Petőfi Népe, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

PETŐFI NÉPE - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT 13 KARÁCSONY Meg kell jelölni minden egyes napot LAKiTELEKi interjú Karácsonyváró beszélgetés Lezsák Sándorral, az Országgyűlés alelnökével A magyarság esélyei cím­mel 1987. szeptember 27-én, több mint 180 résztvevővel, a Lezsák Sándor lakiteleki házának udvarán felállított sátorban rendezték meg azt a politikatörténeti találko­zót, amivel először törte át a hatalmon kívüli értelmiség a „hallgatás falát”, hódította meg a (fél)legális nyilvános­ság egy szeletét és alapozta meg a Magyar Demokrata Fórumot Szász András- Akár a sors fintorának is te­kinthető, hogy tizenhét évvel a lakiteleki sátorverés után, önt kizárták az MDF-ből.- Bocsánatot kérek, hogy fél­beszakítom, de a bevezető mondatából hiányzik egy szó, egy módhatározó. Hogyan zár­tak ki? Törvénytelenül.- Valóban, az MDF-ből ki­zárt képviselőtársai első fo­kon pert nyertek, eszerint az MDF személyenként kétmillió forint kártérí­tést köteles fizetni. Ön is kap most kétmillió forintot?- Én nem pereske­dem.- Miért nem?- Annyira alatto­mos és megalázó volt a módszer, hogy szé­gyelltem volna bíró­ság elé állni.- De éppen egy képvi­selő, egy törvényhozó vi­seli el a törvénytelenséget? Nem küzd az igazáért?- Ha a testvéred megrabol, nem biztos hogy följelented, hanem ég az arcod a szégyentől és marcangol a vád, hogy erről te is tehetsz, ennek a család­nak te is része vagy. Ezt a sebet az idő nem gyógyítja, bírói elégtétel sem rendezheti el. Ne­kem, nekünk most a Nemzeti Fórum az MDF. Legutóbbi gyű­lésünkön Navracsics Tibor poli­tikai emigránsoknak nevezett bennünket.- Politikai emigráns az, akit elüldöztek a hazájából...- Sokat ír mostanában?- Egyre többet.- S mikor lesz olvasható?- Nem tudom. Tőlem most a líra szépelgés volna, joggal sis­teregnének, hogy ne szenved­jen, ne örömködjön, hanem te­gye a dolgát a parlamentben. A doktor úrnak a szíve csak a dal­ban fájhat, a beteg orvost saj­nálják, de messzire elkerülik.- Ettől még a dráma kaphat színpadot...- Ha ez irodalom, akkor évek múlva is az lesz, ha pedig ér­téktelen, akkor egy korunkat színező vagy felejthető vények, vagyis a terepmun­ka tölti ki. Milyen gyakran látja feleségét, gyermekeit, unokáit?- A sorsnak nemcsak finto­ra, hanem ajándéka is van. Nekem ajándék a családom. Sorolom. A három gyerme­künk közül a legkisebb, Anna a szomszédunk itt Lakitele­ken, a falu szélén. Papucsban is át lehet menni, és ott már négy unoka mosolyog vissza. Gabi lányunk közel lakik a Parlamenthez, hetente leg­alább egyszer látom Kop­pányi és Boglárkát, aki már egy hónapos igazi hajas baba. Levente fiamék Dunántúlon egy kis faluban, Gyúrón él­nek, oda már ritkábban jutok el, de azért Botond unokám, a vasgyúró a minap is kacagva emlékezett a korábban elme­sélt, elbábozott vidám törté­netemre.- Költő, író, a Nemzeti Fórum elnöke, ország- gyűlési kép­viselő, a parlament al- elnöke, férj, apa, nagy­apa, mire marad ide­je ennyi fel­adat vagy in­kább szerepkör mellett?- Meg kell jelölni, dolgoztatni minden napot, órát, mert kü­lönben nyomtalanul múlik el. Ahhoz pedig túl rövid az élet, hogy ne jus­son minden órára, napra ten­nivaló. Választókerületben, parlamentben, népfőiskolán. Mindent lehet jól és még job­ban csinálni. A maradó idő­ben pedig ott a család, a kert, vagy olvasok, könyveimet, írá­saimat rendezgetem. S nem csak karácsonykor, nem csak a nagy utazások idején, de bármikor: szeretek együtt len­ni, sokat beszélgetni a felesé­gemmel. Olykor hajnalig. Har­mincöt év házasság után még ma is, de holnap is, ez nekem olyan valóságos csoda, mint a betlehemi történet. Már min­dent tudok és mégsem. Nyu­galmat és biztonságot ad, de a várakozás feszültségét is. tiltott könyvet az osztrák vagy a román határon a hetvenes­nyolcvanas években.- Nem értem...- Akkor rossz a hasonlat. Mondom másképpen. Tudja, én arra kaptam bizalmat, hogy a problémákat oldjam meg, nem pedig arra, hogy megírjam versben, drámában. Amit nem tudok megoldani, amire nem vagyok képes, ami mögé nem tudok elegendő po­litikai erőt szervezni, ami te­hát számomra megoldhatat­lan, azzal magamra maradok, azt leírom, megírom, kiírom magamból, mert különben a tehetetlenség lefogna és bele­pusztulnék. Az írás oldja ezt a görcsöt.- Igen, ez történt. Nekünk a lakiteleki MDF a politikai, köz­életi szülőföldünk.- Ám ezzel a kizárással az ön politikai pályafutása mégsem ért véget. Bár „új színekben” idén tavasszal ismét tekinté­lyes fölénnyel győzött választó- kerületében, ráadásul az újon­nan felállt parlament egyik al- elnökévé is választották.- Mindez erőt ad, és erre most rendkívül nagy szüksé­gem van.- Tisztelői, ismerősei, de még ellenfelei is ízig-vérig politikusnak tartják, bár korábban pedagó­gusként kereste a kenyerét. A tanítás mellett verseket, drá­mákat írt, de ugyaiícsak az ön nevéhez fűződik Szörényi Le­vente: Attila, Isten kardja cí­mű rockoperájának megzené­sített versei is. Mi a helyzet most?- Most is írok, verset is, drá­mát is, de rejtegetem őket, mint „Tőlem most a líra szépel­gés volna, joggal siste­regnének, hogy ne szen­vedjen, ne örömködjön, hanem tegye a dolgát a parlamentben". dokumentum marad. Ennyi. Ne foglalkozzunk ezzel.- A több mint három évtize­de tartó házasságából há­rom gyerek: egy fiú és két lány született, akik már hét unokával ajándékozták meg. Ön a hét egyik felét Buda­pesten tölti, a másikat foga­dóórák, különböző rendez­HM 1 1É|^ •• • mr ■Eb, .1 [ ■ y ■ L / \ Nemrég tartották Lezsák Sándor kisunokáinak a keresztelőjét a lakiteleki katolikus templomban. Közelkép LEZSÁK SÁNDOR (költő, író, tanár, politikus, az Ország- gyűlés alelnöke) 1949. október 30-án született Kispesten. 1975-ben végezte el a szegedi Tanárképző F& iskola magyar-történelem szakát Közben 1969-től ta­nít Lakiteleken. 1987-ben lakiteleki háza kertjében alakult meg a Magyar De­mokrata Fórum, melynek kezdetben elnökségi tagja, majd alelnöke, ügyvezetője, 1996-99 között pedig elnöke volt. 1994-től országgyűlési képviselő, több parlamenti bizottságnak tagja, alelnöke, illetve elnöke volt. 2006-ban az Országgyűlés egyik alel­nöke. Irodalmi munkássá­gát számos díjjal és elisme­réssel jutalmazták A nagyapa mind a hét unokájára rendkívül büszke. Felvételünkön a hár­mas ikrek egyikével. Nehéz megkülönböztetni még a kicsiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom