Petőfi Népe, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-06 / 233. szám
10. OLDAL 1999. OKTÓBER 6„ SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! CIKKÜNK NYOMÁN Tartani fogjuk a határidőt A „Forgalombénító gázvezetékcsere” címmel a Kiskunfélegyháza, Kossuth Lajos utcában végzett gázvezeték-felújítási munkákról megjelent újságcikkben leírtakat szeretnénk pontosítani, és tájékoztatni a lap tisztelt olvasóit. A Dégáz Rt. a vagyon és életbiztonság veszélyeztetésének megelőzése érdekében, úgynevezett „hibaprogram” szerinti sorrend alapján végzi a korróziós acélvezetékek cseréjét. A munkálatok elvégzését a veszélyforrás aktualizált- sága és nem a társaságunk számára is előnyös társközművek vezetéképítési programjával való egybeesés határozza meg. A szükséges közAz erkölcsi tökéletesség csak a szenteknek adatik meg, de az erre való törekvés igazi példáját meg is tapasztaltam. A nyolc évig tartó súlyos betegség után nemrég elhunyt férjem, Szulyovszky László erdész. Kezelőorvosa, dr. Borka István főorvos úr, felesége dr. Csornai Ágnes főorvosnő és csodálatos munkatársai, a Cegléden működő hematológiai osztályon emberségükkel, tudásukkal, szeretetükkel csaláterület-bontási engedélyt az önkormányzat is ennek figyelembevételével kényszerült megadni, a Kossuth utca esetében is. Társaságunk és a kivitelező között, a Kossuth utca II. ütem gázvezeték cseréjére 1999. augusztus 10-én kötött megállapodás 1999. október 15-i befejezési határidőt rögzít. A munkálatok jelenlegi állása szerint az 1999. október 15-i határidő betartása biztosított. A vezetékcserével kényszerűségből adódó bosszúságok miatt, melyek szükségszerű velejárói a rekonstrukciós munkáknak, ezúton is elnézést kérünk. Dr. Szabó István területi igazgató dias hangulatot teremtve, több évre meghosszabbították - mindnyájunk örömére - az alkotó ember életét. Köszönöm Borka főorvos úrnak, Törőcsik Kálmán úrnak, hogy nagy tudásukkal, lelkiismeretességükkel elfeledtették a szörnyű kórt és az elmúlás lehetőségének tudatát is, vele és mindnyájunkkal. Az Isten áldja meg ezért őket. Szulyovszky Lászlóné, Kecskemét Egy nem mindennapi történetet szeretnék közre adni, mely 1999. szeptember 15-én történt. Egy egész családnak okozott nem éppen kellemes napot a kiskőrösi rendőrkapitányság. fme a történet, mely tanulságként szolgálhat minden tisztes állampolgárnak. 18 éves gyermekem - megbízásból - villanyszámlát kívánt volna rendezni a kiskőrösi Démásznál. Reggel 8 óra előtt járt ott, 8 óra után már haza is ért. 8.30-kor a helyi rendőrségről jött két repdőr a munkahelyemre és kérdezgettek a gyerekeimmel kapcsolatban. Hiába kérdeztem, hogy mi a probléma, nem nyilatkoztak. Nagy nehezen kiderült, hogy a háromból kit kérésnek, de hogy miért, ők sem tudták, mint az a végén valóban ki is derült. A fiút, aki tíz percről nem tudott elszámolni, amit az úton töltött Kiskőrös és Soltvadkert között, a bűnügyi osztályon nem a legkellemesebb körülmények között, mint gyanúsítottat kezelték. Keményen faggatták, durva szavakkal bántalmazták, hogy vallja be, de hogy mit? Ez a fiatal gyerek, akinek még soha nem volt dolga a rendőrséggel, el sem tudta képzelni, miért került csaknem Gyógyszerbajok? a rácsok mögé. Nem vétett senkinek, nem csinált semmi rosszat, és mégis megalázzák, mint egy bűnözőt. Bátyja a legrövidebb időn belül utána ment, de a legmesszebb menőkig távol tartották. A Démásznál közölték vele, hogy bombariadó volt, és mivel abban az időben ő járt bent, ezért vitték el. Ezek után nem tudhattuk, hogy akár 72 órán át is benttarthatják, minden indok nélkül. Volt hanganyaguk is, azt is tudták, hogy háztól telefonáltak, és mégsem azzal foglalkoztak. Mindaddig, míg a fiúk - egymástól függetlenül - nyomatékosan nem közölték , hogy ügyvédet hívnak, nem éppen válogatott szavakkal ostromolták a fiamat. Ezután aláíratták vele a tanúvallomását, hiszen addig mint gyanúsított szerepelt. 12 órakor kiengedték, mivel részükről elérkezett az ebédidő. Név és soltvadkerti cím a szerkesztőségben Olvasónk levelét továbbítottuk a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitány sághoz, ahol Ferenczi László alezredes, sajtóreferens a következő választ adta: Szeptember 15-én kora reggel telefonon megfenyegették kiskőrösi Démász-kiren- deltséget, hogy ott bombát fognak robbantani. A helyi kapitányság munkatársai kivonultak, az épületben azonban nem találtak sem bombát, sem más robbanószerkezetet. Kihallgatták a dolgozókat, akik elmondták, hogy aznap addig egy ügyfelük volt, akivel kisebb nézeteltérésbe keveredtek. A levélíró fia ugyanis már előző nap be akarta fizetni azt a bizonyos számlát, de akkor pénztárzárás után érkezett a kirendeltségbe, s ezért nem tudta elintézni a befizetést. Másnap viszont hiába ment vissza, a számlát már kipostázták. Ezen támadt a kisebb vita, s ezt az ott dolgozók'megemlítették a bombával fenyegetőző után nyomozó rendőröknek is. A kapitányság munkatársai azonban nem gyanúsítottként hallgatták meg a fiút, s az pontosan tudta, miről is faggatják a rendőrök. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvet elolvastatták vele, azt alá is írta, majd otthonába távozott. Az ügyben nyomozók csupán a munkájukat végezték, hiszen szakmai hibát vétettek volna, ha nem hallgatják meg a kirendeltségben aznap járt ügyfeleket is. 1870 forint két betűért? Megkönnyítették a végső utat Szülőfalumból, Nemesnádudvarból érkezett egy kedves hangú meghívás 1999. szeptember 24-25-26-ra, az újbor ünnepére. Sok év után egy olyan településsel találkozhattam, ahol nemcsak a polgármester, de a falu minden lakója szívügyének érzi az új generáció jövőjét. A hagyományos ételek kóstolója után egyre vidámabban próbáltuk megfogadni dr. Sümegi József borfogyasztással kapcsolatos szaktanácsait. A falu mai kultúrájáról az egyik legfontosabb és talán leghitelesebb emléket a vasárnap délelőtti mise adta. A Khüner János által celebrált német-magyar nyelvű mise ugyanis minden vasárnap ezen a két nyelven történik. A németek megőrizhették kultúrájukat, a magyarok pedig elfogadják. A szertartás alatt kristálytisztán megszólaló énekkar után a hívek együtt énekelhettek magyarul és németül is. Hi„Központi idegrendszerre ható, rossz hangulati állapotok (depresszió) kezelésére szolgáló gyógyszert” a szakrendelésen eü. rendelkezés megjegyzéssel írnak fel. A támogatás egy ideig 100%-os volt. A tb valószínűleg kiszimatolhatta az egyre gyakoribb betegségben szenvedők számának gyarapodását. Egy idő óta ugyanis fizetnünk kell a gyógyszerért. Egy-két hónap elteltével újra árat emelnek, és így a közel duplájába kerülő, nélkülözhetetlen gyógyszert már nem tudom kiváltani. Pedig napközben dolgoznom kell, este pedig otthon helytállnom. Folytathatnám a sort a glaukómára (zöldhályog) felírt szemcsep- pel (ha nem használom, megvakulok), a magas vérnyomással is törődnöm kell, ha nem akarok „gutaütést” kapni. Gondolom, nem vagyok egyedül ezekkel a gondokkal. Hihetetlen, de azt érzem, hogy igencsak utálhatják a döntéshozók beteg polgártársaikat. Név és cím a szerkesztőségben A beteg nem volt életveszélyben A sajtó hasábjain szeretném közzétenni azt a nem mindennapi, felháborító és megdöbbentő eseményt, ami engem és 82 éves édesanyámat a Kiskunfélegyházi Városi Kórházban 1999. szeptember 6-án, hétfőn, 21 órakor ért. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy idült, sokízületi, progresszív jellegű gyulladásban szenvedő édesanyám a már említett és az azt megelőző két napon a szokottnál sokkal rosszabbul érezte magát, ezért a fent említett napon délután szóltam a körzeti orvosnak. Az általa megadott időpontban meg is jelent az ügyeleti kocsival. Miután édesanyám vérnyomását megmérte és szívműködését meghallgatta, máris írta a beutalót az intenzív osztályra, infúzióval történő ellátásra. Nyomban rádiótelefonon hívta a mentőt, ami perceken belül meg is érkezett. Beszállította a kórházba az ambulanciára, ahol az ápolónők ímmel-ámmal, kényszerből levetkőztették édesanyámat EKG-vizsgálathoz. A vizsgálat után az orvos közölte velem, hogy édesanyám nincs vizsgálható állapotban, ezért késő este, 21 óra 40 perckor visszaküldött bennünket lakásunkra. Ez engem úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Hiába kértem szépen arra, amit a körzeti orvos írt a beutalóra, hogy azonnal infúziót adjanak neki, hajthatatlan volt, mondván az is folyadék, mint a víz. Szerintem és hozzátartozóim szerint is köteles lett volna ebben az esetben édesanyámat kórházban elhelyezni, vagy más gyógyintézetbe küldeni. Az ápolónők a végén még azt sem tették meg, hogy édesanyámat felöltöztessék, egy szál alsóruhát húztak rá, a többit pedig egy nejlonzsákba dobták. Kérdezem: egy hivatására felesküdött orvos büntetlenül hogy csinálhat egy ilyen mélységesen elítélendő dolgot? Név és cím a szerkesztőségben A fenti panaszos levéllel kapcsolatban szíves tájékoztatásként az alábbiakat közölhetem: Az ügyeletes orvos elmondása szerint a 82 éves nőbeteget - rendkívül elhanyagolt higiénés állapotban - orvosi beutalóval, de helybiztosítás nélkül hozták be kórházunkba. Az előző hétvégi nagy betegbeáramlás miatt összesen két üres ággyal rendelkezett és a beteg vizsgálata után, gyógyszeres javaslattal őt - miután megítélése szerint heveny életveszély kizárható volt, otthonába bocsátotta. Az ügyeletes kolléga nem tett említést arról, hogy akár a beteggel, vagy hozzátartozójával nézeteltérésbe vagy vitába keveredett volna. A fentiektől függetlenül ez ügyben vizsgálatot indítok, ahol a panaszos meghallgatása is szükségessé válhat. A vizsgálat eredményéről a panaszost és igény esetén a szerkesztőséget is értesíteni fogom. Dr. Tóth Sándor igazgató főorvos 1998 júliusában férjem elhalálozott és a közös lakásban lévő telefon az ő nevén szerepelt. Ez idáig nem is volt semmi probléma, a haláleset után a telefonszámlákat rendesen kifizettem, melyek a férjem nevére érkeztek. Az 1999. júliusi és augusztusi számlát a postás nem kézbesítette, mondván, hogy a küldeményen szereplő férjem meghalt, és visszautalták a feladónak, a Matávnak. Miután erről tudomást szereztem, a Matávtól beszereztem a két számlát és azonnal kiegyenlítettem, egyben kértem a Ma- távot, hogy a problémák megelőzése érdekében a számlákat a jövőben az én nevemre küldjék. A Matáv közölte, hogy rendben van, de a névátírásért 1870 forintot kér. Kérdezem én, milyen nagyvonalú törvények teszik lehetővé a Matávnak, hogy két darab betűért 1870 forintot kérjen és egyáltalán, törvényes-e a Matáv eljárása. Megjegyzem, hogy sehol sem kértek a névátírásért egy fillért sem. Judik Menyhértné, Kiskunfélegyháza Olvasónk panaszát továbbítottuk a Matáv Miskolci Területi Képviseleti Központjához, válaszukat következő számunkban közöljük. A titok kulcsa: szakadatlan munka és kitartás Ünnepeltek Izsákon, a sárfehér hazájában. A város vezetősége, lakossága, a stullendorfi testvér- város küldöttsége, az innen elszármazottak. Mindazok, akik a háromnapos rendezvények valamelyikén részt vettek, legyenek ott jövőre is, s azok is, akik most nem jutottak el, érdemes. Több helyszínen folytak az események, most tartották a fogathajtó pályán a hajtóderbi versenyt is. A homok hősei azok az őslakosok, betelepültek, akik 100 évvel ezelőtt minden erejüket, tudásukat felhasználva hozzáfogtak a jó tűrőképességű sárfehér szőlő telepítéséhez. Izsák a honfoglalás kora óta lakott hely (Aqua Colon Possessio), 19. birtokterülete a Tihanyi Apátságnak. A korábbi Reviczky-, Uzovicz-birtokon a szorgalmas lakosság nagy áldozathozatalával honosodott meg ez a fajta, a nagy filoxérajárvány után. Minden munkát többségében kézzel végeztek a 80 cm mélyre forgatástól az ültetésig, gondozásig. Szüreti bál a betakarítások után volt. Dobozi Eszter Tíz körömmel című könyvében emléket állít nagy tisztelettel, kis csodálkozással is azoknak az izsákiak- nak, akik ízig-vérig örökségül kapták a föld szeretetét, a szabadság, a tulajdon érzését. A telepítésben élen járók, a mintagazdaságok létesítői, finanszírozói: Teisler József (Népbank), Barthalos Kálmán gyógyszerész, Kostha László birtokos (a neves festő testvére), Beck, Rózsa, Faragó 1936- ban rendezték meg az első Sár- fehér Napot. Damásdi Gábor főbíró, Bárdi János másodbíró és a helyi szervezők: Kostha László, Rózsa Béla, Rankasz János, U. Szabó Sándor és József, dr. Damásdi Elek és egyúttal ő szerkesztette az első újságot is. Feledhetetlen marad a mostani ünnepségen a római katolikus templomban a terményáldás, az ezüstmisés hajdani atya, Nagy Károly szőlőtő-szőlővesz- sző példázata. A német vendégek papja a közös pontokat emelte ki, melyen a két nép ösz- szebarátkozását követhettük: Gizella királyné, Szt. Erzsébet határnyitása, Podmaniczki Imre plébános úr tolmácsolásában. Este orgonahangverseny, körmenet, Tedeum, himnuszok. A szüreti felvonulások rangos események voltak régen is, a legények lovon mentek, nagy volt a tétje. Köszönet a város vezetőségének, Izsák lakosainak pedig további sikereket kívánok egyéni életükben Mathiász János szőlőnemesítő szavaival: „A titok kulcsa nem lehet más, csak a szakadatlan munka és kitartás.” Mesznéder Klára, Kecskemét Akinek a hírek szólnak Soltvadkerten Molnár István és családja 31 éve lapunk előfizetői. Nagyon kedvelik az újságot, hiszen sok fontos információt megtudhatnak belőle. Városukról pedig csak itt olvashatnak friss híreket. Molnár úr kávézás közben nézi át a lapot, míg felesége inkább esténként. De bármi is jöjjön közbe, az újságolvasásra mindig szakítanak időt. OLVASÓSZOLGÁLAT Kétszáz ajándék Lapunk őszi Szerencsekár- tya-játékán a Petőfi Népe régi és új előfizetői pályázhatnak a 200 ajándék bármelyikére. Várjuk mindazon előfizetőink nyereményszelvényeit, akik most, októbertől rendelték meg először az újságot, s még nem vettek részt ilyen játékban. Hogyan pályázhatnak? A Petőfi Népe és a PN Alapár egyes lapszámaiban nyereményszelvényt találnak olvasóink. Ezekből a cédulákból kell legalább egyet kivágni, és kitöltve a szerkesztőség címére eljuttatni. Egyetlen szelvénnyel is lehet nyerni, akár a fődíjhoz is elegendő, azonban korlátlan számban elfogadjuk, így tetszés szerinti kiki megsokszorozhatja saját esélyét. November közepén - közjegyző jelenlétében - sorsolunk. Az addig beérkező nyereményszelvények közül húzunk ki kétszázat, a nyertesekét. Fődíj: konyhai felszerelés A legelőször kihúzásra kerülő szelvény beküldőjének konyháját kisgépekkel látjuk el, százezer forint értékben. A második szelvény egy olajsütőt ér, a játék harmadik díjasa pedig egy mixergépet kap. Kisorsolunk továbbá 197 darab Petőfi Népe feliratú esernyőt. Kérjük, ne felejtsék el a Szerencsekártya-játék részvételi feltételét: az előfizetést. Kérdéseikkel, megrendelési szándékukkal olvasószolgálatunkhoz fordulhatnak. Munkatársunk a 06-80/480-756-os számon várja a hívásokat. A telefonhívások díját mi fizetjük. Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda i Egy bombariadó következményei hetetlen példája a toleranciának, a konszenzusnak. Úgy gazdagítják egymást, hogy talán nem is tudatosul bennük. Természetesen ehhez a háttérben rendkívüli emberek szükségeltetnek. S kellenek azok a rendkívüli tehetséggel megáldott emberek is, akik fel merték vállalni a vállalkozói kockázatot is. Nekik köszönhetően létezik ma Magyarországon egy olyan település, ahol alig ismeri a lakosság a munka- nélküliséget. Valószínű, hogy nevük a település történetében pár évtized múltán egymás mellett soroltatik majd fel; mint azoké, akiknek a falu felemelésében jelentős részük volt. Büszke vagyok szülőfalumra, Nemesnádudvarra. Az ott élők talán nem is tudják, milyen gazdag életet élnek. Köszönet, hogy láthattam. Hollósy Katalin, Kecskemét Büszke vagyok a szülőfalumra
