Petőfi Népe, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
14 PETŐFI NÉPE - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT KARÁCSONY Igaz történet a tanyasi Mikulásokról petőfiszállás Szeretet nélkül fénytelenné válik az ünnep, lélektelen kötelezettséggé az ajándékozás Húsz esztendő múlva is tudjunk mit kezdeni a karácsonnyal! EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Rossz pap, aki hat napig láthatatlan, a hetediken pedig érthetetlen Többet kellene imádkoznunk - állapította meg egy pap ismerősöm a minap legalább ilyenkor, advent táján, hogy ne legyen elviselhetetlen a lelkűnkben uralkodó hideg. A hófúvást még elviseli valahogy az ember, de a szeretet hiányából fakadó lelki zimankó mindent megfagyaszt maga körül. Tőle hallottam a petőfiszállási Mikulás családról. Szász András Mikuláséknak négy gyermekük van: Bálint Péter (8), Dániel József (7), János Joel (5) és Mirjám Erzsébet (2,5). Van ugyan egy ötödik is, neki a Jázmin nevet szánták, ám ő még születése előtt visszaköltözött a mennybe. Azért szülei, testvérei őt is számon tartják. Mikulás Gergely Baján született, felesége Gyöngyösi Csilla Mária Petőfiszálláson. Mindössze tizenhét évesek voltak, amikor egy keresztény táborban megismerték egymást. A tábor után aztán útjaik különváltak. Legalábbis egy időre. Csilla főiskolára került, Gergely pedig - aki akkortájt már Kecskeméten lakott - elment világot látni. Járt Angliában, Írországban, meg még sokfelé - ahogyan fogalmazott. Évekkel később azonban újra találkoztak, és 1997-ben össze is házasodtak. A pár kezdetben Csilla szüleinél lakott. Az erdőszéli tanyát, ahol jelenleg laknak, Csilla édesapja ajánlotta figyelmükbe. S bár meglehetősen romos volt, a fiatalok első látásra beleszerettek. Amint lehetővé vált, meg is vásárolták, úgy-ahogy lakhatóvá tették, és első közös szentestéjüket ott töltötték. A következő évben aztán át is költöztek. Első gyermekük, Bálint Péter már oda született. Egészen tavalyig a régi épületben laktak. S bár a gyarapodó családi létszám miatt egyre szűkösebben voltak, Csilla számára mégis az öreg házban eltöltött évek jelentik életük egyik legszebb szakaszát. Az elmúlt esztendőben új, kétszintes házat emeltek a régi épület mellé. A szükséges pénzt Gergely testvére kölcsönözte a családnak - hosszú távra, a rokonok és a segítő szándékú barátok, ismerősök pedig munkájukkal segítettek az építkezésben. A tanyasi létforma számos olyan lehetőséget kínál, melyet a városi élet minden kényelme dacára sem képes felülmúlni - állítja Gergely. Az egyik legfontosabb szempont a természet közelsége. Mert bár csak egyet■ Felelevenítették a szent család ősi történetét. len állatuk van (Berci, a szamár), Mikulásék sok-sok állatra figyelnek. A szomszédos kis erdő fáit benépesítő madarak mellett időnként őzek, nyu- lak, fácánok is be-beme- részkednek az udvarukra. Nem is szólva a rovarokról, lepkékről, hernyókról. S ha még ez sem elég, időnként kocsiba fogják Bercit, felkerekednek és ki- rándul- n a k egyet a vízi madarakban bővelkedő Péteri-tóhoz. A hat-, illetve négygyermekes családból származó Mikulás házaspár szerint: a gyermek nem gond, hanem kihívás. A nevelés során a szülők ezeknek a kihívásoknak igyekeznek megfelelni, másfelől maguk is együtt fejlődnek gyermekeikkel. Tavalyi szentestéjük különlegesen szépre sikerült. Mivel már megvolt a szamaruk, elhatározták: felelevenítik a szent család ősi történetét. Feldíszítették az istállót, Jánoskát felültették a csacsi há tára, ő volt Jézuska, testvérei pedig a pásztorok. A gyertyák fényénél részleteket olvastak fel a Szentírásból, valahogy úgy, ahogyan kétezer éve József és Mária tette Betlehemben. Az ősi történet felelevenítése olyan maradandó élményt jelentett mindnyájuk számára, hogy elhatározták: hamarosan újra megismétlik. Mikulás Gergely szerint: advent nemcsak a Jézus első eljövetelére való megemlékezés és a karácsonyi készülődés időszakát kell jelentse, hanem a szent családi harmóniára, szeretetre való vágyakozás megélését is ebben az elhidegülő, egyre görcsösebbé váló emberségünkben, Jézus második eljövetelének erőterében. Mert szeretet nélkül fénytelenné válik az ünnep, rideggé az ölelés, kényszeredetté az éneklés, lélektelen kötelezettséggé az ajándékozás. Ha a lelkünket nem tesszük ki a találkozás (ki)hívásának, elhalványul, kialszik körülöttünk minden ragyogás és pompa. A több mint kétezer éve tartó várakozás mellett ez advent legfőbb, máig érvényes üzenete mindannyiunk számára.- Milyen?- A gyülekezet kicsi, ezért a kapcsolat személyesebb is. Kecskemét köztudottan katolikus és református város, az evangélikus egyházközség csak 1792-ben alakult meg újra. Azért fogalmazok így, mert a reformáció kezdetén a kecskeméti protestánsok is „Luther- körösztyénök” voltak. Most mintegy ■ Tudnak rólam, Ötszáz családról tu- ismerik az elérdunk, aki a város- hetőségemet. ban és a környező településeken evangélikus. Az idén nyolcvanöt keresztelő volt, köztük mintegy húsz felnőtté, akik a konfirmáció mellett részesültek a szentségben. Huszonhárom esküvővel csak harminckét testvérünk temetése áll szemben. Sokasodunk tehát, előbb-utóbb kell majd egy segédlelkész is.- Az építkezés jelenti egyrészt a hit átadását, másrészt a létesítmények fejlesztését is.- A tütet nem lehet átadni. Átadni az örömhírt, az evangéliumot kell; a hitet legfeljebb felmutatni lehet. A hitét mindenkinek önmagának kell megtalálnia, ami nagyon nehéz, elveszíteni annál könnyebb. Az építkezésben ma már szerencsére munkatársakra is számíthatunk, ami nem mindig volt így, tehát a lelkész csinált mindent. Ő volt a lelki vezető, a hittanár és a templomrenováló mester is. Kecskeméten már a megváltozott világban, munkatársakat magam mellé szervezve dolgozhatok, ami látszik az eredményeken is. Hitoktatók és aktív presbiterek segítenek, s teljesen megváltoztak az épületeink. Tizenöt évvel ezelőtt egy esküvő közben még galambok repkedtek a templomban, ami persze alkalmat adott a szerelemre és boldogságra történő utalásra is. A tornyot és a templomot azóta rendbe hozattuk, felújíttatuk az orgonát, és harangunk is van, egy visszakapott ingatlanban pedig új lel- készi hivatalt rendezhettünk be. Jövőre a templom padlóburkolatát cseréljük ki. A fejlődéshez az adományok mellett sok segítséget kaptunk az államtól és külföldi testvéregyházaktól is.- Az idei karácsonyon milyen gondolatot tart időszerűnek?- Már utaltam a befogadásra, ez mindig időszerű. Nemcsak a lakásunkat kell ilyenkor rendbe tenni, hanem a lelkűnkben is elkél a takarítás, lomtalanítás. Karácsonykor Isten megnyitja a szívét, de a mi szívünknek is nyitottnak kell lenni feléje. A mai, szekularizálódó, tehát a hitnek és az egyházaknak hátat fordító világot, valamint más kultúrák térnyerését figyelve gyakran fut át rajtam a gondolat, hogy ma ugyan még sokan értjük a karácsonyt, de mi lesz húsz év múlva? Tudnak-e majd valamit kezdeni a karácsonynyal? Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy a Megváltó eljövetele ünnep legyen annak az utánunk jövő nemzedéknek is, amelyért mi felelősek vagyunk. A történelmi egyházak közül Kecskeméten az evangélikusoké a legkisebb gyülekezet. Ám Kis János sokasodó hívő sereg élén áll, amit kevés lelkész mondhat el magáról. Bálái F. István Közelkép kis János evangélikus lelkész 1955-ben született Nagy- tarcsán. Erősáramú villamosipari szakközépiskolában érettségizett 1973-ban Budapesten, s 1979-ben végzett a teológián. Hét évig Orosházán szolgált, 1988-tól működik Kecskeméten. Nős, négy gyermek apja. Felesége eredetileg állatorvos, ma hittanár és fejlesztő pedagógus. Kis János nyaranta szívesen viszi nyári táborba a fiatalokat Öt évig az Európa Jövője Egyesület elnöke volt Kecskeméten. Szabad idejében gyakran sportol, a Vasas ifiben röp- labdázott, korábban a barátaival rendszeresen focizott, Fradi- szurkoló, manapság hetente háromszor úszik. Kis János Luther-kabátban. haldokló néninél voltunk Déva- ványán, és nem a félelem lelkét láttam benne, hanem a bizakodást az örök életben. Dolgoztam Németországban idősotthonban, és fogyatékos gyerekek között, ahol az ápolóknak feltettem a kérdést: miért csinálod? - A szeretet továbbadásáért - mondták, s én is valami hasonlót akartam.- Kecskemétet megelőzően milyen tapasztalatai voltak?- Orosházán voltam lelkész, majd igazgató lelkész, ahol tizenhatezer evangélikus él. Hét év alatt ezer ember temetési szolgálatát végeztem, fiatal emberként pedig az öröklétbe vetett hitem tudatában is nehézséget jelentett a búcsúzás feladata. Ez még a szocializmusban volt, amikor az egyházi élet szűkebb keretek között folyt, ezért stagnált, helyben járt, de inkább hanyatlott. Keresztelni, vagy házassághoz kérni Isten áldását, sokkal felemelőbb. Kecskeméten, szerencsére, más az arány.- Szemmel láthatóan egyre élénkebb az élet az evangélikus templom körül. Nagy hatású prédikációi teszik-e, hogy aki egyszer elmegy, többnyire ott is ragad?- A prédikációkra sokat készülök. Huszonöt év után is minden vasárnap reggel azzal a feszültséggel indulok a szolgálatra, hogy mit is mondjak. Mindig új megközelítést próbálok keresni, mert a változó világban Isten üzenete mindig időszerű és eligazító. Nem csupán az ember produktuma, hanem a Szentlélek ajándéka.- Ez a titok nyitja?- Önmagában biztosan nem. Jó érzés átélni, hogy Isten segítségével gyarapszik a gyülekezet A magam dolgának a prédikáció mellett azt tartom, hogy az emberek érezhessék: itt szeretet fogadja őket. Karácsonykor időszerű utalni arra is, hogy Jézust nem fogadták be, ezért a hívő közösségben éppen az ellenkezőjének kell történnie. Fontos, hogy az emberek érezzék az odafigyelést. Ha meghalt egy testvérünk, teszünk egy virágot arra a padra, ahol ülni szokott, emellett megtaláljuk a módját, hogy elérjük az embereket. Ha beteg valaki, meglátogatom a kórházban is. Kis gyülekezetben, persze, könnyebb a személyes pasztoráció, de nem akarok olyan lelkész lenni, aki hat napon át láthatatlan, a hetedik napon pedig érthetetlen.- Mi indította arra, hogy lelkész legyen?- Nagytarcsai családunkban természetes módon nőttem bele a lutheránus vallásba, mégis meglepődött mindenki, hogy 1973-ban az erősáramú szakközépiskola után teológiára jelentkeztem. Ám akkor még csak arra vállalkoztam, hogy tanuljam a hittudományt, a lelké- szi hivatásról később döntöttem. Ilyen döntés általában az olyan nagy kérdéseket vizsgálva születik, mint élet, halál, elmúlás. Fontos pillanat volt, amikor egy Berci, a Mikulás fi L—.család kedvence.