Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
10. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. február 8., szerda Elmarad egy jótékonysági bál OLVASÓSZOLGÁLAT Nagykörösiek is előfizethetnek Ebben az évben kénytelen a korábbi esztendők hagyományait megszakítani - rajta kívülálló okok miatt - a kecskeméti Szt. István Lions Club, azaz, nem tud jótékonysági bált rendezni. Az öt évvel ezelőtt alakult klub önfenntartó, és bevételeire a különböző rendezvényeiből tesz szert. Jótékony célokra fordítjuk ezeket az összegeket. Tavaly támogattunk például óvodát színes televízióval, s évek óta folyamatos a kapcsolatunk a speciális iskolával, az öregek napközi otthonával. Tevékenységünk a nyilvánosság előtt zajlik. Erről több alkalommal éppen a Petőfi Népe adott hírt. Az ok, amiért most nyilvánosságot kérünk, a következő: Február 10-ére terveztük az idei jótékonysági bálunkat, melynek a korábbi sikerek miatt már állandó vendégköre van. Már január első napjaiban szóban egyeztettünk Dánfy Lászlóval, a MTESZ megyei elnökével a Tudomány és Technika Házának bérbevételéről. Megegyeztünk a bérleti díjban, tisztáztuk a részleteket. Ezt követően megkezdtük a meghívók készítését, zenekart szerződtettünk, vagyis teljes erővel folyt a rendezvény előkészítése. Nem sokkal később Dánfy László sajnálattal közölte: mivel február 11-én a Petőfi Sándor Általános Iskola rendez bált a Tudomány és Technika Házában, kénytelen lemondani klubunk jótékonysági rendezvényét. Hivatkozott arra, hogy Szepes Lajos, az iskola igazgatója úgy látta, az ő rendezvényük előkészítéséhez legalább két nap szükséges. Bár Dánfy úr felajánlott újabb időpontokat, a többéves hagyományok - és egyéb technikai okok - miatt azokat elfogadni nem tudtuk. Az idő rövidsége miatt pedig nem sikerült más megfelelő helyszínt sem találni. Hagyományos rendezvényünk elmaradása komoly problémákat vet fel. Nem tudjuk, ebben az évben miből finanszírozzuk a kecskeméti és a térségi rászorulókat, iskolákat, óvodákat stb. Kérdésünk csupán annyi, vajon a Petőfi-iskola báljának védnökei ekkora előkészületet igényelnek? A mi meghívónkon ugyan nem szerepeltek hercegek és hercegnők, ám úgy gondoljuk, törekvéseink azonosak az iskoláéval: Segíteni! Ettől most megfosztottak bennünket. A Szt. István Lions Club tagsága nevében: Juhász Józsefné titkár Hetényegyházáról írt az olvasószolgálatnak egy régi-új előfizetőnk. Tavaly néhány hónapig nem rendelte meg a petőfi Népét, de januártól ismét előfizetőink népes táborában üdvözölhetjük. Sajnos, így nem kapta meg az 1995-ös falinaptárunkat, és nem tudja, eséllyel pályázik-e a Szerencsekerék-játékon. Gratulálunk döntéséhez, hogy újra előfizetett a Petőfi Népére. A falinaptárt pótlólag elküldtük. A Szerencsekerék pályázati szelvényeit kérjük, szíveskedjék eljuttatni szerkesztőségünkbe február 10-éig. Sok szerencsét kívánunk! Kecskeméten, az Akácfa utcában lakó egyik előfizetőnk több esetben nem kapta meg lapunkat. A csütörtöki és a pénteki napok a kritikusak. Bejelentéséről értesítettük az illetékes ügynökségvezetőt, Perjési Attilát (telefon: 481-774), aki kivizsgálja panaszát és tájékoztatni fogja önt. Köszönjük levelét, s szíves elnézését kérjük a történtekért. Bízunk benne, hogy a jövőben minden nap hiánytalanul megkapja a Petőfi Népét. Tiszakécskéről kérdezi egyik előfizetőnk: Igaz-e, hogy aki csak egy hónapra fizeti ki az újságot, nem vesz részt a sorsoláson? Leveléből úgy tűnik, hogy ön rendszeresen, havonta előfizeti lapunkat, így mindenképpen pályázhat Szerencsekerékjátékunk 400 díjának egyikére, ha beküldi a részvételi szelvényekéit február 10-éig. A sorsolást február 22-én tartjuk. Nagykőrösről telefonon érdeklődtek olvasóink: Hol és hogyan lehet előfizetni a Petőfi Népét? Az Ifjúság ABC-ben vásárolják meg az újságot minden reggel, de szívesen előfizetnének, amikor ez lehetséges. Kérjük, keressék fel a Kecskeméti utca 5. szám alatti irodánkat, ahol munkatársunk készséggel felveszi a megrendelést. Itt lehet feladni hirdetéseket is. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, illetve hívásait a jól ismert címen (Kecskemét, Szabadság tér 1/Ä) és telefonszámon (76/481-391). Sok sikert! Másodszor nyertem pályázatukon, aminek nagyon megörültem. Tavaly szakácskönyvet, idén pedig az Egészséges szépség című könyvet nyertem. Továbbra is maradok hű rejtvény- fejtőjük, jók az újságban a viccek is, minden reggel elolvasom még suli előtt. Munkájukhoz sok sikert kívánok! Törteli Anikó, Félegyháza, Perczel u. 58. Ha elromlik a televízió Úgy érzem, velem csúnyán elbántak, ezért a segítségüket szeretném kérni. 1992. december 18-án vásároltam egy Funai színes televíziót, egy év garanciával. Amikor lejárt az egy év, elromlott a tévé. Szerelőt hívtam, aki közölte: sajnos, ki kell cserélni a kapcsolórendszert, s ez 5 ezer forintba kerül. Azt mondta, nem viszi el a tévét, mert már van nála 4-5 ilyen típusú készülék ugyanezzel a hibával, de érdeklődjek majd nála alkatrészügyben, mivel egyszerűen nem jut hozzá ilyen alkatrészhez. Ez így ment majdnem egy évig. Ekkor úgy döntöttem, bemegyek az üzletbe és ott kérek segítséget. ők annyiban segítettek, hogy a tévét eljuttatták Kalocsára, a Kéri Meri Kft.-hez. S ezek után értek az újabb csalódások. A tévém másfél hét után visszakerült hozzám, fizettem érte 2 ezer forintot, de csak három napig működött. Az új évben ismét bementem az üzletbe és közöltem, ismét rossz a tévé. Újra Kalocsára került, majd egy hét múlva ismét itthon volt, újabb 2 ezer forintért, amit már nem tudok kifizetni. Tudom, az alkatrészek ma már nagyon drágák, de úgy érzem, nem az én hibám, hogy egy évig állt a tévé alkatrészhiány miatt. Én úgy értesültem, hogy ennek a cégnek kellene legalább 6 évig biztosítani az alkatrészeket. Ha pedig a javító vállalat mindjárt kijavítja a hibát, akkor megúsztam volna 5 ezer forintból, és nem tartanánk 9 ezer forintnál. Felhívtam az említett kalocsai kft. szerelőjét, aki közölte, hogy se kép, se hang nem volt, s ő ezt nekem megcsinálta 2 ezer forintért. Arra kértem, a 9 ezer forintomra vállaljon valami garanciát. Azt felelte, vigyem a készülékemet oda, ahol adnak garanciát. Én úgy érzem, van az ilyen dolgokra is valami jogszabály. Múzsái Józsefné, Kiskörös, Petrovics u. 4. III. 10. Az egyajtós felszállással semmi sem változott! Sokáig nem tudtam rájönni, mi zavar legjobban ebben az egyajtós felszállásban a Kunság Volán autóbuszain. Ma már tudom: az a mód, mozdulat, ahogy mi, utasok felkapkodjuk a kezünket és megmutatjuk utazási bérleteinket. Úristen, idáig jutottunk? S mindez miért? Hogy véget vessenek - úgymond - a bliccelésnek, s hogy ne kényszerüljenek felemelni az árakat. S mindez megvalósult? Szó sincs róla! Potyautasok most is vannak, és bizonyára lesznek is, a közlekedési költség folyamatosan emelkedik, a buszok továbbra is késnek, sőt, a buszvezetők egy része továbbra is udvariatlan... Viszont az egyajtós felszállás ötlete és gyakorlata maradt. Ha hull a hó, esik az eső, ha dagad a sor, a sár, mi mindig oda- állunk, ahová városatyáink áldásával terelnek bennünket. Ma nálunk legfeljebb az árak robbannak, és mi, kisemberek fizetünk. Mert mindig mindenért - első- és utolsósorban - mi fizetünk. Pénzben, verejtékben, önérzetben, még ha valahol belül szégyelljük is magunkat ezért. Vasvári Károlyné tanár, Móra F. Ált. Isk., Kecskemét Nem kívánunk üvegkalickát! Kecskeméten, a Kemény Zsig- mond és a Klébelsberg utca sarkánál lévő buszmegállóban kicserélték az elrohadt vastákolmányt egy másik vastákolmányra. Pontosabban csak egy vasvázat raktak le, melynek teteje van, oldala nincs, nem véd az időjárástól. Sok itt az óvodás, iskolás gyerek, s az idős ember. Fél munkát végzett a telepítő. Félig főtt ételt is eszik? A Kunság Volán a színvonaltalan és sokszor pontatlanul közlekedő járataiért tekintélyes viteldíjat kasszíroz. Ha ő a gazda, ruházzon be. A város szélén is olyan adófizetők és utazók laknak, mint a belvárosban, s a viteldíj itt sem kevesebb. Nem kívánunk mi üvegkalickát. Falazzák be oldalt ezt az építményt, legalább nehezebben tudják megrongálni vandáljaink, s a buszra várakozók is védett helyen lesznek. Ki hát a gazda? Akinek nem inge, ne vegye fel. H. J., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Kóbor ebek paradicsoma Késő este és éjjel kerékpárral vagy gyalogosan közlekedni Szeleifaluban (Kecskemét) kész életveszély. A kóborló ebek tömegei veszik körül az embert, s csak a szerencsében bízhat, hogy komolyabban nem bántják. Kétszer annyi utat kell megtenni az otthonig, hogy így talán épségben hazaérhessen az ember. Szóltam ez ügyben több helyen, s például a gyepmester azzal takarózott, hogy nincs járművük, amivel ezt a problémát megoldhatnák. A polgár- mesteri hivatal pedig azt közölte, hogy lépni fog az ügyben. Persze, már akkor sejtettem: ez nem fog megtörténni. Állítólag Szeleifalunak is van képviselője a városházán, akit szerintem csak akkor vennénk észre, ha fizetési napon a pénztárnál meglesnénk. A kóbor ebek csak ráadás arra, amit a MÉH-teleppel szembeni (fémbegyűjtők) kutyás vagyonőrök cselekednek. Nem tudom, milyen képesítést kapnak, de arra biztosan nem oktatták ki őket, hogy sötétedés után ne engedjék utcára, közutakra a kutyáikat. Ugyanis ők ezt teszik nagy előszeretettel. Sokszor már csak a megtermett jószágot veszi észre maga előtt az ember, s a szívinfarktus kerülgeti. K. F., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Soltszentimrei kiállítás Soltszentimréről Schantlné Farkas Julianna arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy különleges rendezvényt - hologramkiállítást - készít elő a diákönkormányzat a község általános iskolájának alsó épületében. A bemutatót vasárnap, február 12-én 10 órakor nyitják meg, s 18-áig tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítást a diákok természetesen ingyen látogathatják, s a felnőtt látogatóktól is csupán jelképes belépési díjat kémek. Ez alkalomból szórólapon ismertetik röviden a holográfia látványának lényegét, melyet a világhírű, magyar származású angol fizikus, Gábor Dénes dolgozott ki, s amelyért 1971-ben Nobel-díjat kapott a tudós. A soltszentimrei kiállítás számos gazdálkodó cég - kft., bt. és üzlet - támogatásával jött létre. A szponzorok segítségét a rendezők a nyilvánosság előtt is köszönik. Közömbösek vagyunk Január 30-án délután fél 5-kor hazafelé menet a családommal, s egy felháborító eseménynek voltunk a szemtanúi. Nagy volt a forgalom, így rajtunk kívül még sokan láthatták az esetet, mely a Jókai utcában történt. A Rimóczi bár előtti beton virágtartón ült két fiatalember, s egy harmadik, egy férfi ütötte-verte, rúgdosta őket, a fejüket ököllel verte, azok pedig csak a kezük felemelésével próbálták védeni magukat és törölgették az orrukból, szájukból kiömlő vért. Mi szömyülködve néztük az esetet, és a házhoz érve már nem bírtuk megállni szó nélkül, s rákiáltottunk, hogy hagyja abba, ne üsse őket. A verekedő férfi visszaszólt valamit, de nem hagyta abba az ütlegelést. A kapuban állt a szomszéd néni, aki már 60 fölött van, s ő is volt olyan bátor, hogy odament és szólt, hogy hagyja abba verést. Valószínű, hajléktalan lehetett a két fiatalember, akiket vertek, de nem néztek ki ápolatlannak, csak szerencsétlennek. Nem értem, miért nem szólt senki olyannak, aki tudott volna telefonálni a rendőrségre. Tudom, nem lett volna belőle nagy ügy, de a verekedő férfinak sem ártott volna egy-két pofon, ha ezt a rendőr egyáltalán megtehette volna. Ezt a két fiatalembert sokak szemeláttára akár agyon is verhette volna az a férfi. Ennyire közömbösek vagyunk mások iránt. A mai világban minden megtörténhet. Zaklatásnak és más dolgoknak vagyunk kitéve. Félhetünk mi is, akik ezt végignéztük és nem szóltunk, mert nem mertünk szólni. Hogyan esne, ha a mi hozzátartozónkkal történne ilyesmi és nem védené meg senki...? Sz. S.-né Kecskemét, (Név és cím a szerk.-ben.) Hűtőgép, amely csak meleg lakásban hűt Múlt év májusában elromlott a hűtöm. A szerelő azt mondta, vége a motornak, 15 ezerért megcsinálja. Mondtam, az nagyon sok, inkább újat veszek. Eltelt pár hét és hallottam, hogy van csereakció, s 2 500 forintban beszámítják a régit. Gondoltam, ez jól jön. Másnap vittük is a rossz hűtőt, s ki is cserélték, s így 24 ezer forintot kellett fizetni. Szeptember óta nem megy az új hűtő, csak a nagy melegben működött. Kijött két szerelő. A hűtő a kamrában volt, a szerelők behozták az előszobába. Én éppen nagy meleget csináltam, főztem az olajkályhán, és a meleg mind kiment az előszobába. A szerelők beállították a hűtőt, bekapcsolták és elindult, de csak öt percig ment. Azóta is rossz. Amikor kicserélték, nekem nem mondták, hogy csak 16 fok melegben működik. A használati utasításban ez benne van, de én nem olvastam el. Volt már több hűtőm, de olyan még nem volt, hogy nem ment volna a legnagyobb hidegben is. Beszéltem az Alföld Áruház főnökével, aki azt mondta, kérjek cserepapírt a szerviztől, s akkor kicseréli, de a szerviz nem adott ilyen papírt. Visszamentem az áruházba, közöltem ezt a főnök úrral, aki erre azt válaszolta, hogy akkor nem cseréli ki az árut. Elküldött a szemben lévő házba, valószínűleg ott a raktár. A 7. emeletre mentem. Sokáig foglalkozott az ügyel, de nem csinált semmit, pedig azt is mondta, hogy ez így nem jól van. Telefonált valahová, leírta a nevem, címem azzal, hogy majd megpróbál valamit intézni az ügyben, de a mai napig semmi sem történt. Itt vagyok hűtő nélkül. Ha én ezt tudom, a világért se veszem meg. Én nem tudok a lakásomban télen is nyarat csinálni, mert hol tüzelek, hol nem, hiszen olyan drága a fűtőolaj. Engem ők igenis becsaptak. De ha már így történt, menynyibe kerülne nekik kicserélni. Ezt nem lehet abbahagyni, nekem kellene a hűtő. Égyedül élek, ráadásul betegen, és így mindenem megromlik. Kérem, segítsenek nekem abban, hogy visszacseréljék a hűtőt, mert ez meleg, vezetékes lakásba való. Tisztelettel: Özv. Héjjas Imréné, Kerekegyháza, Ágoston dűlő 2. NAPJAINK HUMORÁBÓL Anyukák! Ki hozta be ezt a csöppséget...?
