Petőfi Népe, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-23 / 197. szám

6. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. augusztus 23., sztrda A jó szándék a legfontosabb OLVASÓSZOLGÁLAT Ha még nincs PN-kártyája... „Rendszeres olvasója vagyok a Petőfi Népének, sőt már má­sodik hónapja újra előfizetője. Az előfizetésem tavaly év vé­gén szakadt meg költözés mi­att - olvastuk egy Soltról ér­kezett levélben. - Amiért írok: a PN-kártya. Nem kaptam még meg és ezzel nem vagyok egyedül...” Köszönjük, hogy jelentke­zett, egyben szíves elnézését kérjük a mulasztásért! A névre szóló PN-kártyáját sürgősen elküldjük, hiszen Solton is jól használható a vásárlások so­rán. Tudomásunk szerint min­den régi és új előfizetőnk ren­delkezik a kedvezményes vá­sárlásra jogosító PN-kártyával. Ha mégis valaki nem kapta még meg, kérjük, hogy levél­ben vagy telefonon jelentkez­zen. Új előfizetőink is megkapják! Természetesen minden új elő­fizetőnknek is eljuttatjuk a PN-kártyát. Elegendő a kézbe­sítőnél vagy az Olvasószolgá­latnál megrendelni az újságot, a többi a mi dolgunk. Több mint háromszáz üzletben fel­használható engedményes vá­sárláshoz. A Érdemes megőrizni! A PN-kártya tulajdonosa jogo­sult részt venni a Petőfi Népe nyereményjátékaiban is. A hamarosan induló új játékhoz a kártya mellett szükség lesz a PN kártya-partiban részt vevő üzletek névsorára is, ezért az újságban egy oldalon megje­lenő listát érdemes megőrizni. Megérkezett... Kunszentmiklósról, Bácsbo- kodról, Kecelről és még sok településről érdeklődtek a Pe­tőfi Népe megrendelőlapját beküldő kedves olvasóink: megkaptuk-e? Igen, a napok­ban a kézbesítők már jelent­keznek is az előfizetési díjért és szeptember elsején kora reggel a levélszekrényben lesz található a Duna-Tisza köze legnépszerűbb napilapja, a Pe­tőfi Népe. Kérdése van? Előfizetne? Olvasószolgálatunk a rendel­kezésére áll a 76/481-391-es elefonon és a Kecskemét, Szabadság tér 1/A címen. Kedves olvasójuk, P. J. levelére szeretnék reagálni, aki az egy­házi zene és a liturgia terén fo­galmazta meg kérdéseit a „Mi­ért gitároznak a misén?” című augusztus 9-én megjelent leve­lében. Nem szakértőként ragadtam tollat, hiszen zeneileg nem va­gyok képzett, ám keresztény emberként és frissen diplomá­zott hittanárként van némi rálá­tásom a kérdésre. Az egyház életében mindig fontos szerepe volt a zenének. Az első keresztény közössé­gekben természetesen a héber dallamvilág volt jellemző. A középkorban megjelentek a gyönyörű gregorián dallamok, majd nagy zeneszerzők kom­ponáltak szebbnél szebb műve­ket, melyek által szívükből szóltak Istenhez, dicsőítették Őt, hiszen ez a zene ezt a célt szolgálja. Ma az egyházban természe­tesen őrizzük zenei kincseinket, ám az adott kor embere igyek­szik mindig a saját mentalitásá­hoz legközelebb álló módon is kifejezni istenszeretetét. így alakultak ki a népénekek is, me­lyek a szívből jövő dicsőítését foglalják magukban. Sok érték született így. Például a néger rabszolgák saját dallamvilágá­ból kialakult spirituálék elis­merten gyönyörű alkotások. Miért csodálkozzunk tehát azon, hogy a ma fiataljai, akik már nem a középkor szellemé­ben élnek, hanem rohanó világ­unkban, igyekeznek építeni Is­ten országát, kifejezni önmagu­kat? Az Úr előtt egyaránt ked­ves a fiatal gitáros dala, az egy­szerű, tiszta szívű ember népé­neke és a művész kompozíci­ója. Magam is résztvettem a templomszentelési misén, és örömmel tapasztaltam, hogy a fiatalok is éneklik a népéneket, valamint az idősek is bekapcso­lódnak az ifjúsági énekekbe. A sokszínűség egysége egyhá­zunk nagy kincse. A minőség és a stílus pedig két különböző dolog. A nép­énekek közt ugyanúgy találunk művészileg értéktelent, mint az ijfúsági énekekben, ám az Isten előtt a szándék a fontos. Attól mindenkit óvnék, hogy azt vegye etalonnak, amiben ő felnőtt, hiszen egyházunk nem száz-, hanem kétezer éves. Pél­dául éppen azért nem latin szertartásúak a szentmisék, hogy a hívek bekapcsolódhas­sanak. Kellő számú latin anya­nyelvű hívők esetén természe­tesen a Főplébánia is tartana ilyen liturgiát, ahogy Bárkányi atya mondaná. Tisztelettel: Nyúl Endre hittanár Most már késő bánat... A „Bocsánatot kér a félegyházi autótolvaj” című írásra mint a károsultak egyike, kívánok rö­viden reagálni. Felháborodtam V. J. nyilatkozatán, melyben bo­csánatot kér a károsultaktól, hogy ellopta a személygépkocsi­jukat. Talán meg kellene bocsá­tani? Lelkiismeretének ugyanis akkor kellett volna megszólal­nia, amikor a kecskeméti Rá- vágy tér 14. számú ház elől ello­pott egy Lada személygépko­csit, melyben pedig ott volt a parkolóigazolvány, amelyből egyértelműen kiderült, hogy mozgáskorlátozott személyé az autó. De őt ez sem zavarta, pedig tudhatta, hogy egy mozgásában korlátozott beteg ember számára létfontosságú a jármű. V. J. fejében nyilván az sem fordult meg, hogy a gépkocsi­tulajdonosok mennyit dolgoz­tak, míg járművüket meg tud­ták vásárolni. Ő viszont nem dolgozott, a pénzszerzés köny- nyebb módját választotta. Hogy V. J. a lopást nyilváno­san elismerte, nem lelkiisme- ret-furdalásának tulajdonítható: a kiskunfélegyházi rendőrkapi­tányság nyomozó csoportjának bravúros munkája késztette a beismerő vallomásra. Biztos vagyok abban, ha nem kapták volna el a díszes társaságot, a mai napig is folytatnák tevé­kenységüket. V. J. sem jelent­kezett volna önként a rendőrsé­gen, hogy beismerő vallomást tegyen. Az ilyen egyének szá­mára - véleményem szerint - nincs bocsánat! Holló Józsefné, Kecskemét, Rávágy tér 14. A tisztiorvos nem jár piacra? Árustársaim nevében kérem, közöljék: a kecskeméti piaci vécé végtelenül piszkos, bü­dös és feltehetően fertőző. Mi, akik ott árulunk tejterméket, húst, süteményeket, gyümöl­csöt, kénytelenek vagyunk ott végezni dolgunkat. A napi több ezer forintos bevételből nem te­lik szódára, Hypóra? De még a falak sem voltak évek óta me­szelve. Most, amikor már léte­zik eldobható kéztörlő, a vécé­ben két napig is egy piszkos rongy szolgál kéztörlőül. Mi minden centiért kemény hely­pénzt fizetünk, ezek pedig sem bérleti díjat, sem vízdíjat nem fizetnek, csak a pénzen veszek­szenek. Hogy engedheti meg a város tisztiorvosi szolgálata és az önkormányzat ezt az állapo­tot? Látták volna a múlt héten azt a külföldi csoportot, mely­nek tagjai be akartak menni, de a látvány miatt kifordultak. Mi­ért nem lehet a feltehetően nagy bevételt jelentő vécét bérlet­be kiadni egy felelősségteljes személynek? A piaci árusok nevében: Kovácsné, egy árus Szép az utca, de ki söpörje? Örömmel olvastam hetila­punkban, hogy a belváros va­lamelyik utcájában az önkor­mányzat figyelmezteti azokat, akik nem takarítanak portájuk előtt. A második felhívás után esetleg már bírságolják is azo­kat, akik a felhívásnak nem tesznek eleget. Bár minél előbb kiterjesztenék ezt a bel­városra is. Főleg az igazán a belvároshoz tartozó Kölcsey utcára, melyet az önkormány­zat a közelmúltban oly szépen helyrehozott. Itt volna igazán tennivaló. Több Kölcsey utcai lakó példát vehetne a 11. szám alatt lakó nyugdíjkorha­tárt túlhaladó hölgytől. Külö­nösen a 13. szám alatt lakók, akik noha - tudomásom sze­rint - négyen, öten vannak, idén még kevés alkalommal vették kezükbe a söprűt, hogy portájuk előtt eltakarítsák a több hónapos szemetet. Igaz, télen a havat sem szokták el­takarítani, valószínűleg egy­másra várnak... Név és cím a szerk.-ben Szükségünk van a védőnőkre! Védőnői körzetet kíván meg­szüntetni a kelebiai Polgármes­teri Hivatal. Mi, édesanyák helytelennek tartjuk ezt. Kele- bia elég kiterjedt község. Sokan élnek tanyán, kisgyermekes szülők is. Szükségünk van a két védőnőre! Kovács Istvánná, Váctanya és még sokan mások Háromszori újraélesztés Idén július 25-én feleségem harmincévesen infarktust ka­pott. Háromszori újraélesztés után sikerült háziorvosunknak, dr. V. A.-nak, hogy az életét megmentse. Két kiskorú gyer­mekemmel együtt szeretetteljes hálámat és köszönetemet feje­zem ki neki és asszisztensnőjé­nek, feleségem életéért tanúsí­tott kitartó, szakértő és ember­séges áldozatvállalásáért, mun­kájáért, segítségéért, amit több alkalommal is emberfeletti el­szántsággal, akarattal tett. Meggyőződésem, hogy nélküle nem rendeződött volna ilyen megnyugtatóan a helyzetünk. Nagyon nehéz szavakban kife­jezni az iránta érzett tiszteletet, nagyrabecsülést és hálát. Kívá­nunk neki , hatalmas tudása mellé sok sikert és kitartást, a magánéletében sok örömet, boldogságot. ifj. Matics Gábor, Kunszentmiklós Nem csak B^ján terem a parlagfű! Kecskeméten, a Szegedi úti fe­lüljárónál, a Felsőkomámok utca végén is lassan kivirágzik az embermagasságot elérő par­lagfű. Mi lesz, ha megszárad, netán meggyullad, az ott lévő Tüzép-telep is veszélybe kerül­het? Ennek a városrésznek, a forgalmas útvonal szélének nincsen gazdája? Vagy az ön- kormányzatra nem vonatkozik a parlagfűirtási rendelet? Egy allergiás beteg a Tölgyesi utcából Vannak még jó emberek Ezúton szeretnék köszönetét mondani egy ismeretlen hölgy­nek jólelkűségéért: Augusztus 16-án, szerdán sajnos lekéstem a szokásos bu­szomat, de tudtam, hogy még két másik busz is jön. Gyorsan összeszedtem magam és ott­honról lélekszakadva szaladtam a buszmegállóig. Teljesen leiz­zadtam, már lépkedni is alig bírtam, de még volt tíz méter - amikor jött a busz... és megállás nélkül továbbhajtott. Pedig ők is tudják: a legközelebbi jármű több mint egy óra múlva jön. Mindez a Halasi úton törtéit, a megálló neve: Matkó Alsó. Nem vagyok stoppos tpus, sose voltam, de a munkimat szeretem elvégezni, takartónő vagyok, és ez az egy óra késés nagyon sokat jelentett \olna nekem. Félve nyújtottam hit fel a kezem. Néhány kocsi elnent, aztán hirtelen egy kedves hilgy kanyarodott mellém, és neg- állt. Neki köszönhetem, logy mindössze öt perccel kezitem csak később a munkámhoz Köszönöm. Hűséges olvasójuk, B.-ié Kórházi falak rabságában A kecskeméti kórház idegosztá­lyán több mint két éve ágyhoz kötötten fekszik a soltszentimrei Nagy Lajos. Leveléből kiderül, bár mondandóját még csak édesanyja tudja lefordítani és megírni, de üzenete, köszönő szavai hihetetlen kitartásáról, többek hivatástudatáról, em­berségéről tanúskodnak. (A szerk ) Több mint két év után kisza­badulhattam a kórházi falak rabságából. Már tolókocsiban is üldögélhetek. Köszönöm dr. Csornai Mártának, osztályve­zető főorvos asszonynak, meg az idegosztály összes orvosá­nak és ápolónőinek a gondos munkájukat. Mert nélkülük ez nem jött volna létre. Köszönöm az igazgatóságnak, hogy édes­anyám mellettem lehetett és le­het, mert úgy érzem, valaki kö­zel áll hozzám. Köszönöm szü­leimnek azt a kitartást, ahogyan két éve már nomád életmódot élnek. Egyik az ágyamnál, a másik otthon próbál helytállni. E kórház lett a család közös ta­lálkozóhelye. Hálával tartozom Kriiztina és Borika tizennégy hóiapos munkájáért, amíg velem dol­goztak. Köszönöm Sirronné Icának négy hónapos ktartó munkáját, amivel ki trdott venni az ágyból. Igaz, hogy ez nem volt könnyű egyiküiunek sem. Nemcsak a tolókocsiig se­gített el, hanem visszaadd az életkedvem. így úgy érzem magam, mint egy ember. Igaz, hogy még sok munka áll előttem, de most már rém adom fel, mert ilyen táraság mellett minden megoldiató, csak nagyon akarni kell. Köszönetét mondok a liétás nővérnek, Zsókának, aki min­dig kedvez nekem, minden reg­gel kedvesen és szeretetni kö­szönt. Én már nem bánom, mennyi időbe kerül, csal meg­gyógyuljak. Ebből a kónázból egy másikba nem szerették el­menni. Ha itt nem tudnac segí­teni, akkor máshol sem. Itt is­mertem meg a legjobb baráto­mat, Bercit, akinek hí egy perce volt, mindjárt itt v»lt kö­rülöttem. Nagy Ltjos Mindennapi kenyerünkért Az utóbbi időben a Petőfi Népe több cikke is foglalkozott az aratással. De vajon jut-e eszébe a városi fiatalságnak és a vá­rosban élő többi embernek: mi­lyen fáradságos munka az ara­tás? Ezúton, tehát a Petőfi Népe útján szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik ebben a rekkenő hőségben is a mi élelmünkért, mindennapi bete­vőnkért: kenyerünkért fáradoz­tak. Isten adjon nekik a további életükhöz erőt, egészséget. Ugyan most városon latom, de falun töltöttem életem leg­nagyobb részét. Mindig is cso­dáltam azt az akaraterőt, kíar- tást, amellyel a gazdaemberek dolgoztak. Nem nyolc órát(l), hanem kora hajnaltól késő es­tig. Mindennap. Gáspár Ilona, Kecskemét. Tompa Mihály u. 2.- Biztosan maga is belátja, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben szükség van bizonyos megszorító intézkedésekre... KONZUMBANK Rt. Lekötés Kamat "ABLAK A BANKRA" Kecskemét Lechnerö. u. 1. (tűzoltóság mellett) Kiskunhalas Semmelweis tér 28. A Konzumbank Rt. legrégebbi betéti ajánlata új kamattal: 6 hónaptól már 29% kamat, ami 31 % feletti éves hozam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom