Petőfi Népe, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-14 / 163. szám
HÉTVÉGI MAGAZIN Petőfi Népe - 11. oldal 2001. Július 14., szombat Hetven éve történt « Hetven éve történt « Hetven éve történt • Hetven éve történt • Hetven éve történt A harmadik évezredben már csöppet sem kalandos vállalkozás, ha valaki repülőgépre száll, és átszeli az óceánt. A légi közlekedés mindennapjaink részévé vált. Hetven esztendővel ezelőtt azonban még világszenzációnak számított: olyan eseménynek, amely túlmutatva a tudományos-technikai úttörő szerepen, a politikai propaganda eszközévé is válhatott. Tíz esztendővel a trianoni békediktátum után, 1931-ben Magyarország még mindig az elveszett nemzettesteket siratta. A traumából nem sikerült föltápászkodnia. „Kísérletképpen megkérdeztem a jelenlevőktől, hogy ki repülte át először az óceánt? Egyértelműen azt felelték: Lindbergh. Száz művelt ember közül kilencven így válaszol. Holott az óceán első átrepülője nem ő volt, hanem két amerikai hadnagy, Hinton és Stone. Ezek nyolc évvel előzték meg Lindberghet. Nevüket ma senki nem emlegeti, s nem is fogja... Néha az emberiség mással van elfoglalva, s akkor hátat fordít az újítóknak. Abban az időben, amikor Hinton és Stone Amerikából Európába szállt, az óceánrepülés még nem volt divatcikk. A dicsőség vagy az érdem és szeszély találkozása, vagy afféle szerencsétlen félreértés. ” Kosztolányi Dezső, Új Idők, 1931. július 26. Érthető módon - miként a második világháborút követően a sportban: az olimpiai sikerekben és a dicstelenül elbukott 1954. évi labdarúgó-világbajnokságon - egyéb teljesítményekkel kívánta fölhívni magára a figyelmet, keresni a külföld elismerését. Kedvezőtlen előjelek A hetven esztendővel ezelőtti bravúr kiötlője a Kanadába emigrált Magyar Sándor volt: járta a világot, hogy - divatos mai szóval élve - szponzorokat keressen End- resz Györggyel tervezett óceánrepülésükhöz. Amerikában járván 1927-ben Detro- itban találkozott egy angol lorddal, akinek megtetszett a terv. A sajtómágnás lord Rothermere 10 ezer dollárt ajánlott fel, és ismervén a magyar érzelmeket, egyúttal azt javasolta, hogy a vállalkozást állítsák a revíziós mozgalom szolgálatába. így kapta a keresztségben a még meg sem épült repülőgép a Justice for Hungary”, azaz az „Igazságot Magyarországnak” elnevezést. Az elhatározást tett követte, megkezdődtek a tárgyalások a Detroit Aircraft Corporationnel: a pilóták egy akkor rendkívül korszerűnek számító, Wasp hajtóművel ellátott Lockheed- Sirius gépet választottak ki. Csak a szállítási határidővel és a fizetéssel akadt némi gond: az eredetileg 1930-ra tervezett vállalkozás így folyamatosan késedelmet szenvedett. így érkezett el 1931 júliusa. A New York-i Roosevelt repülőtéren öt gép várakozott felszállásra. A pilóták elhatározták: egyszerre indulnak, de a fogadalmat a magyarokon kívül senki sem tartotta tiszteletben. Az időjárás is közbeszólt: napokig kellett várakozniuk, míg a meteorológusok jelentették, nincs akadálya a felszállásnak. Endresz György és Magyar Sándor kezdettől fogva hangoztatták: nem is ez a kritikus pontja a vállalkozásnak, hanem az új-fundlandi Harbor Grace-i megálló, hiszen innen a gépnek teljes terheléssel kell rajtolnia ahhoz, hogy rendben megérkezzék Budapestre. A Justice for Hungary összsúlya az utólag fölszerelt tartályok tartalmával együtt összesen négyezer kilogramm volt, ennek fele benzin és olaj. Az utat 28 órásra tervezték, az akkor szokásos időtartam háromszorosára, mert így látszott kedvezőnek a fogyasztás. Márpedig az egész vállalkozásnak ez volt a legkritikusabb - s mint utóbb kiderült - végzetes pontja. Már a New York-i indulás előtt is gondok mutatkoztak ugyanis az üzemanyag-ellátó rendszerrel, és ez a probléma végigkísérte az egész utat. A fedélzeten: Endresz György az első ülésen, a gép orránál a két szerelő. Bethlen István kitünteti a pilótákat. Az első életjel A telitankolt gép Harbor Grace-ben rendkívül nehezen emelkedett a magasba, ráadásul Endreszéknek - sűrű ködbe keveredvén - sokáig vakon kellett repülniük, szegényes műszereikre hagyatkozva: hét órán át tartó, 1400 kilométeres vándorlás után sikerült elérniük a 2000 méteres magasságot, ahol aztán már megfelelőek voltak a látási viszonyok. Ám a köd a rádióforgalmat is befolyásolta: a kikötők az óceánjárókkal voltak elfoglalva, nem értek rá holmi magányos repülőgépekkel foglalkozni. A Justice for Hungary nyolc óra elteltével lépett először kapcsolatba, méghozzá az alattuk hajózó Stavan- gerfjörd nevű norvég áruszállító gőzössel: végül ők továbbították róluk az első életjelet Londonba. Július T6-a abban az évben csütörtökre esett. Szinte futótűzként terjedt el Magyarországon a hír, hogy az óceánrepülők túljutottak az út nehezén. Pedig a kockázatosabb rész még hátravolt: haza is kellett érni. Nagy volt a megkönnyebbülésük, amikor a bajor- országi Ulmnál elérték a Dunát. Magyar Sándor ekkor a következőket jegyezte be a repülési naplóba: „Már nem kell térkép, pihenhet a navigátor! Vezet bennünket a Duna.” Közben azonban hol megszakadt, hol ismét feléledt a rádiókapcsolat: így hullámzottak a remények is. A kényszerleszállás A két pilóta Győr felett járva észlelte, hogy köhögni kezd a motor, az üzemanyag csak akadozva szivárog. Mégis hősiesen próbálkoztak tovább. Újabb hetven kilométer megtétele után azonban a motor végleg elnémult. Endresz és Magyar úgy vélték, a lyukas tartályból elszivárgott a benzin, így számoltak be másnap az újságok is. (Az utólagos műszaki ellenőrzés kimutatta, hogy a vezeték dugult el.) Az óceánrepülők siklórepülésbe mentek át, és kényszerleszállást hajtottak végre. Gépük a göröngyös talajon megbillent, előrebukott és balra dőlt. Megsérült a bal oldali szárny, és az egyik légcsavar meggörbült. (Később ez akadályozta meg, hogy a Mátyásföldről odaérkezett gépen hozott üzemanyag ellenére mégsem tudták küldetésüket befejezni.) Magyar Sándor azonnal intézkedett: telefonnézőbe indult. Végül az alcsúti jegyző hivatalából tudta értesíteni a mátyásföldi repülőteret, így a tervezett nagy fogadóünnepség elmaradt, a látványos külsőségekre csak másnap került sor. Akik kitartottak Már csak néhány lelkes várakozó, kíváncsi hírlapíró és a legszűkebb család - köztük Endresz György felesége és Magyar Sándor édesanyja - maradt Mátyásföldön. A segélygéppel megérkező piló„Három liter benzinen múlt, hogy a magyar Jásonok remekműve, az óceánrepülés nem fejeződött be azzal a formatökéllyel, aminek esztétikai külsőségei méltó keretet adtak volna a csodálatos teljesítménynek. Ott vártunk és szorongtunk a mátyásföldi kikötő mólóján, az egész hivatalos és nem hivatalos Magyarország, bandérium és koszorúk és kormányzói tribün... ” Karinthy Frigyes, Pesti Napló, 1931. július 19. ták fáradtságával mit sem törődve gépkocsiba ültették őket, és irány a budai Vár. A Sándor-palota, a miniszterelnökség bejáratánál Gömbös Gyula honvédelmi miniszter fogadta a társaságot, és vezette Bethlen István miniszterelnökhöz, oy. z. Az első magyar óceánrepülés HELYI ALKOTÓK. A városban lakó alkotók munkáiból rendeztek kiállítást a szabadszállási József Attila Közösségi Házban. A használati és dísztárgyak, a népi kerámiák, csontfaragások, gobelinek július 24-éÍg láthatók. FOTÓ: PULA! SÁRA Nyolcmillió fontért kelt el London Több mint 8,1 millió fontért vette meg egy ismeretlen licitáló Leonardo da Vinci A ló és lovas című vázlatát a Christie’s londoni árverésén. A páratlan kincs több mint hetven éven át egy amerikai magángyűjteményben volt. Az 1481-82-es évekből származó rajz egyike Leonardo da Vinci magántulajdonban lévő vázlatainak. A rajzot a mester a firenzei Uffizi Képtárban lévő egyik befejezetlen festményéhez készítette. ' Megmentették a szigetet Régészet Szardínia szigetét egy ősi civilizáció építményei mentették meg. A föníciaiak a nuragh-civilizáció erődítményeit használták fel, amikor a karthagóiak ostromolták hazájukat. Ezt állítják az időszámítás előtti XV. és VI. század között virágzott nuragh-civilizációról olasz régészek. Nevét az utána maradt építmények szárd elnevezéséből kapta. (nur=fény, rag= tető). Ezekből a csonkakúp alakú, bazaltból és trahitból készült katonai, civil, vallási és temetkezési célokra készült erődítményekből több mint nyolcezer van a szigeten. Egy mészkő-fennsíkon olyan maradványokra, többek között egy temetőre bukkantak, amelyek fontos információkat adhatnak mind a nuragh, mind a föníciai civilizációról, azoknak védelmi rendszereiről és társadalmi szerveződéséről. A nyomok azt mutatják, hogy a föníciaiak integrálták saját társadalmi berendezkedésükbe a helyiek vívmányait és valószínűleg felhasználták az ellenség elleni védekezés és támadás bázisául. Sulky-nak fejlett kereskedelmi kapcsolatai voltak az egész mediterrán térséggel, volt mit védeniük. ■ Kárpát-medencei alkotók Lakitelek A Holt-Tisza, a vadregényes tőserdei kirándulóhely és az alföldi tanyavilág által ihletett képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítás a Lakitelek Népfőiskolán. A Kárpát-medencei képzőművészek VII. nemzetközi alkotótáborának résztvevői állították ki műveiket. Megnyitó beszédében Lezsák Sándor elmondta: a következő, sorrendben nyolcadik alkotótábort jövő június végén tartják. Úgy tervezik, hogy erre meghívják az alkotótábor valamennyi korábbi résztvevőjét, akiknek munkáit gyűjteményes kiállítás keretében mutatják be. A budapesti székhelyű Művészetbarátok Egyesülete szervezésében megrendezett művészeti műhely munkájában tíz magyar- országi, vajdasági, illetve kárpátaljai grafikus, festő és egy fafaragó vett részt. A táborban készült munkákat bemutató tárlaton fellépett Beregszászi Olga művésznő. A hagyományokhoz híven valamennyien egy-egy képet ajándékoznak az őket díjtalanul vendégül látó népfőiskolának. A tárlat augusztus 4-éig tekinthető meg a Kölcsey Házban. Beregszászi Olga a házigazda és a kiállító művészek körében.
