Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-16 / 75. szám

/ BACSMEGYEl NAPLÓ 75. szám fogva, amelyen azt a hires bácsit a temetőbe vitték. Más hasonló esetben a felesé­gem — más nem jutott az eszébe — siró gyermekhez igy szólt: — Fenn az ernyő, nincsen kas. A sírás rögtön abbanmaradt s a kiváncsi kérdések raja zúgott felénk: — Mi van fent? Mi nincsen? Hol az emyf? Napernyő? Esernyő? Mi az a kas? Kakas? Nem gy ztünk felelni. De a sí­rás megszűnt. A legközelebbi zokogáskor azt a két szót mondotta ki valame­lyikünk: — Szeget szeggel.. Mire 6, nyomban földerülve, keresni kezdte a szegeket, és a játszadozó gyermek érdeklődésé vei kérdezte, hogy hová fogják őket és ki fogja őket beverni? És igy tovább. Ez a pedagógia rendszer annyira bevált, hogy a A világpiac válsága Amerikai gazdasági lapok most Jwszák az elmult év gazdasági mér­­legének hivatalos adatait, amelyek •zt mutatják, hogy az Egyesült-Ál­lamok, a háborúnak ez a legirigyel­­tebb haszonélvezője, az elmult évben gsját bőrén érezte már a Normann iAugell igazát: »Rossz üzlet a há­ború«... A boldog Amerikában 1921-ben 19,652 egyéni és társas eég vált» fizetésképtelenné az előző évi 8881 fizetésképtelenséggel szem­ben. A nemesvalutáju országok után most a rossz és legrosszabb valutájú gazdaságokat a Duna-medence or­szágait éri utol a krízis. Érdekes, hogy mig az utolsó időkben a b é - esi piac nem produkált fizetés­képtelenséget, a fizetésképtelensé­gek most a többi utódállamban sza­porodnak. Bécs pár héttel elöljárt. Az üzletválságok okozójaként — elsősorban a textil-kereskedelemben — a csehszlovák korona megdrágu­lása szerepel. Bécsben fizetésképtelenség szá­mottevő csak egy van: a Spielmann­­féle gallér- és kézelőgyár 600 millió osztrák koronát kitevő tartozással kerül az áldozatok sorába. A hitele­zők megegyezésre törekszenek és pénzük 70 százalékát remélik meg­menteni. A hét egyik legnagyobb fizetés­­képtelenségét a jugoszláviai piac produkálta. A Ijubjanai G r o b e 1 - nik kézmüáru cég mintegy 25 mil­lió dinárt kitevő passzívával jelent­kezik. Ez a fizetésképtelenség első­sorban a csehszlovákiai textiigyára­­kat s mellettük a milánói és trieszti piacot) érinti. A cég válságának mé­reteire jellemző, hogy a megkísérelt bírói egyezség legfeljebb 30 száza­lékos kiegyenlítési kvótát tesz a hi­telezők számára remélhetövé. Az osijeki Hahn-tes tvérek cég egyezkedési tárgyalásai során meg­állapítást nyert, hogy a passzivák az egymilliárd jugokoronát közelítik meg. Csehszlovákiában is válsághírek terjednek. A Hermann és Libau prá­gai cég 10 millió csehkorona pasz­­szivával fizetésképtelenségét már deklarálta. A főérdekeltje ennek a várható csődnek a Bömische In­­dustríalbank, amelynek a vállalat' kis Lili alig kezdte el a sírást, már abba is hagyta. Csak el kel­lett találni, hogy az ember ilyen­kor olyat mondjon neki, ami «a legtávolabbi összefüggésben sincs a kedélyállapotéval s azokkal a dolgokkal, amelyek akkor foglal­koztatták... Ilyenformán Lili igen keveset sirt, kevesebbet mint bár­mely más kis leány s a szemei nagyon ritkán voltak vörösek s tisztán, derülten néztek abba a világba, amelyben olyan csodála­tos és kis leányokat annyira ér­deklő események történnek. Az­óta Lili szerencsésen férhezment s remélem, hogy most egyáltalá­ban nem sir. Ha mégis megteszi ezt, akkor a zokogását aligha lehet majd az zal az állítással megakasztani, hogy eltört a mécses s hogy Na­poleon meghalt. Baedeker. több mint három millió csebkoroná­­val tartozik. A Löwy A. és S. teplitzi febérnemügyár passzívái egymillió csehkoronára rúgnak. A megegyezést itt 60 százalékos alapOD remélik. Egész sorát közölhetnők még azoknak a vállalatoknak, amelyek az SHS királyságban, Romániában, Csehszlovákiában, Ausztriában és Magyarországon a világválsággal való birkózásban már-már alul ma­radnak, remélhető azonban, hogy a krízisbe jutott cégek egy része még­is keresztül tudja magát küzdeni a válságon, Meghiúsult a magyar-francia fa­­üzlet A francia tőke most álta­lánosságban nagy érdeklődést mutat a magyar termelés iránt. Francia tőkeérdekeltség most egy nagy faüzletet szándékozott lebo­nyolítani Magyarországon. A tranz­akció több mint félmilliárd ma­gyar koronát kitevő famennyi­ségre terjedt volna ki. A tárgya­lások igen soká húzódtak és most eredménytelenül zárultak, A magyar érdekeltség ugyanis azt kívánta, hogy a francia-érdekelt­ség francia frankban fizesse a vételárat, már csak arra való hi­vatkozással is, hogy a szállítandó famennyiség egy részét Jugoszlá­viából kellett volna beszerezni. A franciák azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a vételárat magyar koronában fizetik, mert a kurzus­differencián nagy hasznot akartak szerezni. Ezen az ellenkezésen hiúsult meg az üzlet. Mi less az osztrák-magyar bank nyugdíjasaival ? Az osztrák-ma­gyar bank likvidáló bizottsága most foglalkozik az osztrák-ma­gyar bank nyugdíjalapjának dol­gaival. Ennél a kérdésnél érde­kelve vannak az utódállamok is. Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ro­mánia, Italia és Msgyarország, mint amelyek az osztrák-magyar bank területükön levő fiókjait nemzeti vagyonúkba vették. Épen ennél a körülménynél fogva ezek­nek az államoknak kellett az át­vett tisztviselők nyugdijait is el­intézni. Más a helyzet Ausztriá­ban. Itt t. i. az osztrák-magyar bank mint állami jegyintézet mű­ködött tovább és ezért hivatal­nokait nyugdíjigényükkel az ál­lamhoz utasította. Az O. M. B. nyugdíjalapjával mindig baj volt, mert mindig a folyó jövedelmek­ből kellett a fogyatékos alapot kiegészíteni. Úgy, hogy most az állam kellemetlen és nagy pénz­ügyi terhet jelentő kötelezettség, a hivatalnokok pedig egy kompli­kált kérdés előtt állanak. . Különvonat viszi Romániába az osztrák-magyar bank aranyát ? Az osztrák-magyar bank aranykészle­tének az utódállamok között való felosztása tekintetében eddigi je­lentéseink szerint a döntés még nem történt meg. Annál érdeke­sebb egy Bukarestből ideérkező lapnak a híre, mely szerint Ro mánia az aranykészletből már át­vett 14 millió aranykoronán felül legközelebb 68 millió aranykoro­nás küldeményt vár. Ezt a külde­ményt három vagonban külön vo naton kombinált katonai és pénz­ügyminisztériumi fedezettel fogják B csbő/ Bukarestbe szállítani. A lap hire szerint az étvétoli meg­bízottak Becsbe már el is utaz­tak. Bécsben mit sem tudnak ar­ról, hogy Románia mostanában aranyat kap. Vasúti kocsik érkeztek Német­országból. Beogradból jelentik: A német jóvátétel cimén újabb 250 vasúti kocsi érkezett a ha­tárra, melyeket a formalitások el­intézése után a beogradi közle­kedésügyi minisztérium megbí­zottjai fognak átvenni. dCpojez1 Sporiboírányok Budapesten A vasárnapi footbailmérkőzése­­ken zajos incidensek játszódtak le. A botrány mindenütt téves biró ítélkezés miatt tört ki. Az egyik kevésbé súlyos inci­dens az NSC-—BAK. mérkőzésen történt. A NSC. sarokrúgáshoz jutott, a labda érintés nélkül a hálóba esett. A labdát az egyik védő játékos a kapuban kézzel leütötte, az a kapuvonalon belül ért föl­det, mire a biró — 11-est Ítélt a BAK. ellen, amiből azonban nem goal. A második eset a III. kér.—TTC mérkőzés alatt történt a közetke­­zőképen: A TTC. egyik játékosát ellenfél kapuja előtt elgáncsolták. A biró mór sípolni akart, amikor a labda egy másik terézvárosi csatárhoz került, aki félreiötte. A TTC. utólag tizenegyest reklamált, protestjét azonban a biró eluta­sította. A harmadik eset olyan botrányba fűlt, hogy a mérkőzést nem is lehetett befejezni. Az Ute Vasas mérkőzsen. — Vogl II. (UTE) és Koffler (Vasas) összecsaptak,utóbbi „beletalpalt“ ellenfelébe, aki el­esett és a földön fekve maradt. A labda a következő pillanatban a szabadon álló Jelinekhez (Va­sas) került, aki goolt rúgott,' amit a bíró megítélt, majd az újpestiek protestánsára megváltoztatta ítéle­tét és szabadrúgást adott az Utenek. Persze ez nem ment simán. A nép­ligeti pálya közönsége berontott a játéktérre. Erre a biró lefújta a mérkőzést. Egy város sportpálya nélkül. Sán­tán sportpálya nélkül áll a város 7. oldal fiatalsága, niert az egyetlen he' lyet, a népliget melletti footbal pályát a város fákkal ültette be. A sentai Sokol egylet most a me­gyéhez fordult panasszal, hogy jelöltessen ki a várossal egy sport­pályát. lászai (Tlari A nagy magyar tragika 50 íves jubileuma A magyar színészet ünneppé avat­ta most Jászai Marinak, a leg­nagyobb magyar tragikának, ötven­éves színészi jubileumát. Hétfőn es­te a Nemzeti Színház színpadán ün­nepelték a nagy művésznőt: a kor­mány, az írók, a kollégák és a kö­zönség. Jászai Mari érdemeit ta* Ián legszebben önti szavakba az itt következő ünnepi beszéd, amit Mó­ricz Zsigmond mondott el a Ma­gyar Színpadi Szerzők Egyesületé­nek közgyűlésén: Tisztelt közgyűlés, e pillanatban' ünnepli a közönség, munkahelyé», sőt csataterén, Jászai Marit, ötven­éves színészi jubileuma alkalmából. Ünnepeljük ini is, a színpadi szerző­nek azzal a benső megértésével, amellyel lényünk részének érezzük az előadó művész minden kvalitá­sát, mikor színpadra gondolt álmain­kat valósággá igyekezünk cselekedő ni. Fájdalmas, hogy a Jászai Mari rendkívüli színészi tehetsége nem inspirálta azt az írói generációt, amellyel együtt élt s dolgozott. A felelősség nem ő rajta vau, ha­nem inkább — a megfelelő írói ka­rakterek hiánya mellett is — a ko­ron, amelyben élt. Ez az Ötven év a polgári, sőt kis­polgári életnívó kialakulása a ma­gyar közéletben: az ő fénye viszont a minden korokon felül álló. Ez a kor a valóságot, a mindennapi léte­zés objektivitását, a temperamentum játékos közvetlenségét, az ingerek vasárnap délutáni csillogását kíván­ta, mely a kisemberek mohó érzéki­ségét kielégítse: ő a monumentális nagyvonalúságot, reprezentálta. A kor mohón akarta kiélni az oly ne­hezen elért jelent: ő ez efemer vá­sár felett a fenséges magaslata felé emelkedett. így a körülötte felsarjadt magyar drámairodalom, mejy közelebb volt a korhoz, mint az esztétikai örök célokhoz, sobsem tudta a magáénak mondani, kellően felhasználni s érté­kesíteni ezt a megdöbbentő nagysá­got.. Sem Szigligeti, sem Csiky Ger­gely nem Írhatott neki méltó szere­pet, igy Jászai Mari egyre mélyebb­re szállott a heroikus színpadi ala­kok világába: túlhaladt a nemzeti határokon, Shakespeare, a görög­­tragédiák s a világirodalom nagy tragikai hősnői feleltek meg szin­­padiságának. Jászai Mari a legritkább adomá­nyokkal bírt, amit ember egyáltalán bírhat: művészetének leglelke a fen­ség. i Nemcsak a külső, a királyi fen­ség, mely különbéig as élet magasz ­tosságának külsőségben járuléka * amely szinten birtoka volt, impo­záns termet«, mélyen zengő, ^ meg­rázó hangja 8 emberi komolysága ál­tal; de az ő tulajdona az igazi fen­ség volt, a lélek fensége, az érré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom