Petőfi Népe, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-24 / 171. szám

hétről hétre Műkertvárosi rajkótábor A kézművesnapon Czár János miskei játékkészítő tanította a gyerekeket. Idén harmadik alkalommal ren­dez kéthetes rajkótábort a kecs­keméti cigány kisebbségi ön- kormányzat. A hétfőn kezdő­dött és augusztus 3-áig tartó tá­borozás színhelye a műkerti Farkas László Roma Közösségi Ház. A táborozáson idén több mint hatvan kecskeméti cigány gyermek vesz részt, s számukra valamennyi program - bele­értve a napi háromszori étkezést is - ingyenes. A kisebbségi ön­kormányzat a tábor megrende­zéséhez szükséges több mint félmillió forintot pályázati úton nyerte el. Kezdeményezésüket támogatta a kecskeméti önkor­mányzat szociális, valamint kul­turális bizottsága is. A táborban idén elsősorban a játékos képes­ségfejlesztés kap hangsúlyt, de lesz mesehallgatás, sportnap, budapesti kirándulás is. A gye­rekek megtekintik Kecskemét nevezetességeit, kulturális és művészeti intézményeit. Elfo­gadta a táborvezetők - Karádi Mihályné és Kovács Attiláné - meghívását Dinnyés József „daltulajdonos” is, aki július 29- én délelőtt 10-től Bari Károly cigány költő megzenésített ver­seit adja elő. A tábor záróün­nepsége augusztus 3-án lesz, ekkor lesz a Gyermekbarát Or­szágos Mozgalom kecskeméti cigány szervezetének alakuló ülése is. Á. E. Gripen-park-avatás A magyar kormány még nem írta ki a vadászrepülőgép-vásár­lással kapcsolatos tendert, de a SAAB-British Aerospace repü­lőgépgyár már betört a magyar iparba. A Jas-39 Gripen va­dászrepülőgép a hírős városban is már háromszor mutatkozott be. Ennek volt folytatása most a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred bázi­sán, az új javító hangár mellett felavatott Gripen-park. A park növényzetét (fákat, tujákat, cserjéket és bokrokat) a nem­zetközi repülőnapra hozták Kecskemétre, az avatásra eze­ket a növényeket átültették a hangár mellé. A Gripen-park- avatás ünnepélyes külsőségek között történt. A SAAB-cég képviseletében Balázs László budapesti irodavezető, a Ma­gyar Honvédség részéről pedig Hollósi Nándor altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese volt jelen. Kenyeres Dénes Az ingyenes parkolójegy nem vált ki tiszteletet Két cikket olvastam a Petőfi Népében az önkormányzati képviselők ingyenes parko­lásáról. Az egyik Adamik Zoltánt idézi, aki azt mondta: a képviselői po­zíciónak kijár a tisztelet, és ennek része a parkolási díj alóli mentesség.” Két gondolatot fűznék a fentiekhez:- A parkolási díjmentessé­get maguknak szavazták meg a képviselők, tehát a „kijáró tiszteletet” is. Én úgy gondo­lom, hogy arra kellene töre­kedniük a tisztelt képviselők­nek, hogy úgy dolgozzanak, intézkedjenek, hogy amiatt tudja őket Kecskemét város lakossága tisztelni. Márpedig az előző intézkedésük senki­ből sem vált ki tiszteletet. An­nál inkább az, ha megszavaz­ták volna, hogy ők is vállalják a város autós polgáraira kirótt parkolási díjakat. Úgy gondo­lom, a jövedelmükből köny- nyedén futná is.- A másik hozzáfűzniva­lóm: iskolánál dolgozva gyak­ran kell a saját autómat hasz­nálni. De akárhol állunk meg, mindig ki kell fizetnünk „a közért végzett munka” miatt is a parkolási díjat, amelyet visz- sza sohasem kapok, elszá­molni nem lehet. Egyetértek tehát az egyik cikk azon mondatával, hogy „mindenki egyenlő, de azért vannak egyenlőbbek”. Vámos Károlyné Anyakönyvi Hírek KECSKEMÉT Születtek: Csorba Jeni Dzsenifer (anyja neve: Nédó Ildikó), Kiss Máté (Rívó Erika), Szávolovics Szabolcs (Prantner Erzsébet) Du- naföldvár, Katona Bence (Halupa Dóra), Kis Dávid (Farkas Aranka), Tonté Vanessza (Berki Anikó), Győri Dániel (Horváth Mária), Halász Orsolya (Keresztes Ildikó), Horváth Dávid Ádám (Birkás Beáta) Nagykőrös, Jónás Kornél (Flaisz Ilona Rózsa) Ke­cel, Csapó László Krisztián (Ivicz Mónika), Szőrös Anna (Székely Cecília Anna) Lajosmizse, Lenkei Kitti Fanni (Kara Ildikó), Török Zsuzsanna Andrea (Reich Zsu­zsanna) Kerekegyháza, Ambrus Ákos (Pék Mária) Solt, Cseh Márk (Kovács Ilona), Bodri Gyula Sándor (Fekete Ilona), Murai Emma (Kiss Alice Márta) Duna­újváros, Karai Endre (Ádám Irén) Tiszakécske, Lupsa Ingrid (Nagy Mária) Ballószög, Kulcsár Gábor (Tormási Erika) Nyárlőrinc, Ré­vész Edit (Borbély Márta), Orgo- ványi Noé (Fülöp Szilvia) Kerek­egyháza, Korsós Dávid (Bodó Ágnes) Nagykőrös, Kanalas Zsolt (Liber Szilvia) Kunbaracs, Vizi Annamária (Ladányi Anna Éva), Fekete Fruzsina (Hatvani Éva) Nyárlőrinc. Házasságot kötöttek: Szabó Zsolt és Miklós Noémi, Mócza Zsolt és Kis Alexandra, Tóth Csaba és Dobos Andrea, Szikora Attila Ferenc és Jäger Andrea, Szőke Péter és Szegő Anetta Ág­nes, Földvári Gábor és Redenczki Ildikó, Nagy Zoltán és Zsikla Éva, Pálfi Gábor és Varga Tímea, Tóth Zoltán és Szabó Adél Andrea, Kocsán Zoltán Gyula és Jenei Ju­dit, Bene Miklós László és Zetkó Mária, Kárpáti Zoltán és Baranyi Márta, Monus Krisztián László és Pável Erika, Csordás László és Kiss Edina, Huszár János és Né­meth Mónika. Meghaltak: Laki Gábomé Ko­vács Margit (Solt), Rebek János Mihály, Adám István, Staub Jó­zsef Mihály (Tass), Skultéti József (Ballószög), Korom Mihály (Sze­ged), Szabó Lajos, dr. Keresztes- Nagy Imre Zoltán, Sipos Istvánná Busa Erzsébet, Gengelicki Mihály (Ladánybéne), Csajbók Gábomé Horváth Erzsébet (Ágasegyháza), Dombi János (Tiszakécske), Ta- bajdi Kálmán (Szabadszállás), Csemus József (Tiszakécske), Fa­ragó Antal (Jakabszállás), Bállá Ferencné Nagy Mária (Jászkara- jenő), Vári Pál (Szentkirály), Bá- lind János, Balogh Józsefné Kalmár Irén, Pulius Mihály, Nyúl János, Venczel Istvánná Gazdag Ilona (Lajosmizse), Czindrity Já­nos, Csemus Mihályné Kiss Ilona, Rózsa Jánosné Tóth Irén (Kerekegyháza), Héjjas István, Csemus Jánosné Veszelszki Má­ria, Kovács Jánosné Nagy Rozá­lia (Esztergom), Kolozsvári György, Dragos János, Szmilkó Lászlóné Deák Ilona, Török Mik- lósné Piszmán Mária, Király Mi­hályné Sebők Erzsébet Ilona, Szelei Józsefné Szabó Rozália, Tóth József, Tóth László (Úszód), Bán Antalné Szente- Varga Terézia, Kovács Ferencné Seres Piroska Irén (Kiskunfél­egyháza), Takács Istvánná Szeri Erzsébet (Debrecen), Halász Im- réné Farkas Etelka. Kivizsgálják a városházi számítógép-beszerzést Nagy meglepetést okozott a kecskeméti városháza számí­tástechnikai eszközeinek kor­szerűsítésére kiírt pályázat elbírálása. Ugyanis annak el­lenére egy budapesti cég nyert, hogy a kiírás fő szem­pontjaként szerepelt: az elbí­rálásnál előnyt élveznek a he­lyi telephelyű, vagy telephely- lyel rendelkező pályázók, kü­lönös tekintettel a szervizte­vékenység biztosítására. A pályázat benyújtásának ha­tárideje 1997. június 16-a volt, a kiíró polgármester az ered­ményről a pályázók értesítését június 23-áig vállalta. Ehhez képest június 24-én kelt Buda­pesten a később nyertesnek ki­hirdetett Controll Kereskedő­ház levele, amit a legutóbbi képviselő-testületi ülésen dr. Gömöri Tibor csatolt indítvá­nyához, melyben a számítógép­beszerzések kivizsgálását kérte. Azt kifogásolta, hogy a város­háza a pályázatbeadási határidő után fogadott el pályázatkiegé­szítést a pesti cégtől. E telefa­xot június 24-én adták fel Bu­dapesten, vagyis a beadási ha­táridő után nyolc nappal. Ebben a Controll képviselője a követ­kezőket írja a kecskeméti pol­gármesteri hivatal informatikai vezetőjének: „ Telefonbeszélge­tésünkre hivatkozva megkül­döm a pályázattal kapcsolatos garancia- és rendelkezésre-ál- lás vállalásunkat”. Majd ezek leírása következik. Gömöri képviselő indítvá­nyában arra emlékeztet, hogy Katona László polgármester egyfordulós, zártkörű, ver­senyző ajánlatkérés formájában írta ki a pályázatot, amit a jegy­zőnek kellett benyújtani. A képviselő véleménye szerint a győztes Controll Kereskedőház június 24-ei telefaxában tett eleget olyan pályázati feltéte­leknek, mint a rendelkezésre ál­lás és a garanciális feltételek. A szenátor felvetését az ülésen a jegyző cáfolta, a nyári szünet utáni testületi ülésre írásos vá­lasz is készül. Az üggyel az ön- kormányzat jogi és ügyrendi bizottsága foglalkozik majd. Bohács József alpolgármes­ter érdeklődésünkre elmondta: a megadott határidőre hat kecs­keméti, egy budapesti és egy székesfehérvári cég adott be pá­lyázatot. Az értékelhető pályá­zatok közül a nyertes Controll bruttó árajánlata 11 millió 284 ezer 125 forint volt. Sorban a következő ajánlatok: 11 millió 908 ezer 125 Ft.; 12 millió 146 ezer 500 Ft.; 13 milllió 85 ezer 203 Ft. Az alpolgármester el­mondta, hogy a Controll eredeti pályázatában is közölte a ga­ranciális feltételeket, a határ­időn túl küldött faxban ezt csak megismételte. (A testületi ülé­sen a jegyző elmondta, hogy er­ről Gömöri képviselő szemé­lyesen is meggyőződhetett a városházán.) A kiírás szerint kötelezően kellett nyilatkozni a garanciális feltételekről; a szállítási és te­lepítési határidőkről; az ajánlati kötöttség vállalási határidejé­ről. Az elbírálás fő szempontja­ként tüntette fel a kiírás a legol­csóbb árajánlatot, a legmegfele­lőbb szolgáltatások körét vala­mint a következőt: „Döntő be­folyással bír a garanciális idő tartama, a garanciális rendel­kezésre állási idő.” S ennél a pontnál szerepelt a helyi pályá­zók előnyének kilátásba helye­zése is. A rendelkezésre állásról a Controll valóban nem nyilatko­zott pályázatában, de Bohács József szerint ezzel nem zárta ki magát, mivel ez a kiírásban csak az „elbírálás fő szem­pontja” cím alatt szerepelt. Ha erre pótlólag nem nyilatkozik, akkor is el lehetett volna bírálni a pályázatot. Mihályka Gyula Pályázatnyertes kislány A Magyarországi Gyermekba­rátok Mozgalma ebben az évben ünnepli megalakulásábak 80. évfordulóját. Erre az alkalomra pályázatot írtak ki Gyermeksor­sok régen és ma címmel. Erről értesült a 10 esztendős kecske­méti Hegedűs Éva, a Kodály Zoltán Ének-Zenei és az M. Bo- don Pál Zeneiskola diákja, aki a zeneiskolában kamarazenekar­ban és trióban játszik. Megzenésítette édesapja ver­sét és beküldte a pályázatra. Ezzel a munkájával megnyerte a gyermekkategóriát, s jutalmát a Parlamentben vehette át. Meghívást kapott a július 17-27. között Zánkán rendezett Gyermekek Világtalálkozójára, ahol 37 országból 2800 gyer­mek vesz részt, s a találkozó magyar napján a díjnyertes pá­lyaművet adta elő július 20-án magyar és angol nyelven. A Hegedűs Éva kislány nagy sikerrel szerepelt pályaművével a kecskeméti Fő­téri Nyár rendezvénysorozaton is. Czakó Ferenc Panaszok nyomában A Kecskeméti Lokálpatrió­ták Egyesülete a város or­vosi rendelőiben helyezett el gyűjtőládákat, melybe a polgárok közérdekű kérdé­seit, észrevételeit várják. Az illetékesek válaszairól la­punk kecskeméti oldalán fo­lyamatosan beszámolunk. Az egyik észrevétel sze­rint a Csokor utcai óvodánál a parkoló építése igen fontos feladat, amíg nem lesz ott baleset. A kecskeméti vá­rosháza illetékesének vála­sza szerint pénzügyi fedezet hiányában 1997-ben még nem lesz ott parkolósáv ki­alakítva, ami körülbelül egymillió forintba kerülne. A KELE szerint a nagy­forgalmú utcában az óvodá­nál fontos lenne a parkoló mielőbbi kialakítása. Régi kedvenc KTE-góljaim 8. Mindig különleges élmény a KTE-vel Bács-Kiskun megyei településre menni idegenbeli mérkőzésre. Ilyenkor a csapatot és a szurkolókat óriási ellen­szenv fogadja, mint a-megye- székhelyről érkezett társaságot. A megyeszékhelyről, amely ál­talában úgy él a nem kecske­méti, mondjuk félegyházi, vagy kiskunhalasi polgárok tudatá­ban (Bajáról most nem beszé­lek, mert fociban ritkán volt egyazon csoportban a két vá­ros), hogy állami pénzből - az ő pénzükből - fejlődik látványo­san, miközben ők a nincstelen- ségben fuldokolnak. A nagy­képű, kiváltságos kecskemétie­ket tehát meg kell leckéztetni, amire rögvest alkalmat kínál a labdarúgó-mérkőzés. így volt ez rendszerint Kis­kunfélegyházán is, ahova álta­lában (Kisznyér fénykorát ki­véve) győzni jártunk. A félegy­háziak a meccsen hangosan szidnak mindent, ami kecske­méti, csak hát a KTE-szurkoló- kat sem kell félteni soha, ráa­dásul Kiskunfélegyházán kéznél van egy óriási ütőkártya. A gyík. Nem tudom, ez honnan ered, de az én gyermekkoromban a félegyházi embert azzal bosz- szantották, hogy a háta mögött megszólaltak:- Ásóra, kapára, gyík van a határban! Mintha a félegyháziak vala­mikor megijedtek volna egy gyíktól. Az ékelődő kecskemé­tiek szemében tehát Kiskunfél­egyháza csak Gyíkország, vagy - ahogyan a legaranyosabb - egyszerűen: Gyíkhant. Ma már kevésbé divat ez a gyíkozás, a kecskemétiek is alig ismerik, hi­szen a lakosság fele legfeljebb két generáció óta él a város­ban. (Alig van már valaki, aki kecskeméti módra, „röndösen” beszélni tud.) Azon a meccsen viszont, amelyikre most emléke­zem, még voltak ilyen kecske­métiek. Félegyháza nagyon tá­madott, be voltunk szorítva (a szurkolók által is). Ekkor azon­ban váratlanul Bánhidi lőtt gólt, amivel 1-0-ra nyertünk. A gólt a félegyháziak dermedt csöndje fogadta. Rövid kecske­méti ováció után, amikor a visszaballagó hátvéd éppen ki­felé kotorta a labdát, a mi olda­lunkon megszólalt egy hang:- Nini! Beszaladt a gyík a hálóba! Én belülről véresre harap­tam az ajkamat, mert legszíve­sebben tele szájjal röhögtem volna, csak hát két félegyházi ember állt mellettem. Mit mondjak? Szikráztak a szemek, a bicska megállt volna a leve­gőben. De győztünk... Bálái F. István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom