Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-31 / 126. szám
1995. május 31., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Hosszú ideje úgy látszik, nincs valami rendben a kárpótlási földrendezések körül. Lapunkban is többször foglalkoztunk ehhez kapcsolódó esetekkel. Múlt heti összeállításunkban például egy nyolcvan éven felüli gazda panaszát adtuk közre, amelyre most válaszol egy hasonló sorsban lévő asszony. Ugyanakkor - szintén földüggyel - keresett meg bennünket három balázspusztai földművelő ember, akik jóhiszeműen „karoltak fel” néhány hektárt, s most szaladgálniuk kell igazuk után. Földügyekben azonban bizonyára ez a „jéghegy csúcsa.” Persze vannak más panaszok, más ügyek is. Egyik csoport szerint pad kellene a buszmegállóba, a házban lakók pedig azt kérik: vigyék máshová a megállót. Nem könnyű úgy élni, dolgozni, hogy az mindenkinek megnyerje a tetszését, igazságérzetével találkozzon. Mi közreadjuk az olvasói véleményeket, de a levelek tartalmáért felelősséget nem vállalhatunk. Várjuk további, névvel, címmel ellátott írásaikat. A szerk. Nem küldik a támogatást Tényleg fontosak a gyerekek a városnak? Elnézést kérek, hogy levelemmel zavarom önöket, de szeretném megtudni, hogy nekem miért nem küldik az energiaártámogatást, pedig 1988 óta, amikor a férjem meghalt, özvegyi nyugdíjas vagyok. Már megkérdeztem levélben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, és ők a válaszukban felsorolták, hogy kinek jár. Azt írták vissza, hogy én egyikbe sem tartozom, tehát nem jár. Azönnal írtam vissza, hogy dehogynem tartozom, hiszen 1988 óta özvegyi nyugdíjas vagyok, Május 21-én, vasárnap Baján, a józsefvárosi templom zsúfolásig megtelt hívőkkel, ünneplő szülőkkel abból az alkalomból, hogy negyvenkilenc kisgyermek az ünnepélyes szentmise közben első áldozáson vett részt. A megjelent szülők közül igen sokan fényképezőgépek és videokamerák segítségével örökítették meg az első áldozok felejthetetlen és magasztos pillanatait. Felemelő érzés volt hallani az első áldozok közül Kothencz Tímea és Tajzán Diána, valamint Katona Gergely szavalatait, akik ezúttal is dicséretet érdemelnek. A Petőfi Népe május 17-ei számában megjelent, Hideg zuhany a szülőkre című olvasói levél volt annak a szülői értekezletnek a témája, melyet múlt hét pénteken tartottak a kecskeméti AFEOSZ-szakközépiskolában. Az „több szülő nevében” aláírással megjelent levél az iskola nulladik évfolyamába járó diákjainak 130 ezer forintos költséggel szervezett németországi intenzív nyelvtanfolyamát, valamint néhány tanárnak a szülőkkel és a gyerekekkel szemben használt hangnemét kifogásolta. Az olvasói levélben megszólított tanárok és az utazáson részt vevő gyerekek jelenlétében megtartott megbeszélésen a tizenhárom érintett szülő közül tíz jelent meg. Ők egyhangúlag visszautasították a cikk valamennyi állítását és stílusát. Május 24-én a bajai piacon, ahol mint nyugdíjas kisiparos árultam - érdekes eset történt. Mellettem egy külföldi asszony foglalt helyet. A piacon megjelent a jegykezelő és udvariasan adta át az illetőnek a helypénzről szóló jegyeket. Az asszony ezressel fizetett. A jegykezelő udvariasan akarta kiszolgálni, és már a kezében voltak a visszajáró százasok, amikor az asszony egy vakmerő mozdulattal belenyúlt a igenis nekem jár ez a támogatás. Ők viszont azóta arra sem méltatnak, hogy válaszoljanak a levelemre. Nagyon kérem a szerkesztőséget, hogy legyenek a segítségemre, hiszen nekem is kisnyugdíjam van, szükségem lenne arra a néhány forintra. Ha másnak jár, akik két nyugdíjból fizetik a villanyszámlát, akkor miért csinálják ezt velem? Nagyon szépen megköszönöm a segítségüket. Ozv. Tar Lászlóné, Kecel, Arany János utca 14. A szentmise után a templomban megterített fehér asztal mellett fogyasztották el reggelijüket az első áldozok, akiket a józsefvárosi plébánia vezetője és a szülők szeretettel vettek körül. Az ünnepi reggelit az egyházközösség adta, amiért a gyerekek és szüleik ezúton mondanak köszönetét. Ugyancsak köszönetiiket fejezik ki Szarvas Teréz tanárnőnek, aki fáradtságot nem ismerve, szeretettel készítette fel a kicsinyeket az első áldozás egész életre szóló, felejthetetlen pillanataira. Pechtler Ferenc, Baja, Hattyú utca 4. Mint megtudtuk, egy szülő írásos nyilatkozatban, ketten pedig szóban már korábban elhatárolták magukat az olvasói levél tartalmától. A szülőket ezek után már csak egy kérdés foglalkoztatta: vajon ki írhatta az ominózus levelet? (Név és cím a szerkesztőségben) R. J. Természetesen nagyon szívesen helyet adtunk volna olyan olvasói levélnek, amelyet az érintett szülök közül ír valaki, vagy akár mind a tízen aláírják, de ilyet sajnos szerkesztőségünk nem kapott. A korábban közölt levél tartalmáról mi nem állítottuk, hogy az, és csakis az az igazság az ügyben. Egy olvasói véleményt adtunk közre. Örülünk viszont, hogy az abban megfogalmazottak - a többi szülő fentebb ismertetett véleménye szerint - nem felelnek meg a valóságnak. A szerk. jegykezelő táskájába és onnan egy ötszázast rántott ki. Az így megrabolt jegykezelő érthető módon emelt hangon követelte vissza a pénzt és amint mondta, ilyen még soha nem fordult elő vele, de kollégáival sem. A külföldi nő egyáltalán nem szégyellte el magát, de látva a jegykezelő és a körülötte árulók és a vásárlók egyre nagyobb felháborodását, az ötszázast visszaadta, a visszajáró pénzt pedig eltette. P. F., Baja Május utolsó vasárnapja a gyerekeké. Hivatalosan: nemzetközi gyermeknap. Rohanó, bizonytalan világunkban a legtöbb családban az egyetlen biztos pont ő, a gyermek. Ezért az év egy napja csak az övék. mert fontosak nekünk. Még városunk polgármesterének is azok. De miért csak ezen a napon? Máskor az ő érdekeiket, jogaikat két lábbal tapossa sárba éppen a polgármester. Pedig ilyen súlyos gazdasági helyzetben éppen ők lennének azok, akik nemcsak a város, hanem az egész ország jövőjét jelentenék. Ennek ellenére ők azok, akik a legnagyobb kárát látják a valóságnak: korán elszakítják őket az anyjuktól, aki éjt nappallá téve dolgozik, hogy tisztességesen felnevelhesse őket. De hiába minden, hiszen bölcsődék, óvodák, iskolák zárnak be, Kellemes emlékekkel Tisztelt Szerkesztőség! Május 11-től 22-ig gyógyszermérgezés okozta tünetek miatt a bajai kórház bőrgyógyászati osztályának betege voltam. Idős ember lévén, súlyos szorongásaimban a közvetlenség tűnt fel számomra leginkább, ami az osztály dolgozói részéről a betegek iránt megnyilvánult. Örömmel tapasztaltam, hogy a szakszerű kezelésen túl a bőrgyógyászati osztály vezetője, dr. Kőhalmi Imre főorvos úr milyen együttérző a betegekkel. Mindegyikükhöz van néhány bátorító, nyugtató szava. Alighanem a közvetlenségnek és az emberséges bánásmódnak is köze van ahhoz, hogy a gyógyult betegek kellemes emlékekkel távoznak haza az osztályról, Szerencsére magam is közéjük tartozom. S ezúton is köszönetét mondok az osztály valamennyi dolgozójának, közöttük természetesen a főorvos úrnak is, hogy emberségből példát állítottak. Földes Péter, Mélykút, Rózsa utca 32. A kolduló őrnagyról Tisztelt Galambos Úr! Olvastam 1995. május 16-án a Nézőpont című rovatban megjelent Eljárás a kolduló őrnagy ellen című írását. Mióta az eszem tudom, mindig volt koldus és nem is tiltották, csak engedélyt kellett kérni hozzá. Személy szerint én nyugdíjas vagyok, és sajnos, de egyet kell értenem a kolduló őrnagy úrral. Elég szomorú dolog, hogy idáig kellett süllyednie a hazáját szolgáló, több éven át becsületesen dolgozzó őrnagy úrnak. Gondolom, hogy nem italra akarja költeni az összeadott pénzt, hanem a saját és családja szükségleteire. Kár, hogy ez az eset Kiskőrösön történt, mert én is hozzájárultam volna a támogatásához. Zana Mária, Kecskemét Felháborító! Egy csapat a tévében örömmámorban énekli, a „ha van kutyád, van szíved” kezdetű dalt, mintha ezen lehetne lemérni, ki az ember. Az egyik énekesnő évekkel ezelőtt mindent elkövetett, hogy gyereke legyen. Kérem szépen, sok elhagyott gyerek, öregember van ebben az országban, akik kéregetnek, kukáznak. Őket ki támogatja, számukra kinek van szíve? a mégis talpon maradt iskolában harmincon felüli látszámú osztályokban kénytelenek „tanulni” (alig merem leírni: a további életüket gyökeresen meghatározó ismereteket megszerezni), mert nincs pénz arra, hogy kisebb csoportokban, mélyebben foglalkozzanak valamivel. Mert üres a város kasszája. Felesleges beruházásokra, városatyáink tiszteletdíjára, rongyrázásra megy el a pénz, s arra, hogy egyszer egy évben minden gyerek jól érezze magát. Bár akkor is csak azoknak, akiknek telik drága körhintára, édességre, lufira. Az ezekre kidobott pénzt a kecskeméti csecsemőotthon, a bölcsődék, az óvodák, illetve az oktatás támogatására kellene fordítani. Mert akkor érezné minden gyerek, hogy fontos a város szá-Az elmúlt napokban több alkalommal is foglalkozott a Petőfi Népe olvasói levelek alapján a kötelező kamarai tagsággal. Ezekre a Bács-Kiskun Megyei Kézműves Kamara részéről az alábbiakban szeretnék válaszolni. Májustól folyamatosan postázzuk tagjainknak a kamaráról szóló tájékoztatót, regisztrációs lapot, tagdíjmegállapítást, valamint a befizetési csekket. A tagdíjfizetési kötelezettség miatt - érthető módon - jelentős számban keresték fel irodánkat a vállalkozók. Az érintettek nagy része rendezte a kamarai tagdíjat, egy kisebb része hevesen elutasította a „rátestált” érdekképviseletet, egy még kisebb része pedig várako-Egy nyugdíjas asszony Néhány pad kellene című írásában kérte Kecskemét illetékeseit, hogy az utasok számára padokat és az eső ellen védelmet biztosítsanak a Széchenyi téri buszmegállóban. Kérjük, hogy hallgassák meg az ott élő lakástulajdonosok véleményét is. A ház lakói két-három évvel ezelőtt kérték a polgármesteri hivatalt, hogy a buszmegállókat más, kulturáltabb helyre költöztessék át, ahol elérhető illemhely és eső elleni védelem, és természetesen néhány pad is található lenne. Kérésünk meghallgatása után nem történt semmi. A szemét, a zaj, a kipufogógáz, minden kellemetlenség maradt. A kihelyezett padok hajléktalanok szálláshelyei, ahol esténként kéregetnek, s az élettel mára. Nemcsak május utolsó vasárnapján, hanem az év 365 napján. Ha a Tisztelt Polgármester Úr így cselekedne, akkor jogosan hangozhatna el az ő szájából az, amit a Kecskeméti Lapok május 25-ei számában olvashatott mindenki: „Érezzék, ők is fontos polgárai ennek a városnak.” Én a magam húsz évével nem vagyok már gyerek. Ennek ellenére kötelességemnek érzem, hogy szót emeljek érdekükben, hiszen egyszer talán nekem is lesznek gyermekeim, s nem szeretném, ha ők is csak egyszer egy évben lennének fontosak a városnak. Természetesen azt sem,* hogy valaki a szemükbe mondjon valótlanságot, még ha az a valaki a város polgármestere is. Tóth Csilla, Kecskemét, Március 15. u. 64. zással tekint a kamarák szerveződésére. Az elutasítás - tapasztalataim szerint - főképp az informálatlanságból következik, ezért szükségesnek tartom röviden összefoglalni, mi is a kamara. A gazdasági kamarák (kereskedelmi és iparkamara, kézműveskamara, agrárkamara) köztestületek, amelyek a polgári törvénykönyv szerint a gazdaság szereplői által kötelezően alapított, önkormányzattal rendelkező szervezetek, amelyek az államigazgatástól elkülönülten közfeladatokat látnak el. A kamarák az adott terület valamennyi gazdálkodó szervezetének közös, együttes érdekeit képviselik. Tóthné dr. Nyíri Katalin titkár járó ügyeiket is itt intézik el. A padok őszi elszállítása után az utasok a kapualjat használják az időjárás viszontagságai elleni védelemül egész évben. A lépcsőn ülő diákok, a szétszórt szemét, a zárak megrongálása, a sok idegen által használt kapualj, ami miatt a közbiztonság is jelentősen romlott, a lakások tulajdonosait nem lelkesíti. Sőt, kifejezetten ellenezzük. A járdákra kihelyezett padoktól, esetleges szélfogóktól közlekedni nem lehet, mert nincs hely. S akkor a kapu előtt hosszasan veszteglő buszokat még nem is említettük, melyekből akár negyedórán át sem tud a bentlakó a kapu alól kimenni gépkocsival. Kérjük, hogy a buszmegállókat helyezzék át máshova. Tisztetettel: a ház lakói Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Aki vetett, az arasson! Tegnap délelőtt három férfi kereste fel a szerkesztőséget a Szabadszállás melletti Balázspusztáról. Az idősebb és az ifjabb Vadászi János, valamint Sipka István. Panaszkodni jöttek, illetve tanácsot kértek.- Körülbelül három éve művelünk Balázspusztán olyan héthektámyi földet - kezdi mondandóját id. Vadászi János. - Ezek a földek a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet tulajdonát képezték, de a szövetkezet lemondott róluk, mert nem éri meg neki a művelés. Nagyon messze van a központtól és a gépekkel kijárni bizony sokba kerülne. Parlagon maradtak ezek a földek, de ezeken kívül még nagyon sok van ott Szabadszállás környékén.-Mi úgy gondoltuk, hogy megműveljük, amennyire csak erőnkből telik. Bementünk a szabadszállási polgármesterhez és előadtuk, mit szeretnénk. Azt mondta, rendben van, hiszen a legfontosabb az, hogy a föld meg legyen művelve, ne maradjon parlagon. De hozzátette a polgármester azt is, hogy ő nem tud papírt adni erről az engedélyezésről, mert törvény nincs rá, elégedjünk meg a szavával. Megelégedtünk. Ugyanakkor tud az ügyről a faluban mindenki: a tsz, a falugazdász stb. Senkinek nem volt kifogása.- Most azonban - folytatja Vadászi János - úgy hallottuk, éppen az általunk művelt földet odaígérték valakinek, sőt tudjuk az illető nevét, ismerjük is. Az illető kijelentette: bérleti díjat kell fizetnünk, ha megkapja a földet. Pedig szép gabona van rajta és még az Országházban is az hangzott el nem is egyszer, hogy aki vetett, az arasson. Már voltunk a megyei földhivatalban is, de semmit nem tudnak mondani, csak azt, hogy erre nincs törvény. Hogy az illető miért pont ezt szemelte ki magának, arra egyszerű a válasz: a többi parlagföld tele van gazzal, a miénk pedig tiszta, jól gondozott. Rengeteg munkát, költséget fektettünk bele, és most attól félünk, tényleg bérleti díjat kell majd fizetnünk. Mi természetesen odaadjuk a földet annak, aki hivatalosan megveszi, de munkánk gyümölcséhez akkor is ragaszkodunk. Mert mi nem törvénytelenül dolgoztunk ott, hanem a polgármester engedélyével, aki ezt most is elismeri. (Kíváncsian és érdeklődéssel várjuk az illetékesek véleményét az ilyen és ehhez hasonló ügyekről, és annak lapunk következő számaiban szívesen adunk helyet. A szerk. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor (Cp9 V___kecske mö KECSKEMÉT__✓ FATELEPÉNEK AJANLATA: cs* Fózolt és járófelületű hajópadló: 960 Ft/m2 + áfa hosszúság: 3-6 m, vastagság: 20 mm is- Lambéria: szélesség: 6-10 cm, hosszúság 2-6 m 840 Ft/m2 + áfa Rövid árukra és építő minőségre 20-40% engedményt adunkI Cím: Kecskemét, Izsáki út 6. (Traverz mellett) Tel.: 76/485-585/264 mellék S merkant'N. ROMÁN BÚTOROK ÁRUHÁZA / ^"TZiOma j Kecskemét, Izsáki út 3. Tel.: 76/481-729 NYARALÓKBA AJÁNLJA: US’ Összecsukható székek (natúr és pácolt) Összecsukható ágy matraccal Ágyneműtartós heverők Tálalószekrények (tölgy, dió, bükk) Konyhai asztalok és ülőkék Étkezőgarnitúrák PVC-padlók, padlószőnyegek (56089) Első áldozok Baján Szülői értekezlet az ÁFEOSZ-ban Sikertelen rablás a piacon Néhány szóban a kamaráról Vigyék el a megállót k
