Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-30 / 303. szám

♦ Az Európai Unió küszöbén A, Petőfi Népe kétoldalas melléklete Beszélgetés Orbán Viktorral az EU-csatlakozás kérdéseiről Mit nyerhetünk, mit veszíthetünk? Hétköznapi Európa Mit keres itt a dán diák? A városközponti presszóban megszólít a napokban egy fiatal­ember. Az iránt érdekló'dik angolul, hogy merre van Kecskemé­ten a Naiv Művészek Múzeuma. Elmagyarázni nem nehéz, hi­szen pár száz méterre vagyunk csak tóle. Aztán szóba elegyedünk. Egy dán diák a beszélgetőpartne­rem. Kérdésem kézenfekvő' volt és egyszerű, mit keres ő most itt, télvíz idején? Elmesélte, hogy már másodszor jár Magyaror­szágon, eddig Budapestet látta csak, kíváncsi volt a vidékre. Azért jött télen, mert már az is nagy élmény neki, hogy itt nincs olyan hideg, mint otthon. De igazán arra kíváncsi, hogy milyen a magyar vidék, mert az adja meg igazán egy ország arculatát. Ebben rögtön mélyen egyetértettünk. Gazdaságot tanul Koppenhágában, de vidéken született és ott is lakik, a szülei sertéstenyésztők. Lehet, hogy ő veszi át majd a farmot, ha végez az egyetemen, de addig világot akar látni. Azért kíváncsi Magyarországra, mert hallott európai uniós törekvéseinkről, meg arról is, hogy milyen fejlett a ma­gyar mezó'gazdaság. Jó ezt mielőbb megnézni — mondja. Kérdések sokaságával bombázott, amikor elárultam neki, hogy már én is jártam Dániában, Viborg megyében, Bács-Kis- kun testvérmegyéjében. Elmondtam, hogy a jelentők földrajzi, domborzati, klimatikus különbözőségek dacára mégis úgy vé­lem, hogy sokban hasonlít a két ország. Legalábbis szerintem. Mit ad Isten, ebben is egyetértettünk, olyannyira, hogy a hu­szonéves diák véleménye szerint Magyarország már régen Eu­rópához tartozik, sokat tanult a magyar zenéről, kultúráról, sőt egy tankönyvben azt olvasta, hogy a magyar irodalom páratlan remekművekben évszázadok óta, de különösen a huszadik szá­zadban. Csak nem tud magyarul. Ez az apró hiba — mondtam — sok olyan embert zavar Eu­rópában, aki rokonszenvezik hazánkkal. A gond azonban nem megoldhatatlan. Ezt a nyelvet is meg lehet tanulni, ha már mi, magyarok nem jeleskedünk a dánban. Végül is abban maradtunk, hogy hazautazását követően le­írja élményeit és elküldi lapunknak. Alig várom. Újólag meggyőződtem a fiatalember szavaiból arról: Európa nincs tőlünk oly messze. Hámori Zoltán Ma már bizonyos, hogy Magyarország azon államok között van, amelyeknek a legnagyobb az esélyük az Európai Unióhoz történő csatlakozásra. A konkrét tárgyalások azonban csak most kezdődnek. Vajon mit nyerhetünk, illetve mit veszíthe­tünk, ha az EU-tagok közé felveszik az országot? Egyáltalán eszköz avagy cél hazánk számára az Unióba történő belépés? Egyebek mellett erről kérdeztük Orbán Viktort, a FIDESZ- MPP elnökét, az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bi­zottságának az elnökét. Százegy milliárd a közös kasszában Az Európai Parlament csütörtö­kön Strasbourgban elfogadta az Európai Unió jövő évi költség- vetését. A 91 milliárd ECU-s (101 milliárd dolláros) büdzsét a pénzügyminiszteri tanács előter­jesztésének megfelelően hagy­ták jóvá, amire az intézmény tör­ténete során még nem volt példa. Ehhez azonban az is kellett, hogy a miniszterek beillesszék a költségvetésbe a parlament 150 millió ECU-s követelését fog­lalkoztatási programokra, to­vábbá fél- és egymillió ECU-val megkurtítsák a közös agrár- és belső támogatási kasszát. A költségvetés átlagosan 1,14 szá­zaléknyi kiadást jelent az EU- tagállamok bruttó hazai termé­kéhez képest. Hölgyek hátrányban Bár az Európai Unió szerző­désben kötelezte magát a hátrányos megkülönbözteté­sek felszámolására, mégis jócskán elmaradnak a nők fizetései a férfiakétól. Nagy- Britanniában 36 százalékkal kapnak kevesebbet a gyen­gébb nemhez tartozók, mint a kevésbé széphez, Francia- országban és Spanyolor­szágban 27-27 százalékkal. Még az emancipáció éllova­sának számító Svédország­ban is számottevő a nemek közötti bérrés: 16 százalé­kos. Az EU statisztikai hiva­talának jelentése szerint mi­nél idősebb egy hölgy, annál inkább alulfizetett a vele egykorú férfiakhoz mérten.- Sokan kérdezik idehaza: miért van az Uniónak szüksége Orbán Viktor a közepesen fejlett kis orszá­gunkra? Illetve miért fontos ne­künk, hogy belépjünk az EU- ba?- Az Unión belül nagy vita folyt arról, hogy szükség van-e ránk. Erről a vitáról keveset hallottunk. A nyugati politiku­sok elég udvariasak voltak, hogy ne a nyilvánosság előtt tárgyalják a kérdést. Az a Ma­gyarországon hangoztatott vé­lemény, hogy ez egy visszafor­díthatatlan folyamat, nem fedi a valóságot - mondja kérdé­sünkre Orbán Viktor. Minden alkalommal azt tapasztalom, hogy utóvédharcot folytatnak azok, akik ellenzik a bővítést. Legutóbb a közvélemény arról a vitáról hallott, hogy hány or­szággal is kell megkezdeni a tárgyalásokat. Azok a politiku­sok, akik azt szerették volna, hogy ne legyen bővítés, azt az álláspontot képviselték, hogy mindenkivel meg kell kezdeni a tárgyalásokat. A csatlakozás belátható időpontja így kitoló­dott volna. Van ellenzője a csat­lakozásnak is. Visszatérve a kérdésre: miért is éri meg az Európai Uniónak a csatlakozásunk? Tudni kell, hogy a felvételre váró államok lakossága jó százmilliós piacot jelente a Nyugatnak. Másrészt ezeknek az országoknak a gazdasága sokkal gyorsab­ban fejlődik, mint a nyugatiaké.- De nézzük a kérdés másik részét. Miért is kell nekünk az EU?-Ha tagok leszünk, úgy az Unió közös költségvetéséből olyan, vissza nem térítendő támogatást kapunk, amelyhez hasonlót a nemzetgazdaságunk sehonnan sem tud megsze­rezni. Nem lehet tudni, hogy az összeg pontosan mekkora. Talán másfél és hárommilliárd ECU közötti összegre számít­hatunk évente. (Ez kb 300-600 milliárd forint). Ez olyan anyagi forrás, amelyért érde­mes vállalni a csatlakozással járó számos kellemetlen kö­vetkezményt is. Ám, hogy ezért mit is kell tennünk, ez a csatlakozási tár­gyalásokon dől el — mondja a parlament bizottsági elnöke.- Ön gyakran hangoztatja, hogy az említett közösséghez történő csatlakozás nem cél, csak eszköz a nemzet számára. Mire gondol pontosan elnök úr?- Véleményem szerint a mindenkori magyar külpolitika célja a Kárpát-medencei ma­gyarság békéjének, biztonsá­gának, szabadságának és jólé­tének a biztosítása. Ez a cél. Ha ehhez a csatlakozás köze­lebb visz, akkor élni kell a le­hetőséggel, ha nem visz köze­lebb, akkor nem kell élni ezzel.- Hosszú évekig folytatód­nak majd a tárgyalások az uniós képviselőkkel. Ha jól sej­tem, kemény vitákra számítha­tunk. Ön szerint ma milyen al­kupozícióban vagyunk? Meg tudjuk-e védeni nemzeti érde­keinket az egyezkedések során?-Mindenek előtt tudni kell, hogy a magyar gazdaságnak vannak olyan ágazatai, melyek ma nem versenyképesek. El­képzelhető, hogy a magyar élelmiszeripar komoly teherté­tel és kihívás elé néz majd a belépés után. A környezetvé­delmi normák átvételére ma az ország alkalmatlan. Ha ugyanis ezeket a szabályozókat beve­zetnénk, úgy az iparunk térdre rogyna. Ezért nekünk a tárgya­lások során 10-12 évnyi átme­neti időszakot kell kémünk a feltételek teljesítésére.- Erre persze az elmaradott­ságunk miatt van szükség.- Igen. A tárgyalás tulaj­donképpen nem szól másról, minthogy Magyarország mely gazdasági területeken és mi­lyen időtartamra kér könnyíté­seket az uniós szabályozás te­kintetében. Ennek sikerétől függ az, hogy iparágak meg­maradnak és versenyképessé válnak, avagy esetleg elsor­vadnak.- Mely iparágakra gondol?- Élelmiszeripar, vegyipar. Vagy a textilipar. Ez utóbbi már most sokat vesztett a ver­senyképességéből. De számos olyan terület van még, amely idesorolható.- Ön szerint elképzelhető, hogy a mezőgazdasági terme­lőket hátrányosan érinti a csat­lakozásunk?- Remélem, hogy nem. A mezőgazdasági termékek ára ugyanis a belépés után várha­tóan növekedni fog. Odaát ugyanis magasabbak az árak, melyekhez a mi áraink is iga­zodni fognak. Az azonban már egy másik kérdés, hogy az ár­emelkedésből fakadó nyereség a termelőknél, avagy a keres­kedőknél csapódik le.-Ha 2002-ben csatlakozunk az Unióhoz, úgy a schengeni, a határátlépési egyezmény ránk is vonatkozik majd. Ezek sze­rint az erdélyi, a felvidéki vagy a kárpátaljai magyarok csak vízummal léphetnek be az anyaországba ?- Sajnos az egyezmény átvé­tele kötelező lesz. Ezért szor­galmazni kell azt, hogy például Romániát vegyék le a fekete­listáról. Erre a listára azok az államok tartoznak, amelyek ál­lampolgárainak vízumot kell váltaniuk, ha utazni akarnak a közösségbe. Ezért az az érde­künk, hogy a szomszédos ál­lam megkapja az utazási köny- nyítést. Egyébként a kétmilliós magyarságnak gondja volna a beutazással. Barta Zsolt A felvételre váró országok stafírungja. A magyar EU-kapcsolatok dióhéjban D ecember 12-én Luxem­bourgban ülésezett az Európai Tanács, az EU állam- és kormányfőinek testü­leté. A tanácskozáson arról ha­tároztak, hogy mely társult or­szággal induljanak meg a csat­lakozási tárgyalások. A kül­ügyminiszterek december 8-ai javaslata alapján több ország­gal, köztük Magyarországgal kezdeményezett tárgyalásokat. Nézzük röviden, hogy az elmúlt években hogyan is ju­tott el hazánk addig, hogy meghívják a konkrét tárgyalá­sokra. 1985 - Egyezmény-előké­szítő szakértői megbeszélés kezdődött Magyarország és az Európai Közösségek között. 1987 - Az EGK Bizottsága megkapta a tagállamoktól a tárgyalási mandátumot egy Magyarországgal kötendő szerződés kimunkálására. 1988. június 30. - Brüsszel­ben parafálták, majd szeptem­ber 26-án aláírták a magyar- EGK kétoldalú gazdasági-ke­reskedelmi együttműködésről szóló megállapodást. 1988. augusztus 8. - Diplo­máciai kapcsolat létesült az Eu­rópai Közösségekés Magyaror­szág között. 1988. december 1. - Életbe lépett a magyar-EK megállapo­dás. 1989. november 6. - Brüsz- szelben a Tizenkettek Minisz­teri Tanácsa határozatot hozott arról, hogy a közösség már 1990. január 1-jével megszün­teti a magyar árukkal szembeni különleges vámokat, és időle­gesen felfüggeszti a nem tagál­lamokkal szemben általában al­kalmazott mennyiségi korláto­zásokat is. 1990. szeptember 3. - Aláír­ták az EK Bizottsága és a Ma­gyar Köztársaság közötti PHARE-keretmegállapodást. 1990. december 21. - Brüsz- szelben tartották az első ma­gyar-EK tárgyalási fordulót a leendő társulási szerződésről. 1991. november 22. -Brüsz- szelben parafálták a Magyaror­szág és az Európai Közösségek közötti társulási szerződést. 1991. december 16. - Antall József miniszterelnök Brüsz- szelben aláírta a Magyar Köz­társaság és az Európai Közössé­gek közötti társulási megálla­podást. 1992. március 1. - A ma­gyar-EK ideiglenes megállapo­dás életbe lépése nyomán a ma­gyar áruk jelentős kedvez­ménnyel juthatnak be az EK or­szágaiba, s Magyarország is fo­kozatosan megkezdi a vámok lebontását. 1994. február 1. - Életbe lé­pett Magyarország és az Euró­pai Unió társulási szerződése. 1994. március 7. - Brüsszel­ben megalakult a Magyarország és az Európai Unió közötti Tár­sulási Tanács. 1994. április 1. - Magyaror­szág Athénban átadta Theo- dorosz Pangalosznak, az EU Tanácsa soros elnökének a Ma­gyarország teljes jogú tagságát kezdeményező csatlakozási ké­relmet. 1996. április 26. - Magyar- ország megkapta a számára ké­szült csatlakozási kérdőívet, amely a szervezetbe felvételü­ket kérő államokról készítendő országjelentés adatforrásául szolgál. 1996. július 26. - Kovács László külügyminiszter Buda­pesten átadta a magyar válaszo­kat az Európai Unió kérdőíveire Hans Becknek, az EU budapesti misszióvezetőjének. 1997. július 15. - Az Európai Bizottság „változtatás nélkül” jóváhagyta a tíz kelet-európai tagjelölt országról szóló hivata­los véleményt („avis”), vala­mint a bővítés következményei­ről készült jelentéseket. Az egyenkénti értékelés öt - Cseh­ország, Észtország, Lengyelor­szág, Magyarország és Szlové­nia - esetében állapított meg olyan fokú alkalmasságot, hogy a tagfelvételi tárgyalások meg­kezdését javasolják az EU dön­téshozó szerveinek. 1997. július 16. - Stras- bourgban átadták a társult kelet­európai országok nagykövetei­nek az EU-tagsági kérelemre válaszul készült európai bizott­sági véleményeket. 1997. szeptember 1. - Elké­szült az Európai Parlament Ma- gyarország-jelentése. A doku­mentum - amelyet Habsburg Ottó készített - alapul szolgált ahhoz a vitához, amelynek so­rán az EU képviselő-testülete kialakította véleményét Ma­gyarország felvételéről. 1997. december 8. - Brüsz- szelben az EU külügyminiszte­rei azt javasolták a luxemburgi csúcsnak, hogy hat országgal, köztük Magyarországgal kezd­jék meg a hivatalos csatlakozási tárgyalásokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom