Petőfi Népe, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-03 / 153. szám
Különös évszak a nyár. Olyan, mint a forró szerelem! Vágyódunk rá, álmodunk róla, és ha elérkezik, egyszerre imádjuk, szertartásosan hódolunk neki. Bár néha szenvedünk is tőle. De mindenképpen marasztalni próbálnánk. H ónapokkal előbb már tervezgetjük: hová menjünk nyaralni. Az ismerősöket, kollégákat faggatjuk, hátha el tudunk csenni tőlük valami jó ötletet. Ez az össznépi kérdezős- ködés azért is van, mert sokan szeretnének valamilyen „mankóra” támaszkodni. Abban a tévhitben ringatják magukat, hogy a nyarat a legkönnyebb élményszerű- en, egészségesen és okosan eltölteni. Hiszen - sorolják - adva van hozzá minden: tűző napfény, friss és illatos levegő, árnyas erdő, zöld mező, hűs víz, sárga, vízparti homok. Legfeljebb még egy degeszre tömött pénztárca kell hozzá. Pedig ezek csak lehetőségek, amelyekkel mindenkinek tudnia kellene élni! Többen félreértelmezik - nem mindig, nem is elsősorban az anyagiak miatt hogy az annyira áhított nyarat miként lehet a legjobban eltölteni. Ők akár otthon maradnak, akár a nyaralójukba mennek, akár egy üdülőhelyen kötnek ki, egész álló nap a lesötétített szobában ücsörögnek, és rágcsálnivalókkal, jégbehűtött sörökkel, jóféle borokkal bástyázzák körül magukat Talán nem is tudják: aki nem hajlandó megmozdulni, akit hat igáslóval sem lehet kiráncigálni a nyaralásnak csúfolt tétlenségből, az nagyot vét önmaga ellen! A nyaralásnak is van „receptje”. Okosan kell készülni rá, testileg és lelkileg egyaránt. Aki idejében igyekszik ráhangolni magát a nyárra, már az első enyhe tavaszi napsugarakra előkapja a kerékpárját, nem hagyja porosodni a hátizsákját. „Tegnap beültünk a kocsiba és kirándultunk a családdal!” - mondják mások, akik már el se tudják képzelni, hogy gyalogosan is lehet túrázni. Száguldanak a sztrádán, virágillat helyett csak a kereszthuzatot érzik, és észbe se kapnak, hogy elsuhan mellettük minden szépség, érdekesség, látnivaló. S okan csak valamilyen távoli helyen, lehetőleg délszaki szigeten, a tengernél tudják elképzelni a nyaralást. Aztán osztanak-szo- roznak, a zoknijukat is lehúzzák a nagy számoláshoz, végül letesznek róla, mert festetni kell, szekrényre is szükség volna, így aztán otthon maradnak. Legfeljebb a közeli ligetbe, strandra vagy állatkertbe járnak ki, és bár ott is jól érzik magukat, mégis hiányérzetük van. Nyáron csatangolni kell! El a megszokott, stresszes környezetből, el az ismert arcok közül, hogy új tájakat ismerjünk meg, és új barátokat szerezzünk. A kispénzű, álmai szigetére elutazni képtelen családok többsége nem is ismeri a felfedezésre váró hazai tájakat. Természetesen tudják, hogy van Mátra és Bükk, meg Börzsöny, a pilisi hegységről is sok szépet hallani. A Balatonon kívül akad más vízpart, gyógyfürdő, a gyerekek élvezettel megmásznék a régi magyar várak romjait, nem is beszélve a kicsinosított, és igazi, magyaros vendéglátásra felkészült falvakról... ezek mégsem, vagy csak legutoljára jutnak az eszükbe. Természetesen vannak kisebb vagy nagyobb veszélyek is. Döbbenetes statisztikák látnak napvilágot felelőtlenül strandolókról, a bányatavak és más vizek áldozatairól, vagy azokról, akik fittyet hánynak a balatoni viharjelzésre, pedig már az iskolában megtanulhatták volna, hogy „a víz az úr”. A mély vizet jelző színes bójákat éppúgy komolyan kell venni, mint az úszómester kiparancsoló mozdulatát, vagy azt az intelmet, hogy a déli forróság nem napozásra való, és a magas faktorszámú naptejeken, napolajokon nem szabad spórolni. Különösen érvényes ez a gyerekekre, illetve a túl fehér bőrű felnőttekre. A kalap - más országokkal ellentétben - nálunk nem divat. Nyáron mégis nélkülözhetetlen egy szalmakalap vagy vászonsapka. A nagy kiterjedésű vízfelület fokozottan veri vissza a napfényt, tehát aki vitorlásra ül, csónakázni vagy vízibiciklizni indul, ne szégyellje a fejfedőt. A napernyő jól véd, de ha nincs, egy hófehér lepedőből négy, földbe vagy homokba szúrt bottal alkalmi sátrat készíthetünk és alá húzódhatunk. Azt is tudnunk kell, hogy az ultraibolya-sugarak árnyékban is érik a testünket, ezért a déli verőfényben tanácsos fedett helyre „menekülni”, és egy jó nagyot aludni. C sokoládébarnaságra vágyó hableányok és izompacsirta férfiak, akik képesek órákon keresztül mozdulatlanul „pörkölődni”, nem sejtik, hogy ezzel milyen rosszat tesznek maguknak. A bőrük ugyan szépen lebarnul, de néhány év múlva öregesen aszott és ráncos lesz... Nem éri meg! „Igyál, igyál, igyál...” - idézhetnénk Erkel operájából. De nem sört, bort, pláne nem pálinkát, tömény italokat! Inkább vizet, leginkább ásványvizet. A szervezet a nyári melegben fokozottan izzad, sok folyadékot veszít, amit pótolni kell. Az ásványvíz a: elveszített fontos ásványokat és nyomelemeket is tartalmazza. A nyár egyébként igen alkalmas arra, hogy a szervezetünket belülről is megtisztítsuk. Részben azzal, hogy nehéz és zsíros ételek helyett halat, könnyű salátákat és friss gyümölcsöket eszünk, másrészt ekkor jön el az ideje a különféle teáknak, gyógynövénykúráknak, könnyen betartható diétáknak. Sokan nem hiszik el - amíg nem tapasztalják -, hogy a túl nagy melegben a legjobb a forró, citromos tea. Az édes, tejszínes fagylalt és a jeges innivaló csak percekre nyújt enyhülést, ám a forró tea izzadásra serkent, és ettől a párolgástól az ember testfelülete gyorsan lehűl. Nyáron valóban „lenge magyarban” kell járni, lehetőleg világos színűben, olyanban, amely alatt szabadon járhat a levegő. Nem mindegy, hogy a ruhánk - és az alatta lévő alsóruhánk - milyen anyagból készült! Tegyük félre a műszálas holmikat, mert azokban a testünk nem tud szellőzni. Lehetőleg minden darabunk pamut alapanyagú legyen. Nyáron megengedett, hogy kissé „slamposabban” mutatkozzunk, ne hordjunk testhez tapadó darabokat, inkább mindenből, még a pamuttrikóból is egy-két számmal nagyobbat vegyünk. A cipőnket is meg kell válogatnunk, hiszen a talpától a felsőrészéig műszálas topogóban könnyen begombásodik a lábunk, és hónapokig sem tudunk megszabadulni a kellemetlen „vendégtől”! Most divat, főként a fiataloknál, hogy zokni nélkül húzzák fel az edzőcipőjüket. Nem jó módi! A pamutzokni felszívja az izzadó láb nedveit, ezért érdemes gyakran váltogatni, napjában akár többször is. Es még egy jó tanács: nyáron ne használjunk se kenceficéket, se kölniket, il- latosítókat. A kozmetikumok hatóanyagai a napsugarak hatására kellemetlen bőrbajokat okozhatnak. Nyarainkra nosztalgiával emlékezünk vissza: megszépíti a verőfény. Csak az a kár, hogy a nyár gyorsabban elrepül, mint évszaktestvérei. Pedig most a leghosszabbak a nappalok, és a legrövidebbek - egyben legszebbek - a langymeleg éjszakák. Ilyenkor lihegve-pihegve várjuk az enyhülést adó esti órákat, mégis azt kívánjuk, hogy reggelre kelve újra hétágra süssön a nap. Somos Ágnes Nyármarasztaló
