Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-10 / 69. szám
6. öfdal. BACSMEGYEI NAPLÓ 69 szám. Programm alapján egyesíthetne. Ennek az uj pártnak szükségképp keresnie kellene a kapcsolatot és a gazdasági szervezeteivel, mint mindazokkal a jugoszláv politikai' tényezőkkel, akik őszintén demokratikus ex öuttav »5 »am wmutvu vx^/ixx minél intenzivebb összemiiködést és szociális alapon állanak, úgy a munkásságnak politikai ési Jászi Oszkár. #sr»m versei Indiában egyszerűen letagadják. A földkérdés esete igazolja, hogy e látszólagos »pártatlanság« mögött többnyire konzervatív érdekek húzódnak meg. "De éppen a földkérdés, amelynek valóban demokratikus megoldása a magyar faj egyetemes létérdeke, legjobban mutatja, hogy a pártszerveaés szempontjából itt nem is osztályokról, hanem pusztán egyénekről van szó. Az arisztokraták és egyéb nagybirtokosok, a politikai és gazdasági monopolisták csoportját éppen az jellemzi, hogy az számszerűit elenyészően kicsiny. Egy tömegpárt soraiban számba sem jönnek. De még ha az érdekkörükhöz tarto$aj vagy eszmeileg hozzájuk fűzött rétegek ma még számottevőek volnának is, bátran lemondhatunk e napról-napra fogyó csoport támogatásáról, amely reakciós mentalitásával csak kompromittálhatja a magyarság kulturális frontját. (Nem egyeseknek a szervezkedésből való kirekesztéséről van itt természetesen szó. A maga személyére nézve nem egy tagja a nagybirtokos osztálynak például meggyőzodéses demokratának bizonyulhat, akit csak szívesen láthat a legprogresszívebb párt is. A Tisza-rendszer satelleseinek és a régi korrupt osztálypolitika egyéb exponenseinek a vezetőszerepe az, ami ellen a leghatározottabjban állást kell foglalnunk.) A parasztság, a városi polgárság, fi. kézműves, a kereskedő és a produktiv szellemi munkás között nincsen osztályharc. A munkája után él mind és csak egy közös ellensége van: a monopolista. Legyen az akár földmonopólium, aminő a nagybirtok, akár prirügizált bank vagy szubvenciós vállalat, akár más formájú nyílt vagy leplezett uzsora: e hatalmi pozíciók célja sohasem lehet más. mint a munka megadóztatása. Az egységes magyar párt tehát areakqiósok ég monopolisták kivételével, minden társadalmi réteget és csoportot felölelhetne és egy határozottan demokratikus, pacifista és szociális A Petőfi-jubileum évében kéttős érdekességgel és jelentőséggel bír az, hogy a modern Ivnduk egyik előkelő, angolnyelvii folyóirata, az East and West, mely Bombayban jelenik meg, de Hindusztán földjén szerkesztik, a legjelesebb hindusztáni írók közreműködésével, már másodízben közöl egész Petöfi-sorozatokat, Sirdar Umraosingh Shergil fordításában. Sirdar Shergil éveket töltött Budapesten, magyar nőt vett feleségül és tökéletesen megtanult magyarul. Egy évvel ezelőtt tért hsza családjával Indiába. Amint itt nálunk a távol Kelet bölcseletét és költészetét igyekezett terjeszteni, úgy hívja most fel az indiai értelmiség figyelmét a magyar értékekre. A magyar költők közül Petőfi tette rá a legnagyobb hatást. Ady erőteljes és meglepően fordulatos nyelvét még nem bírta teljesen megközelíteni. De a Petöfi-versek hangulata, amint az Sirder Shergil angolnyelvü fordításában megjelenik, azt is megmagyarázza, miért hatott rá, a hindura, inkább Petőfi poézise, mint a modemeké. A hindu gondolkodókat az egye temesség gondolata vezérelte a legrégibb időktől a mai napig. Sirdar Shergilre is csak azok a Petőfi-versek tettek mélyebb hatást, amelyekben ez az egyetemesség a legközvetlenebb módon nyilatkozik meg. A forradalmi versekből csak azokat fordította le, amelyeket az egész emberiség, a világszabadság gondolata íüt át tüzével. > Azok a Petőfi-versek, amelyek az East and Westben megjelen’ tek, valóban arra hivatottak, hogy közös, egyetemes emberi értékeket reveláljanak. Sirdar Schergil lemondott arról, hogy a magyar formát is visszadja fordításában. A ritmust, a sorok lüktetését ugyan lehetőleg megtartotta, de a rímeket teljesen mellőzte. Ezzel a versek szuggesztivitása sokat veszített, de a fordító azzal ellensúlyozta ezt a veszteséget, hogy a gondolatokat megnyirbálatlanul és teljes frisseségükben tolmácsolta. Érdekes és tanulságos megfigyelni, mennyire orientális azoknak a Petőfi-verseknek a hangulata, melyeket Sirdar Shergil kiválasztott. Van olyan is köztük, amelyet akár hindu poéta is írhatott volna. Általában az egyszerű és keresetlen bölcseség, a mély érzés és a lángoló hit alkotásai ragadták meg Sirdar Shergil képzeletét. Levelében, mellyel fordításait kíséri, őszintén megvallja, hogy bizony a legtöbb költeményt egy kissé „ouf of dete“-nek, divatját mulottnak érzi. És ebben igaza is van. Petőfi vérbeli költő volt, aki életét verseiben éhe ki. Annál dicséretreméltóbb Sirdan Shergil szeretete, amellyel a szinaranyat kiválasztotta a Petőfi-versek hatalmas tömegéből. A kiyálasztás szerencsés volt és alkalmas orra, hogy Petőfi egye temes és örökbecsű költészetének kifejezést adjon. Sirdar Shergil igyekezete nem is maradt meddő: Igbal, a jeles hindusztáni poéta, lelkesen üdvözölte Petőfi verseit és egy igazán szép költeménnyel fordult a magyar művész Fi költő és az asszony Irta: Baeőeker — Énekeljetek meg! — igy szólt a szép asszony udvarához. S az imádói belefogtak a nehéz munkába. A lovagok mind rímeket kerestek s némelyik, aki gnzdag voit s igy különösen távol volt a poézistői, ügyes verselőknél drága pénzen rendelte meg a kívánt rigmusokat. Verset irt vagy költeményt vásárolt a hölgynek minden udvarlója s nem sok idő múlva egyenkint jöttek a szonettek, madrigálok, mindenféle édesmézes zöngemények, lehetőleg meleg és nagyon szerelmes strófák, amelyek mind a szép asszonynak, az egyetlennek a bájairól s az ellenállhatatlanságáról szóltak. Az asszony átvette a poémákat és gyönyörűséggel olvasá azokat, mert a nőknek az a legkedvesebb olvasmányuk, amely őrőiuk szól. S ők ezt soha meg nem unják. Együtt volt már valamennyi. Ott volt a katonának, a bankárnak, a jogtudósnak, a professzornak, a papnak — mert ő is udvarolt a szép aszszonynak — és doktornak a verse, csak éppen a poétáé hiányzott, a lírai költőé, akinek pedig tudvalévőén mestersége a versfaragás s akinek az épp oly könnyű mint a tüzérnek elsütni egy ágyút. — Mit jelent ez? — kérdá összeráncolt szemöldökkel, szigorun az asszony. S a történeti hűség érdekében nem szabad elhallgatni, hogy önagysága nagyon haragudott s azt se, hogy a haragjában még sokkal szebb volt, mint máskor. De őneki ezt nem szabad tudni, mert különben ezentúl mindig haragszik. — Mit jelent ez? Hát te még mindig nem készültél el az énekkel ? — Édes szép asszonyom! — igy felelt a költő, akinek mestersége az írás. — A vers még nem készült el és nem is fog elkészülni soha! Haragosan rivallt rá az asszony s a szemel villámokat szórtak: — Pusztulj hát el innen s ne merj többé a szemem elé jönni! Pusztulj, de azonnal! S a költő, akinek foglalatossága a rímirás, fájdalmas pillantást vetett a szép nőre, mélyen felsóhajtott, még mélyebben hajolt meg, és kifelé Indult. Mikor az ajtóhoz ért, a hölgy meggondolta magát, vlsszaszótitá Őt, s egy kissé nyugodtabb hangon igy szólt hozzá: — Maradj még egy szóra... Mielőtt távoznál, tudni óhajtanám mégis, ml az oka annak, hogy nem tettél eleget a parancsomnak? Hogy van az, hogy azok az imádóim, akik nem hivatalból költők, azok mind — és elég gyorsan — lábaim elé zengték hódolatuknak a dalát, Te pedig, a született és hivatásos költő, még nem daloltad azt el? Hogy történhetett az, hogy mig egyéb foglalkozású udvarlóimat mind költőkké tette a szépsé gém, addig Te, akinek olyan könynyen megy a versírás mint gyermeknéi a sirás, lánynál a kacagás, te nem írtál költeményt rólam? S a költő, akinek mestersége a poézis, igy szól: — Azért nem írtam költeményt Rólad, azért nem intéztem hozzád verset, mert nem szorultál rá. Hiszen Te magad vagy a legszebb költe mény! Te magad vagy a Poézis! Az asszony haragja hamarosan eltűnt s mosolyra derült a szája, még pedig gúnyos mosolyra. Fogta a verseket, mindannyit, amelyeket a katona, pap, a jogtudós, az orvos meg a bankár írtak vagy írattak, széjjeltépte őket s foszlányaikat szerteszórta ki az ablakon a szélbe. — Minek is írtak verseket, _ akik nem tudnak? — Kérdezte. — És minek is foglalkoznak a nőkkel, akik nem tudnak velük bánni’s a nyelvükön beszélni? Megfogta a költő kezét s unottan kiáltott a többiekre: — Takarodjatok Innen! A poétának pedig azt mondta: — Maradj! S azóta mindig együtt vannak s mindig jóban vannak az asszony meg a költő. És azóta egyebet se tesz mint költeményeket ir az asszonyról s az aszszonynak a költő. szelleméhez. A sorok ezüstösen csengnek és a szavak telve vannak leheletszerű finomságokkal, amelyeket alig lehet visszaadni az átültetésben. A költemény nyers prózafordítása igy hangzik : „Gyorsan tűnő röpke lehelteiként csendül! halod e földi kertben, rózsádat, arádat zengve. . . Volt szív, melyben az érzés gyötrelmét gyújtottad, és volt szív, melyből száműzted a keservet... A pipacsokra szived kiömlő vére festett képeket, s a bimbók szivét sóhajod feltárulni késztette... Feloldódtál és elvesztél dalodban : sírod. emléked ott van a verseidben .,. És nem tértél vissza a földbe, hiszen nem e földről való voltál,..“ Sirdar Sergil nem végzett hiábavaló munkát. Bizonyára nemcsak Igbal, a költő, érezte meg fordításain át Petőfi becsét és jelentőségét, hanem mások is sokan India földjén.' Ma, a nagy mozgalmak korában, sok szív rezonál Petőfinek, a világ szabadságát hirdető költőnek szavára a messze Keleten. Baktat Ervin. Német felkelők a francia haditörvényszék élőit Az Chrhnrdt-brigád bunpöréaek tárgyalása. — 21 vádlott közül 19-et elítélitek, A megszállott Düsseldorfban most fejezte be a francia haditörvényszék Megemont őrnagy elnöklete alatt a? Ehrbardt-brigád 21 tagja ellen in-, ditott bünpör tárgyalását. A vádlott tak a vádirat szerint a francia megszálló csapatok ellen lázadást akartak elkövetni. Ehrhardt német őrnagy, hogy a német köztársasági kormány hatás-i köre alól mentve legyen, Innsbruckból irányította brigádjának működését, amely szoros összeköttetést tartott. fenn Kapp híveivel. A 16,00(1 főből álló brigának nagyrészt volt flandriai harcosok és leszerelt katonák voltak a tagjai. Ehrhardt hívei a franciák által megszállott Düsseldorfban is megalakították helyi szervezetüket, melynek 21 tagját azonban a megszálló hatóságok' letartóztatták és haditörvényszék ,e!é állították. A letartóztatottak nagyrészt 20—30 éves fiatalemberek. állami és közigazgatási tisztviselők. A letartóztatottak közül az elsőrendű vádlott Voegelin vasúti tisztviselő, aki elmondta, hogy olyan embereket toboroztak, akik készek elszántan hareolni a zsidók, a szocialisták. szélső radikálisok, a weimari alkotmány és a köztársaság ellen, végül fegyveres erővel készek egy népszerű császár nralmát helyreállítani. t; Azt állítja, hogy a fegyveres felkelés nem irányult a francia megszálló csapatok ellen és csak ezeknek eltávozása után akarták a pucscsot végrehajtani. A náluk talált fegyverekről, kartácsokról és gránátokról azt mondja, hogy ezek háborús emlékek. Az elnök ezzel szemben megállapítja, hogy mindezt a megszállás alatt Elberfeldről szállították Düsseldorfba, Kohlhaas hadnagy azt vallja, hogy szervezetük a megszállás megszüntetése után a kommunisták letörését tűzte ki céljául. Tagadja, hogy a köztársaság híveit megfenyegették volna. A többi vádlottak is hasonló értelemben vallottak és tagadták, hogy felkelést szítottak a megszálló fran-
