Petőfi Népe, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-31 / 303. szám

PETŐFI NÉPE ALMANACH Új templomra gyűjtenek A századelőn épült iskolában az 1940-es évek elején nyitot­ták meg a drágszéli templo­mot. Egyszerűen tornyot emeltek az épületre. Mára vi­szont annyira leromlott a templom állaga, hogy a hívek a felújítás ellenében az új épí­tése mellett döntöttek. A századelőn épült iskolában nem élvezhették sokáig a diákok a helyben történő oktatás tagad­hatatlan előnyeit. Felső tagozatát 1952-ben, alsó tagozatát 1975- ben egyesítették a miskei iskolá­val. Az épület azóta csak egyik funkcióját látja el. Ez év elejéig a drágszéli önkormányzat tulajdo­nában volt a helyi templom és is­kola épülete. Ám a testület úgy döntött, az 1920-as évek elején emelt épületet átadja az egyház­nak. Sajnos a templom állapota meglehetősen romos. Már a nyí­lászárókat sem lehet rendeltetés­szerűen használni, egyszerűen megroskadt az egész épület. A plébános, Lei János kikérte a gyülekezet véleményét is. A fel­újítás ugyanis az előzetes tervek szerint mintegy 6 millió forintot emésztene fel. Mivel saroképü­letről van szó, az emberek attól is tartottak, hogy a közúti forgalom tovább rongálja az épületet. A helyiek szavaztak és az a döntés született, ne újítsák fel a régit, ha­nem építsenek új templomot. Gyűjtés kezdődött, de remény­telen, hogy a mindössze 60-70 fős gyülekezet összekuporgassa az új templom építési költségeit. Biztató jel, hogy már sokan je­lezték, adakoznak a templom ja­vára. Lei János, a település plébáno­sa elmondta, hogy a hívek na­gyon szeretnék az új templomot, de az anyagi feltételek megterem­tése egyelőre kérdéses. Az érseki hatóság is támogatja a törekvést, és természetesen pénzzel is segí­ti a megvalósítást. De szükség lesz gyűjtésre, adományokra is. Még nem készültek el a tervek, évekbe telhet, mire az új templo- mot szentelik Drágszélen. ■ A pingálás hagyománya Marcsa néni a világ számos or­szágában megfordult, bemutatta tudományát és a térség hagyo­mányát. Most néhány apró titok­ról lebben fel a fátyol. Tulajdon­képpen nagyon egyszerű módon alakult ki a pingálás, mindenki szebbé akarta tenni a lakását. Az asszonyok versenyeztek egy­mással. A tisztaszobába csak csí­kot pingáltuk, a konyhának vi­szont a teljes falát kifestettük - mesélte Pandúr Istvánná népmű­vész. A tisztaszoba fala fehér volt, míg a konyháét mi libazöld­nek hívtuk. Amikor elkezdjük a pingálást, nagyon belemerülünk a mun­kába. Egyszer külföldön vol­tunk, pingálni álltam be. A mun­ka nagyon aprólékos, alig moz­gunk közben. Egyszer csak ma­gyarul megszólított egy férfi. So­káig állt és nézett, azt hitte bábu vagyok. Ezt a munkát szeretni kell. Nem lehet csak tanítani, vagy ta­nulni. Én nagyon szeretek pingál­ni, térítőt írni, hímezni is. A raj­zolás kicsi korom óta leköt. Ed­dig sajnos nem tudtam megfele­lően átadni a tudásomat. A lá­nyom jól másol, de soha nem volt időm és türelmem foglalkoz­ni vele. A kis unokám nyolcéves. Remélem lesz elég időm megta­nítani a mesterségre. Nagyon ügyes, tehetséges kislány^ Van egy középiskolás lány is. Őt na­gyon érdekli a hagyomány, több­ször volt már nálam, meg akarja tanulni a pingálást. __________■ P INGÁLÁS. Pandúr Istvánná nemzetközileg ismert drágszéli pingálóasszony munka közben.____________________________■ A KÖZSÉGHÁZA. A drágszéli községházán egy épületben mű­ködik a posta, az óvoda, az ön- kormányzat hivatala és az orvo­si rendelő. Cél: az é megőrzése Kalandos története volt a kistelepülésnek az elmúlt évtizedekben. Aztán éppen tíz eszten­dővel ezelőtt sikerült az itt élők régi álma, önálló lett Drágszél. Évtizedekig társközsége voltunk a szomszédos Miskének. Majd 1991-ben részben önállóak let­tünk. Közös maradt a képviselő-testület és a kör­jegyzőség. Újabb két év kellett, míg 1993. január 1-jén végre teljesen önállóak lettünk. Amikor pol­gármester lettem elöregedett település volt a mi­énk, alig 370 fő körüli lélekszámmal. Munkalehe­tőség csak a különvált szövetkezetben volt, 30 családnak jelentett megélhetést. Majd a szövetke­zet megszűnése utáni a régi telephelyen új vállal­kozások jelentek meg. Három nagyobb cég mű­ködik, 5-10 helybélit foglalkoztatnak. Van né­hány őstermelő és két kisebb ipari jellegű vállal­kozás. A többiek ingáznak, vagy munkanélküli­ek. Sajnos elég sokan leszázalékoltak - mondta Mácsai István polgármester.- Milyen fejlesztéseket valósítottak meg a tele­pülésen?- Az útburkolatúink egy része földút volt. Eze­ket sikerült pályázatok útján portalanított úttá alakítani. Önerőből Új faluházat építettünk a ro­mos hivatal helyett, Ebben kapott helyet a posta, az óvoda és az orvosi rendelő is. Elkészült az au­tóbusz-forduló és a -váró. A temetőben korszerű­sítettük a ravatalozót, és hűtőberendezést szerez­tünk be. Végre sikerült elindítanunk ez év elejé­től a falugondnoki szolgalatot. Pályázaton nyer­tünk pénzt a gépkocsi beszerzésére. Erre már nagy szüksége volt a falunak, nemhiába pályáz­tunk ötödik alkalommal. Elkezdtük a járdáink felújítását. Ez a munka természetesen át fog hú­zódni a következő évekre.- Milyen terveik vannak?- Nem adjuk fel a csatornázási tervünket. Miskével közösen pályázunk állami támogatá­sért, immár öt éve. Szintén pályázati pénzből szeretnénk megvalósítani a művelődési ház fel­újítását. A beruházás hatmillió forintba kerül. Tervezzük, hogy ismét körjegyzőséget alapítunk. Miskével. Ez természetesen más lesz, mint a ko­rábbi együttműködés. Most az állam is támogat­ja az ilyen irányú törekvéseket. Ezzel a lépéssel MÁCSAI ISTVÁN 1961-ben született Kalocsán. 1979-ben Baján érettségizett, víz­építési és vízgazdálkodási képesí­tést szerzett. 1987-ig Budapesten, a Geodéziai Vállalatnál dolgozott. 2002-ig a kalocsai önkormányzat alkalmazottja. Két fiú édesapja. mm pénzt takarítunk meg. További előnye, hogy a hi­vatal működése nem változik. Azaz a helybeliek továbbra is itt intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Folytatjuk a parkosítást, saját erőből és pályázati lehetőségek kihasználásával. Legfontosabb cé­lunk, hogy a kistelepülés továbbra is életképes maradjon - mondta a polgármester.- Változott-e a település lélekszáma?- Szerencsére az utóbbi időszakban sok a be­költözés. Az új lakókra nincs panasz. Nem a se­gélyekre ácsingóznak, megpróbálnak önállóan boldogulni. Olcsó az ingatlan a településen, de jelenleg már csak 2-3 eladó ház van. Nem itt élők költöznek el, ezek már üresen álló épületek. A KÖZSÉG NÉPESSÉGE (FŐ), 2003. JANUÁR I. fő 400 300 200 100 0-18 éves 19-60 éves 60 éves összes lakó Drágszél A POLGÁRMESTERI HIVATAL CÍME: 6342 Drágszél, Kossuth L. u. 18. Tel.: 78/367-155 Fax: 78/367-031 A KÉPVISELŐ-TESTÜLET Mácsai István (polgármester), Kákonyi István (alpolgármes­ter), Andriska Tibor, Czár István, Ihracska András, Romsicsné Illés Klára. Jegyző: Tóth László ■ Drágszél Kalocsától délkeletre, az Arpás-ér mellett, a kalocsai Sárköz vizenyős, völgyekkel szabdalt magas árterén fekszik. • A középkor folyamán a kalo­csai érsekség nemes jobbágyai­nak hontokai székéhez tarto­zott. A települést 1387-ben em­lítették először. Nevét a Drág személynév és a szegély, határ jelentésű szél főnév összetéte­léből kapta. • Lakossága a török megszállás alatt sem pusztult el, a szegedi szandzsák kalocsai náhijéjébe szervezték. 1553-ban 21 fejadó­fizetőt és egy bírót, 1620-ban 27 fejadófizetőt írtak össze a török defterekben. 1560-ban szultáni házbirtokként említették. • A XVI. század legjelentősebb terményei a búza, kétszeres, len, lencse, borsó, hagyma és fokhagyma. Jelentős volt méhé­szete, juhászata, sertéstenyész­tése, legelő- és erdőhasználata. Ebben az időszakban birtokolta még Bőszér pusztát is. Ferdi- nánd király 1559. február 3-án élethosszig tartó birtoklásra egri tiszteknek adományozta, amely jelzi a magyar közigazgatás je­lenlétét a török megszállás alatti területeken. • A török kiűzése után, 1703-tól földesuraktól, a kalocsai érsek­től bérelték a kalocsaiak Drág­szél pusztát. Mária Terézia úr­bérrendezésekor a kalocsai ha­tár kicsinysége miatt a bérelt puszták területét számították be a jobbágyok telki illetőségébe, így Drágszél is igazi kalocsai, ha­tárrá vált. • A XIX. század közepétől, külö­nösen a jobbágyfelszabadítás után egyre lazább lett a kalocsai puszták városhoz való kötődé­se, ezért 1898. január 1-jén el­szakadtak Kalocsától. Drágszél Homokmégy közigazgatási egy­ségéhez tartozott az 1922. évi önállóvá válásig. 1976-ban a szomszédos Miskéhez csatol­ták, majd 1992-ben alakult is­mételten önálló közigazgatási egységgé.__________________■ A pingálóasszony Pandúr I s t vá n n é, Marcsa néni a faluban szüle­tett. - Úgy tar­tom, mindig nagyon dol­gos falu volt Drágszél, és most is az. Nagyon segítőkészek az embe­rek. Arra gondolok, hogy ami­kor valakinek akár mezőgazda- sági, akár ház körüli munkája volt, segítettek egymásnak. Majd ezt a segítséget egy későb­bi alkalommal visszaadták. Ez változott az utóbbi időben. A hagyományokat viszont sajnos már kevésbé ápolják a drágszé- liek. Régebben volt egy remek csoport, most viszont nincs megszervezve a faluban, Mis­kére járnak át, azok akiket érde­kel. Szerencsére élnek gyerekek, fiatalok is a településen, de az ő programjaik is inkább a szom­szédos faluhoz kötődnek. ■ A postás Bagó László- né postaveze­tő tősgyöke­res drágszéli. - Itt élek a fér­jemmel, a lá­nyaim már férjnél van­nak. Úgy lá­tom, szépen fejlődik a település. Amit tud­nak, megtesznek a községért a település vezetői. Nekem meg­felelő az itteni ellátás, azaz a boltok száma és kínálata. Na­gyon boldog vagyok, hogy ilyen szép új postánk van. Örült a fa­lu és az itt dolgozók is, mert kul­turált körülmények között tu­dunk szolgáltatni. Szeretem az itt élő embereket, úgy érzem ők is kedvelnek engem. Jó volna, ha a postánk a jövőben is meg­maradna. Immár 27 éve dolgo­zom a postán, és szeretnék in­nen nyugdíjba menni. Nagyon remélem, hogy még sokáig meg- marad a drágszéli posta. ■ Az óvónő Temesváríné Bánfalvi Tí­mea kalocsai. - Tavaly szép­tant herben, pályádat után kezdtem a drágszéli óvo­dában dolgoz­ni. Több mint egy éve ingázom nap mint nap a településre a városból. Az óvo­dába 7 gyermek jár, egy csoport­ban dolgozom velük; a miskei oktatási intézmény föhelyezett tagjaként működünk. Az új köz­ségházban kaptunk helyet, min­den igényt kielégítő környezet­ben. Nagyon tetszik a falu. Ba­rátságosak, közvetlenek az itt élő emberek. Van idejük beszél­getni, érdeklődnek a munkám felől, a szülőknek is mindig van néhány kedves szavuk. Itt olyan dolgok is fontosak, amiket'a vá­rosban már észre sem vesznek az emberek. Én nagyon örülök annak, hogy elfogadtak. a ÓVODÁSOK. A helyi óvodába mindössze hét apróság jár. A gyerekek biztosan jól érzik magukat, hiszen nincs egyetlen hiányzó sem._______________________________________________________________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom