Petőfi Népe, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-12 / 161. szám
4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VELEMENYEK 2001. Július 12., csütörtök _____________Nézőpont Bán János_______________________ Pokol a szomszédban Senki sem láthat át a falakon. Senki sem tudhatja, (legfeljebb sejtheti), hogyan élnek odaát a szomszédok. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy belépnek saját kis házuk ajtaján, rájuk borul a magánélet óvó pajzsa. Kívülálló csak nagy ritkán pillanthat e burok mögé, s ilyenkor könnyen lehet, elborzad attól, amit lát. A kerekegyházi gyilkossági ügy sokakat éppen azért rázott meg, mert nem hitték volna, hogy a köztiszteletben álló házaspárt tulajdon fiuk ölte meg. Azt meg végképp nem sejtette senki, hogy mindezt milyen brutálisan, kegyetlenül hajtotta végre. Az eset után még inkább egyértelmű, hogy a legszörnyűbb rémtettek nem feltétlenül távoli harcmezőkön, vad, idegen országokban történnek, a pokol gyakran éppen a szomszéd lakásában szabadul el. De vajon miért? Mi vezet egy fiút arra, hogy ilyen rémséget kövessen el? Hogyan fajulhat egy család élete addig, hogy ez megtörténhet? Vagy elég egy rövidzárlat, pillanatnyi elmezavar? Olvasva a borzalmas hírt eszembe jutott egy másik, néhány hónapja történt eset, amikor egy fiatalember a nagyanyját ölte meg s ásta el a kertben. Aztán még arra sem vette a fáradságot, hogy letörölje a falról a vérfoltokat, egyszerűen eléjük tolt egy bútort, s nyugodt lélekkel kiadta albérletbe a szobát. Vagy ott van a neves színésznő anyját megölető fiú esete is... Elég egy rövidzárlat, egy elmezavar? Joggal mondogatják: nagyon rossz útra tévedtünk mostanában. A gyermekek nem tisztelik szüleiket, kihasználják őket, eltartatják magukat, aztán - jobbik esetben - hagyják magányosan, nincstelenül megöregedni őket. Persze ez általánosítás, mégis, mind gyakrabban találkozunk hasonló esetekkel. Egy-egy ilyen tragikus gyilkossági ügy éppen ezért kell, hogy végiggondoltassa velünk: vajon a mi környezetünkben nincsenek-e hasonló, lappangó veszélyhelyzetek? S ha vannak, mit tehetünk? Beleszólhatunk-e egy család ügyeibe, pusztán azért, mert aggódunk, hogy tragédiába torkollik a történet? # A falak mögé nem láthat senki, de néha azért áthallatszanak a hangok. Akkor is, ha a fülünkre tapasztjuk a kezünket. yy Légy átkozott mindörökre! yy A fiú többször is összecsuklott a helyszíneléskor • Az emberek sokáig nem mozdultak a ház elől Vajon mi rejlik egy emberben? Kerekegyházán mindenkit megdöbbentett, hogy a két hete eltűnt Boros házaspár holtan fekszik saját háza pincéjében. Felfoghatatlan: a gyilkos a házaspár egyetlen fia. Kerekegyháza- Légy átkozott mindörökre! - mondja imára kulcsolt kézzel ifjabb Boros Sándor nagymamája, amikor kedden késő este kigördül a halottaskocsi a szomszédos családi házból. A koporsóban lánya és veje holtteste fekszik. Pedig délután még nyugtatóz- ni kellett a nagyon idős asszonyt, amikor híre jött, hogy szeretett unokáját gyanúsí- • tottként hallgatták ki a rendőrségen. A harmincéves fiú azonban megtört. Bevallotta, hogy ő ölte meg szüleit, majd megrendezte az eltűnésüket. De ez még csak egy vallomás volt, amit a hozzátartozók közül sokan kétkedve fogadtak, mondván: Sa- nyikát - ahogy a rokonok hívták -, a szelíd, zárkózott fiút nagyon megviselte a szülei eltűnése. A Kecskeméten tett vallomást azonban helyszíni szemle követte, amelyre a megyei rendőr-főkapitányság főnyomozói és az országos rendőr-főkapitányság szakemberei is eljöttek. Miközben a takaros Boros-ház előtt egyre gyűlt a tömeg, bent a fiú újra megmutatta, mi és hogyan történt a végzetes napon - bár ez már nehezebben ment neki, mint a vallomás. Feltehetően ekkor döbbent rá igazán, mit tett, mert a helyszínelés alkalmával többször is összecsuklott a sírástól. Június 27-én reggel Borosné Piroska elment a munkahelyére, a közeli tojásfeldolgozóba. Apa és fia otthon maradtak. A fiú már jó ideje otthon dolgozott: segített gazdálkodó szüleinek, mert „így jobban megtalálta a számítását” - mondta a család egyik hozzátartozója. Pedig a fiatalembernek rendes szakmája is van: mezőgazdasági gépszerelőként végzett. Ám több munkahelyét is rövid időn belül otthagyta, mert nem tudott igazán beilleszkedni. Aznap délelőtt édesapjával nyúlketreceket alakítottak át tyúkketrecekké a ház mögötti kamrában, mert a Az utca másik oldalán, a Boros-házzal szemközt összegyűlt kerekegyháziak késő estig nem mozdultak. Talán reménykedtek abban, hogy mindez mégis csak egy rossz álom. fotó: r. a. család növelni szerette volna a tojótyúkok számát. „Sosem szerettem édesapámat” - vallotta a rendőrségen ifjabb Boros Sándor, és a június 27-én köztük lezajlott szóváltás már csak az utolsó csepp volt a'pohárban. Az apa kioktatóan becsmérelte fia munkáját, mire az fejbe vágta a kezében lévő kalapáccsal. A fiatalember ekkor bement a lakásba, de nem azért, hogy a súlyosan megsérült szülejéhez mentőt hívjon. Egy nagy kést hozott ki, s több szúrással végzett édesapjával. A kérdés, hogy vajon mi zajlott le három órán keresztül a fiúban. Merthogy a holttestet el sem mozdította. Az anya, miután hazatért, azonnal keresni kezdte férjét, a fiú pedig megmutatta neki apja holttestét. A megdöbbent asszony talán fel sem foghatta, mi történt, mert egyetlen fiának kezei már a nyakára fonódtak. Néhány másodperc múlva élettelenül zuhant férje vérbefagyott hohtestére. Az ifjabb Boros, amikor a történet végére ért, megmutatta a pincében azt a krumplivermet, ahová szüleit elásta. Ekkor a teljesen összetört fiút a rendőrök egy lesötétített autóban visszaszállították Kecskemétre. Már sötétedett, amikor a nyomozók ásni kezdtek. A szomszéd házból még egy ventilátort is hoztak, hogy a szűk, fülledt pincében elviselhetőbb legyen a munka a homokot vödrönként hordó rendőrök számára. Talán egy óra is eltelt, amikor az apró pincelyukon egy hang kiáltott ki: „Megvan az egyik keze!” Az utcán állók közül ekkor többen zokogni kezdtek. Elsőként az édesanya holttestét vették ki a veremből a rendőrök, amit egy meszes nejlonzsákba csomagolt gyilkosa. A kétméteres verem legalján, mész és műanyag lapok alatt az apa holtteste feküdt. Már nagyon későre járt, az emberek azonban nem mozdultak. Talán bíztak a csodában, hogy mindez nem igaz. Talán csak egy rossz álom. Mert ez a csendes, segítőkész fiú nem képes elkövetni egy ilyen szörnyűséget. RAJNAI - GERENCSÉR Három IFSI-diplomás, három ragyogó csillag Bács-Kiskun megye üzleti életének egén A fotón (balról jobbra) Dr. Mustafa Dorbayani, az IFSI ügyvezető igazgatója, Patay László, a Thyssen Production Systems Kft. gazdasági igazgatója, Sárospatakiné Oláh Terézia, az Univer országos értékesítési vezetője, valamint Török Tamás, a Frantschach Hungary (Cofinec) key-account menedzsere Tudomásunkra jutott, hogy az IFSI - Nemzetközi Továbbképző Intézet 2001 júliusában ünnepli sikeres magyarországi fennállásának 2., és a világszerte jelenlévő minőségi oktatásának 12. évfordulóját. Nemrég fejezte be-szakmai tanulmányait és sikeres vizsgát tett az intézet három hallgatója, három különböző cím alatt: NEMZETKÖZI MENEDZSMENT TANULMÁNYOK, IGAZGATÁSI ÜZLETI ADMINISZTRÁCIÓ és MARKETING. A fenti kurzusok megközelítőleg 15 hónaposak voltak. Minimum négy tantárgyat kellett a hallgatóknak tanulniuk, s a tanfolyam végén a területükkel kapcsolatos átfogó kutatási projektet kellett készíteniük írásban. Az IFSI képzései az Egyesült Királyságban található Ábbey College által akkreditáltak. A hallgatóknak az ünnepségen adják át okleveleiket. A rendezvényre számos topmenedzser és hivatalos személy kapott meghívást. Lehetőségünk nyílt arra, hogy a három diplomással beszélgessünk a kurzusaikról és az előmenetelükről. Először Sárospatakiné Oláh Teréziát kérdeztem: - A tanulmányai során Önnek volt a legtöbb tantárgya. Kérjük, mondja el általános véleményét erről a hat tantárgyról!- Az összes tantárgy olyan tudást adott, amelyet a munkámban tudok alkalmazni. Mindegyiket praktikusnak és az igényeimnek megfelelőnek találtam. A következő tantárgyakat hallgattam: üzlet, tárgyalás, angol nyelv, előadói készségek, üzleti jog és kereskedelmi levelezés, mindegyiket angol nyelven, melyek nemcsak alkalmazhatóak voltak, de ugyanakkor realisztikusak, és a legutolsó, fejlett európai szabványoknak megfelelőek. Sok esettanulmányom volt, amelyek mind naprakészek voltak.- Sikerült az IFSI-nek Önt hozzásegítenie ahhoz, amit el akart érni?- Igen, teljes mértékben. Különösen a tárgyalás és az előadói készségek és technikák tárgyakból. Tapasztalataimat tekintve, néhány tantárgyat a fentiek közül már tanultam magyarul, magyar logikával, de tudja, a mai világban a tolmácsolás, illetve fordítás használata nem igazán praktikus. Szükség van nemzetközi megértésre és széles körű kulturális és politikai szemléletmódra, ha professzionális előadó vagy jó technikákkal rendelkező tárgyaló fél akar lenni. Az IFSI segített nekem belelátni ebbe a problémába. Én is és a különböző tárgyalásokon részt vevő személyek is tudják, akik más központokban végezték tanulmányaikat, hogy lehet, hogy megvan a tudásuk, de vagy nem tudják használni, vagy nem elfogadható szinten.- Elégedett a rendszerrel és a tananyaggal?- A tananyag nagyon új volt és gondosan összeválogatott, de ennél sokkal fontosabb, hogy a rendszer és a módszertan kihozta a legjobbat a tananyagból. Nagy változás történt bennem az eltelt tizenöt hónapot tekintve.- Melyik tantárgy jelentette a legnagyobb kihívást?- Az üzleti jog és a jogi szaknyelv.- Patay úr, milyennek találta a tanfolyamot?- Hatékonynak, aktuálisnak, nagyon praktikusnak és intenzívnek, ugyanakkor elég rugalmasnak ahhoz, hogy követni lehessen.- A négy tantárgy közül, amit a tanulmányaihoz kiválasztott, melyik jelentette a legnagyobb kihívást?- Tulajdonképpen minden üzlethez kapcsolódó tantárgy, úgymint a tárgyalás, tények és ábrák bemutatása és nemzetközi menedzsment. Maga a menedzsment nagyon érdekes volt, habár néhány témakör nem a mindennapi munkámmal volt kapcsolatos, hasznosnak találtam megvitatni azokat, és ezeken a beszélgetéseken keresztül egy más perspektívát is kaptam.- A tanfolyam során sok eset- tanulmánya volt a nemzetközi üzletre és menedzsmentre vonatkozólag. Praktikusak voltak a karrierje szempontjából?- Teljes mértékben. Nekünk, menedzsereknek általában nincs elég időnk, hogy a menedzsment elméleti nézőpontjára is figyelmet fordítsunk. Az esettanulmányokat nagyon praktikusnak és jó eszköznek találtam, ami a karrierem szempontjából alkalmazható. Sok stílussal megismerkedtem a menedzsmentet tekintve, melyeket nagyon nehéz lenne megbecsülni ma, hogy milyen hasznosak, de biztos vagyok benne, hogy miután megszerezzük a tudást, automatikusan használni fogjuk azokat.- Ajánlja más menedzsereknek és igazgatóknak az intézetet? Melyek az előnyei az IFSI- nél történő tanulásnak?- Igen, ajánlom az intézetet minden közép- és topmenedzsernek. A legnagyobb előnye az, hogy az intézetnek képzett oktatói vannak, akik nemcsak a szakmai tantárgyakat tudják, de anyanyelvi szintű nyelvtudással is rendelkeznek. A megfelelő angol nyelvi oktatás és a szakmai témakörök kombinációja a legjobb.- Török úr, a diplomások között az Ön tanfolyama volt a leghosszabb. Kellemesen telt el ez a tizenhat hónap? Elégedett azzal, amit elért?- A tanfolyamom nagyon vidám volt, és elégedett vagyok az IFSI oktatásával történt előrehaladásommal. Sokkal felkészültebbnek érzem magam a munkámra és a szakmai karrieremre.- Ön néhány éve az értékesítés területén dolgozik, a marketing új, de ugyanakkor a munkaterületéhez kapcsolódó tantárgy. Milyennek találta a kurzusát?- Mielőtt elkezdtem tanulni az IFSI-nél, nem volt világos képem arról, hogy mit is csinálok. Sok dolgot a tapasztalataim alapján tettem nap mint nap, anélkül, hogy tudtam volna a koncepcióját. Valójában nem volt tudatos munka, de ez az oktatás adott egy rálátást, és hiszem, hogy megvan a megfelelő eszköz, hogy sikeresebb legyen a karrierem, mint valaha.- Mint key-account menedzser praktikusnak és az igényeivel összhangban lévőnek találta a kurzust?- Közvetlenül kaptam az ismereteket, és ez egy új perspektívát adott, melyet biztosan alkalmazok majd a gyakorlatban. A kurzus megfelelt az igényeimnek és jö- vőmnek.- Patay úr, egy multinacionális cégnél alkalmazásban álló menedzserként mi a véleménye az intézet szolgáltatásainak minőségéről és lehetőségeiről?- Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem, amit egy menedzser elvár. Kedvesen és szakértelemmel kezelnek. Minden szükséges lehetőség és a legfrissebb anyagok elérhetőek az előbbrejutás érdekében.- Török úr, miért találja különlegesnek az IFSI-t?- A tesztrendszer! Nagyon jónak tartom, hogy a hallgatókat rendszeresen értékelik és az előrehaladásukat figyelemmel kísérik. Úgy gondolom, hogy ezzel a hallgatók és az oktatók is világos képet kapnak arról, hogy hol tartanak és hol fognak tartani. Ezenfelül még érdekesnek találtam, hogy az IFSI nagyon szigorúan veszi az oktatást, ugyanakkor elég rugalmas ahhoz, hogy segítsen az embereknek és az üzleti élet fejlődésén.- Sárospatakiné Oláh Terézia mint vezető beosztású, elégedett az IFSI szolgáltatásaival?- Véleményem szerint minden iskolának legyen jó szándéka, akár kicsi, akár nagy, akár nyelveket, akár szakmai tantárgyakat oktat, de amitől az IFSI különlegesebb a jó szándékon kívül a többi intézménnyel szemben számomra, az az egyedülálló rendszere. Az intézet a minőségi oktatás elkötelezettje. Ha Ön nyelvet tanul az IFSI-nél, megkap minden lehetséges képzést, hogy beszélni tudja a nyelvet. Ha szakmai tantárgyat tanul, a legújabb tudnivalókat kapja meg az adott tantárgyból. Hogy elégedett vagyok-e? Teljes mértékben, és ajánlom az IFSI tanfolyamait minden menedzsernek, igazgatónak és vezetőnek.- És a tanárok?- A tanárok nemcsak jók és képzettek a tanítást tekintve, de az adott tantárgyakból, illetve angol nyelvből magas szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Az egyik nagy előny, hogy az IFSI-nél a hallgatókat egyetemet végzett kozmopolita előadók oktatják.
