Petőfi Népe, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-06 / 233. szám
1999. OKTOBER 6., SZERDA NEMZETI GYÁSZNAP 9. OLDAL A A vértanúk halálának 150. évfordulója 1849 nyarán 173 ezer honvéd, 500 tábori és ugyanannyi várlöveg harcolt a nemzeti függetlenségért és a forradalom ügyéért. Velük szemben állt az osztrák birodalom hasonló erejű ármádiája, akik mögé felsorakozott Oroszország 200 ezres hadserege is. Az orosz túlerő verte le, győzte le végül is a honvédsereget. A szabadságharc során 1030 tiszt viselt törzstiszti, illetve tábornoki rendfokozatot. Közülük 830-an maradtak végig a forradalom ügye mellett. Az osztrákok csaknem félezer katonai vezetőt fogtak el. A megtorlás következtében a katonák közül 22 személyt - köztük az aradi tábornokokat - halálra ítéltek, kivégeztek. Várfogságban tizenketten hunytak el. 266 tisztet 2-9 évi várfogságra ítéltek. 132-en közülük egy éven belül amnesztiában részesültek. A tisztek közül 23-at lefokoztak, s besoroztak a császári seregbe, 27 vezetőt pedig felmentettek. A közhonvédekből ezreket soroztak be a császári seregbe. AULICH LAJOS A tábornok 1793-ban Pozsonyban született, egy Sziléziából bevándorolt német fogadós gyermekeként. Katonai szolgálatát még a napóleoni háborúkban, 1812-ben kezdte, 1848 tavaszán alezredesi rangban a 2. gyalogezred helyettes parancsnoka volt. 1848. május 7-ét követően - miként a többi Magyarországon állomásozó tiszt és alakulat - esküt tett az áprilisban született alkotmányra, majd ezredével a szerb felkelők elAulich Lajos (1793-1849) len vezényelték. 1849. július közepén Aulichot a szabadságharc hadügyminiszterévé nevezték kit. DAMJANICH JÁNOS A szerbek lakta horvátországi Krajnában, 1804-ben Staáa helységben született. A szerb határőrtiszti családból származó Damjanich maga volt az életvidámság és a temperamentum. Batthyány miniszterelnök júliusban a 3. honvédzászlóalj őrnagyává nevezte ki. A tavaszi hadjáratban tábornoki rangban a fősereg egyik, 3. hadtestét vezette, s döntő szerepe volt az április 4-i tápióbicskei, a két nappal későbbi isaszegi, az április 10-i váci, valamint a nagysallói (ápr. 19.) és a komáromi (ápr. 26.) győzelmek Dessewffy Arisztid (1819-1849) megyei Csákányban (Ósva- csákány) született. 1848 szeptemberében a Sáros megyei nemzetőrség őrnagya lett. December elején, a császári Schlik-hadtest Galíciából történt betörésekor néhány száz emberével csatlakozott a Felső-Magyarorszá- got védő sereghez. 1849. június elején tábornokká és a felső-magyarországi hadtest parancsnokává nevezték ki. KISS ERNŐ Az aradiak közel fele - a tizenháromból hat - huszártiszt volt. így az örmény- magyar családból származó eleméri és ittebeki Kiss Ernő is, aki 1799-ben Temesváron született. Tanulmányait a biDamjanich János (1804-1849) kivívásában. Júliusban még begipszelt lábbal átvette az aradi vár parancsnokságát. DESSEWFFY ARISZTID Augusztus 19-én Karánse- besnél Franz von Liechtenstein altábornagynak adta meg magát. Dessewffy neves köznemesi famíliából származott. 1802-ben az Abaúj rancsnok a bácskai hadtestben. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában mindent eldöntő szuronyrohamot vezetett, amelynek nyomán ezredes és hadosztályparancsnok lett bajtársa és barátja, Damjanich hadtestében. Együtt küzdöttek ezután az áprilisi hadmenet ütközeteiben - amelyek közül Knezié leginkább az április 26-i komáromiban tűnt ki. Itt a seregnek a Duna jobb partjára hajnalban átkelő élhadosztályával álmában lepte meg a Kiss Ernő (1799-1849) rodalom egyik legelőkelőbb iskolájában, a bécsi Teresia- numban végezte. 1818-ban a hadseregbe lépve 1848-ig ezredesi rangra emelkedett. Az erdélyi és délvidéki sorozású 2. Hannover huszárezred parancsnokaként ő volt a legmagasabb rangú egykori császári-királyi tiszt az Aradon kivégzettek között. A Délvidéken állomásozó ezredével kezdettől részt vett a harcokban, ahol a haza mellett saját birtokait is védte. 1848 őszén, októberben az elsők között lett honvéd tábornok, és a bánsági hadtest parancsnoka. Majd Kossuth altábornaggyá és országos főhadparancs- nokká nevezte ki. A világosi fegyverletételig több ízben a mindenkori hadügyminisztert is helyettesítette. KNEZlC KÁROLY Knezié 1808-ban a horvátországi Veliki Grdjevacon született. 1848 decemberében már alezredes és dandárpaKnezic Károly (1808-1849) császáriak ostromló hadát, azt szétverte, és több száz foglyot ejtett. LÁHNER GYÖRGY Láhner 1795-ben a Turóc megyei Necpálon született német-magyar polgárcsaládban. Alakulatával 1848 nyarán részt vett a szerb felkelők elleni harcokban, és októberben csatlakozott a honvédsereghez. Kossuth a kiváló fegyverszakismerettel rendelkező tisztet a hadügyminisztérium tüzérségi és felfegyverzési osztályának élére állította. Az ezredes - 1849 februárjától tábornok - a fegyver- és lőszergyártás országos megszervezésével halizár Vilmos (1817-1849) dósként részt vett az 1. honvéd utászezred szervezésében. Az ezredesi rangot már Bem altábornagytól és fővezértől kapta augusztus közepén a temesvári csatában (aug. 9.) tanúsított helytállásáért, no meg egy kicsit csábítás gyanánt is. LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY Felmagasztalásuk során a tábornokok egy kivételével valamennyien polgári öltönyt viseltek. Csupán a német Kari Graf Leiningen-Westerburg zu Alt-Leiningen hordott magyar tábornoki egyenruhát, miután mással nem rendelkezett. A becsületére büszke német birodalmi gróf másban is eltért bajtársaitól. Az akasztófa előtt szót kért, hogy még egyszer elmondhassa: igaztalan és gyalázatos vád az, mi szerint Buda bevételénél császári tiszteket öle- tett volna le. Éppen az ellenkezője igaz, többeknek személyesen mentette meg az Láhner György (1795-1849) talmas teljesítményt produkált. Jórészt neki volt köszönhető a honvédsereg lőszerellátásának biztosítása. LÁZÁR VILMOS Lázár Vilmos 1817-ben Nagy- becskereken született. Kiss Ernőhöz hasonlóan örmény eredetű családból származott. 1833-tól 1844-ig szintén a császári hadseregben szolgált. 1848 októberében Lázár is kardot kötött, és százaNagysándor József (1804-1849) mesvári császári várőrség ellen küzdött. PÖLTENBERG ERNŐ Az 1807-ben Bécsben született Ernst Poelt Ritter von Poeltenberg 1848-ban a 4. Sándor huszárezred kapitányi uniformisát viselte. Apja, a dúsgazdag ügyvéd jelentős birtokkal rendelkezett Galíciában. Ezt az idillt szüntette Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) életét. 1849. június 20-tól a híres III. hadtest parancsnoka, majd tábornok. Ott küzd a július 2-i és 11-i nagy komáromi csatában, és kiszabadítja súlyos helyzetéből Nagysándor József 1. hadtestét július 17-én Vácnál. Nem szólva a július 28-i gesztelyi ütközetről, ahol visszaverik az oroszok sokszoros túlerővel indított támadását. NAGYSÁNDOR JÓZSEF A tábornokok többsége amúgy titokban bízott a kegyelemben. Igazából egyedül Nagysándor József nem. „Nekünk már állítják az akasztófát” - mondta Gyulán, még az oroszok fogságában. Neki mindenesetre egy okkal több volt ezt gondolnia, hiszen közismert volt republikánus elveiről. Nagyváradon született 1804- ben. 1819-től 1847-ig a császári hadseregben szolgált, ahonnan mint huszárszázados lépett nyugalomba. 1848 nyarán és őszén nemzetőr őrnagyként a bánsági hadszíntéren, illetve a tété azt a Jellaőié elleni pákozdi csatában. Két csatát leszámítva Schweidel fegyverrel nem harcolt a császáriak ellen. TÖRÖK IGNÁC 1795-ben Gödöllőn született Török tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, a matematika és a geometria tudománya iránt kötelezte el magát. Noha 1817- ben ő is a császári hadsereg tisztje lett, a hadmérnöki testület tagjaként a várak erődítésével foglalkozott. A honPöltenberg Ernő (1807-1849) meg 1848 júniusa, amikor magyar legénységű ezrede a Batthyány-kormány kívánságára utasítást kapott a haza- masírozásra. Itthon a Jellaéié- csal szemben felállított seregbe került, majd részt vett a bán elleni harcokban. „Vag- dalkozott... és káromkodott közben, mint egy kuruc” - jegyezték fel róla december közepén, amikor az osztrák határon álló hadosztályával - amelyet a császáriak bekerítettek - átvágta magát az ellenségen. Példázva ezzel, hogy Poeltenberg is azok közé a tisztek közé tartozott, akik magyarul csak káromkodni tudtak. SCHWEIDEL JÓZSEF 1848 nyarán a 4. huszárezreddel jött haza Bécsből egy másik későbbi vértanú is, Schweidel József. Pontosabban szólva a dolog fordítva igaz, a nyalka Sándor-huszá- rokat Schweidel őrnagy vezette haza, miután az ezred Török Ignác (1795-1849) véd hadmérnökkar főparancsnoka lett a forradalom során. Az ország több pontján irányított erődítési munkálatokat, ő építette a döntő csata színhelyéül kiszemelt Szeged körüli sáncokat is. VÉCSEY KÁROLY Az 1807-ben Pesten született Vécsey magas rangra emelkedett katonacsaládból származott. Apja, Ágoston császári-királyi altábornagy és a magyar nemesi testőrség kapitánya volt. 1848 októberében a Kiss Ernőnél már említett 2. huszárezred őrnagyaként ezSchweidel József (1796-1849) császári érzelmű ezredese, alezredes, valamint 1. őrnagy beteget jelentett. Az 1796- ban Zomborban született Schweidel így akaratlanul lett az ezred parancsnoka, vezetVécsey Károly (1807-1849) redével csatlakozott a honvédsereghez. Már ekkor ezredes, majd decemberben tábornok és a bánsági hadtest egyik hadosztályának parancsnoka lett. 1849. január közepén a verbászi haditanácson eltávolította a bácskai hadtest árulással kacérkodó parancsnokát, gróf Esterházy Sándor tábornokot, aki kijelentette, hogy császári csapatok ellen nem hajlandó harcolni. Ezt követően Vécsey a csapatok zömével a Tisza középső szakaszához vonult, ahol 1849. március 5- én fényes győzelmet vívott ki két császári dandár felett Damjanichcsal közösen, akivel eközben sikerült jól összeveszniük. Az Aradon utolsónak kivégzett Vécsey, akinek már nem volt kitől búcsúznia, mielőtt a bitó alá lépett, megcsókolta régi haragosa, a már élettelen Damjanich kezét. Bóna Gábor
