Petőfi Népe, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-22 / 18. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI VÉLEMÉNYEK 2002. Január 22., kedd KORKÉP Nézőpont Kubatovics Tamás Kérdések már vannak Vasárnap délután sokan nézelődtek Baja központjában. A sétálóutca torkolatánál rendőrök posztoltak, a járda egy részét szalagok zárták el a korzózóktól. Eldobott csikkek, mocskos jégfoltok között egy gépkocsi állt. Közelében rendőrségi jelzések, az aszfalton vérfolt. íme, egy csendes kisváros. Ahol soha nem történik semmi. Legfeljebb fegyvert adnak-vesznek a város szívében. Vagy kézigránátot hajigái­nak. Esetleg autótolvajok próbálják meg elgázolni a rendőröket. Néha egy kis lövöldözés, de tényleg semmi különös... - Már megint mi tör­tént? - kérdezgették egymást a járókelők. S ebben a kérdésben a leg­megdöbbentőbb a megint szócska. Mintha hozzá kellene szoknunk! Baján egy huszonéves fiatalembert szúrnak le, Miskén agyonvernek egy idős férfit. Persze, nem csak környékünkön történnek brutális bűncselekmények. Nyíregyházán például 2 forintért (!!!) raboltak ki egy illetőt, Tapolcán pedig nagyanyját ölte meg egy fiatalember. Hol élünk? Egy város főterén, fényes nappal arra vetemedhet bárki, hogy kést rántson? Mi­ért kell egy baráti beszélge­tésre felfegyverkezve menni? Ezekre a kérdésekre kellene választ találni. Ilyenkor feles­leges minden statisztika. El----------------------------------------------- lehet felejteni az ismertté vált b űncselekmények számáról, a felderítési arányokról szóló jelenté­seket. Cseppet sem vagyok elájulva a rendőrség teljesítményétől, ám nekik legfeljebb a szálak utólagos bogozgatása jut. Milyen állapot­ban van az a társadalom, amelyben megtörténhetnek ilyen esetek? Ilyenkor felesleges minden statisztika Huszonéves gyanúsítottakat faggatnak a rendőrök. Átok ül ezen a korosztályon? A „belső hang” kipécézte őket? Ésszerűnek tűnő ma­gyarázat helyett ugyanis erre hivatkozott a bajai és a tapolcai eset fő­szereplője is. Mintha ezek a felnőttkorba lépett férfiak nem tudná­nak magukkal mit kezdeni. Elveszi eszüket az anyagi jólét, amiért semmit nem kellett tenniük? Vagy éppen erre vágyva vállalnak olyan feladatokat, melyek teljesítése után már nincs visszaút? Először csak egy autót kell elvinni valahová. Esetleg egy csomagot. Lesz ló­vé, társaság, buli. Aztán újabb munka. Tegnap délután már semmi sem jelezte a Szentháromság tér sarkán a vasárnapi késelést. Leszedték a szalagkorlátot, elvitték az autót és a rendőrségi jelzéseket. A járókelők széttaposták á vérfoltot. Ma­radt a mocsok. AKCIÓ a Szilvás! és Társa Bt. összes üzletében r^gsjs|j vjSöy 2002. január 23- január 20. Kristálycukor, 1 kg 179 Ft/db Finomliszt, 2 kg 118 Ft/db Csirke comb 519 Ft/kg Sertéstarja 879 Ft/kg Sertéskaraj 979 Ft/kg Família Diákcsemege 1159 Ft/kg Lecsókolbász 439 Ft/kg Pulykavirsli 389 Ft/kg Trappista sajt 1099 Ft/kg Tejföl (20%-os) 200 g 59 Ft/db Farmer reggeli ital, 1 I 109 Ft/db Tehéntúró, 500 g 329 Ft/db Szupi gyümölcsital, 2 I 99 Ft/db Pepsi-Cola, 2,5 I (PÉT) 199 Ft/db Elite croissant, 65 g 49 Ft/db Tejszínhabspray 229 Ft/db Mistral ásványvíz, 0,3 I 25 Ft/db Félbarna kenyér, 1 kg 109 Ft/db Pedigree kutyaeledel (felnőtt), 3 kg, 2+1 1859 Ft/db A Szil-Coop Bevásárlóközpont (Kecskemét, Izsáki út 2.) nyitva tartása: hétköznap: 6.30-20.00 óráig; szombaton: 6.30-18.00 óráig; vasárnap: 6.30-12.00 óráig várja kedves vásárlóit. 153 1 % ADÓ Kedvezményes hirdetési lehetőséget kínálunk azoknak az egyesületeknek, alapítványoknak, különböző szervezeteknek, amelyek szeretnék közzétenni felhívásukat a személyi jövedelemadó 1 %-ának részükre történő felajánlásához, és/vagy szeretnék megköszönni az eddigi felajánlásokat. Kedvezményes áraink fekete-fehér kötetes hirdetések»: 1 hasáb 50 milliméteres méret: 8.000 Ft+áfa 1 hasáb 100 milliméteres méret: 14.000 Ft+áfa 2 hasáb 100 milliméteres méret: 24.000 Ft+áfa Központi hirdetési információs tele fanszám: 78/918*248. Az 1% Adó melléklet 2002. január 31-én jelenik meg a Petőfi Népe-ben. Egy évtized az átalakulás jegyében Csak az olvasó számít HÁMORI ZOLTÁN 1954-ben született Kalocsán. 1973-ig Lajosmizsén élt. 1972-ben a kecskeméti Ka­tona József Gimnáziumban érettségizett. 1978-ban a szegedi József Attila Tudományegyetemen, magyar-történelem szakon szerzett középisko­lai tanári diplomát. 1980-tól a Petőfi Népe munkatársa, 1991-től ve­zető szerkesztő. 2002-ben főszerkesztő. Nős, két egyetemista fiú apja. Interjú Dr. Lovas Dániel tizenegy évig állt a Petőfi Népe élén. Korábban a Kecskeméti La­pok kiadóvezetője és főszer­kesztője volt, új feladata pe­dig a Világgazdaság című napilap kiadójának vezetése. A mértékadó és tekintélyes gazdasági orgánumot kiadó Zöld Újság Rt. új elnök-vezér­igazgatóját az elmúlt bő egy évtizedről kérdeztük.- Milyen tervekkel, elképzelések­kel vette át annak idején a főszer­kesztői posztot a Petőfi Népénél?- Visszagondolva erre a tizen­egy évre: elképesztő, honnan in­dultunk és hová érkeztünk. Az a Petőfi Népe, amelynek 1991-ben a főszerkesztője lettem, még egé­szen más újság volt, mint a mos­tani. A szerkesztőség technikai felszerelése néhány elektromos írógépből és egy tucat telefonból állt. Az egyik legfontosabb fel­adat egy korszerű, európai lap hátterének megteremtése volt. Az újság tartalmi megújítása leg­alább ekkora kihívást jelentett. Egy harmadik célt is kitűztem magam elé, mégpedig azt, hogy a lap megőrizze és növelje olva­sói előtt hitelességét, tekintélyét. El kellett érnünk, hogy a Petőfi Népe a Duna-Tisza közének vé­leményformáló, hiteles.lapja le­gyen, s azt hiszem, ezt el is ér­tük. Hogy aztán e célokat meny­nyi probléma leküzdése árán si­kerül elérnünk, azt nem sejtet­tem, amikor elkezdtem a munká­mat. Mint ahogy az sem volt bi­zonyos egy pillanatra sem, hogy a végeredmény csak siker lehet.- Mit tart az utóbbi évtized legnagyobb sikerének?- Ez a tizenegy esztendő rend­kívül bonyolult időszak volt, sok régi kolléga eltávozott a szer­kesztőségből, sok fiatal jött, né­hány év alatt szinte teljesen ki­cserélődött a lap gárdája. Ko­moly előrelépést jelentett szá­munkra a számítógépes szer­kesztésre való átállás vagy az önálló terjesztési rendszer bein­dítása. A magyar sajtóban egye­dülálló rendszert építettünk ki: a regionális szerkesztőségek háló­zatát. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a Petőfi Népe ma már nem csak egy lapot, de egy egész lapcsaládot jelent. Mindent egy­bevetve: a tizenegy év eredmé­nyeképpen kialakult egy erős re­gionális kiadó, egy olvasói által szeretett lap, amely érzékelhető hatással van a Duna-Tisza közének hét­köznapjaira, fejlődésére.- E bő egy évtized alatt az egész or­szág megvál­tozott. Az egymást vál­tó politikai kurzusok alatt a Pető­fi Népe meg tudta őrizni elfogu­latlan és független hangját. Nyil­ván ez sem ment könnyen.- Voltak, akik nagyon sokáig nem hitték el, s tán ma sem hi­szik, hogy pártatlanok vagyunk. A bizonyíték azonban igen ké­zenfekvő: a Petőfi Népét minden oldalról érték és érik támadások, mint ahogy minden oldalról kap­tunk elismerő szavakat is az évek folyamán. Középen állunk tehát. Kijelenthetem, hogy betöl­töttük, betöltjük feladatunkat.- Milyen érzésekkel hagyja itt a kecskeméti szerkesztőséget?- Az elmúlt évtizedben foko­zatosan kialakult egy olyan szer­kesztői, újságírói csapat, amely végig kitartott az átalakulás so­rán. Egy olyan csapat, amely eu­rópai lappá tette a Petőfi Népét. E gárda nélkül a célkitűzéseim nem lettek volna megvalósítha­tóak. Köszönet jár tehát minden­kinek, aki részt vállalt a munká­ból. Ugyancsak szeretnék köszö­netét mondani a közélet azon szereplőinek, akik szintén sokat segítették munkánkat, akik együttműködtek, s termékeny párbeszédet folytattak velünk. Csak azt kérhetem tőlük: támo­gassák továbbra is a Petőfi Né­pét! A lapot egyébiránt azért is nehéz itt hagyni, mert nagyon jó pozícióban van. Népszerű, olva­sói kedvelik, jól prosperáló vál­lalkozásnak számít. A lap új fő- szerkesztője, Hámori Zoltán óri­ási tapasztalattal rendelkezik, hisz részese volt az utóbbi tizen­egy év nehézségeinek és sikerei­nek is. Sok sikert kívánok neki a továbbiakhoz, az új kihívások­hoz! Jómagam, bár a munkám a fővároshoz köt, Kecskeméten la­kom továbbra is és nem kívánok elszakadni a Duna-Tisza köze közéletétől. Ugyanazon lapcsa­lád egy másik lapjának kiadóve- zetőjeként pedig szoros kapcso­latban maradok a Petőfi Népé­vel. Bizonyára különös lesz reg­gelente hűséges előfizetőként kézbe venni a lapot. Végszóként pedig a legfontosabb: Köszönet az olvasóknak mindenért! ■ Egy új főszer­kesztőnek ülik bemutatkozni. Én abban a re­ményben kez­dek hozzá, hogy nem kell bő lére eresz­tenem a bemu­tatkozást. Ha valaki huszon­két éve dolgo­zik egy lapnál, és az olvasók mégsem isme­rik a nevét, ott valami nagy baj lehet. Erősen bízom benne, hogy ettől nem kell félnem. Azonban más a munka, más a feladat, több, bonyolultabb, fele­lősségteljesebb és nagyon meg­tisztelő. A legnagyobb megtisz­teltetést nap mint nap olvasóink­tól kapjuk, akik megveszik a la­pot, bíznak az itt leírtakban, a hí­rek, információk hitelében, hasz­nosítják cikkeinket mindennapi életükben, tőlünk-általunk tájé­kozódnak a Duna-Tisza köze, az ország és a világ dolgairól, figye­lembe veszik véleményünket. Lapunkat - az Önök lapját - csaknem kétszázezren olvassák naponta, hatása tehát óriási, fele­lőssége meghatározó, az olvasók bizalmát, az újság megszerzett tekintélyét megtartani, sőt, nö­velni pedig továbbra is kutya­kötelességünk. Ez a legegysze­rűbben megfogalmazott célunk. Minden változást ennek szolgá­latába állítottunk és állítunk. A lap tartalmi-formai kialakítá­sának bő egy évtizede elindított folyamata ma is tart, de az az út, amelyen akkor elindultunk, jó iránynak bizonyult. Ahogy Lovas Dániel barátom is mondta, nem volt autópálya-minőségű ez az út, méretes kátyúk, tengelyig érő sárral terhelt szakaszok, össze­vissza útjelző táblák, keresztben álló szekerek, miegymás akadá­lyozta néha a gondtalan haladást. Nem baj, óvatosan kellett vezet­ni, több benzin fogyott, de, hogy visszaforduljunk, az eszünkbe se jutott, hál’ istennek. A meg­gondolatlan száguldozás, a kor­mány rángatása, az agresszív ve­zetési stílus sose vezet jóra. Arról már nem is szólva, hogy lapunk - az Önök lapja - az or­szág legszebb elnevezésű újsá­ga. Petőfi Népe. E név kötelez. Kötelez a minőségre, arra, hogy jól ismerjük és szeressük sző­kébb hazánkat, hogy okosan, de mégis igaz érzelmekkel ábrázol­juk a való életet. Hogy mindig igazat mondjunk, s ebből sem­milyen körülmények között ne engedjünk. Megingathatatlan elhatározá­sunk, hogy a lap, illetve a lapcsa­lád, ahogy eddig, ezután is meg­őrzi függetlenségét, pártatlansá­gát. Azzal együtt, hogy ha kell, mindig az elesettek, a gyengék és a védtelenek mellé áll. Éz függet­len politikai irányoktól. Mátyás ki­rályt, ugye, nehezen lehetne szél­sőséges baloldali liberalizmussal vádolni, mégis elég rendesen ki­készítette a gyevi bírót. S mint tudjuk, gyevi bírók ma is vannak. Az új évet a lap jelentős for­mai, tartalmi megújulásával kezdtük. Az olvasóinktól érkező első visszajelzések, vélemények szerint túlnyomó többségük jól fogadta az átalakítást. Olvasmá­nyosabb, érdekesebb, szórakoz­tatóbb, több helyi információval és hasznos, a hétköznapi élet dolgaiban eligazodni segítő újsá­got igyekszünk a nyomdába kül­deni. Meggyőződésem, hogy a legkisebb faluban élő embernek mindenből ugyanúgy jár a leg­jobb, mint fejlettebb vidéken élő honfitársának. A legjobb életkö­rülmények, fizetés, ellátás, szó­rakozás és napilap is. A Duna-Ti­sza közén élő emberek talán még keményebben dolgoznak, mint egy-két nagyváros lakói, s - ezt csak magunk között mon­dom - sokszor eszük is több van. Nagyon bízom elképzelése­ink megvalósulásában, sikerében. Optimizmusom alapja a Petőfi Népe-lapcsalád munkatársi gárdá­ja, a kiadóban dolgozó kollégák, hirdetésszervezők, nyomdászok, a keményen dolgozó terjesztők, lapkihordók. Valamint Önök, Tisztelt Olvasók. Az Önök véle­ményére, bírálatára, javaslataira olyan szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Mert az újság szer­kesztőinek csak ez számít, Önök­nek írjuk a lapot. Kérem, ne fojt­sák magukba véleményüket! Bíz­va támogató együttműködésük­ben jó olvasást kíván a főszer­kesztő: HÁMORI ZOLTÁN Fél évszázados zeneiskola Abony Ötven éve annak, hogy Ma­gyarországon elindult a falu­si zeneoktatás. A legelsőként Abonyban megszervezett ze­neiskola lázasan készülődik az őszi jubileumra. Fél évszázaddal ezelőtt nyitotta meg kapuit az abonyi Bihari Já­nos Zeneiskola. Magyarországon elsőként itt kaptak lehetőséget falusi gyerekek hangszeres zene­tanulásra. Azóta eltelt ötven év, és már a harmadik generáció kop­tatja az iskola padjait. Törteién, Csemőben, Újszilváson és Jász- karajenőn kihelyezett tagozatai is működnek az iskolának. Jelen­leg összesen ötszáz hallgatója van az intézménynek. A helyi zeneiskola hatására sokan választották a zenei pályát hivatásul. Az intézmény vezetői mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy minél több fiatal ismerkedjen meg a muzsika vilá­gával. így minden esztendőben hangszerbemutatót is szervez­nek, amelyen az iskola legfiata­labb növendékei is bemutatkoz­nak. A rendezvényen - a hang­szerek mellett - a zenepedagó­gusokkal is megismerkedhetnek a leendő tanítványok. Rendsze­resen szerveznek egyéb progra­mokat is. Ötévente olyan konfe­renciára invitál­ják a zenepeda­gógusokat, ame­lyen a falusi ze­neoktatás helyze­téről esik szó. Idén azonban az 1952-es intéz­ménynyitás ötve­nedik évforduló­jának ünnepére készülődnek. Az őszre tervezett fesztiválnak azo­kat a volt tanítvá­nyokat is szeret­né megnyerni a zeneiskola, akik mészetesen bemutatkoznak a egykor Abonyból indultak el a jelenlegi növendékek is. hírnév felé. A régieken kívül tér- _________1______tudósítónktól K észülnek a jubileumra. Képünkön Sörös Éva csellótanár egyik növendékével, Haraszti Zsófiával. A zongoránál Kozma Györgyi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom