Petőfi Népe, 2010. június (65. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-05 / 129. szám

Hajrá, Kecskemét SE! Zombor Gábor: meglepetést szereztek kecskémét se A város fenntartja a korábbi pénzügyi támogatást, erre alapozhat a szakosztály Egy éve az új városi klub megalakításával megme­nekültek Kecskemét mi­nőségi sportágai, a kosár­labda mellett a röplabda és a kézilabda is. A men­tőakció nem lehetett vol­na eredményes, ha Zom­bor Gábor polgármester nem áll teljes mellszé­lességgel az ügy mellé. Rajtmár István- Polgármester úr, az irodája előtti falon ott díszeleg a ta­valy megkapott „Idősbarát ön- kormányzat” díj réztáblája. Lehet, hogy hamarosan felke­rül mellé a „Sportbarát önkor­mányzat” tábla is? - kérdez­tük Zombor Gábort, Kecske­mét első emberét.- Talán már az elmúlt évek­ben is látszott, hogy a kecskemé­ti az egy sportbarát önkormány­zat, hiszen nagyon sok olyan ügyben támogatói, sőt most már tulajdonosi szerepet is felvállal­tunk, amely kellett ahhoz, hogy a minőségi sport, főleg a nagy közönséget vonzó csapatjátékok­ban fennmaradjon vagy éppen fejlődhessen. Ezért sikerülhetett például a focicsapatnak az a bra­vúr, hogy a szép feljutás és az el­ső sikeres élvonalbeli idény után- a minden újonc számára kriti­kus második bajnoki évadban - kiharcolja a bennmaradást.- Miért kellett sokáig aggód­nunk a bennmaradásért?- Minden olyan gyermekbe­tegség elérte a KTE-klubot, ame­lyik ilyenkor jelentkezni szokott: edzőváltások, kapkodás, amikor már a játékosok is elhitték, hogy bizony egy újoncnak a második évben ki kell esnie... Nagyon örü­lök, hogy a labdarúgók össze­szedték magukat, és különösen, hogy volt tartásuk. A zárómecs- csen sportszerűségből is jelesre vizsgáztak. Ez talán fontosabb annál, hogy ötödik, nyolcadik vagy tizedik helyezett a csapat, hiszen megmutatták, hogy tiszta eszközökkel is lehet létezni. mészetesen a válság a sportot sem kerülte el. Azt látom, hogy a kosárlabda környékéről elfo­gyott néhány olyan szponzor, aki korábban támogatta a sportágat. De remélem, hogy visszatérnek a csapathoz, s az az összefogás látszik majd a kosárlabda eseté­ben is, ami labdarúgásban már megvalósult.- Mire alapozza a reményeit?- Bizonyított a kosárcsapat, van egy olyan alap, amelyikre hivatkozhat a szakosztály veze­tése. Az elmúlt évi eredmények hatására újra a sportág mellé le­het állítani a korábbi támogató cégeket. Vannak ugyan stabil szponzorok, akikkel úgymond a szakosztály léte megoldott, de hogy milyen magasra kerülhet a léc, az attól függ, hogy sikerül- e még támogatókat csábítani a csapat mellé.- Sokan a Mercedes-gyárban bíznak mint erős sportági tá­mogatóban. Van erre reális re­mény?- A kezdeti tárgyalások re­ményt keltőek, de amíg csak épül és nem működik a gyár, ad­dig senki sem számíthat támo­gatásra. Két-három év múlva biztosan. Ám nekünk most az a feladatunk, hogy ezt az idősza­kot is megoldjuk, ehhez viszont a város klubjának az önkor­mányzat mellett kitartó szpon­zorokra lesz szüksége.- Kevés polgármester aggódik és tesz ennyit a sportért. Hon­nan ez a sportszeretet?- Sokáig kosaraztam, de egyébként is nagyon szeretem a sportot. Polgármesterként pedig úgy gondolom, hogy egy város életében az élet minőségét meg­határozza az, hogy lehet-e minő­ségi sportot űzni akár utánpót­lás, akár versenyszinten, s az, hogy ki lehet-e menni minőségi sporteseményekre. Csak nem szabad a várost magára hagyni, hiszen a létesítmények fenntar­tása, az utánpótlás támogatása már önmagában nagy feladat - mondta végezetül Zombor Gá­bor, Kecskemét polgármestere. Zombor Gábor (jobbra) ekkor még nem tudta, hogy Sztojan Ivkovics szerződtetése - ahogy most, egy évvel később fogalmazott - telitalálat volt- A KTE labdarúgóival kezd­tük, de folytassuk a sort a töb­bi élvonalbeli csapattal. Röp­labda, a hagyományosan kecs­keméti sportág.- Igen, az elmúlt évek siker­csapata, mely sikerek fényét mindig beárnyékolja az a tény, hogy kevés minőségi röplabda­klub van hazánkban. Ám ha po­zitívan állunk hozzá, akkor vi­szont büszkének kell lennünk arra, hogy az egyik minőségi csapat éppen Kecskeméten van. Sajnos az idén nem sikerült sem a bajnoki, sem a kupadödöntő- ben legyőzni a Kaposvárt, de úgy gondolom, hogy nagyon szép eredmény a második hely, és nagyon komoly utánpótlásbá­zisa van a röplabdának váro­sunkban.- Kézilabda. Ez a szakosztály is a második évét töltötte az élvonalban.- Igen. Ahhoz képest, hogy nincsenek különösebb hagyo­mányai a városban a sportág­nak, és a csapat - hasonlóan a fo­cihoz - a kritikus második évét töltötte az élvonalban, jó szak­mai irányítás mellett, kitűnő já­tékosokkal aránylag könnyedén a nyolc között tudott végezni.- Egy kis eredményösszegzés után eljutottunk beszélgeté­sünk eredeti apropójához, a kosárlabdához.- A kosárlabda esetében na­gyon nagy öröm, hogy az éppen egy évvel ezelőtt történt sokksze­rű bejelentés után, nevezetesen, hogy a működtető Univer kiszáll a sportág mögül, sikerekről tudunk beszélni. Szerencsére gyorsan meg tudtuk oldani mind jogilag, mind pénzügyüeg, hogy a csapat elindulhasson a bajnokságban. Az első év sok nehézséggel és tanul­sággal járt mindenki számára.- Valóban, hiszen teljesen új alapokra kellett helyezni a sportágat, új játékosok es új edző is érkezett Kecskemétre. Jól döntöttek a szakmai igaz­gató kiválasztásakor?- A szakvezető kiválasztása, úgy gondolom, hogy telitalálat volt, hiszen Sztojan Ivkovics nemcsak sportvezetőként, ha­nem úgymond kecskeméti lokál- patriótaként is küzdött a csapa­tért, pedig csak az első évét tölti a városban. Számomra az embe­ri attitűdök nagyon fontosak. Nem azt mondom, hogy fonto­sabbak az eredményességnél, de a csapat vezetőedzője, játékosai egy szerény, a sportág iránt alá­zattal rendelkező, szimpatikus társaság benyomását keltették.- A város a százszázalékos tu­lajdonosa a klubnak. Tulajdo­nosként mennyire elégedett a kosárlabdázók eredményeivel?- Úgy gondolom, hogy az a tel­jesítmény és eredmény, neveze­tesén, hogy bekerültek a legjobb nyolc csapat közé, a lehetőségek­hez képest, a jelenlegi helyzet­ben nagyon szép meglepetés számomra. Az meg különösen nagy meglepetés, hogy a ráját­szásban végig pariban voltak a későbbi döntős Pakssal. Ha az erő megmarad, és a sérülések el­kerülik a csapatot, akár nagyobb meglepetést is okozhattak volna. De úgy gondolom, hogy reálisan nézve a kosarasok a maximális eredményt érték el.- Egy ilyen elismerésre méltó évad után milyen lehetőség van a továbblépésre?- Most az a feladat, hogy a csa­pat magyar játékosok alkotta ge­rincét egyben tartsuk. A város a korábbi pénzügyi támogatását fenntartja, erre alapozhat a klub és a szakosztály vezetése. Tér­Az alapszakasz végeredménye lett a végső eredmény Csak hónapok elteltével mozogtak otthonosan wittmann Krisztián A hajrában már érezték, hogy kecskemétiként tekint rájuk a közönség Alább közöljük az alapszakasz, tehát a rájátszás előtti végered­ményt, mely ezúttal a play-off utáni végső sorrendet is jelzi: mintha mi sem történt volna... Az alapszakasz végeredménye l.ZTEKK 2624 2 2191-1845 0.962 2. Atomerőmű SE 2619 72152-18650.866 3. Körmend 2619 72100-18840.865 4. Szolnoki Olaj 26 19 72175-20500.865 5. Albacomp 26 17 92331-20800.827 6. Szombathely 26 15 112265-21230.788 7. Kecskemét SE 26 13 132026-20800.750 8. Soproni KC 26 13 13 2140-2073 0.750 9. Kaposvári KK 26 11 152092-21550.712 10. Nyíregyháza KK 26 10 162090-21790.692 11. Pécsi VSK 26 9 172001-2092 0.673 12. Dombóvár KC 26 9 17 2066-23460.673 13. Salgótarjáni KSE 26 323 1898-23990.558 14. Debreceni EKE 26 1 25 1445-1801 0.385- Összességében jól zártuk a szezont - mondta Wittmann Krisztián, a Kecskemét SE fér­fi kosárlabdacsapatának kapi­tánya, aki átlagban 32,54 per­cet töltött a pályán a legutóbbi szezonban. Á bajnokság mező­nyében 5. helyen végzett a ranglistán labdaszerzésben (2,58), 7. lett gólpassz kategóri­ában (3,67). - Bejutottunk a legjobb nyolc közé, teljesítettük a kitűzött célt. Ráadásul úgy, hogy egy teljesen új csapatot kellett felépíteni Kecskeméten. Elvileg hazai pályán játszot­tunk a Messzi-csarnokban, de valójában hónapoknak kellett eltelniük, mire valóban ottho­nosan mozogtunk a parketten. A szurkolók is fokozatosan fo­gadták el és szerették meg a társaságot. A hajrában azonban már éreztük - a pályán kívül is -, hogy kecskemétiként kezel­nek bennünket. De mindez ért­hető, hisz jószerivel mindenki­nek ez volt az első szezonja a KSE-ben. Ezért is tartom nagy dolognak, hogy ott lehettünk a rájátszásban. Sőt még arra is volt esélyünk, hogy a legjobb négy között folytassuk. Pár lab­dán múlt, hogy nem tudtunk továbblépni - tette hozzá Witt­mann, aki óriási alázattal, fe­gyelmezetten, a csapat érdeke­it szem előtt tartva játszott min­den meccsen. Úgy, ahogyan az egy kapitánytól elvárható.- A többiekre sem lehet pa­nasz. Mindig mindenki azon volt, hogy a maximumot hozza ki magából. Csapatkapitány­ként is csak jót mondhatok a társaságról. Pályán kívül is összetartóak voltunk, soha nem kellett különösebb problé­mákkal foglalkoznom. De egy olyan edző mellett, mint Szto­jan Ivkovics, ez nem is csoda. Ő rendet tart a csapat körül - di­csérte mesterét a kecskeméti gárda válogatott irányítója, majd szólt a jövőről is: - A ma­gyar mag marad, kérdés, hogy milyen légiósok érkeznek. A legjobb nyolc közé jutást azon­ban mindenképp el kell érni. Wittmann (elöl) csapatkapitányként is csak jót tud mondani a társakról

Next

/
Oldalképek
Tartalom