Petőfi Népe, 2009. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-02 / 51. szám

4 PN-POSTA PETŐFI NÉPE - 2009. MÁRCIUS 2., HÉTFŐ Lámpa helyett körforgalom közlekedés Kire vonatkozik a KRESZ és kire nem? írja meg nekünk véleményét, hogy mások is olvashassák! PN-Posta című összeállítá­sunkban a szerkesztőségünk­höz érkezett olvasói levelekből közlünk válogatást. Örömteli esemény történt környezeté­ben? Bosszantják a lakóhelyén tapasztalható, sokakat érintő problémák? Témaötlete van, amiről szívesen olvasna la­punkban? írja meg a Petőfi Népének! CÍMÜNK: PETŐFI NÉPE KECSKEMÉT, SZÉCHENYI KRT. 29. 6000 E-MAIL: PETOFINEPE@AXELS.HU KÉRJÜK, LEVELÉRE ÍRJA RÁ: PN-POSTA Csúcsforgalom az Izsáki úton. A gépkocsik gyakran csak két-három lámpaváltással tudnak átjutni a forgalmas kereszteződésen. Kecskemét közlekedésével kap­csolatban több problémát is ta­pasztalhatunk nap mint nap. Az egyik számomra furcsa helyzet a tavaly megnyitott Tesco és Obi bevásárlóközpontok mellett ki­alakított lámpás csomópont. A környéken lakom s rendszeresen azt tapasztalom, hogy forgalmas időszakban az Izsáki úton 50-60 autó is összetorlódik. A gépko­csik két-három lámpaváltással tudnak csak átjutni a kereszte­ződésen, miközben a bevásárló- központok és a Vízmű épülete fe­Egyedül élő kisnyugdíjas va­gyok. Többször volt már az egyik hipermarketben ár- és minőségi panaszom. Nem is szívesen vá­sárolok ott, de most ismét “besé­táltam az utcájukba”. Reklámújságjukban meglát­tam a “sertés-marha darált mixet”. Azt gondoltam, készíthe­tek belőle a családomnak fasíro- zottat. Elég rosszul látok, így az üzletben általában csak a szava­tossági időre koncentrálok, hogy ne kelljen folyton szemüveget lől csak 3-4 autó kanyarodik rá az Izsáki útra. Ez nem környezet- szennyező és forgalomlassító megoldás? Biztos, hogy olyan jó Kecs­keméten a levegő tisztasága, hogy ezt megengedhetjük magunknak? Véle­ményem szerint megfelelőbb megoldás lett volna, ha körforgal­mat alakítanak ki ebben a ke­reszteződésben is, vagy legalább a forgalomhoz jobban alkalmaz­kodó rendszert építenek ki. cserélnem. (A két szemüveg két­havi nyugdíjam. Ráadásul sok kellemetlenség adódhat abból, ha a szemüveg után a táskám­ban kotorászva észreveszem, hogy követ a biztonsági őr.) Otthon ért a meglepetés: a cso­magban zsírpacni volt hús he­lyett. A doboz alján lévő apróbetűs címkét kisilabizálva kiderült: darált hús helyett való­ban csak egy mixet vettem. Amelynek összetételt feltüntető százalékok igen ellentmondáso­Másik bosszantó jelenséget magamban csak „szelíd motoro­sokként” szoktam emlegetni. Ők azok, akik az Izsáki úton rendszeresen 150 km/h-s sebes­séggel száguldanak egy keréken, szlalo- moznak az autók kö­zött, vagy éppen a szembejövő sávban rodeóznak - felhajtott rendszámmal! Rájuk mintha épp úgy nem vonatkozna a KRESZ, mint a nagy fekete luxusautókra, terepjárókra. Őket látva gyakran sak. Például: ha 40 százalék a sertéshús, 11 százalék a marha­hús, akkor miből jön ki a 18 szá­zalék alatti kollagén és húsfehér­je aránya? Az újabb táblázat azt közölte, hogy 100 g (1 adag) milyen anya­gokat tartalmaz. Lányom súlyos lisztérzékeny, még jó, hogy meg­láttam a búzarost tartalmat. Unokám szójaallergiás, az is volt benne. Meg kell mondja, vizet, stabi- lizátort, szalonnát, antioxi­elgondolkodom: hol vannak ilyenkor a rend őrei? Csak nem a biztonsági övék használatát el­lenőrzik? Vagy a 30-as sebesség- korlátozó táblákkal teleszórt sza­kaszokon traffipaxoznak? Jó lenne, ha nem kellene eljut­nunk addig, hogy a bankot vagy a postát csak akkor közelíthes­sük meg vagy hagyhassuk el, ha előbb alaposan szétnéztünk, hogy nem csellengenek-e arra rosszarcú emberek. Tisztelettel egy olvasójuk: Illés Imre dánst és sót még ilyen drágán nem vettem. Én is allergiás lettem: a vásár­ló átvágására! Szerencsére nem készítettem el a vendégeimnek, hanem ki­dobtam. Tudom, javulás nem várha­tó, hiszen társadalmunk jelen­leg a másokat becsapó, jellem- telen gazemberek “Eldorádó- ja". Sajnos. Köszönöm, Szűcs Béláné Kecskemét Már élesebben látok, bár nincs szemüvegem Komputeres szemvizsgálatot hirdettek az egyik kiskunfélr egyházi optikai szaküzletben. Megvizsgálták a szememet, majd közölték, hogy 3500 fo­rint lesz a vizsgálat. Amelyről azonban semmiféle írásos eredményt nem kapok, csak ha náluk készíttetem el a szem­üveget. Furcsának találtam, hiszen ha elmegyek orvoshoz, azt azért teszem, hogy tisztában legyek az egészségi állapotom­mal, nem pedig hogy az adata­im benne legyenek a „gépben". Igénybe vettem egy szolgálta­tást, kifizettem, de úgy érzem, nem kaptam érte semmit. Úgy jártam, mintha a boltban kifi­zettem volna egy kiló kenyeret, azonban ezért cserébe csak megmutatták volna a szépen sült veknit, de haza már nem vihetném. Mint megtudtam, a 3500 fo­rintot levonták volna a szem­üveg árából, s akkor az ered­ményt ismertető papírokat is megkaptam volna. De aki - hozzám hasonlóan - nem ren­deli meg a szemüveget, az a semmiért fizet ki ennyi pénzt? Furfangos észjárás, amellyel sok embert lehet becsapni. Tisztelettel, egy jóhiszemű vásárló Zsírpacni volt a csomagban hús helyett panasz „Stabilizátort, antioxidánst ilyen drágán még nem vettem” ■ Két-három lám­paváltással tud­nak átjutni a ke­reszteződésen. Bűnelkövetőként bánnak az értékeit védeni próbáló emberekkel? Nem vagyok gyakori levelező, de a Petőfi Népe február 23-án meg­jelent „Kávét, szendvicset, tolvaj úr?” című cikke sokkolóan ha­tott rám. Miféle elme szüli azo­kat a törvényeket, amelyek „ha akarom, fehér, ha akarom, feke­te”? Az ilyen jogszabályok arra jók, hogy az élősködő tolvajok­nak kiszolgáltatott, megkárosí­tott emberek ügyvédi segítség­gel bűnelkövetőkké minősülje­nek, ha meg akarják védeni ott­honukat, értékeiket a nyilvánva­lóan ártó szándékú tolvajoktól? Kíváncsian várjuk a bírói íté­letet a két ballószögi gazdálkodó ügyében. Vajon milyen értelme­zést kap az említett BTK 174. §? Vivát jogállamiság! Vivát mai Magyar Köztársaság! Egy régi előfizetőjük Kecskemétről KÖSZÖNET Szeretnék köszönetét mondani a kecskeméti mentőszolgálat dol­gozóinak, akik január 21-én, ló és 17 óra között beszállítottak a kórházba. Aznap délután szívro­hamra utaló tünetekkel kértem segítséget, és a hívást követően szinte azonnal megjelent a men­tőautó. Nagyon jólesett az őszin­te segíteni akarás, ahogyan a szolgálatot teljesítő doktornő és mentőtiszt hozzám viszonyult. Könnyen lehet, hogy nekik kö­szönhetem az életemet, de a lel­kem nyugalmát és az emberi se­gítségnyújtásba vetett hitem megerősödését mindenképpen. Tóth Ferencné, Kecskemét, Nyíri út 39. Ebben a késelős, elvadult világban két csinos, fiatal lány visszaadta a hitemet, hogy van még tisztesség és becsület. A na­pokban csekket befizetni és vásá­rolni indultam. Csakhogy az ut­cán elveszítettem a fekete pénz­tárcámat. Még oda sem értem a postára, amikor megcsörrent a telefonom: két lány jelentkezett, akik megtalálták a tárcámat. Hi­ánytalanul visszaadták a tárcá­mat. Semmit nem fogadtak el cserébe. Az örömtől annyira sír­tam, hogy csak megköszönni tudtam jóságukat. Gratulálok a szüleiknek, hogy ilyen becsüle­tes gyerekeket neveltek! Erki Jánosné, Kecskemét Farsang szezonzáró fellépés költők-írók Kabaréjelenetek, versek, népdalok, nóták Apró segítség, de sokat jelent nincs egyedül Köszönet, ha az elesettek mellé állnak Fergeteges farsangi műsort adott a Bács-Kiskun Megyei Költők-írók Baráti Körének színjátszó csoportja a kecs­keméti Erdei Ferenc Kulturális Központban. A kétszáz fős nézősereget többféle műfajból merítő, zenés és pró­zai jelenetekkel színesített program szórakoztatta. Tapsolhattak kabaréjelenetek, magyar nóták, népdalok, ver­sek előadóinak. A műsort Mittelholczné Tóth Zsuzsa és Újvári Ferenc rendezte. Késő délután érkezett meg Sze­ged felől a buszjárat az állomás­ra. Sok utas szállt ki a fűtött jár­műből: vigyázva léptek le a lép­csőn és még vissza-visszanéz- tek a buszsofőrre búcsúzóul. Si­ettek haza, hiszen mindenkit vártak már otthon. Csak egy idősebb, megfáradt ember állt tétován csomagjai mellett. A szegedi kórházból jött haza, ahol komoly kezelésen esett át. Mivel magányosan élő ember, nem várta senki, aki ha­zasegítette volna. Taxit sem kért, úgy volt vele, majd csak hazaér rendben. De megérkezve fáradtság fog­ta el: ott állt a váróterem előtt ta­nácstalanul. Szomorúan nézte, ahogy utastársai mind elmen­nek mellette. Nem messze tőle egy fiatal­ember állt, aki a menetrendet nézte meg. Felfigyelt a tétovázó idős emberre, és nem restéit odalépni hozzá.- Mi baj, bácsikám? Talán nem tud hazamenni? - kérdezte. Az idős férfi elmondta, hogy most jött a kórházból, fáradt, nem is érzi jól magát, nem tud­ja, mit csináljon, pedig nem is olyan messze lakik az állomás­tól. Egyedül. A fiatal férfi sajnálkozva hall­gatta az öreg szóáradatát. Az­tán gondolt egyet, és hirtelen felszedte a csomagjait.- Elkísérem magát! Indul­junk lassan, mert most ráérek. Szívesen segítek, hogy hazaér­jen, és ki tudja pihenni magát. Útközben elbeszélgettek a vi­lág helyzetéről és a mai ifjúság­ról, akik közül sokan csak sze­retnének más baján, de nem se­gítenek. Lassú séta után csak hazaértek. Az öreg ember hálá­san köszönte a segítséget. Elkö­szöntek egymástól, kezet fogtak és az öreg még mindig hálálko­dott. Sokáig gondolt még a jószí­vű fiatalemberre. A fiú sem fe­lejti a hálás köszönetét. Köszönet azoknak, akik segí­tenek az elesetteken. Kívánom, hogy a mai fiatalok közül minél több ilyen legyen. ■ Dómján Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom