Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27 / 123. szám

HOROSZKÓP 10. OLDAL REJTVÉNY 10. OLDAL SLÁGERLISTA 12. OLDAL Mutasd meg az orrodat, megmondom, ki vagy! Ha meg akarunk valakit ismerni, elég az orrát megnézni - állítja egy ismert francia pszichoanali­tikus, Frederique Rollet a „France Dimanche” nevű heti­lapban. Elméletét hírességek or­rainak elemzésével bizonyítja. Alain Delon Alain Delon orra például rö­vid és nagyon hangsúlyos a he­gye. Ez arra utal, hogy a nép­szerű színész kedveli a bonyo­dalmakat és hosszú távra szó­lóan gondolkodik. Azoknak a férfiaknak és nőknek a minta­képe, akik önállóan döntenek mindenben-ha tehetik. Ha nem, elkeserednek. Johnny Holliday orra szabá­lyos. Ragaszkodik ahhoz, hogy teljesüljenek a kívánságai és sze­reti, ha észreveszik. Orrának hossza szenvedélyes és érze­lemdús emberre vall, aki hajla­mos arra, hogy mindent rózsa­színben lásson. Gérard Depardieu, az ünne­pelt francia színész jellegzetes orrát az egész világ ismeri: azt jelzi, hogy szeret beszélni, rob­banékony és szenvedélyes. Más­részt viszont képes arra, hogy ura legyen tetteinek. Időnként félénk. Jean-Paul Belmondónak. a nagy nevettetőnek és a bátor kaszkadőrnek az orra három­szög alakú. Nagyon férfias je­lenség, magánéletében is robba­nékony, akár a filmjeiben. Meg­szerzi, amire vágyik. Orra hosz­­sza arra utal, hogy ellenőrizni tudja vad ösztöneit és képes ön­kritikára is. Ha végképp elkerül­hetetlen. Sophie Marceau orra semmi különös jellegzetességet nem mutat. Éppen ezzel fejezi ki, hogy tulajdonosa kiegyensú­lyozott egyéniség. Ha nem tet­szik neki valami, védekezik. Fontosak számára a komoly be­szélgetések. Orrán van egy mély gödröcske. Ez arra utal, hogy tulajdonosának a szex csak akkor okoz örömet, ha az gyengédséggel párosul. Julie Binoche orra két világ. A felső rész finom, az alsó szé­lesebb. A színésznőnek tehát két eltérő alaptulajdonsága van. Egyrészt tud érzéki, játékos és gyerekes lenni; ugyanakkor szeret tervezni és mer változ­tatni a bevált szerkezeteken és terveken. Catherine Deneuve arányos arcán az orr titkot sejtet. Az or­rán található kis bemélyedések arra utalnak, hogy hangulatem­ber. A filmszínésznő nem szí­vesen beszél magáról, ugyan­akkor mindent ellenőrzése alatt akar tartani. A szerelemben nem ódzkodik a bonyodalmak­tól és a kapcsolatainak straté­giai kidolgozásától sem. Catherine Deneuve Mireille Matthieunek, a hí­res énekesnőnek kicsi, egyenes orra van. Ez nárcisztikus haj­lamra utal, aki adandó alka­lommal hajlamos a magamuto­gatásra is. Szereti, ha nagy és kellemes társaság veszi körül, ugyanakkor szerény és félénk. Fontos számára az állandóság és a szokások. Szigorú önma­gához és mindig akaratával el­lenőrzi tetteit. Zubbonyban is elegáns Még az ólajtó is jól áll rajta! Ezt mondták hajdanán, s bizonyára a leplezett irigységtől sárgulva arra a lányra, aki bármit vett is fel, minden ruhában szép és csinos volt. Cyndy Crawford sem panaszkodhat: a katonai zubbony, amit fel­próbált a szöuli Planet Hallywood étteremben, rajta mutatós ruhadarab. fotó: Reuters A bagós elnök Liz Taylor perre megy? Elizabeth Taylor életéről tv-filmsorozatot készítettek, amelyet az egyesült államokbeli NBC televízió már műsorra is tűzött. A sztárt Sherilyn Fenn (képünkön) személyesíti meg. Liz be akarja perelni a filmeseket, mert a róla alkotott kép hátrányos. fotó: Reuters A hazudós báró igaz története Münchhausen báró kacagtató füllentéseit százmilliók élvezik nemzedékek óta. A hazudós arisztokrata élő személy volt: Karl Friedrich Hiemymus Frei­herr von Münchhausen most 275 esztendeje született Bo­­denwerderben. 12 évesen I. Ká­roly hannoveri herceg szolgála­tába állt, járt Szentpéterváron, Rigában. 1750-ben hazatért Németországba, hogy meg­küzdjön testvéreivel az öröksé­géért. Kifizeti a rokonságot és a harmincéves obsitos elfoglalja kényelmes helyét a családi bir­tokon. És mesél, mesél, mesél. Első könyvét egy névtelen szerző adja ki. A másodikat egy földije. Bombasikerrel. A báró talán egyetlen igaz kalandja: 74 éves korában megözvegyülvén oltár elé vezette a 17 éves Bem­­hardine von Brunn kisasszonyt. Innen életének valóságos törté­nete a feljegyzések szerint, már nem Münchhausen, hanem Münchhausenné kalandjairól szólnak: férjuránál sokkal fiata­labb lovagokkal. A cseh parlamentben szerdán nem kapott többséget a dohány­zást szigorító törvényjavaslat. A honatyák másodszor veselked­tek neki a füstölésnek, az első akció sikerét maga Václav Ha­vel elnök vétózta meg. Havel hangsúlyozta: nincs kifogása a törvény célja, vagyis a nemho­­dányosok egészségének vé­delme ellen. (A jogszabály til­taná azt is, hogy a kereskedők 18 éven aluliaknak adjanak el dohányárut.) A törvénynek számos hiányossága van: nem enged türelmi időt a termelők­nek az előírt feltételek technikai teljesítéséhez. Nem bánná to­vábbá, ha az alkohol és a nikotin ártalmaira vonatkozó legújabb tudományos eredmények figye­lembevételével a mostaninál át­fogóbb és jobban ellenőrizhető törvényt alkotna a parlament. Havel dohányzása legendás. Az épülő temelini atomerőmű meg­látogatásakor a tűzoltók is kivo­nultak, amidőn az elnök rágyúj­tott. Utóbb kiderült, hogy arra kijelölt helyen dohányzott, s a tűzoltók az esettől független ve­­zetéktűzhöz vonultak ki. Havel a természetben. Két szép év Kecskeméten Velenczey István az emlékeket őrző albummal. Erdész, kémelhárító akart lenni és színész. Lehetőleg egyszerre. Már a színművészetire járt, ami­kor tudomást szerzett a családja által eltitkoltakról; nagyapja írói vénával megáldott vándorszí­nész volt, és nemcsak nagy­nénje, de fiatal korában édes­anyja is fellépett a társulatban. Huszonhat évesen az ország leg­fiatalabb színigazgatójaként ke­rült a kecskeméti Katona József Színház élére. 1951-ben. Velenczey István, Jászai-díjas színművészünk fővárosi, kelle­mes hangulatot árasztó otthoná­ban fogad. Emlékeiről kérde­zem.- A Nemzetivel felbontottam a szerződésemet, és már érvé­nyes megállapodásom volt Vár­­konyi Zoltánnal, aki akkor „kapta meg” a Madách Színhá­zat. A kecskeméti színház eköz­ben igazgató és évadra szóló program nélkül maradt, a társu­latot nem tudták szabadságra engedni. Major Tamás javasla­tára már utasításként jött a mi­nisztériumból a kinevezésem.- Szavaiból úgy tűnik, nem szívesen vállalta a megbízást.- Nem Kecskeméttel volt ba­jom. Színész voltam, pályám fel­felé ívelt és színész is akartam maradni. Könyörögtem és fe­nyegetőztem. Naponta kellett önéletrajzot írnom, s bár leírtam, hogy tíz évig jártam a papokhoz, nem vagyok a pártnak tagja, minden hiába volt. Azt mondták, „Nem baj, Velenczey elvtárs, aki ilyen őszinte...”- Milyen társulatot örökölt?- Az első napokban minden rossznak és csúnyának tűnt. Két hónap sem telt el: az én társula­tomban volt a legszebb prima­donna, a legjobb bonviván, és olyan szubrett nem volt még egy az országban, mint nekem. Hi­hetetlenül elfogult lettem. A primadonnának, Gyolai Viktó­riának gyönyörű hangja volt, és remekül játszott Mucsi Sándor, Csorba István...- Fellépett a társulatban?- Ez kikötésem volt. Két év alatt, amit Kecskeméten töltöt­tem, két epizód- és két főszere­pet játszottam. Tudtam, hogy az igazgatóság csak ideiglenes do­log, de a társulatnak sem tettem rosszat. A nézettség egyébként a darabtól függött. Ha a műsor ron aktuálpolitikai tartalmú da­rab szerepelt - és a legtöbb ilyen volt komoly szervezőmunkát kellett végezni. A Csárdáski­rálynőnél mindig telt házunk volt! Persze, az utóbbinál rend­szeresen megróttak bennünket, hogy: „Micsoda műsorpolitika ez?”- Milyen emlékei vannak a városról, a kecskeméti közön­ségről?- Mint színigazgatót renge­teg támadás ért. Nem a közön­ség részéről, ők szerettek ben­nünket. Akkor még erősen me­zőváros jellegű volt Kecskemét - utóbb a városvezetők, a remek építészek valóságos csodát mű­veltek. Nagyon hiányzott a víz. Se Duna, se Rába... Szezon után ezért az egész társulat a Sugovi­­cához, Bajára költözött és ott le­­játszottuk egész repertoárunkat. Közben úsztunk és fürödtünk. 1953- ban feloldották a fővá­rosba költözés tilalmát. Hatal­mas elvándorlás indult meg minden vidéki színházból Pestre. Természetesen előre senki sem árulta el szándékát, megy vagy marad, és ha megy, hová. Ekkor történt, hogy Simay kollégám két hatalmas zacskót szorongatott a hóna alatt. Vala­milyen gyümölcs volt benne. „Edus, barack?" - kérdeztem. „Dehogy maradok! ” - volt a vá­lasza. 1954- ben ismét eredeti szakmámban dolgozhattam, a Nemzeti Színházhoz kerültem színésznek. Most, hosszú idő távlatából visszaemlékezve azt kell mondanom: két szép, mun­kával teli eredményes esztendőt töltöttem Kecskeméten. * A Nemzeti Színház után Szolnok, a fővárosi József At­tila Színház, ismét a Nemzeti, majd a Józsefvárosi Színház következett - innen ment nyug­díjba. Még ma is dolgozik, évente húsz-harminc szerepet szinkronizál. Néhány hónappal ezelőtt töltötte be hetvenedik életévét. T. I. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom