Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-02 / 61. szám

‘krai 1 dinár BACSMEGYEI XX1IL évfolyam Sishotica, csütörtök, 1922 március 2 61. szám MosgeSaatfe náadsn reggel, ünnep után és hétfőn délben TELETOP! SZÁM: Kiadóhivatal 8 —58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ári negyedévre 90*— dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Atexandro-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-ulica 1 (I.clbach-palota) Öiségkonferenciára gyeinek össze a nyugati államok képviselői Varróban, hogy megbe­széljék, milyen intézkedésekre van szükség a fenyegető orosz éhínség Nyugat felé terjeszkedő epidémiá­iéval szemben. Oroszországtól min­őig reszkeiett Európa. Az ébredező Byngafi Hberálizmus a cári uralom­­írón látta legnagyobb ellenségét s amikor a szabadságmozgalmakat diplomáciai szerződésekkel nem lc­­jieíett elfojtani, orosz kozákok je­lentek meg a kárpáti hágókon. Az prosz fenyegetést nyögte Európa a XIX. század közepétől kezdve: Konstantinápoly birtokáért vetélke­dett az angol és orosz viiághata­­fom és sohase lehetett tudni, a két versengő fél szembenállása mikor gyulád föl világégéssé. Az orosz henger — volt az állandó fenyege­tése a francia tőkének, amikor meg­született a kihelyezett francia tőke biztosítására az orosz-francia szö­vetség, Aztán rohanva jöttek az uj események, minden megválto­zott, csak az Oroszországtól való félelem nem. A bolsevizmus bakté­riumai ellen kellett dezinficiálni Európát, először fegyverre!, tűzzel, bojkottal, ellenforradalommal s ami­kor ez nem sikerült: hagyni keli kiégni a poklot — adta ki a jel­szót Clemenceau. Oroszország dik­tálta ekkor az európai politika üte­mét. Középeurópa politikai kurzusa olyan függvénye volt ebben az idő­ben az orosz kormány stabilizált­­ságának, mini akár a Romanov­­rubel árfolyama. Ha erős volt a kormány, romlott a császári rubel kurzusa s a liberálizmus és demok­rácia szellői kezdtek fujdogálni. Ha ingott a szovjetkormány, emelkedett a rabéi s tért hódított a reakció. (A jövendő történetírója számára ez lesz a legnagyobb szenzáció: meg­állapítani az összefüggést a rubel­nek és az európai politikának kur­zusa közt,) Most az orosz éhségtől félnek. Amikor Wels bejária Oroszorszá­got és beszámolt arról a reítene­­íekröl, amik ott — a „szabadság földjén“ úrrá lettek, az európai közvélemény mozdulatlan maradt. A humanizmus cselekedeteit is az érdekek zsinórján rángatják, még jótékonykodni se lehet az Ország­­érdekek ellenére. Akkor még hozzá­tartozott az európii politika eszkö­zeihez az orosz éhség. Egyrészt: mert hozzájárult a Clemenceau-i koncepció teljesítéséhez : az orosz pokol kiégeíáséhez, másrészt, meri elriasztó példákra volt szükség kéz­zelfoghatóan demonstrálni a dikta­túra uralmának mibenlétét. Amikor Nansen, aki pedig hozzá lehetett szokva a nyomorhoz, visz­­szajöít az orosz éhség pusztáról s beszámolt arról az elképzelhetetlen szenvedésről, aminek szenvedői és mártírjai a „felszabadított“ oroszok, akkor kezdtek el csak gyűjteni, ösz­­szeadni fölösleges filléreiket és ru­háikat a jólét és béke boldogai. Pedig azok a képek, amik azóta borzalmasodnak elénk, velőbe vágó propagativ eszközei a segítésnek. A szekerek, amiről csüngenek le a vá­­nyadt tagok, koporsók erdeje, mind­egyik koporsóban egy ijeszső csont­váz, amiről az éhség leszaggatta a húst és izmokat, az anya, aki az éhség őrületében saját gyermekének hulláját fogyasztja el — ez az orosz éhség. Az éhség epidémiája olyan, mint a pestisé. Országhatár nem állítja meg s nem dezinficiálja a riadt te­kintet. Ha egy világrész éhségtől fetreng, a konvulzió átterjed, az éhség járvány átharapózik a szom­szédos világrészekre is. Milliókat nem lehet büntetlenül kihagyni se a termelő munkából se az élet nyu­galmából. A természet megterhelt asztala mellől nem lehet elverni a tömegeket anélkül, hogy meg ne keseredjék a falat s ne menjen ve­szendőbe a nyugalom. Az orosz politikáról a leglesujtóbb Ítélet is jogosult lehet, akik százmillió oroszt fuladozni és éhen veszni hagynak a társadalmi kísérletezés burája alatt, azok ellen az irtó harcot h meg lehet indokolni — de a szen­vedő orosz nép számára adjanak kenyeret és bocsánatot. A kormány visszavonta az isj deviza-rendeietei Tovább tart a tozsdesztrájk, — Szerdán nem volt magánforgalom A deviza-rendelet kiadása követ­keztében kedden megkezdett tőzsde­sztrájk szerdán sem szűnt meg, sőt még erősebbé vált, amennyiben szer­dán már nem voltak jegyzések a magánforgalomban sem. . A bankok folytatják demonstratív tiltakozásukat a kormányrendelet ellen. Ennek az egész tőzsdei életet megbénító tilta­kozásnak már meg is van az ered­ménye. A kormány a legújabb hírek szerint hajlandó volna visszavonni a tulajdonképen még meg sem je­lent rendeletet, azonban a bankok most már nem elégednek meg eny­­nyivel, hanem a valuta- és deviza­­forgalom végleges észszerű és prak­tikus szabályozását kívánják a pénz­ügyi kormánytól. A pénzügyminiszter a Naroána Banka igazgatója utján közölte a bankokkal, hogy a hírhedt rendeletet visszavonja. A bankok min­denesetre követelik, hogy a pénzügy­­miniszter hivatalos formában tegyen megnyugtató kijelentést. Kedden értekezletre hívták össze valamennyi beogradi és zagrebi bank képviselőjét, hogy az uj deviza-rende­let elleni akciót megbeszéljék. Az akció első eredménye a keddi tőzsde­sztrájk volt, azonban kedden még a bankok rendezték egymás közt fenn­álló kötelezettségeiket és igy a ma­gánforgalomban bizonyos irányadó árak mégis kialakultak. Szerdán aztán folytatták a bankok úgy Beogradban, mint Zágrebban tárgyalásaikat, ame­lyeknek* eredményeképen ezen a na­pon már nem történt egyetlen üzlet­kötés sem a beogradi, sem pedig a zagrebi tőzsdén. A zagrebi bankok vezetői megje­lentek szerdán a horvátországi hely­tartó előtt is és kifejezték tiltakozásu­kat a rájuk nézve sérelmes uj deviza­­rendelet ellen,- aíanínt azt a kíván­ságukat, hogy a kormány rendezze egyszer már véglegesen a deviza­­forgalmat. ■ A • helytartó megígérte a bankok képviselőinek, hogy el >'og járni a kormánynál a pénzintézetek kívánsága érdekében, Beogradban szerdán délelőtt a Na­­rodna Banka vezetősége félhivatalos kijelentésben közölte a bankok dele­gáltjaival, hogy a kormány hajlandó visszavonni az. uj valuta- és deviza­­rendeletet, amelynek végrehajtása elé amugyis Óriási . technikai akadályok hárulnak és ennek az ígéretnek fejé­ben arra akarták rábirni a bankokat, hogy szüntessék meg a tőzsde-sztráj­kot és vegyék fel újból az üzlet­kötéseket. A bankokat azonban most már ez a valószínűleg a pénzügyminisztérium­tól származó ígéret sem elégítette ki, hanem további tanácskozásaik folya­mán elhatározták, hogy mindaddig folytatják a sztrájkot, amíg végle­ges biztosítékot nem kapnak arra nézve, hogy a valuta- és deviza­forgalom végre a pénzintézetek és a gazdasági élet és kereskedelmi for­galom érdekeinek megfelelő módon szabályozva nem lesz. Pénzügyi körök véleménye szerint a bankok és a kormány között meg­indult harcban hamarosan döntő for­dulatnak és megoldásnak kell történ­nie, mert a legutóbbi két nap igen súlyos ártalmára van az amugyis rossz pénzügyi viszonyoknak. A devizarendelet némi módosítása már meg is történt, mért mint Beo­­gradból jelentik, a pénzügyminiszté­rium úgy Tendelkezett, hogy az utasok és magánszemélyek ismét bárhol vá­sárolhatnak külföldi valutákat. : Még pedig az utasok 3000, a magánsze­mélyek 500 frankig terjedő összeg­ben. A legutóbbi rendelet előírta kel­lékek: az útlevél és egyéb okmányok felmutatása továbbra is kőtelező. Ezekkel a módosításokkal a ban­kok természetesen nem elégedhet­nek meg. Visszavonták a rendeletét Este jelentik Beogradból: A pénzügyminiszter a pénzügyi fő­­inspektorátussal egyetórtőleg elren­delte, hogy a deviza- és valutakeres­kedelemről szóló szabályrendelet IV-ik szakasza értelmében az ország bel­területén az ezüst- és aranyvaluták­kal való kereskedelmet megengedi, az arany és ezüst korona, dinár és perper adásvétele azonban szigorúan tilos, miután ezeket a pénznemeket csak törvényes értéküknek megfelelő fizetési eszközként lehet felhasználni. Mindazok, akik ezen rendelet ellen vétenek, szigorú büntetésben része» sülnek. A pénzügyminiszter rendeletét az egész ország pénzügyi és kereskedői köreiben nagy megnyugvással fogadták. Háromszáz Isold fröM és egy kastély — Rátska nászajándéka a kwályaék — A király házassága alkalmával az egész országban fényes ünnep­ségek lesznek. A királyi esküvőn a lakosság képviselői is részt vesznek ?s az alatívalók hódolatéi tolmá­csolják majd az uralkodónak. Ter­mészetesen nem maradnak el a szo­kásos nászajándékok sem. A bács­kai közélet vezetői arra törekszenek, hogy Bácska nászajándéka méltó legyen egyrészt a megajándékozott királyi vőlegényhez, másrészt Bács­kához, az ország leggazdagabb vár­megyéjéhez. Ebben az ügyben nem­régiben folytak már tanácskozások Novisadon, a polgármesterek rész­vételével, ezek a tanácskozások azonban konkrét eredményre nem vezettek. Bugarszki Lázár dr., bácskai fő­ispán és Sztojkov Mózes dr. alis­pán a napokban Beogradban jártak, ahol illetékes körökkel tárgyaláso­kat folytattak a királyi párnak adandó nászajándék ügyében. Értesülésünk szerint a vármegye vezetősége úgy határozott, hogy Bácska háromszáz hold bácskai föl­det ad kastéllyal, berendezéssel és felszereléssel együtt nászaján­dékul a királynak. Ha az anyagi körülmények leheíövé teszik, a föld esetleg nagyobb lesz, négy, vagy ötszáz hold. A vármegye vezetőségének az az intenciója, hogy a földet venni fog­ják, de semmi esetre sem használ­ják fel erre a célra az agrárreform céljaira igénybevett földeket. Azt, hogy hol veszi a megye a birtokot, még nincs eldöntve, a tervek sze­rint a nagybirtokok valamelyikéből fogják kihasítani a királyi nász­ajándéknak szánt földet. Lapunk mai száma 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom