Petőfi Népe, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-23 / 197. szám

1995. augusztus 23., szerda 7. oldal Ki fizeti vissza a pénzt? Bizonyára sokan emlékeznek még a tavaly júniusban kirob­bant Real Kari Bt. Lada- íigyére. Jómagam is sértett va­gyok az ügyben, és rajtam kívül még százhetvenen. A Petőfi Népe is foglalkozott az üggyel, de egy ideje nagy a csend, el lett felejtve a dolog. Sokat ér­deklődöm én is a rendőrségen, de mindig csak azt a választ ka­pom: az ügyészségen van az ügy, és ők nem tudnak segíteni. Kérdezem: ki fogja visszafi­zetni a pénzt? Magam is nyug­díjas vagyok, falun élek, na­gyon nehezen kuporgattam össze az autóra a pénzt. Most meg azt a választ kapom, hogy pénzt nem tudnak fizetni, mert nincs. A Real Carl Bt. tagjai sza­badlábon vannak, élik világukat a mi pénzünkből. Én úgy ér­zem, hogy 58 milliós tartozást nem lehet úgy elkönyvelni, hogy nincs meg a pénz. Sajná­lom a többi társamat is, nagyon sokan el vannak keseredve, és sajnos volt olyan, aki nem bírta elviselni ezt az idegállapotot és belehalt. Két ilyen jellemtelen gazember ne élje a világát más emberek pénzéből. Sajnos a rendőrségen is megkaptam az egyik alezredes­től, hogy nyomtassak én is pa­pírokat, szedjem fel a pénzt és kész. Kérdezem önöktől: válasz ez? Ha már a megyei rendőrsé­gen is így beszélnek, akkor hol itt az igazság? Azt is mondták, hogy nincs mit elkobozni tőlük. Vegyék el a kocsijaikat! Ne jár­janak nyugati, csillogó autón. Kérem önöket, nézzenek utána, segítsenek százhetven embernek, hogy visszakapják legalább azt, amit befizettek. Nem hiszem el, hogy ne lehetne valamilyen úton-módon behaj­tani a pénzt. Tisztelettel: Cs. J.-né Ki kaszálja le a gazt? Több bácsalmási olvasónk hívta fel helyi szerkesztősé­günket az augusztus 16-án megjelent, a parlagfűről szóló rövid hírünk után. Abban egy, a Huszár utcában lévő, elhanya­golt, parlagfűvel és derékig érő gazzal teli magánterületről ír­tunk. Olvasóink nagy része azt sérelmezi, hogy az önkormány­zat kezelésében lévő parkok, közterületek egy része is ha­sonló állapotban van, olyan, mintha a tulajdonosa a főváros­ban élne. Példaként többek kö­zött a sportpálya kerítése mel­letti hosszú árokpartot, a Csájer kerítésén kívül eső részt, a csi- kériai kereszteződésnél lévő bolt környékét említették. De a közutak kereszteződéseiben lévő sövényekkel is baj van, a gondozatlanságuk miatt nehéz a közlekedés, eltakarják a ka­nyarodó elől a forgalmat. Egy nyugdíjas olvasónk azt is szóvá tette, hogy a Szent Já­nos utca tele van parkolóval, mégis rengeteg autós az OTP előtt parkol, nehezítve ezzel a kihajtást a Gróf Széchenyi ut­cából. A posta előtt is hasonló gondokról számolt be olvasónk. Véleménye szerint mindkét pénzzel foglalkozó intézmény­nek is érdeke lenne, hogy meg­tiltsák a parkolást a bejáratuk előtt. Nem árt a gitár senkinek A Petőfi Népe augusztus 9-ei számában jelent meg egy olva­sói írás, mely nehezményezi, hogy misében miért pendül meg a gitár húrja, amit nem szeretnek a tömegek! Ez nem így van! A vallásos gitáros ifjúsági éneklésnek tényleg vegyes a fogadtatása, de - ha lassan is - az idősebb korosztály is kezdi megszeretni. Fiatalokból álló vallási kö­zösségeknek összetartozását, hitük hűségét fejezik ki ezek a dalok, miknek sajátos műfaja kezd kialakulni! Ezek az énekek a mai nehéz vallási helyzetben segítenek abban, hogy még többen csat­lakozzanak egyházunkhoz. Ezt munkámban bizonyosan is ta­pasztalom. Az ifjúsági énekkarok sok­szor énekelnek vallási rendez­vényeken, kórházakban, misé­ken. És hála istennek ezt szere­tik az emberek. A gitáros misék nem az egy­házi népénekeket akarják ki­szorítani, nem is lehet ilyen célja. Szerintem ugyanúgy kell ismerniük a fiataloknak az egy­házi népénekeket, mint az ifjú­sági dalokat. Épp ezért jó lenne, ha sok hívő elfogadná a fiatal­ság hitének e megnyilvánulását, s szeretné azt! Még annyit, hogy a balló- szögi templom szentelésén fő­ként a helvéciai ifjúsági csoport gitározott és énekelt. Merem állítani, hogy a visszhangok alapján a hívek elégedettek voltak a dalokkal és tetszett nekik. Egy biztos, ameddig a kato­likus ifjúsági csoportok létez­nek, elválaszthatatlan lenne tő­lük a gitáros énekek világa! Mók Kornél, hitoktató (A gitáros misével kapcsolato­san több olvasói levelet is kap­tunk. Sajnos helyszűke miatt nem áll módunkban valamennyi vélemény közlése, viszont a téma érdekessége miatt ezúttal két levelet is közreadtunk. - A szerk.) Emlékezetes búcsú volt Baj aszenlistvánon Augusztus 20-án, államalapító István királyunk ünnepén Ba- jaszentistvánon soha nem lá­tott óriási búcsú fogadta a kedves vendégeket! Talán a jó időjárás is idecsalogatott több ezer érdeklődőt és rengeteg árust az ország minden részé­ből. Megolvashatatlan volt a kis- és nagykereskedők sátrai­nak száma, amelyeket szinte megszállt a kedves vásárlók sokasága. Örömmel tapasztal­tam, hogy volt ringlispíl, cél­lövölde a gyereknek és még levegővel felfújt „pámavilág”, ami itt valódi újdonságnak számít. A sátrakban a keres­kedők az édességtől kezdve a minőségi árukig midennel szolgáltak és az áruk iránt óri­ási volt az érdeklődés és a vá­sárlás is! Annyi érdeklődő volt, hogy a két oldalon elhe­lyezett sátrak között valóság­gal nem lehetett közlekedni. Gyerekkorom óta még soha nem láttam Bajaszentistvánon ekkora búcsút és ennyi kedves vendéget. Úgy érzem, emléke­zetes marad minden résztvevő számára ez évben a Bajaszent­istvánon az István király nap­ján rendezett búcsú. Pechtler Ferenc, Baja Az éremnek másik oldaláról Mint a lajosmizsei Happy Club Disco üzletvezetője, Cs. Zol­tánná, kecskeméti fiatalasz- szony, a Petőfi Népében au­gusztus 16-án megjelent, az üz­leti hitelrontást és becsületsér­tést többszörösen kimerítő leve­lére kívánok reflektálni: Diszkónkban az egyik jó­nevű kecskeméti biztonsági szolgálat dolgozói látják el a védelmi feladatokat. Ezek a biztonsági emberek vigyáznak a vendégek autóira a parkoló­ban, s ők gondoskodnak arról is, hogy agresszív és garázda elemek ne zavarják a tisztessé­gesen szórakozni vágyó fiata­lokat. Legszívesebben a rend­őrséget látnánk ezen a poszton, de ez egyelőre kivitelezhetet­len, így meg kell elégednünk azzal, hogy éjszakai ellenőrző kőrútjuk során többször is meg­Miért veszik el a város pénzét? Mint a lap hűséges olvasója, sőt immáron rendszeres előfizetője bátorkodom felhívni szíves fi­gyelmüket néhány rendellenes­ségre, mikre végleges hazatele­pülésem után bukkantam rá egyre szépülő és fejlődő, szere­tett városomban. Szívesen csat­lakozom egy bánatos család megrendítő soraihoz. Én is ilyesféleképpen jártam a me­gyei kórház Il-es belosztályával 1988 decemberében. Boldogult feleségem is - úgy néz ki - a gondatlan ápolás miatt hunyt el ’88. december 10-én. A teme­téskor láttam, a halántéka friss sebes volt. Csak feltételezem, hiszen zárójelentést még a mai napig sem kaptam, többszöri kérésem ellenére. A másik a máriavárosi szörnyű ... volt a Hétvezér utcai 5-ös megálló mellett. Érdemes volna a Bok­ros úrnak fotón megmutatni, abból a célból, hogy ne vegye el az önkormányzat pénzét, hogy jusson a városnak a várost csinosítani és szépíteni. Sok idegen a Máriavárost is felkeresi és látja, tapasztalja, hogy ide nem érdemes jönni. Jómagam a 81.-et járom, e városrészhez meleg barátság, a gyermekkor köt. özv. Salamon József, Sörház u. 6. jelennek a diszkónál. Valószí­nűleg ön is túl sokat fogyasztott a nálunk árult, ön szerint „fel­vizezett szeszből”, hogy olyan látomásai támadtak, miszerint a biztonsági szolgálat emberei „úgy megverik ezeket a fiatalo­kat, hogy kezük-lábuk törik.” Hála istennek erről szó sincs, hiszen ha így volna, tele lenné­nek a kórházak volt vendége­inkkel. El tudja képzelni, hogy fiatalok százai azért választják a mi diszkónkat szombat estén­ként, mert itt embervágóhíd működik, vagy mert kutyákat uszítanak rájuk? A cikkben említett Rottwei­ler kutyát valóban el szokta en­gedni a gazdája, hiszen kikép­zett, vezényszóra dolgozó ku­tyáról van szó, amelyet a diszkó hölgyvendégei nagy előszere­tettel szoktak simogatni, etetni. Az önkormányzat deklaráltan önálló, és közismerten szegény. Nagy baj van, ha a szalonnát szegény embertől veszi el és magának akarja megsütni. A helyi hatalom az állampolgár tulajdonát akarja felélni: a szü­lői házát. íme a történet: Egy házam van, benne öt he­lyiség plusz három üzlet. Ál­landó lakásom 1951-től. Az in­gatlan tehermentes. Senkinek se tartozom. Kisajátítás 1989-ben. Indok: városkép, három telken ház. Házam helyett ígért pénz 1989-ben 550 ezer Ft, 1995-ben szintén csak 550 ezer Ft. Házam elárverezése (versenytárgyalás) májusban, tudtom és persze je­lenlétem nélkül: 1 millió 900 ezer forint. A júniusi testületi ülés fültanúi szerint: dr. Nehéz Rudolfot erőszakosan ki fogjuk lakoltatni. Vevő csak akkor fi­zet, ha ő már nincsen ott. Ezt az illető személyesen is mondta nekem, hogy követeli az ön- kormányzattól, és csak akkor fi­zet, ha eltávolít otthonomból. A kilakoltatásról nem tudhattam, újságukból értesültem megaláz­tatásomról, méltatlanul. Az ígért lakás valójában régi egy­szobás bérlakás, minden kom­fort nélkül, egy szükséglakás. Ön szerint, asszonyom, nem kellene hibáztatni azokat a garázda fiatalokat, akik szom­bat éjjelente a városban tömek-zúznak, hiszen ha a diszkóban megfegyelmezett - és nem félig agyonvert - tár­suk miatt bosszúból teszik ezt, az csak természetes dolog. Hosszú idő alatt még ilyen „megértő” és cini­kus véleménnyel nem találkoz­tam. El fogok elmélkedni azon is, hogy ha legközelebb vala­melyik laza vendégünk egy virgonc poén kedvéért egy hat négyzetméteres tükörtábla kö­zepébe ejti poharát, bosszan- kodás helyett talán célszerűbb lenne egy nagy csokor virág­gal köszöntenem. Cseh Zoltán, Lajosmizse Mementóul az önkormány­zatnak: Tóth Árpád polgármes­ternek, lelkésznek és Barta Jó- zsefné jegyzőnek: A kisajátí­tási indok nem valósult meg és a jövőben sem valósulhat meg. Értékesítésre (munka nélküli gazdagodásra) nem lehet kisa­játítani. Az ilyen gazdagodás jogcím nélküli vagyonszerzés. Nem tartozom pénzzel senki­nek. Július 5-én erőszakkal kila­koltattak saját tulajdonomból. Közöltem, hogy magántulaj­donomból nem költözök ki. A kilakoltatás időpontjáról nem értesítettek. A bírósági kilakol- tatási határozatot nem isme­rem. Nem is fellebbezhettem ellene. Feljelentettem az ön- kormányzatot magánlaksértés, birtokháborítás miatt. Mert há­zamat feltörték, holmim egy részét szükséglakásba vitték. Kis unokáim nyaralni akar­tak nálam idén és a jövendő nyarakon is. Nem engedem el­venni a házat, telket. Magántu­lajdonú házból kilakoltatni nem lehet. Ady mondta: „Nin­csen itt már otthon, nincsen itt már semmi”. A polgármester­nek és jegyzőnőnek más kötő­dései vannak. dr. Nehéz Rudolf A héten küldjük a Britannicát Előfizetőink közül sokan éltek a rendkívüli lehetőséggel és a Petőfi Népén keresztül meg­rendelték a Britannica Hunga- rica 2. kötetét (vagy az 1. és 2. kötetet egyszerre). így még ol­csóbban jutnak hozzá az encik­lopédiák fejedelméhez, mintha közvetlenül a Magyar Világ Kiadóval rendelnék meg. A nagy sikerre tekintettel a megrendelések teljesítése kicsit elhúzódott, de ezen a héten mindenkinek eljuttatjuk a Bri­tannicát, aki beküldte a kitöltött megrendelőlapot. Az enged­ményes árat - amelyen csak az előfizetőink vásárolhatják meg - a szállításkor kell kifizetni. Pótolhatatlan felvételek voltak Augusztus 16-án reggel 7 óra tájban Kecskemét, Mátyás ki­rály körúti lakásunkról a Mű­kertvárosba mentem, útközben azonban elvesztettem értékes, vakus fényképezőgépemet, tok­jával együtt. A gépet is nagyon sajnálom, hiszen a szívemhez nőtt, de ami még ennél is fontosabb, hogy benne film is volt, a filmen pe­dig egy sor pótolhatatlan felvé­tel. Éppen ezért kérem a becsü­letes megtalálót, természetesen jutalom ellenében juttassa visz- sza hozzám a fényképezőgépet. Fekete Antal Kecskemét Mátyás király krt. 42. Parancsba hozták, hogy házát el kell hagynia 1.000.000 A KŐBÁNYAI GIGÁSZNAK! ...aki e rettentő hőségben, a szomjú­sággal vívott gigászi küzdelemben, gigantikus mennyiségű Kőbányai Világossal öblíti le poros gigáját, majd az elfogyasztott sörök címkéjét címünkre beküldi. A legtöbb címkét beküldő elnyeri a Kőbányai Gigász Kupát, az ezzel járó nettó egymillió forintot és ezer üveg Kőbányai sört. További 9 szerencsés versenyző a sorsoláson ezer-ezer üveg Kőbányai Világost nyerhet. Cím: Kőbányai Sörgyár Rt., 1487 Budapest, Pf. 333 Beküldési határidő: 1995. szeptember. 15. Eredményhirdetés, sorsolás: 1995. szeptember. 25. (A győztest és a nyerteseket levélben értesítjük.) Kőbányai Világos - jobb, mint valaha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom