Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-29 / 74. szám
10. oldal Tisztelt Szerkesztőségi 1995. március 29., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Sorsolás április 1-jén „Jó, hogy meghirdetik az újságban olcsóbban a postaládát, de azért az is jó volna, ha leszállítanák” - írja egy előfizetőnk Szentkirályról. Olvasónk több mint egy hónapra a megrendelés után megkapta ugyan a levélszekrényt, de a kért zárás helyett zár nélkülit vittek. Elnézését kérjük, a csere - ügynökségvezetőnk tájékoztatása szerint - már megtörtént. Minden megrendelő megnyugtatására közöljük: a szállítás folyamatosan történik. Még a most beérkező igényeket is teljesíteni tudjuk. Utazást kedvelő olvasóink már várják a szállodás játék következő fordulóját. Ezúttal a gyöngyösi Vincellér Panziót ajánljuk a figyelmükbe, amely nemcsak a kitűnő konyhájáról híres, de széles körű szolgáltatásaival is várja a betérőket. A panzió a Mátra lábánál található, ahonnan könnyen felke- reshetők a népszerű kiránduló- helyek. A Petőfi Népe olvasói között kisorsolunk egy kétszemélyes hétvégi üdülést (péntek vacsorától vasárnap estig), teljes ellátással. Csak meg kell találni az újságban és egyszerre beküldeni a szerkesztőségbe a Vincellér Panzió három emblémáját. Lejárt a „3 válasz - 33 nyeremény” játékunk beküldési határideje, melyben olvasóink műsormelléklettel kapcsolatos szokásaira, véleményére voltunk kíváncsiak. A harminchárom nyertes névsorát az április 1-jén megjelenő Petőfi Népében közöljük. A napokban több előfizetőnk érdeklődött: Hogyan lehet változtatni az előfizetés időtartamán? A gépi számlával jelentkező kézbesítő abban az esetben, ha a számlán szereplőnél hosszabb vagy rövidebb időszakra kíván valaki előfizetni, új készpénzes számlát állít ki, kézzel. A régi számlát visszahozza, s azt rontottnak tekintjük. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, telefonhívásait a jól ismert címen (Kecskemét, Szabadság tér 1/A) és számon (76/481-391). Kulcscsomó Múlt szombaton délután kulcscsomót találtak a Kecskemét- Katonatelep közötti kerékpárúton, a 28-29-es kilométerszelvény között. A kulcsokat szerkesztőségünkben adták le azzal a kéréssel, hogy közöljük lapunkban, hátha jelentkezik jogos tulajdonosa. Kérjük tehát, aki úgy emlékszik, hogy az említett helyen járt a jelzett időben, s hiányoznak a kulcsai, érdeklődjön szerkesztőségünkben. Egy kecskeméti polgár aggódásai A liba kopasztásáról Az első száz nap után, az éves költségvetés előterjesztése, jóváhagyása előtt korai még véleményt mondani Kecskemét város önkormányzatának munkájáról. A polgármester úr legutóbbi testületi ülésen elhangzott bejelentése szerint a város vezetői most arra tesznek kísérletet, hogy helyretegyék a dolgokat, csökkentsék a költségvetési hiányt. Szép ígéret, amely azonban ellentmond a korábbi, fenyegetésnek is beillő nyilatkozatának, miszerint a karcsúsítást a városházán kell kezdeni, óvodákat, iskolákat, esetleg egészségügyi intézményeket kell bezárni, tisztviselőket, pedagógusokat kell elbocsájtani. Más megoldásról, s a beláthatatlan következményekről azonban nem ejtett szót senki. Talán biztató, hogy végleges döntés még nincs, és feltételezhető, hogy a döntéshozóknak a költségvetési hiány csökkentésére más elképzeléseik is vannak. Egyes megkérdezett képviselők szerint megoldásként felvetődött az egyik költséges nagyberuházás leállításának terve, esetleg befejezési határidejének átütemezése, továbbá a városi vagyonnal való dinamikusabb gazdálkozás. A kitűzött feladatokat azonban csak jól képzett, pénzügyi-közgazdasági felkészültséggel, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező szakemberek tudnák végrehajtani. Véleményem szerint azonban ilyen szakemberekkel a város jelenleg nem rendelkezik. Az is köztudott, hogy a város pénzügyi-gazdasági szervezetét a piacgazdaságra való áttérés időszakában nem erősítették meg, az új feladatokra, kihívásokra nem készítették fel kellően. Ilyen előzmények után minden maradt a régiben, a város többmilliárdos vagyonának eredményes működtetésére a városnak ez idő szerint sem koncepciója, sem hiteles vagyonnyilvántartása nincs. A fentiekre hivatkozással - mint választó - tisztelettel kérdezem: a város vezetői hogyan és kikkel kívánják a mélyponton lévő pénzügyi-gazdasági helyzetet egyensúlyba hozatni? Az előállott „végszükségben” mindenképpen rákényszerülnek a városi vagyon dinamikusabb működtetésére. Ehhez azonban szakemberekre lenne szükség. Összegezésül: Kecskemét pénzügyi-gazdasági helyzetét rendbe kell hozni, ezért felhívom a tisztelt képviselő-testület figyelmét, hogy jó ügyet is lehet rosszul képviselni... Dr. B. L., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Goldberg amerikai munkaügyi miniszter szerint: „A jó adórendszer olyan, mint a liba ko- pasztása. A lehető legtöbb tollat kell kitépni a lehető legkisebb gágogás mellett.” Nálunk a li- batolltépők állandóan csak azt fújják, hogy egyre csökken a kitépett toll mennyisége, s a legkülönfélébb trükkökkel próbálnak több libatolihoz jutni. Mi, libák közben úgy érezzük, egyre csupaszabbak vagyunk. Ügy tűnik, kezdik elfelejteni a régi bölcsességet: „Etetni kell a libát, ha tépni akarjuk.” Vagyis: etetés nélkül sehogyan sem lesz libatoll. És ez csak az egyik baj. A másik az, hogy mindig ugyanazokat a libákat kopasztják. Egyik-másik liba pedig ezalatt egyenesen megtollasodik. A legnagyobb baj pedig az, hogy a kislibák fejlődése elé akarnak akadályokat gördíteni. Pedig ha a kislibák száma csökken, akkor később lényegesen kevesebb libatollat lehet kitépni. Persze, hogy mindenki menekül az ilyen libatépés elől. Ha kevesebb tollat tépnének, de azt minden libából, akkor kisebb lenne a gágogás. Kukoricapótlékot állítólag már nem minden kisliba után adnak. Arra már csak a csupasz libák lesznek jogosultak. Azt pedig, hogy melyik a csupasz liba, egy igazolás fogja eldönteni. Fogadni mernék, hogy itt nagy átvágások lesznek. U- gyanis igazolást még a legbutább liba is tud magának szerezni. Egy kis libazsír kérdése az egész. A tollas libák megkapják a kukoricapótlékot, a csupaszok meg gágoghatnak majd világnak. Csitos László Kecskemét Dobó krt. 13. Ki viszi el a balhét? Gondolom, még mindannyian emlékeznek azok, akik csak egy kicsit is figyelik a közéletet, arra az emlékezetes, leendő miniszterelnöki megjegyzésre, hogy „együtt visszük el a balhét”. Nos, mi is történt azóta? Jól emlékszem, a parlamenti képviselők körülbelül egy óra hosszán belül hatpárti egyezménnyel elfogadták a tiszteletdíj 20 százalékos emelését. Nos, ezután ha valaki nem jutott be az Országházba, hát semmi sincs veszve, itt a megyei, illetve a helyi önkormányzati tisztség, vagy mindkettő egyszerre. Persze itt már igyekeztek elosztani a helyeket, elvégre demokráciában élünk. No de mi lesz azokkal, akik ide sem jutottak be? A szakértő kormánykoalíció ezt is megoldotta: vigyünk be külső szakértőket az önkormányzatokba is. Azt pedig R. G. homokmégyi polgártársunk e helyen megjelent leveléből tudjuk: ebből a pénzből nem kell személyi jövedelemadót fizetni, engedélyezett formában! Azt is megtudhattuk, kevés képviselő-testület volt, legalábbis a mi megyénkben, ahol a lehetséges százalékarányon belül a kisebb tiszteletdíjat választották. Na de adjunk valamit a választópolgároknak is. Több napot vett el, míg kétszeri nekifutásból 11 százalékos nyugdíj- emelés mellett döntöttek. Es persze a legrászorultabbaknak 3 600 forint energiaár-emelési pótlékot szavaztak meg. Szerencsére eddig viszonylag jó idő volt, mert abból a pénzből nem sokáig lehet melegedni. Békési miniszter úr mindeddig bírta szusszal. Úgy látszik, nem hiába volt az atlétikai szövetség elnöke évekig, a taktikai érzéke még megmaradt, időben átadta a váltóbotot. A balhéból ő már nem kért! A Bokros és Surányi duó pedig úgy látszik, már sokallja a „jót”. így nem lehet kimászni a sárból. Leértékeljük a forintot 9 százalékkal, aztán havonta 1 százalékkal, s majdcsak eltűnik a 11 százalék nyugdíjemelés. Váczi Attila, Kalocsa Miért nem köt egy lóra biztosítást az ÁB-AEGON? Kothercz Zoltán és Baltán János akasztói olvasóink március 16-án megjelent, Komolyan gondolja, kedves igazgató úr? című levelükben a mezőgazda- sági biztosítással kapcsolatos kérdést intéztek az Állami Biztosító területi igazgatójához. Katona Béla igazgató válasza a következő: A mezőgazdasági biztosításnak társaságunknál csaknem 40 változata van. Minden egyes esetben egyedi kockázati elbírálást alkalmazunk a biztosítás megkötésekor. Felmérjük a várható veszélynemeket, kockázati viszonyokat, s azt, hogy gátolja-e kizáró körülmény a biztosítás megkötését. Ugyanis a mezőgazdasági biztosításoknál fokozottan fennállhatnak olyan veszélynemek, amelyek még hasonló ajánlatok esetében is eléggé eltérőek lehetnek. A kárkifizetéseket az adott módozat vagy módozatcsoport kockázatközösségének befizer tett díjaiból teljesítjük, ezért a kifejezetten magas kockázati lehetőséggel járó biztosítások megkötésétől elzárkózunk, hiszen ezek felvállalása nagymértékben növelné a módozat vagy módozatcsoport biztosítási díját. A vagyonbiztosítások körében gyakran előfordul, hogy a fentiek miatt az ügyfél biztosítási ajánlátát sajnos nem tudjuk elfogadni. Például a levélírók által említett lóbiztosítás veszélynemei is olyanok, hogy csak nagyobb állatállomány esetén lehetséges biztosítás kötése rendkívül szigorú feltételek mellett, egyedi kockázatelbírálás alapján. Természetesen ennek is lehet olyan következménye, hogy elzárkózunk a biztosítás megkötésétől. Azt is meg kell jegyezni, hogy fiókjaink jelentős gazdasági és üzleti önállósággal rendelkeznek, ezért az általános és kötelező szabályokat szem előtt tartva nagymértékű döntési önállósággal rendelkeznek. I- gaz ez az ajánlatok elfogadására és elutasítására is. Jelen esetben kiskőrösi fiókunk volt az illetékes a döntésre. Ami pedig reklámjaink komolyságát illeti, nagy biztonsággal állíthatom, komolyan gondoljuk azokat, mint ahogy komolyan gondoljuk biztosítási ajánlásainkat, s azt is, hogy mindkét félnek szüksége van hosszú távú üzleti partnerségre, ha az a korrektség jegyében köttetik. Remélem, a fentiekről egyre több agrárbiztosítással rendelkező partnerünk is meggyőződhet. Katona Béla területi igazgató, ÁB-AEGON Rt., Szolnok Meddig váljon a paraszt? Nem akarom untami magukat e pár sorral, de annyi bánata van a madarasi embereknek a dohány miatt. Tavaly novemberben és decemberben eladtuk a dohányt és még mindig nem kaptunk érte egy vasat sem. Madarason 150 termelő van, akik várnak a pénzre. Meg kellett volna venni a fóliát, s már vetni kellene a másikat. De miből? Meg kellene kérdezni a kiskunhalasi Fehér Lajost, hogy mikor lesz hajlandó fizetni. Kérném, ha lehet, kérdezzék meg, meddig várjon a paraszt. El van keseredve a lakosság. Tisztelettel: Kovács Márton Madaras Kossuth u. 77. Esztelen tolvaj Beteg kis unokámat az anyukája a gyermekorvosi rendelőbe vitte kerékpárral Kiskunfélegyházán. A vizsgálat nem* tartott sokáig, mert nem volt az orvosnál senki, egyből bemehettek. Mire kijöttek, hűlt helye volt a kerékpárnak. Menyem és kis unokám teljesen megrémült. Azóta sem tudják elfelejteni ezt az esetet. Gyalog jöttek haza. Hogy miért nem taxival? Azért, mert arra nem volt pénze a menyemnek, elég neki a gyógyszereket kiváltani. Kérem a tolvaj urat vagy hölgyet, hogy ne a beteg gyerekek alól lopja ki a kerékpárt, menjen inkább a kocsmákhoz, mert aki ott tartózkodik, az nem szegény ember. Aki beteg alól lopja ki a kerékpárt, annak nincs helyén az esze. B. P. J.-né, Félegyháza (Név és cím a szerk.-ben.) Különös bolti szokások Kecskemét egyik belvárosi - Batthyány utcai - üzletének vezetője úgy látja jónak, ha a kenyeret maguk a vásárlók felezik vagy negyedelik aszerint, hogy ki mekkorát akar elvinni az egészből. Tudvalévő, hogy a kenyeret előírás szerint papírral kell fedni, hogy az ne érintkezzen más áruval. Itt pedig - visz- szatetsző módon - az emberek kényszerű helyzetükből adódóan összefogdossák, összenyomkodják mások kenyerét. A kenyérszelésre ugyanis az a jellemző, hogy a vásárló azt a felét markolássza, amelyiket másoknak otthagy. Ugyancsak Kecskeméten, a Széchenyiváros egyik diszkontüzletében a személyzetnek nem tiltott az eladótérben való dohányzás. Senkitől sem zavartatva szívják reggelente az éppen arra az órára eső cigarettaadagjukat, néha többen is egyszerre. Igaz, ugyanezt nem teszik, ha már többen is vannak az üzletben. Ebből arra lehet következtetni, hogy titokban igyekeznek véteni az üzleti higiéniai elvárások, és a vonatkozó szabályok ellen. Úgy gondolom, örömmel fogadnák a törzs- és az esetenként betévedő vásárlók, ha az üzletek vezetői vagy tulajdonosai máról holnapra megszüntetnék ezeket a rossz szokásokat. L. J., Kecskemét Kivágják - nem pótolják Szélvihar ritkította meg 1990 nyarán a 441-es út menti fákat. A kidőlt, kicsavart fákat annak rendje és módja szerint eltávolították. Most nem vár senki ilyen szélviharra, emberi erővel gyérítik a faállományt. Pedig ezekre a fákra szükség van. Tavasszal csökkentik a böjti szelek erejét, élőhelyet, búvóhelyet adnak sok madárnak, klímabefolyásoló szerepük van, és az esztétikai értékük sem utolsó szempont. A kivágott fák pótlásának egyelőre a szándékát sem látom. így félő, hogy a Cegléd- Nagykőrös-Kecskemét útvonalon utazva nemsokára a 52-es (Dunaföldvár felé vezető) út „panorámája” tárul elénk. Jó lenne tudni, kinek álltak útjában ezek a fák? Fapusztítás korábban is volt Nagykőrösön, például a Cifra-kertben, majd a Pálfája erdőben. Az út menti fasorokat nem pusztítani, ellenkezőleg, gyarapítani kellene. Ezt kívánja tőlünk a biológiai sokféleség megőrzésének a programja is. A meglévő fasorokat is ki kellene egészíteni bokrokkal és egyéb növényekkel. A még megmaradt fákon újabb gyanús jelzések láthatók, s kérdéses e jelzések célja. Vajon újabb vágási előkészületeket jelentenek? Mi lehet a célja a fejszék, motoros fűrészek bevetésének? Korhadtak, betegek voltak ezek a fák, vagy a tervezett kerékpárút pályáját keresztezték? Nem tartom valószínűnek. Viszont feltételezhető, hogy most is a rövid távú haszon- szerzési modell érvényesül, amely egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy mit hagy unokáinkra örökül. Hatvani Attila Búzavirág Környezetvédő Egyesület, Kerekegyháza NAPJAINK HUMORÁBÓL Nem vetek- Drága Mucikéin, a hét végén nem kéne átugrani Bécsbe egy kis krumplit vásárolni...? krumplit Manapság mindenki a krumplival foglalkozik. Pontosabban a burgonya árával. A minap a szomszédom például arra biztatott, vessek krumplit, mert csillagászati az ára. Mire én: Nem vetek, mert most mindenki ezt csinálja, s biztos vagyok benne, hogy a nyolcvanforintos kilónkénti ár ez év nyarán lemegy húsz forintra. Akkor meg minek kínlódjak vele? Ezért döntöttem úgy, hogy - lesz, ami lesz - nem vetek krumplit. Azt remélve, hogy nekem lesz igazam. V. M.
