Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-31 / 126. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség! 1995. május 31., szerda Miért maradtak parlagon a földek? Fekete zászló Bácsalmáson OLVASÓSZOLGÁLAT Nagybetűs tv-műsor „Azóta vagyok a Petőfi Népe előfizetője, amióta megjelent a tv-műsor-melléklet. Mikor még hetenként volt a lapban, nagyon tetszett, de ez a mostani nem az igazi. Hiányolom például az RTL2 műsorát, több ismerősöm is így van vele...” írja egy előfi­zetőnk Nemesnádudvarról. Érvek és ellenérvek Egy bugaci olvasónk a követ­kezőképpen kezdi levelét: „Egyszerűen olvashatatlan ez az apró betűs műsor. Nem gon­dolnak az idősebbekre? Miért kellett két hetet egy újságba zsúfolni?” Kunszentmiklósról érkeztek a következő sorok: „Látom, hogy próbálkozik a szerkesztőség mindenféle mó­don jobbá tenni a műsormellék­letet. Szerintem a régi, a színes előtti volt a legjobb.” Egy régi előfizetőnk-levele­­zőnk, Béla bácsi Kalocsáról azt kéri, hogy ne szüntessük meg a tv-újságot. Egy félegyházi elő­fizetőnk szerint „ilyen magas papírárak mellett felesleges színes mellékletet készíteni, ami. rosszul olvasható és még pontatlan is.” Csak ne legyen drágább az újság Sorolhatnánk még a vélemé­nyeket, érveket, ellenérve­ket, melyekkel olvasóink le­vélben vagy telefonon megke­resik szerkesztőségünket. Kö­szönjük a sok-sok megjegyzést, amelyek megtisztelők szá­munkra. Ahogyan egy Táborfalváról érkezett levélben olvastuk: „Olyan megoldást kell válasz­tani, hogy olvasható legyen a műsor, az sem baj. ha nem szí­nes, csak ne legyen drágább miatta a Petőfi Népe.” A tavaly bevezetett TVr Extra megjelenése előtt már számoltunk a többletköltségek­kel, de ilyen mértékű papírár­robbanásra nem gondolhattunk. Örültünk a színes újságnak, de a gyakorlatban derültek ki a korlátái. A színes gyártási tech­nológia behatárolja a terjedel­met, így nincs lehetőség széles programválasztékot közölni, ugyanakkor meghatározott a betűtípus is. Részletesebb műsort tartalmaz A két héttel ezelőtt megjelent számmal elbúcsúztunk a TVr Extrától, a régi-új változatra szavaztunk. Műsorismerteté­sünk fekete-fehér lesz ugyan, de terjedelmi korlátok nélküli. Részletesebb műsort tartalmaz, nagyobb betűtípussal készül és kivehető a lapból. Ami még fontos: nem lesz drágább a mű­sort tartalmazó lapszámunk. Tisztelt Szerkesztőség! A má­jus 24-én megjelent lapjukban olvastam Szabó Sándor: Köny­­nyezve írom e sorokat című írá­sát. Ezzel kapcsolatban szeret­ném elmondani a velünk történt dolgokat. Sajnos, mi is hasonló hely­zetben vagyunk, azzal a kü­lönbséggel, hogy néhány évvel fiatalabbak vagyunk. Férjem szüleitől - mert svábok voltak - többek között a földjüket is el­vették, így az állami tulajdonba került. Később, amikor a tsz-ek megalakultak, az imrehegyi Új Élet és a kéleshalmi Petőfi Szakszövetkezet egyesült, és ez a földterület a tsz használatába került. így aztán a nagy egybekelés vége az lett, hogy amit addig a gazdák használtak, azt most szépen otthagyatták velük és parlagon van 20-25 éve. Töb­bek között őseink földje is, amit még dédnagyapánk vásárolt és Már két hónapja készültem a 45 éves érettségi találkozóra, má­jus 20-ra. Május 16-án este azonban urológiai panaszaim jelentkeztek, s másnap 38,5 fo­kos lázzal bementem a kecs­keméti SZTK szakrendelésére. A kilépő nővérnek elmond­tam a panaszom, s azonnal be is hívott. Dr. Papp Péter főorvos úr nagyon türelmesen, igen kedvesen kikérdezett, alaposan megvizsgált és vizeletmintát küldött a két ajtóval arrébb lévő laboratóriumba. Ekkor fél tizenkettő volt. Azt a vizsgála­tot, amit a főorvos úr kért - na­gyon jól tudom -, húsz perc alatt el lehet végezni. Amikor beadtam a vizsgálati anyagot, azt mondták, fél óra múlva kész lesz. Türelmesen vártunk a fe­leségemmel, akinek fél kettőre kellett menni dolgozni. Nekem közben hatszor kellett menni a Szeretnénk, ha az alábbi pana­szunkat a Kecskemét, Világ utca 7. szám alatti lakók nevé­ben közölnék a lapjukban. 1995. május 25-én, csütörtö­kön 20.15 órakor a televízióban megszűnt minden adás, se kép, se hang nem volt egyetlen adón sem. A lépcsőházból többen is és többször is felhívtuk a kábel­tévé hibabejelentőjét, de állan­dóan az üzenetrögzítő vála­szolt, mondván, hogy „szerelő­ink hibaelhárításon dolgoznak” és hagyjunk üzenetet a sípszó elhangzása után. A hívásokat este fél tizenegyig folytattuk, majd reggel háromnegyed hét­kor megismételtük, de a válasz Történt, hogy egy újdonsült kft.-nek pénze érkezett. Nem kell valami hatalmas vállalko­zási méretű összegre gondolni, csupán egy elmaradt tanfolyam részvételi díját szerette volna visszautalni a szervező. Az újdonsült kft. irodájában ott volt ugyan az aláírásra jogo­sult ügyvezető, az őt és cégét igazoló valamennyi okirattal, de hiányzott a bélyegző, ami az adott pillanatban az üzlettársnál volt, szerződéskötéshez. Te­kintve, hogy a hatezer forint küldemény átadása úgy szabá­lyos, hogy azt le is kell bélye­gezni, a kézbesítő az aláírt vényt visszavonta és megta­gadta a pénz kifizetését. Más­nap az iroda zárva volt, így egy értesítőt hagyott a szorgalmas és szabályos postás, hogy a küldemény a főpostán átvehető. tett termővé. Mi hetedik éve, hogy visszaköltöztünk Kéles­­halmára és azóta kérjük a tsz-elnök úrtól, hogy ha már senki nem műveli, legalább bér­leti díj ellenében használhat­nánk őseink földjét, hiszen par­lagon hagyta a tsz. Bizony minket is kinevettek, és azt mondták: nem lehet. A földren­dező bizottság elnöke szintén a tsz-elnök úr és bizony kárpót­lási jegyért sem vásárolhatjuk meg a földünket, mert azt mondta, hogy nincs elég föld. Pedig ez nem igaz! Van egy-két dolog, amit nem értek. En nem vásárolhatom meg a földünket, mert nincs elég föld. Ugyanakkor azt hal­lom, hogy ezeket a parlagon hagyott szántókat az elnök úr át akarja adni az erdészetnek. Le­het, hogy kísért a múlt, mert őseink svábok voltak? Nekünk ez a föld tisztességes megélhe­tést jelentene, hiszen a férjem férfimosdóba. Háromnegyed egy után merészkedtem be­szólni az eredményt kiadó ab­laknál, ahol azt a választ kap­tam, hogy az eredmény meg­van, de a főorvosnő nem ér rá aláírni. Ekkor kénytelen voltam hazavinni a feleségem, nehogy elkéssen a munkából. Amikor visszamentem, még mindig nem volt aláírva, de egy nő­vérke megvigasztalt, hogy per­ceken belül megkapom. Háromnegyed kettőkor meg is kaptam - aláírás nélkül. A főorvosnő nevét nem tudom, nem is vagyok rá kíváncsi. Amikor azután újra a főorvos úrhoz jutottam, ő ellátott gyógyszerrel, neki köszönhe­tem, hogy május 20-án mégis elmehettem az érettségi talál­kozóra. Azóta többször el­mondtam magamban: lehet így is, lehet úgy is! Dr. K. L., Kecskemét mindig ugyanaz volt. Már csak abban reménykedtünk reggel, hogy esetleg a mi lépcsőházunk hibáján dolgoznak. Másnap, május 26-án beszél­tem az igazgatóval, s megkér­deztem, hány óráig tartanak ügyeletet. A válasz az volt, hogy 20 óráig. A beszélgetés során kiderült, hogy sajnos nem tudják megfizetni a szerelőket. Most már csak azt kérdezem, miért fizetjük a csatornadíját, ha egyáltalán nem biztos, hogy este húsz óra után a képernyőn esetleg valami műsor is lát-Csakhogy a főpostának a bé­lyegző és valamennyi hivatalos okirat sem bizonyítja, hogy a pénzt valóban a címzett sze­retné felvenni, mert az ő kőkor­szaki szabályzatuk szerint csak belső hivatali meghatalmazás­sal tudom igazolni jogosultsá­gomat. Tehát készítek egy hiva­talos iratot, amelyben megha­talmazom saját magamat, hogy ha küldeményem érkezik, azt valóban felvehetem. Gratulálok a postai szabály­zat gyártóinak. Egyben bejelen­tem, hogy a fentiek következté­ben a postán ragadt küldemé­nyemmel szeretnék hozzájá­rulni ahhoz, hogy tanulmá­nyozzák más, huszadik század végi európai cégek vállalko­zásbarát szabályzatait. Grafit Reklám Kft., Kecskemét, Nagykőrösi u. 12. rokkantsági nyugdíjából most négyen élünk. Nem értem még azt sem, hogy a törvény nem egyformán vonatkozik min­denkire? Amikor a kárpótlási jegyeket megkaptuk, adtak egy gyö­nyörű írást, amiben az áll, hogy ha a földhöz juttatott öt évig nem műveli a földet, az az ál­lam tulajdonába kerül vissza. Szeretném megkérdezni, hogy ez csak az egyszerű emberekre vonatkozik, a szakszövetke­zetre nem? Kedves Szabó Sándor! Én imádkozom, hogy adjon a Te­remtő erőt önnek ahhoz, hogy azt a földet, amit ősei hagytak, tudja még művelni sokáig. Ne hagyja magát és igenis ragasz­kodjon a saját földjéhez. Azok pedig, akik így viselkednek egy tisztességben megöregedett emberrel, szégyelljék magukat. Schaffer Józsefné, Kéleshalont, II. körzet 38. Ráismertem A múlt héten megjelent ebben a rovatban az Áldja meg az Isten című levél, amelynek írója Kardos Pálné kecskeméti ol­vasó volt. Erre a levélre szeret­nék válaszolni, ugyanis a cikk elolvasása után ráismertem a divatos, fekete hajú, bajuszos doktorra, aki - kérem a szer­kesztő urat, hogy a nevét csupa nagybetűvel írja - DR. KER­TÉSZ GÁBOR adjunktus. Az adjunktus úr már engem is kezelt, sőt a kislányomat és a kolléganőimet is gyógyította. A mi véleményünk is megegyezik Kardsos Pálné véleményével. Tudom, hogy ezt az embersé­get, lelkiismeretességet az ad­junktus úr a szüleitől tanulta, akiket szintén jól ismerek. Kí­vánok neki e nehéz munka ellá­tásához sok erőt, jó egészséget, hogy még sokáig gyógyítson bennünket magas szakmai tu­dásával, emberségével és lelki­ismeretességével. Fekete Sándorné, Kecskemét, Irinyi út 34. Meddig tűrjük? Nap mint nap újabb és újabb felháborító események történ­nek, amelyeket már nem lehet szó nélkül hagyni. Ezért is kér­dezem, hogy egyesek meddig mehetnek el büntetlenül? Ma már nemcsak az ebpi­szok borítja el a várost, nem­csak a telefonokat verik szét, nemcsak a temetőkből lopják el a virágot, hanem kilopják a vi­rágokat a szépen rendbe hozott parkokból. Kérdezem, és kér­dezik a jó ízlésű városlakók, hogy valóban meddig mehet ez a vandalizmus ebben a város­ban büntetlenül? Én és mások, akik járják az ország városait, tapasztalhatják, hogy egyes városokban alig van olyan ház, épület, amely­nek az ablakaiban nincs virág. És a parkokban is gyönyörű vi­rágok nyílnak. Például Salgó­tarjánban, a bányászvárosban, de említhetem Pécset, Sopront is, Debrecenről nem is be­szélve, hiszen ez a város az or­szág virágvárosa. Az évenként megrendezett virágkamevál nagyon felemelő látványosság. Sajnálatos, hogy a virágtol­vajok és -rongálok ezt nem tud­ják értékelni. Ki a virágot sze­reti, rossz ember nem lehet - tartja a közmondás. Nagyon jó lenne, ha a közmondásban rejlő igazság érvényesülne és váro­sunk is elindulhatna a tiszta, vi­rágos város felé vezető úton. Hogy elmondhatnánk: az Al­föld fővárosa, Kecskemét is tiszta, virágos város. Ez lenne az igazán felemelő érzés. B. A., Kecskemét Május 16. óta fekete zászló lo­bog a bácsalmási Hunyadi Já­nos Gimnázium homlokzatán. Gyorsan terjedt a hír: Sztanko­­vics Diána, a gimnázium tavaly érettségizett tanulója meghalt. Diszkóbaleset Imrehegyen - olvastuk az újságban. Kilenc napig harcolt az életéért, de ve­szített! A diákság körében döb­benet. Ilyen törékeny az élet? A szülők azóta rettegnek, félnek elengedni gyermekeiket disz­kóba. Félnek, hogy jön egy P. Erika halasi lakos és VW Golf­jával belerohan az autóba. Hogy milyen sebességgel? Azt nem tudják az illetékesek. Hogy fogyasztott-e alkoholt P. Erika? Nem tudják, mert a rendőrök nem szondáztak, az orvosok diplomatikusak, de szintén nem szondáztak. Bizto­san levegőt sem vettek, miköz­ben P. Erika sérüléseit ellátták, mert az alkoholszagot meg is Két kisgyermekem van. Élet­társam sajnos rendszeresen iszik és agresszív magatartása miatt állandó rettegésben és ve­szélyben vagyunk a gyerekek­kel. Hetenként többször is elő­fordul, hogy leissza magát. En­gem a gyerekek előtt ütlegel, közben trágár szavakkal szi­dalmaz. Ezután elmegy otthon­ról és valamelyik barátnőjével tér vissza és felszólít bennün­ket: nézzük meg, mit csinálnak, vagy ha nem tetszik, menjek el a háztól. Ilyenkor, hogy a gyerekek ne lássák a szörnyűséget, elme-Valamikor kitalálták - a köny­­nyebb eligazodást segítendő - az utcák elnevezését. Az pedig már a települések „elszaporo­dásával” járt együtt, hogy a gyalogosan, lóháton érkezőkkel időben tudassák: a keresett te­lepülés melyik útvonalon ér­hető el leghamarabb. A turista jellegű idegenforga­lom, a huszadik század korában már az is elvárható, hogy a vo­nat- vagy buszállomásokon, a bekötőutak elején valamilyen módon közöljék, hol találhatók a turistákból érdeklődést ki­váltó intézmények, középületek és azok hogyan, milyen jármű­vel közelíthetők meg. A kecskeméti vasútállomás előtt a Kodály-emléktáblával szemben áll egy 300x100 cen­timéteres tábla, amely ezt a tá­jékoztatást szolgálná. A baj lehet érezni. Volt-e utasa P. Erikának ? Nem tudják - a mentősök szerint elszaladt. Ha tudott szaladni, miért nem sza­ladt előbb? Miért kellett négy órán keresztül egy összetört Wartburgban lennie a négy lánynak? Miért nem hívott előbb segítséget? Ki ez a lelket­len ember? Vagy hol van az emberség egyáltalán? Igaz, azt pénzért nem lehet megvenni. Háborog a lelkünk. Elveszí­tettünk egy lányt. Sztankovics Diána 19 évet élt. Gyönyörű volt. tele álmok­kal, reményekkel és komoly tervekkel. Környezetvédelmi mérnök lett volna. Ránk vigyá­zott volna, hogy ne vesszünk el, és mi veszítettünk. Temetése 1995. június 2-án délelőtt 11 órakor lesz Kiskun­halason. Pap Ágnes, Bácsalmás, Kunbajai u. 26. gyünk otthonról. Szeretnék azonban a helyzetemen végle­gesen változtatni, de olyan kicsi a jövedelmem, hogy abból al­bérleti díjat nem tudok fizetni. Ezért kérem, hogy aki tud, se­gítsen rajtam. Minden megoldás nagy se­gítség volna. Ha valakinek van olyan lakható tanyája, vagy hobbija, amit havi törlesztésért eladna, vagy a ház, a kert rend­­bentartásáért, esetleg minimális összegért kiadnának, nagyon hálásak lennénk. Ha valaki tudna segíteni, kérem, hagyjon üzenetet a szerkesztőségben. csupán az, hogy az elé ültetett, középmagas örökzöld növény­zettől nem lehet megközelíteni, csak mintegy két méterre. így az épületek helyét jelölő szá­mozás és utcanevek csak kis részben olvashatók. De ezen ta­lán nem is lehet csodálkozni, hiszen hosszú évek óta marja őket az idő vasfoga, amelyet az is bizonyít, hogy még orosz nyelven is tájékoztat. A tábla cseréjét az is indo­kolná, hogy már az új nevek ke­rülnének fel a táblára, ahol még Szalvay krt., Május 1. tér, stb. található. A táblák már nem tá­jékoztatnak, félrevezetnek. Mindezek után már csak egyetlen kérdést kellene meg­fejteni: a táblát tették-e a bok­rok mögé, vagy az örökzöldet ültették a tábla elé? Lédeczi József, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL Ha jól emlékszem, koUéga. már figyelmeztettem, ha meg­látom, hogy nem a munkájával foglalkozik, repül innen. Órákig vártam az aláírásra Se kép, se hang, se szerelő! ható? A lakók nevében: Beregszászi Lászlóné Postai szabály és a bélyegző Minden megoldás érdekel Tábla a bokor mögött

Next

/
Oldalképek
Tartalom