Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. március 22., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT A fődíj: színes tévé Hétfőn délután tartottuk a nép­szerű szállodás játékunk sorso­lását. Ezúttal Simon Józsefné táborfalvi olvasónknak kedve­zett a szerencse, így ő tölthet el egy gondtalan hétvégét partne­rével a pécsi Palatínus Hotel­ben, teljes ellátás mellett. Ez­úton is gratulálunk nyertes ol­vasónknak! A szállodás játék újabb for­dulójával már a jövő héttől ta­lálkozhatnak olvasóink a Petőfi Népében. Ezúttal a gyöngyösi Vincellér panziót ajánljuk fi­gyelmükbe. Az újságból kivá­gott és beküldött 3 szálloda­embléma most is egy kellemes hétvégét érhet (péntek vacsorá­tól vasárnap ebédig) két sze­mélynek, ugyancsak teljes ellá­tással. Január 27-éig, a sorsolás nap­jáig várjuk a színes TVR Extra műsormellékletünkkel kapcso­latban meghirdetett nyeremény- játékunk pályázati szelvényeit. A három választ beküldő olva­sóink között 33 nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy színes televízió. Visszatérő panasz, elsősor­ban Kecskemét egyes körzetei­ből, hogy illetéktelenek veszik ki az előfizetők levélszekrénye­iből a Petőfi Népét. Esetenként annyira ragaszkodnak lapunk­hoz, hogy nem riadnak vissza a szekrény feltörésétől sem, s egy-egy lépcsőházból akár tíz lapot is ellopnak egyetlen haj­nalban. Az így károsult előfizetőink különféle megoldásokat talál­nak ki. így például kulcsra zár­ják a lépcsőházajtót és a kézbe­sítőnek adnak egy kulcsot. Má­sutt megbeszélték a kézbesítő­vel, hogy melyik földszinti la­kásajtón dobja be a lépcső­házba járó valamennyi Petőfi Népét. Felhívjuk a figyelmet: biztonságos az olvasószolgála­tunknál kapható lépcsőházi, zá­rás levélszekrény is, amely szintén több család számára al­kalmas. Továbbra is várjuk olvasóink kérdéseit, kéréseit, észrevételeit a 76/481-391-es telefonszá­mon, vagy a Kecskemét, Sza­badság tér 1/A címen. Versengünk a lapért Nagyon szeretjük, jónak és színvonalasnak tartjuk a Petőfi Népe újságot. Férjemmel reg­gelente azon versengünk, hogy melyikőnk hozza be előbb és olvassa ki az újságot. Már 15 éve előfizetői vagyunk lapjuk­nak, s remélem, hogy még egy ideig azok is maradhatunk. Kí­vánunk önöknek erőt, egészsé­get és minden jót! Tisztelettel: Takács Kálmánná, Csengőd, József A. u. 38. EGY VIDÉKI RENDÖRFELESÉG ÍRJA Megalázó volt a fizetésemelés Azik az áru, a vevő A Petőfi Népe március 6-ai számában megjelent, Mennyit keres egy rendőr? című cikkre szeretnék reagálni, mint érzé­kenyen érintett rendőrfeleség. Az év elején adott fizetéseme­lés annyira kevés volt, hogy azt szinte megalázónak tartom. Odáig jutottunk, hogy megélhe­tési gondokkal küszködünk. Az alacsonyabb beosztású rendőrök, akik többségben vannak, sajnos nem keresnek 33-38 ezer forintot, mint ahogy ezt önök a közvélemény elé tár­ták. Nem az utca rendőreit kér­dezték meg, hanem a kecske­méti nyomozókat, akik többet keresnek, mint a vidéki, ala­csonyabb beosztású kollégáik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a férjem nettó fizetése 23 ezer forint. Ehhez tudni kell, hogy 17 éve rendőr, érettségije és zászlós­képző iskolája van. Egy kezdő rendőr fizetése nem sokkal kevesebb, mint a régieké. Félreértés ne essék, nem a kezdőét sokallom, ha­nem azt kifogásolom, hogy nem becsülik meg a régi, ta­pasztalt rendőröket, és egysze­rűen tudomásul veszik, hogy mind többen elhagyják a rend­1991-1995. Ezeket az évszá­mokat a végzős diákok, így a kecskeméti Szent-Györgyi Al­bert Szakközépiskola IV/A osz­tályának tanulói is, büszkén vi­selik mostanában kabátjuk haj­tókáján. Ez már bizony a közeli búcsúzás előszele. A búcsú pe­dig nem könnyű, és nem is fel­hőtlenül boldog érzés. Hogyan lehetne ezen egy icipicit enyhíteni? Hogyan őrizhetnénk meg iskolánk, ta­náraink emlékét, s hogyan hagyhatnánk egyúttal mara­dandó jelét annak, hogy a fenti időszakot eltöltöttük szeretett iskolánkban? A mi osztályunk­nak támadt egy jó ötlete. Ez pe­dig: egy fa elültetése az iskola udvarán. Kellemes meglepetés ért már­cius 10-én délelőtt, amikor ab­lakot nyitottam. Szorgos kisdi­ákon serénykedtek a kecske­méti Szent Miklós utcában. Ér­deklődésemre elmondták, a Máriavárosi Általános Iskola tanulói, s mint természetvédők takarítják a késő ősz és a tél le­vél- és egyéb maradványait az utcában és a máriavárosi állo­más parkjában. Lelkiismeretes munkájuk nyomán már szépen zöldül az útszéli füves terület. A Szent Miklós utcai nyugdíjasok, a Január 10-én nagyvonalúan ki­fizettem 6 042 forint kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást az első negyedévre a Providen­cia Biztosítónak. Március 5-én pedig eladtam a gépkocsimat. A következő nap felkerestem a biztosító bajai fiókját és az adásvételi szerződéssel, köt­vénnyel, az utolsó befizetést igazoló feladóvevénnyel a ke­zemben szerettem volna visz- szakapni a március havi túlfize- tési díjamat. Ekkor ért a meglepetés. A dí­jat nem kapom vissza, mondta az ügyintéző, mert 5-e már megkezdett hónapnak számít. Az új tulajdonos március 6-án bejelentette a biztosítónál az új autót, s neki is az egész márci­őri pályát, mert nem biztosított a családjuk megélhetése. Szerencsére nekem még van munkahelyem, de ettől függet­lenül nagyon szerényen élünk. Nem járunk szórakozni, mert nem engedhetjük meg ma­gunknak. Csak a munkának és a családnak élünk. Nagyon be kell osztani a kettőnk fizetését, hogy jusson mindenre. Azért, hogy könnyebb le­gyen a megélhetésünk, jószá­gokat tartunk, kertet művelünk, földet bériünk, ahol megtermel­jük a konyhakerti növényeket, s az állatoknak a takarmányt. Szabadidőnkben nem a stran­don süttetjük magunkat, hanem keményen megdolgozunk azért, hogy legalább szinten tudjunk maradni. Nyaralásra még csak gon­dolni sem merünk, pedig mi is szeretnénk egy kicsit kikapcso­lódni, szórakozni, egy-két hetet gondtalanul eltölteni a család­dal. Nem tehetjük, mert kétféle OTP-kölcsönt törlesztünk, s mire ezek lejárnak, megöreg­szünk és elmondhatjuk, hogy még nem is éltünk. Nekünk még nem jutott automata mo­sógépre, mikrohullámú sütőre, nincs videónk, parabolaanten­Az ötlet már meg is valósult, a Juniperus Parkerdészettől ajándékba kapott hárscsemete elültetésével. A kis fácska má­ris az osztály közös emlékei­nek, örömeinek és bánatainak a jelképévé vált. Van valamink, amire a jövőben goAdolhatunk, bárhová, bármilyen messzire is kerülünk egymástól, iskolánk­tól. Ehhez a fához látogatha­tunk majd osztálytalálkozóink során, s figyelhetjük növekedé­sét az idő múlásával. Azt sem bánjuk, ha a jövő­ben mások is követik példán­kat, s a faültetés nemes hagyo­mánnyá válik iskolánkban, vagy akár másutt is. A IV/A osztály nevében: Lovász Anikó napi munkában megfáradt dol­gozó emberek, és az állomás­kerti parkban pihenni vagy ját­szani vágyók nevében köszöne- tünket fejezzük ki az igazgató néninek e munka megszervezé­sért, a felügyelő tanár néninek a szeretetteljes irányításért, a szorgalmas kisdiákoknak pedig a példás természetápoló mun­kájukért. Szeretnénk, ha a környék la­kói egész évben vigyáznának az utca tisztaságára. A Szent Miklós utca lakói usra ki kellett fizetni a kötelező felelősségbiztosítás díját. Tehát a márciusi díjat ugyanarra a gépkocsira duplán számolták el. Ezt jogtalannak tartom. Az elmúlt két évben már harmadszor jártam rosszul kü­lönböző esetekben (kártérítés, díjfizetés). Kíváncsiságból fel­hívtam telefonon egy másik biztosítót. Az ügyintézőnek el­mondtam esetemet. Ugyancsak meglepődtem, amikor közölte, hogy ők visszatérítik a hónap 15-e előtt eladott személygép­kocsik után befizetett díjat. Esetemet csak azért írtam le, hogy mások okosabbak legye­nek autójuk eladása ügyében. Milánkovics Ferenc, Baja, Kodály Z. u. 23. nánk, hifitornyunk, nincsenek divatos ruháink, és bútorunk is a régi, kopott. A középiskolai tankönyvek 8 ezer forintba kerülnek, plusz a tanszerek és felszerelések, ru­hák, cipők... Tehát a gyerek be­iskolázása is 15-20 ezer fo­rintba fog kerülni. Van egy 18 éves autónk, amit már sok év­vel ezelőtt mi is használtan vet­tünk. Erre is állandóan költeni kell. A férjem ezzel jár szolgá­latba, mivel a rendőrség nem tud neki adni szolgálati gépko­csit. Ma már a bűnözők is nyu­gati kocsikkal száguldoznak és rádiótelefonon értekeznek, míg a rendőröknek az alapvető technika sem biztosított (rádió, személyhívó, gépkocsi stb.) Mindezt azért írtam le, hogy a közvélemény reális képet kapjon arról, hogyan él ma egy rendőr a családjával valahol Észak-Bácskában. Mindazt vál­lalom, amit leírtam, de nincs szükségem arra, hogy az igaz­ság megírásáért ezentúl esetleg még hátrányosabb helyzetbe kerüljön a családom, azért a nevem és címem ne közöljék. Kérem szíves megértésüket. Egy rendörfeleség (Név és cím a szerk.-ben) Hiába kínlódik a termelő Régi előfizetője vagyok lap­juknak. Szívesen olvasgatom. Most nekem is lenne egy prob­lémám, amely - gondolom - nem egyedi, ezért szeretném, ha közölnék. Mi is, mint sokan mások, azok közé tartozunk, akik fize­téskiegészítésként disznóhizla- lásal foglalkoznak. De hiába kínlódik a termelő, ha a helyi átvevő szerint a vállalatok csak két hét múlva fizetnek. És itt a probléma. Mert mire megkap­juk a pénzt, leértékelik a forin­tot. Ezt a veszteséget nekünk senki nem téríti meg. így az jár jól, aki nem fizet, mert két hétig kamatmentesen használja má­sok pénzét. Ugyanakkor tisztelt illetéke­sek, ha én bemegyek a boltba, nekem nem ad senki két hétre hitelben árut. Nagyon szeret­ném már tudni, ki él a termelők zsírján, a vállalatok vagy a he­lyi átvevők? Nem gondolják, hogy ezen változtatni kellene? Úgy, hogy én adom, te azonnal fizetsz... D. É., Kunszentmiklós Falra hányt borsó Túlzás nélkül mondom: lehan­goló állapotok uralkodnak Kecskemét legnagyobb lakó­negyedében, a Széchenyivá- rosban, már ami a tisztaságot, a rendet, a szép környezetet illeti. (Meg egyebek miatt is: közbiz­tonság stb.) De maradjunk ezút­tal a szemétnél. Véleményem ezzel kapcso­latban a következő. A lakónak, az adófizető ál­lampolgárnak joga van az ut­cára levinni a szemetet, a feles­leges tárgyakat. Az önkormányzatnak köte­lessége szabályozni és ellenő­rizni a város (városrész) tiszta­ságát, rendjét. Az illetékes vállalatnak köte­lessége úgy intézni a dolgait, hogy az enyémhez hasonló ész­revételekre, véleményekre ne kerüljön sor, mert ez a köteles­sége. Ehhez csak annyit teszek hozzá: tudom, mindez falra hányt borsó... V. M. Ha közterületen tömegesen kezdenek összeszerelni előre­gyártott bódékat vagy sátrakat, máris arra következtethetünk, hogy ott hamarosan szabadtéri árusítás lesz. Mivel az időjá­rás a nem szakember számá­ra többnyire kiszámíthatatlan, ezért eső ellen valamiféle tető­vel védekezni szükséges. Az ef­fajta házikók ideiglenes jelle­gűek, a polgármesteri hivatal il­letékesei mégis kikötik (helye­sen), hogy a bérbe adott terüle­ten környezetbe illő árusítóhe­lyeket alakítsanak ki. Azonban nem szerencsés, ha uniformizálás a meggyőzés kö­vetkezménye, mert az legalább annyira nemtetszést vált ki az arra sétálók körében, mint a he­venyészve összeállított tákol­mány. Ennél is nagyobb baj, ha a tipizált bódék már szitáló esőben sem alkalmasak a fo­lyamatos árusításra. Az utcai árusok most, a tava­szi fesztivál alkalmából Kecs­Tavaly március 28-án egy kecskeméti majdnem vállal­kozó, Albrecht Róbert zomán­cozta kádunkat. Pár hónap után lepergett a zománc. Hosszas huzavona után egy barátja újra lemajszolta a kádat, de két hó­nap múltán ez is lepergett. írtam ajánlott levelet, s még csak választ sem kaptam. Aztán a kecskeméti önkormányzattól és egyéb helyről megtudtam, Mikor látja már be a kormány, hogy az ország nem képes az adósság törlesztésére, visszafi­zetésére? Az élet minden terü­letén egyre mélyebbre süllye­dünk. Nincs pénz modernizáci­óra, új beruházásokra, s még ál­lagmegóvásra sem. Költőkből, írókból, történészekből álló kormány után szakértők kezébe került a kormányrúd. Mert szakértők voltak a választáso­kig. Kérem, mutassanak egy kicsit ebből. Higgyék el, nem szégyen ez, nem kell titkolni. Nem világos, meddig tart a bérből és fizetésből élők életle­hetőségeinek a csökkentése. A családok ezrei kerülnek anyagi­kémét főterén ismét felütötték sátraikat, amelyek a hibás konstrukció miatt eső ellen nem nyújtanak védelmet, de annál több bosszúságot okoznak né- zelődőknek és eladóknak egya­ránt. Ugyanis a kirakodófelüle­tek külső szélei tíz centiméter­rel kintebb vannak az eresz vo­nalainál, ezért a lecsurgó esővíz mind a kirakott árura hullik, mely eláztatja az összes porté­kát, mivel a pultszerű felület is befelé lejt. Az árut letakarással védhetik ugyan, de akkor minek az egyébként tetszetős tömegha­tású bódé? Az árusok bizonyára tisztességes összegeket fizetnek a helyért, és talán a bódék bér­leményéért is. Úgy vélem, en­nek ellenében elvárhatják (most már csak jövőre), hogy módosí­tott kivitelű bódékban árusít­hassanak, s ne kelljen pániksze­rűen bezárni a boltot, ha köze­leg az esőfelhő. L. J., Kecskemét hogy az önök megyéjében, vá­rosában stb. én már a sokadik reklamáló vagyok, de nem tud­nak tenni ellene semmit. Ugyanakkor változatlanul rek­lámozza munkáját. Remélem, a problémát elolvassák olyanok is, akik tudnak tenni valamit. Kérem, sokunk érdekében te­gyék közzé levelemet. Máté Mihály, Martfű, Munkácsy u. 93.11/10. lag kilátástalan helyzetbe. Nem lehet egy életen át máról hol­napra élni. Az egészségügytől elvett pénz egy bizonyos ha­táron túl már embertelenség, amit az oktatástól elvesznek, azt a nemzet jövőjétől veszik el. S ez az ország ma is élni akar, nem csak a távoli, ködös jövő­ben. Kezdjen a kormány tárgyalá­sokat az adósság egy részének átütemezéséről, másik részének elengedéséről. Ideje már, hogy szakértelemmel, emberséggel irányítsák az országot. Ruszkovics János, Kunszentmiklós, Hunyadi út 94/B NAPJAINK HUMORÁBÓL Ez a forint legalább a fűtőértékét még őrzi. Emlékfa az iskolaudvaron Természetvédő kisdiákok Dupla biztosítási díj Lepereg a kádzománc Egyre csak süllyedünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom