Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-24 / 301. szám

6 A Petőfi Népe karácsonyi melléklete Bankodasra nem volt ok Amikor Csík János a lakodalmas nótákat konferálja, az esküvőt a szerelem ünnepeként említi Ez egy varázsszó, az ifjúságnak rögtön felcsillan a szeme, és kíváncsian hallgatja, hogy micsoda buli­kat csináltak régen a magyarok. Ha azt hallom, hogy Csík Zenekar, mindig előttem van az a hihe­tetlen lendület, átélés, ahogy ők muzsikálnak. Ze­néjükkel mindenütt hódítanak, így minden egyes fellépésükhöz történetek sokasága kötődik. Ott is, ahol ismeretlenül kell bizonyítaniuk.- A Csík Zenekar idén sem pa­naszkodhat, mozgalmas évük volt. Kezdődött azzal, hogy az Ez a vonat... platinalemez lett. Aztán Olaszországban turnéz­tak, majd Magyar Örökség Dí­jat kaptak. Októberben pedig Kecskeméten átvehették a Ko- dály-díjat. Melyik esemény mit jelentett önnek?- Tényleg nagyon sok minden történt. A platinalemez kapcsán említeném, hogy mivel tavaly volt a húszéves évfordulónk, szóba ke­rült, hogy adjunk ki egy jubileumi best of lemezt, aztán a nagy ké: szülődésben annyi mindent kel­lett volna beletenni, újra felvenni, kicsúsztunk az időből, és nem lett belőle semmi. Végül is nem kellett bánkódnunk, mert legutóbbi le­mezünk, az Ez a vonat... című hi- heteüen gyorsasággal lett platina- lemez. Sajnos szokatlan, hogy egy magyar népzenét játszó együttes lemeze néhány hónap alatt arany-, nem sokkal később pla­tinalemez lett. A legigazabb díj tulajdonképpen az, amikor a kö­zönség ismer el bennünket.- A Magyar Örökség Díj ugyanakkor a szakma elisme­rése volt.- Lényegében azt is a közönség ajánlásai alapján válogatja ki egy tizenkét tagú bizottság. Ők meg­beszélik, kiválasztanak néhá­nyat az ajánlások közül, és utána jön a titkos szavazás. Amikor át­vettük a díjat, a bírálóbizottság elnöke azt mondta: nem is em­lékszik rá, hogy mikor volt ilyen szintű egyetértés a díj odaítélésé­vel kapcsolatban, mint amilyen a mi esetünkben.- Hihetetlen élmény látni, hogy milyen át­éléssel zenélnek, meny­nyire élvezik ezt a mu­zsikát.- Talán ezért is birtokolhatjuk a közönség szeretetét. Nem mindegy, hogy ezt a fontos ma­gyar kulturális értéket milyen módon adjuk át. Az embereket gyakran meglepetés éri, amikor bennünket hallgatnak és észre­veszik, hogy ez tetszik nekik. So­kan előre tudják, hogy mit kap­nak majd, mert ismernek ben­nünket. így volt ez nemrég, ami­kor Pilisre hívott bennünket az ottani református lelkész. Úgy gondoltuk, hogy egy templom­ban mégsem mindegy, hogy mit énekelünk az advent idején, igye­keztünk elegánsan válogatni. Csakhogy a Quimby zenekar Most múlik... című nótájának a feldolgozása is nagyon tetszik a közönségnek, így azt mondta a lelkész, hogy az mindenképpen szerepeljen a műsoron.- Manapság sokan már-már görcsösen próbálják az ifjúsá­got visszatéríteni a hagyomá­nyokhoz, gyakran sikertele­nül. A Csík Zenekar nem gör­csöl, mégis hódít.- December elején volt egy ilyen történetünk. Pápára hívtak bennünket a református gimná­ziumba. A szervező tördelte a ke­zét, hogy vajon hogy’ fogadják majd ezt a gyerekek. Már-már azt mondta, hogy ne legyünk morcosak, ha netán nem élvez­nék. Mint később kiderült, feles­leges volt az aggodalma. Ezért is kellett teljesíteni, hiszen addig nekik az, hogy Csík Zenekar, nem mondott semmit. Csak az előadással kell meghódítanunk őket. És ez ott is megtörtént! Mindig úgy szerkesztem a mű­sort, hogy megalapozzuk a han­gulatot. Mikor a lakodalmas nó­tákat konferálom, az esküvőt a szerelem ünnepeként említem. Ez egy varázsszó, az ifjúságnak Presser Pici? Am legyen! A csík zenekar szilveszteri mulatsága december 3Ckln Budapesten, a Mille­náris Teátrumban lesz. Csík János az­nap ünnepli a 45. születésnapját. Ven­dégként ott lesz Presser Gábor is.- Azon gondolkoztunk, hogy kit hív­junk meg - meséli a zenekar vezetője.- Fellép Dresch Mihály (Dresch Quartett), Kiss Tibor (Quimby) és a Dűvő. Szabó Attila, a feldolgozásaink irányítója erre azt mondta - csak úgy viccesen -, hogy hívjuk meg „Pici” bá­csit. Azt hittem, rosszul hallok. Aztán hirtelen rábólintottam: Jó, ám legyen!" Találkoztunk vele - igaz, ismertük már egymást a Sziget fesztivál és a magyar dal napja kapcsán -, végtelenül ked­ves volt, örült a felkérésnek. így aztán Pressernek a Te majd kézen fogsz... cí­mű dalát dolgoztuk fel, és azt is előad­juk majd. „Fjei” bácsi zongorán kísér. rögtön felcsillan a szeme, és kí­váncsian hallgatja, hogy micso­da bulikat csináltak régen a ma­gyarok. A muzsikában pedig té­vedni nem lehet, mert a fiatalok a tökéletes gépzenéhez szoktak, így azonnal meghallják a téve­dést.- Nagyjából tíz koncertet ad­tak, adnak decemberben. Nem sok ez egy kicsit?- Magyar népzenét és köny- nyűzenét népzeneként játszó együttesként ez valóban sok, de egyik nagyobb élmény, mint a másik. Egyébként óriási meg­tiszteltetés ért, mert a Polgári Magyarországért díj átadóün­nepségén muzsikálhattam de­cember 14-én abból az alkalom­ból, hogy a rendszerváltás húszéves évfordulóján kitün­tették Lezsák Sándor ország- gyűlési képviselőt. Tudták, hogy hozzá régi jó ismeretség fűz. És tényleg: a nyolcvanas évek elején, amikor én mind­össze négy ugróst tudtam ját­szani, ő pedig falusi tanító volt, akkor elhívott engem egy gye­reknapra a zenekarommal, hogy játsszam el azt a néhány ugróst. Mindegy volt, csak le­gyen végre népzene. De ez már egy másik történet. ■ Takács Valentina- A sok nagyszerű élményből nehéz kiválasz­tani a legemlékezetesebbet - mondja. - Talán a világbajnoki győzelmem a legemlékezete­sebb, a legkedvesebb. A célba érkezésemkor- szégyen, nem szégyen - igencsak görbült a szám az örömtől, de mint tudjuk: „sírni csak a győzteseknek szabad”. Nagyon kedves em­lék marad az, amikor a Juhar utcai iskolában, ahol testnevelő vagyok, a kollégáim a gyere­kekkel közösen a világbajnoki győzelmem után meglepetéskoccintást szerveztek. Ké­sőbb láttam a készülődés képeit, nagyon megható volt számomra. Mit felejtenék el? Hm, nem is tudom, talán azt a másfél napos utazást Ausztráliába, az eléggé „lehúzott”. Jövőre a budapesti triatlon-vébén hazai kö­zönség előtt szeretném megvédeni az első­ségemet. Azt gondolom, az olimpia mellett ez minden sportoló álma. Számomra meg­adatik a lehetőség arra, hogy ez az álom be­teljesüljön. ■ B. K. A kecskeméti Boronkay Péter, hazánk leg­eredményesebb paratriatlonista sportolója, szenzációs évet zárt! A budapesti duatlon- Európa-bajnokságon ezüstérmes, majd Holtenben, a triatlon-kontinensviadalon aranyérmes lett. Szeptember közepén az ausztráliai Gold Coaston rendezett triatlon- világbajnokságon aranyérmet szerzett. Idén jelölték a Megyei Prima Díjra is, és nagyon sokan szavaztak rá. tember közepén az tráliai Gold Coaston ren- tt triatlon-világbajnoksá- aranyérmet szerzett Görbült a szája az örömtől

Next

/
Oldalképek
Tartalom