Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-16 / 75. szám

fl. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 75. szám. A gabonakereskedők és az áresés Megírtuk, hogy a gabona áresése Mgy veszteségeket okozott egyes gabonacégeknek, akik a hausse ide* jjén nagyobb mennyi égü árut sze­reztek be. Ezzel kapcsolata n so­­botieai kereskedői körökben néhiny bisenb vajdasági cég megrendülé­séről is beszéltek. Mint megbízhat« forrásból értesülünk, a gabonáké* reskedö c gek közül eddig még egyiket sem érte olyan veszteség, amely a eég fennmaradását veszé­lyeztette volna. Tény, hogy a na­gyobb készletekkel rendelkező ke­reskedők vesztesége tckimélyes ősz­szegekre mg, ez azonban még sem akkora, hogy ez fizetőképességüket befolyásolná. A sombort Kereskedők és Oyáro sok Testületének gabona-szakcsz­*á va közli velünk, ho y tagjai kö­zül egyiket sem érte olyan veszteség> mely fizetőképességükét a legcseké­lyebb mértékben befolyásolná. A *özl.st,- báré nck ellenkeződét sen­­kisem állította, annál te jes bböröm me! regisztráljuk, mert ma Zombo« a gabonakereskedelem egyik fontot gócpontja s örvendetes, ha megái lapítjuk, hegy az ottani tó hirü ga­bonakereskedelem a válság dacán is szilárd maradt Ezzel kapcsolatban megemlítjük, ho?y a gabonaárakban ma némi szüérdsá? mutatkozott. A novisadi tőzsdén búzában 1500 koronás áron kötés jött létre. Budapesten a búza ára ma 50 koronával emelkedett. Az antant tartja Schober kancellárt a nagynémetekkel szemben — Az osztrák kormányválság bonyodalmai — Az tíj kormány megalakítása kő' fül folyó tárgyalásokban a mai nap folyamán fordulat történt. EddÍ3 úgy állt a helyzet, hogy Schober kancellár visszalép és helyét Ba­der dr., a Vorarlberg! tartományi főnök, foglalja el. Ma azonban ismét az a helyzet, hogy Schober szövet­ségi kancellár valószínűleg megma­rad hivatalában. Ez a fordulat arra vezethető vissza, hogy Mr. Young, fiz angol megbízott, hir szerint, kije­lentette, hogy az ántánt a kilátásba helyezett, hitelek folyósítását Scho­ber megmaradásától teszi függővé. Uyen körülmények között Schober szövetségi kancellár kijelentette, iogy esetleg még abban az esetben Is, ha a nagynénitek nem vennének részt a kormányban, vállalja a kor­mányzást egy olyan többséggel, Bmely a keresztényszocialistákból, a német parasztpértból és Czsrnin grófból áll, amely tehát mindössze csak két főnyi többséggel rendelke­zik. A nagynémetek döntése a bi­rodalmi pártvezetőség holnapi ülé­sén történik meg. Borfcij ÍTiaxim: Fi kispolgár A kispolgár nagyon sokszor állott már a tudományos kritika és az iro­dalmi közvélemény itélőszéke előtt. Amiéta a polgári társadalom dialek­tikája kinevelte ezt az embert pust a tudomány emberei sokszor hoztak ellene súlyos verdiktet, politika sok­szor vitte a vicclapok hasábjaira és az irodalom sokszor tette nevetségessé a színpadokon. Hosszú ideig a kis­polgár volt minden antikapitalista gyű löletnek céltáblája. A kapitalizmus életrekeltésérek klasszikus Idejében különösen sokat támadták, mert a trösztök és iparbárók szervezeteinek hatalmas fölfejlődésében vetődött föl legerőteljesebben a kispo.gér korsze­rűtlensége, gazdasági és ideológiai anakronizmusa A polgári társadalom ezidőbeli nekilendülése leleplezte a kispolgár politikai és etikai csődjét, szétdulta patinás tradíciókon vegetáló patriarchaüs poézlsát és kíméletlenül megmutatta eliszaposodott éleiének minden romlottságát, szegénységét és szánalmas anarchiáját, mely minden uj szándék, minden fejlődés és min­den uj hit elé a maga antagonizmu­­aának konok bamkádjait szegez'e Nietzsche és Tolsztoj, ha másmilyen módon is, a kispolgár ellen, a kis polgári ideológia ellen szólaltak föl A mérsékelt sajtó és a bécsi köz­vélemény jelentős részének nézete szerint a politikai helyzet kiélező­désének főoka a nagynémeteknek Schober ellen táplált ellenszenve. Ha a nagynémetek hajlandók lettek volna még a múlt hét elején lefolyt tárgyalások alkalmával bizonyos en­gedmények árán Schober ellen le­szerelni, sem az angol kölcsön folyó­sítása nem ütközött volna nehézsé­gekbe. sem a nagy valutahossz nem következett volpa be, amelyet min­den valószínűség szerint újabb drá­gulás fog követni. A nagynémet párt egyik vezető­tagját alkalmam volt ma megkér­dezni, hogy mennyiben jogosultak azok a szemrehányások, amelyekkel a cagynémeteket illetik? — Tény az, — mondotta informá­torom, — hogy a nagynéniét párt minden erejével arra törekszik, hogy Schober helyett olyan egyéniség ke­rüljön a kormány élére, alri Ausz­triát a mai válságos politikai és gaz­dasági helyzetből ki tudja vezetni. Az ántártkörök felfogásával eüen­leqtöbbször. És Shaw az angol pcl­­gári társadalom kispolgári babonás konzervntizmusát pellengérszte ki ed dig is minden Írásában. A kispolgárt, mint emberfajtát, mint a mai rend szánalomraméltó ember­típusát, a háború után! forradalmak­ban különösen megvilágították az ese menyek. Gorkij Maxim a megrendüli polgári társadalom osztályküzdelmei nek kellős közepén látta a kispolgárt, mint ijedten, pőrére vetkőzve, rend bői kifizötten és halá1sápad‘3n forgo* 'ćđott a nagy felborulásban. Látta, amint az oblomovlzmus nagy bűnei­vel céltalanul, minden aktivitás nélkül kiáltozott rendért, békéért és nyuga­lomért. Gorkij, aki a cári absolutiz­­mus helyén őrömmel üdvözölte a for­radalmi Oroszországot, ezt a kispol gár vette tollára és erről a kispolgár ról mondja meg őszintén és gorom­bán véleményét. Azt amit Dosztojev­szkij a francia burzsoáról irt meg jó néhány esztendővel ezelőtt, Gorkij most az orosz kispolgárra olvassa rá, aki a 917 ea orosz eseményekben p'asztlkusabban és ösztönös pózok gazdagságával állt modelt minden oro­szok Írójának. Gorkijnak ez a könyve az orosz történelmi idők egyik legaktuálisabb írása, amely az agitáclós értéken túl. a marxista látásnak, a forradalmi hit­vallásnak is kitűnő dokumentuma. tétben a meggyőződésünk az, hogy Schober működése nemcsak a nagy­német párt politikai nézőpontjából nem állja meg a kritikát, hanem to­vábbi hivatalban maradása az ország legfőbb érdekeit veszélyezteti. Scho­bert nem támogathatjuk a német nemzeti politika megtagadása nél­kül. ö volt az, aki a csehországi né­metek ügyét a Ianai szerződéssel belátható időre teljesen kilátásta­lanná tette, ö volt az. aki első sor ban a németség legnagyobb ellen­ségeivel, a csehekkel, szövetkezett és — bármennyire igyekeznek cá­folni — ha hivatalban marad, akkor Ausztriát teljesen a kisántánt kar­jaiba fogja hajtani. De Schober tá­vozását követelnünk kell az állam­férfin i tulajdonságok hiánya miatt is, mert minden képzeletet felül­múló hiszékenysége kiszolgáltatja őt diplomácia cselfogásainab. Tudunk részleteket a lanai találkozásról, me­lyekből arra kell következtetni, hogy minden másként történt, volna, ha Schober belátott volna azon állam­férfiak leikébe, akikkel szemben ál­lott. El vagyunk készülve arra, hogy Schober megmaradását mindenkép­pen megakadályozzuk. Meg vagyunk győződve, hogy az asztriai németség nekünk fog majd igazat adni. Schober kancellár hivatalba ma­radását tehát némiképp a kisántánt diplomáciai győzelmének lehet te­kinteni. Ez az első jel arra, hogy az ántánt némi közeledéssel szolgálja a kis-ántánt céljait. A lewisit Ez a finom és szinte behizelgően hangzó szó a háború utolsó heteiben röppent szét a háborúskodó orszá­gok, főként pedig a központi hatal­mak népei felett. És ez a finoman hangzó és kecsesen lépdelő szó a borzalmat és halált jelentette, a leg­kegyetlenebb borzalmat és a leg­gyorsabb halált, amelytől még a vi­lágháború rémségeiben elfásult em­berek is visszarettentek. De talán már alig emlékezünk erre a névre, amely a békekötés után gyorsan fe­ledésbe ment. A lewisit egy gáznak a neve, amelyet a new-orleansi (Amerikai Egyesült-Államok) egye­tem egyik tanára, Lewis, a világhá­ború vége felé fedezett fel. Ennek a vegyiszernek a gázai betvenszerte gyilkolóbbak az addig ismert és a háborúban használatos lgmérgesebb gázoknál. Ezt a szert a feltalálójáról nevezték el lewisitnek és a Worlds Work legújabb száma leírja a tulaj­donságait. Olajforma folyadék, ám ra-szinü és geránium-virág szagu; könnyen robban és vízzel érintkezve meggyül. Gázából a legkisebb meny­­nyiség belehelve halált okoz; fneg­­mérgezi a vért, megtámadja a tü­dőt, a gégét, a szivet és a vesét. Ha egy csepp belőle a kézre hull. né­hány óra múlva kinos agónia között halált idéz elő' Teljesen ismeretlen a vegyi össze­tétele. A legnagyobb titokban gyár­tották a wilougsnyi gyárban. A mun­kások az egész gyártási idő alatt önkéntes fogolyként a gyár épüle­tébe voltak zárva. Bár a gyártás roppant veszéllyel járt, mert semmi­féle gázmaszb nem védelmezhette őket a haláltól, a nyolcszáz munkás közül a gyártás ideje alatt csak egy halt meg, de az sem a méregtől, ha­nem influenza következtében. A munkásokat külön erre a célra szerkesztett ruházat védte meg a mérgezéstől. A háború befejeztéjg 150 tonna Iewisitet készítettek és a gyár úgy volt felszerelve, hogy na­ponként tíz tonnát lehetett belőle gyártani. A százötven tonna lewisit elégséges lett volna Németország fele lakosságának elpusztítására, ha a méregtartányokat a legjobban ki­választott helyekre vethették volna. Két módon gondolták el az uj gáz­­bonibák kivetését: 24 kilométer tá­volságra hordó, 20 centiméter átmé­rőjű ágyúból kilőve és repülőgépről ledobva. Szerencsére a fegyverszünet meg­akadályozta ennek a gyilkos méreg­nek az alkalmazását. A százötven tonna Iewisitet külön erre a célra összeállított vonatra tették, katonák és gépészek önzőiével Baltimoreba szállították, itt hajóra rakták és 80 kilométernyire a parttól 900 méter mélységű tengerfenékre sülyesztet­­ték. A lewisitből ma már — legalább is ezt állítják — csak csekély meny­­nyiséget őriznek gondosan elzárva az Amerikai Egyesült-Államok had­ügyminisztériumában. Azt állítják, hogy még a gyárat is, amelyben elő­állították, földig lerombolták. Si nou e verő e ben trovato. MOZAIK. Pedagógia A kis Lili egyszer, öt éves le­hetett akkor, keserves sirásra fa­kadt Nem volt rá semmi oka, de na­gyon boldogtalannak érezte ma­gát és sirt mint egy termékeny eső. Az anyja igy kiáltott tol: — No, már megint eltört a mécsesl Lili, aki még nem ismerte a népeknek közmondásokban és pél­dabeszédekben megnyilvánuló bői­­cseségét s a mécset se ismerte, mert kicsi fehér szobájában vil­lannyal világítottak, Lili hirtelen elhagyta a sirást, a könnyei föl­­száradtak s kiváncsi szemmel, fi­gyelemre hegyezett füllel, lázas érdeklődéssel kérdezte: —- Mi tört el? S úgy nézett körül, mintha üveg­darabokat vagy porcelláncsercpe­­ket keresne. Nem talált semmi ilyen holmit s nem is tudtunk neki semmiképen beszámolni ar­ról, hogy tulajdonképen mi az, ami eltört, de a sirásnak vége szakadt s másról volt szó. Azóta, valahányszor ok nélkül sirt Lili (rendesen ok nélkül szo­kott simi, mert a gyerek, ha van rá oka, nem sir), mindig valami olyat mondtunk, ami alkalmasnak látszott arra, hogy fölkeltsük vei® az érdeklődését, például: — Napoleon meghalt. Mire 0, elhagyva a zokogást, aa esethez illő érdeklődéssel kén­­dezte: — Ki halt meg? Továbbá azt, hogy báesija-e őneki az a Napoleon s hogy el­megyünk-® a temetésére? Megvallom, igen sokat hazud­tunk a kicsi lánynak, de vesze­delem nélkül tehettük, mert a gyermekek abban a zsenge kort ban még nem ismerik a világtör­ténetet s a mi kis Lilink sok éve­kig hitte, hogy látta Napóleonnak a temetését az ablakunkból s csak arra nem tudott később vissza­emlékezni, hogy négy vagy hat fekete ló volt-e a gyászkocsiba

Next

/
Oldalképek
Tartalom