt. Ennek a háborúnak első sebesültei azok, akiket foglalkozásuk, élethivatásuk utazásra kényszerítene. Ezek az utazások pedig jórészben nemcsak a magánérdek kielégítését szolgálják. Most van az ideje annak, hogy a két ország közt kiépítsék a megértés első útját: a gazdasági közeledését. Magunk is tudunk több esetről, hogy magyar vállalatok üzemük egy részét ide akarják költöztetni s itteni tőkésekhez keresnek ebből a célból közeledést. A magyar gyáripart úgy szervezték meg, hogy a régi Magyarország szükségleteit legyen képes kielégiteni. A levált országrészek most lecsökkentették a szükségletek mértékét s a mindennél drágább gépek most foglalkoztatás nélkül állnak a halott műhelyekben. Jugoszláviának, minthogy gyáripara még nem áll azon a fokon, hogy a belföldi fogyasztás igényeit el tudja látni, meg kellene könnyiteni azt a törekvést, hogy a rentabilitásukat elvesztett üzemek idejöjjenek, itt termeljenek s belföldi anyagot dolgozzanak fel belföldi munkásokkal a belföldi fogyasztás számára. A magyarországi tökének is az az életföltétele, hogy utánamehessen elvesztett piacainak. Mindehhez azonben utazni kell, tárgyalni kell, meg kell vizsgálni az uj telep feltételeit, ki kell választani a legmegfelelőbb helyet, szóval: utazni kell. Aki az utazást gátolja, a gazdasági életet bénítja. S megnehezíti a két ország megbékélését, — ami pedig őszinte kívánsága a két népnek, mely igazán haragudni úgy sem tudott soha. A magyar ellenzők a világ kulturnépeihez fordul — A kisgazdák már csak Gömbös Gyula ellenőrzését követelik — A magyar ellenzék, mely el volt szánva arra is, hogy a törvénytelen iek deklarált választásokon résztvesz és bemegy a nemzetgyűlésbe, napról napra arról győződik meg, hogy a választási eljárás sem alkotmányosabb, mint a választójogi rendelet. Az ellenzék a legutóbbi események hatása alatt már ujabh es? közöket keres, hogy akciószabadságát a lehetőségek szerint biztosítsa. Most fölmerült 3z a brv, hogy ha az ellenzéki gyűléseket tovább is megfogják zavarni, az ellenzék pártjai közős kiáltványban a világ knltornemzeteihez fordulnak és ezeknek figyelmét fogják felhívni a választási atrocitásokra. Különben felmerült az a terv is, ho y passzivitásba megy az ellenzék. Azokon a rendzavarásoKOi kívül, «melyeket eddig észleltek, az is hozzájárul ennek a tervnek elmélyítéséhez, hogy számos vidéki kerületből, ahonnan jelölteket kértek az ellenzéki pártoktól, most olyan jelentések érkeznek, hogy a jelöltek ne is kíséreljék meg a beutazást. Hir szerint a jüggetlenségi és demokrata pártokban még lenne a hajlandóság a passzivitásra, a Rassay-párt állásfoglalása azonban még nem ismeretes s minden esetre be akarják várni a szociáldemokrata-párt határozatát is. Készülődés az uj 0 nemzetgyűlésre Arra is készülőd k az ellenzék, hogy ha bemegy a nemzetgyűlésbe, a kormánynak és közegeinek jogtalanságát súlyosan meg fogja torolni. Azt mondják ugyanis, Jio&y az uj nemzetgyűlés teljes bizonytalanság’ ban fog összeülni, nincs eldöntve még az sem, hogy milyen házszabályok lesznek érvényesek, milyen szabályok szerint keli megalakulnia és megválasztania funkcionár usaif. Az ellenzék tagjai már most foglalkoznak, hogy nem lesznek hajlandók arra az engedékenységre, mely e tanácskozások zavartalan megkezdését lehetővé teszi. Még ha kis számmal kerülnek is be a nemzetgyűlésbe, hónapokig elhúzódó vitát kezdhetnek ezekben a kérdésekben. Leszerelik a kisgazdákat Úgy látszik, a sok füsttel és han gos menydörgésekkel megindult kisgazda akc ót sikerült végleg homokba fullasrtani. Bethlen kezdeményezésére tárgyalások indultak meg az igazi és az áikisgazdák között. A megbízottak megvitatták a követeléseket s azokat az engedményeket, amelyeket a kormány kilátásba helyezhet. A tárgyalásoknak az let) az eredménye, hogy az elégedetlenkedők a négy pontból kettőt máris elengedtek. Mindössze már csak ahhoz ragaszkodnak, hogy Gömbös működését a párt két bizalmi embere ellenőrizze. A tárgyalásokat — hir szerint —még folytatni fogják, de már egészen közömbös, hogy mi lesz ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye, mert a kisgazdák eddigi engedményei a teljes kapitulációval egyértelműek. A Zichy-akciő Zichy János és Aladár grófok egyre nagyobb keretek közt folytatják tárgyalásaikat, melyeknek megindultáról és céljairól már beszámoltunk. A $rgyal&ok tisztázódtak a törekvések is: a két gróf olyan pártot akar összetoborozni, ahol a legitimista gondolat lesz az összetartó erő. Nemzeti konzervatizmus, társadalmi liberalizmus és szélsőségmentes politika — ezek lennének az uj aiakulás jelszavai. Fölébrednek a múmiák A Nemzeti Polgári Párt elnevezés alatt tömörült múmiák, akik azt hiszik, hogy Tisza István kegyelete konzerválja őket a politikai élet örökkévalósága számára, vasárnap t irtják meg nagygyűlésüket. Lukács László és Szász Károly lesznek a gyűlés szónokai. Még nem adott elégtételt a magyar kormány a pécsi incidensért Beograd. Az Epocha azt irta, hogy a magyar kormány teljes elégtételt adott a pécsi incidensért. Közölte azt is, hogy Dics alezredesnél, a pécsi SHS. katonai kirendeltség vezetőjénél megjelent az ottani főr ispán és Soós tábornok kerület! parancsnok, akik a magyar kormány nevében sajnálkozásukat fejezték id az alezredest ért sértés felett. A magyar kormány nevében kijelentettek még az Epocha szerint azt is, hogy az SHS. kurír iratainak e'rablásáért is elégtételt szolgáltainak. Az Epoch* ezen hírével kapcsolatosan beogradi tudósítónk illetékes helyről úgy értesült hogy az Epocha híre nem fedi teljesen a valóságot. Lies alezredesnél csupán a pécsi főispán fejezte ki hivatalosan sajnálkozását. Soós tábornak csak mint privát emb r kereste fe! az S. H. S. megbízottat. A jugoszláv kormánynak az az álláspontja, hogy a pécsi ncidensért nyilvános elégtételt követel, miután az inzultus nyilvános helyen történt. Mindkét diplomáciai incidens ugyanis olyan súlyos sértést jelent az SHS. államra nézve, hogy a beogradi kormány nem tekinthet el az elégtételadás formai részétől sem. A jugoszláv kurir iratainak elrablása ügyében tett diplomáciai eljárás még nem fejeződött be. Hivatalos helyen nem tudnak arról, hogy ebben az ügyben a magyar kormány megnyugtató választ adott volna. Az SHS. kormánynak eltökélt szándéka hogy a magyar állampolgárokkal szemben eddig is alkalmazott retorziv intézkedéseket mindaddig föntartja, mig teljes elégtételt nem kap a magyar kormánytól. Mindaddig tehát, amíg a magyar kormány kielégítő formában nem intézi el ért a diplomáciai affért, a budapesti SHS. konzulátus nem ad beutazást egyetlen magyar állampolgárnak sem. Ezt és a kormány egyéb retorziv jellegű intézkedését csak az esetben szüntetik meg, ha a magyar kormány őszintesége és diplomáciai jóakarata a SHS. államfolyamán mai szemben valóban megnyilatkozik.
