Petőfi Népe, 2007. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-10 / 287. szám

Szabó Ferenc Li ba, malac, bárány kerül a búbosba A lajosmizsei Bujdosó ta­nya mintha hű lenne nevé­hez. A békebeli birtok úgy három kilométerre van a főúttól. „Nem szoktam szakácskönyvből főzni, de már kiadhatnék egyet.” A komondor és a pulik ugatására fehér kötényben jött elénk a házigazda: Sza­bó Ferenc. Konyhamesterségéről sokat hallottam már, hiszen férjem is az öreg kosarasok csapatának tagja. Rendsze­resen kilátogatnak ide: miközben vissza­idézik közös élményeiket, jobbnál jobb ételeket esznek.- Nem vagyok született szakács - is­meri el Szabó Ferenc. - A Testnevelési Főiskola edzői szakán diplomáztam, de van gázszerelői és energetikusi végzett­ségem is. A katonaságnál kezdtem főz­ni: a sportszázadban szolgáltam, amikor kijöttünk a táborból, a séf a hónom alá csapott egy nagy húsdarabot. Volt vil- lanyrezsónk, és kitaláltunk valami ételt. 1980-ban vettem ezt a tanyát. Flárom évig libáztam, majd kukoricapehely gyártásba kezdtem. A vendéglátás csak utána következett. Emlékszem az első időkre: mielőtt elmentem edzésre, lába- sostúl betettem a kemencébe egy ba­bos egytálételt sok hagymával, s amikor csapatostul visszajöttünk, a fiúk elé rak­tam a „menüt". Később a búbosba ke­rült pulyka, liba, malac, bárány, kelt ka­lács. Magam tapasztaltam ki a konyha­mesterséget. Nagyon jó ízmemóriám van. Az otthoni régi ízek, vagy a valahol megkóstolt étel után el tudom készíteni a hasonmását. Gyermekkoromban ■ 10 összehangolni az ünnepi programokat. Az idő egyre fontosabb tényezővé válik. Fő­ként, hogy itt a harmadik kis unokám! Ezért is esett a választásom a gyorsan el­készíthető egytál ételre, az édes-savanyú magyaros ragulevesre - mondta a ház asszonya, de a beszélgetést már a kórház előtt fejeztük be.- Igyekszem a főzéshez való alapanya­gokat ismert helyről, termelőktől besze­rezni - teszi hozzá Ágnes. - A csirke pél­dául a papa udvarában „terem", a batáta­krém, a mangalica-termékek, a szárított fűszerek, a teának való mentalevél a Ke- rekegyháza-kunpusztai Rendek ökogaz­daságból valók. És még egy apróság: nem kell túlfőzni, sütni semmilyen ételt, hi­szen valamit rágni is kell. HOZZÁVALÓK: szemé­lyenként egy egész csir­kecomb és negyed mellhús, adagonként egy deciliter tejföl, sárgarépa, mazsola, vöröshagy­ma, só, vegyes bors, pirospaprika, citrom, tár­kony, borsikafű. ELKÉSZÍTÉS: Úgy teszem fel a csirkehúst - amiben csontos is van -, mintha pörköltet készí­tenék. Hatéiig megpuhult a hús, fel kell enged­ni annyi vízzel, amennyi levest akarunk, s bele­tesszük a feldarabolt sárgarépát, az áztatott ma­zsolát. Amikor majdnem kész, akkor annyi deci­liter tejfölt kikeverünk egy kis leveslével, ahány személyre szántuk, s beleöntjük a levesbe. A vé­gén fél citrom levével, jó kávéskanál tárkonnyal, borsikafűvel, vegyes borssal ízesítem. Tálalás előtt a citrom héjából picit belereszelek, s cit­romkarikákkal díszítem. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom