Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-24 / 301. szám
7 A Petőfi Népe karácsonyi melléklete Az én karácsonyom Szeretjük a fenyőillatot, a finom süteményeket, a nyugalmat. Végre együtt lehetünk a családunkkal, azokkal, akiktől év közben szinte mindig távol vagyunk. Egy napilap munkatársainak kivételes alkalom, ha néha karácsonyozhatnak. No nem három napot egyfolytában, de legalább egy kicsit! Ezért aki újságírásra adta a fejét, az megtanulja megbecsülni az ünnep ritka pillanatait. A saját karácsonyukkal kapcsolatos gondolatokat szerkesztőségünk hölgy tagjai - no meg egy új kis jövevény - osztják meg az olvasóval. KOÓS BALÁZSNÉ fotóasszisztens Az én karácsonyom meghitt, igazán békés és bensőséges. Hol egyikünknél, hol másikunknál ünnepelünk, de mindig együtt a család. Az idei karácsony ismét különösen szép lesz, hiszen Tiszaalpáron, idős édesanyám látja vendégül az ő szeretteit. Számomra az egyik legszebb ajándék, hogy anyukám hajlott kora ellenére jó egészségnek örvend. MEZEI -v, KLÁRA korrektor Méz, fokhagyma, dió, alma, gyertyafény; tarkabableves csipetkével, kelt fonott kalács, diós-mákos bejgli: bővedeste. Éjféli mise, ropogós kéklő hó a talpunk alatt, kéz a kézben oly sok év után is. Szemedbe nézek, önmagam látom a csillagban. Az ajándékot nem díszdoboz, hanem a szívünk rejti. MAGYARVÁRI ANNAMÁRIA újságíró Az én karácsonyom elsősorban a gyermekeim csillogó szeméről szól. Az ő boldogságukról, szeretetükről, csodavárásukról. Amióta nagyobbak lettek, együtt készítünk mindent, amit csak lehet: süteményeket, díszeket, lakásdekorációt. Advent idején esténként meggyújtjuk a gyertyákat a lakásban és a koszorún, és beszélgetünk a várakozásról, az ünnepről. Karácsony napja a szűk családé. Egymásra és befelé is figyelünk. Azokra a szeretteinkre is gondolunk, akik már nem ünnepelhetnek velünk. . PANCSICS HAJNALKA szerkesztő, m lj BAON-projektvezető Az újságíróknak kicsit más a karácsony. Ahhoz, hogy az újság az év utolsó napjain is megjelenjen, dolgozni kell az ünnep idején is. Karácsony második napján néhány éve megleptem a kollégákat. Nem bejglit vittem, más karácsonyi süteménnyel csentem egy kis fahéjas, narancsos fűszerillatot a hírműhelybe. És vittem egy korty koccintóst is, stílusosan karácsonyit. A svédeknél glögg, a finneknél glögi az a fűszeres, gyümölcsös forralt borhoz hasonlatos ital, mellyel azon a karácsonyon a szerkesztőségben koccintottunk. RÁKÁSZ JUDIT főszerkesztőhelyettes Ha már megvettem a gyerekeknek az összes ajándékot, melyek ellen régóta tiltakozom; ha már fogalmam sincs, hová tettem a tennivalókra emlékeztető listákat; ha már egy hete nem mosok, nehogy száradó ruha lógjon a kötélen aznap este; ha már nem számít, hogy a bejgli tökéletes lesz-e; ha már úton vannak a képeslapok a távol levőkhöz; ha már égető a hiányuk azoklalni. Akinél már üres a sütőedény, az kitérdelt mackójában csak áll a káposztaszagú körfolyosón, és meleg szobáról, fahéjas süteményről, esetleg egy új tréningnadrágról álmodik. Lehet a fejet homokba ásni és tudomást sem venni a valóságról, de attól az még olyan, amilyennek látszik. Karácsony van, amikor a friss fenyő- és bejgliillat keveréke - legalább a gondolat szintjén - úgy tetőzik, mint tavaszi áradáskor a Bodrog szokott Felsőbereckinél. meg a díszes kis csomagokban. S így az igazi. Senki nem azért várja a karácsonyt, hogy ajándékot kapjon, hanem hogy együtt töltsünk békében, boldogságban néhány órát, melyre a mai rohanó világban alig marad idő. SZŰCS BRIGITTA kiskőrösi városi szerkesztő Szenteste napján, a családi „roadshow”-t követően, a saját feldíszített fánk alatt feküdni és nem mérni patikamérlegen, POPOVICS v«.' ZSUZSANNA újságíró Amikor jön a karácsony, nálunk kalács van. Kőttes kalács. Dinsz- telt almával, szilvalekvárral töltik, módosabb helyen mákkal, dióval. Családi hagyomány, hogy édesanyám szenteste napján dagasztja a kőttes tésztát, ezzel kezdődik az ünnep. Nem gyertya, színes füzér ékesíti a karácsonyfát, nem magnózene, a közösen énekelt Mennyből az angyal vezeti be az ajándékbontást, az ünnepi vacsorát. Karácsony első napján fehér inget, szoknyát egyenget a vasaló: istentiszteletre készül a család. A lecsendesü- lés, a pihenés napjai ezek, és a reményé: a jövő évi karácsonyt is együtt éljük meg egészségben, szeretetben. nak, akikkel már nem lehetek, és ha már minden gondolatom azoké, akikkel az ünnepet együtt tölthetem, akkor tudom, hogy itt a karácsony. SZABÓ ETELKA újságíró A szeretet ünnepe, csupa mosolygós arc, megannyi boldog tekintet. Akinek még van szaft a tepsijében, tervezget: jó lenne a tengereken vitorlázni, Holdra szállni, olimpián érmet nyerni, Pptőfi Népe megszállott futballszurkolóként a nyárra dél-afrikai szállást fog- csak névleges apróságok bújnak SEBESTYÉN , HAJNALKA j újságíró Számomra egyetlen ünnep már csak a karácsony, meghitt családi körben, hagyományokkal. Este pontban öt órakor gyertyafény, csengőszó és a Mennyből az angyal. Egymásra figyelve, szeretetben ünnepelünk a karácsonyfa mellett. S ha szerencsések vagyunk, még a hó is szállingózik. Amióta csak emlékszem, mindig így karácsonyozunk. Régen még nagy ajándékokkal készültünk, de néhány éve már Hraskó István újságíró kollégánk kislányának köszönheti, hogy erre az oldalra kerülhetett, a női munkatársak közé. Villő december tjén este született 3150 grammal és 51 centivel. Istvánunk mostanra edzett lett, lassan fél lábon állva is elalszik. hogy ez most jobb-e a tavalyinál, vagy jobb-e a vártnál. Ilyen az én karácsonyom. Csak élvezni a fenyőfa illatát, nézni a csillogó díszeket, és örülni annak, ami van. No meg éjjel kiszökve bekukucskálni mások ablakán, és megnézni a viliódzó karácsonyfákat. Nekem így szép... TAKÁCS VALENTINA kecskeméti szerkesztőségvezető Az ünnep számomra a családi összetartást, a megértést, a sze- retetet jelenti. Ezt a hétköznapok mindegyikén érzem, magaménak mondhatom. így karácsonykor már csak a csillogó külsőségeket, fényeket, fenséges illatokat tesszük mellé annak, ami igazán lényeges. HRASKÓ VILLŐ akit a Mikulás hozott Sokáig egy sötét, meleg helyen voltam. Nemrég viszont egy új világba csöppentem, ahol rengeteg új szag, szín, hang vesz körül. Meg két furcsa, de kedves lény, akik mindig itt sürögnek az ágyamnál. Mindjárt kiabálok is nekik, hogy éhes vagyok, meg a pelusom is tele...
