Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-08 / 33. szám

1995. február 8., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Gyakran érnek bennünket kisebb-nagyobb bosszúságok. Ilyen például, ha szériahibás tévét vásárolunk, s a nyakunkon marad hosszan elhúzódó javítgatásokkal és annak költségeivel együtt, vagy ha olyan új hűtő kerül a házhoz, amely csak melegben „hajlandó” hűteni. Ezekről is olvashatnak összeállításunkban. Am mindez kis problémának számít ahhoz képest, hogy va­lakinek önhibáján kívül a nyugdíjazása előtti években tönkre­megy az egzisztenciája, anyagi helyzete. Pedig ilyen is van. Er­ről szól az egyik kecskeméti tanárnő levele. Visszatérő téma az autóbuszokra való egyajtós felszállás, a szegénység, a brutali­tás. Felhívjuk figyelmüket hírképünkre, mely az új ballószögi katolikus templomba érkezett kegytárgy átvételét örökíti meg. Várjuk további írásaikat névvel és lakcímmel ellátva. A szerk. Akikért szót emelek... Annyi, de annyi írás, hír, riport jelent már meg a szegénység­ről, hogy azt gondolhatnánk, ennek a problémának a megol­dása már jó irányban halad. Igaz, vannak segélyezettek, élelmiszer-akciók, segélycso­magok, mégis szólni kell. Sok ember él a létminimum alatt, akik sehová sem fordul­hatnak segítségért, s talán épp ezért nem is kapnak támogatást. Miért nem tudnak az önkor­mányzatok ezekről az emberek­ről? Miért nekik kell menniük kéregetni? Mit csinálnak a szo­ciális előadók, az önkormány­zati képviselők, a karitatív szervezetek aktivistái? Miért nem derítik fel, hogy kik a rá­szorultak? Valahol valami na­gyon akadozik. Pedig egyetem- legesen felelősek vagyunk em­bertársainkért. Ugyanis nem csak azok a rászorulók, akik nap mint nap segélyt kémek vagy követelnek az illetékes előadóktól, hogy egy részük a pénz felvétele után kocsmára vagy taxizásra költse azt... Azért a rétegért emelek szót, amely nem követelőzik, nem koptatja a polgármesteri hivata­lok küszöbét, hanem csendesen küszködik, vegetál. Lehetne tenni még valamit? Igen! A legegyszerűbb a nyugdíjasok, járadékosok esete, mert ha a nyugdíjfolyósító megküldené az önkormányzatoknak azok jegyzékét, akiknek a nyugdíja, a járuléka nem éri el a létmini­mumot (mert van ám sok ilyen is), a lista alapján a polgármes­teri hivatalok külön megkeresés nélkül is kiutalhatnának segé­lyeket. Fel lehetne kérni a kreatív szervezeteket is az ilyen hely­zetű emberek felderítésére, akiknek se nyugdíjuk, se egyéb jövedelmük nincs, és segélyt sem kapnak. Szomorú, hogy ilyen gondok is vannak. De hát épp ezért kel­lene valamit tenni a rászorulta­kért. Sokkal többet, mint amennyit napjainkban hivatalo­san tesznek. Németh Károly Kiskunfélegyháza, Lugas u. 26. Hétköznapi furcsaságok Olykor még a kisebb ügyekben is figyelmetlenek vagyunk egymással szemben. Jó ideig abban reménykedtek a kecskemétiek, hogy egyszer megszüntetik a színház melletti benzinkutat, hiszen számos tan- kolási lehetőség van a város külsőbb részein és közvetlen környékén. Aztán a kimérőhely maradt, modernizált kivitelben, felújítva. A felépítmény tetsze­tős, egy idő után bizonyára megbarátkoznánk vele, ha az autósoknak nem esőben-hóban kellene várakozni és fizetni. Hi­hető, hogy nincs kötelező előí­rás - habár lehetne - tető, de le­galább előtető megépítésére, ezért mindenütt másutt „csak” az autósok és a kimérők ké­nyelmére, no meg jól felfogott érdekből építik meg azokat. Ilyen helyzetben az autósnak állandóan magánál kell horda­nia az ernyőjét vagy esőkabát­ját, de ha azt kényelmetlennek találja, más módon is megold­hatja problémáját, ám ezt bíz­zuk rá. Hasonló a helyzet az Arany­homok Szálló mögötti buszál­lomáson. A korábbi ön- gyújtó-szaküzlet helyén egy idő óta buszjegyet és bérletet árusí­tanak. Nyilván itt is elvárható lenne, hogy az emberek védett helyen álljanak sorban, míg a jegyváltó ablakhoz érnek. Ráa­dásul itt még a saját testi épsé­gükre is vigyázniuk kell, mert a kirakodó rámpához elejével be­állt, árut szállító gépkocsik hát­rafelé hajtanak ki! Azon pedig csak bosszankodhatnak, hogy az utasok kényelmére létesített, tetővel ellátott váróban jegy- árusításra nem jutott hely. Lédeczi József, Kecskemét A Reál-Holding Kft. (5000 Szolnok, Petőfi u. 18. sz.) mint a Bácsimpex Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (6000 Kecskemét, Bajza u. 15. sz.), illetve a Kovács és Társa Elektromos Tervező és Kivitelező Bt. (6000 Kecskemét, László K. u. 16. sz.) fe I szál m o I ój a felszámolás keretében, nyilvánosan értékesíti a kft és a bt. eszközeit, anyagait 1995. február 16-án, 8 órától a Bácsimpex Kft. telephelyén: Kecskemét, Tatár sor 1/A alatt. Értékesítésre kerülő eszközök:- IFA, Rába, Csepel, Tátra típusú tartálygépkocsik, ill. pótkocsik;-MINOL tartály (CN 22);-ZUKCNS835 tip. gépkocsi;- Nissan típusú gépkocsi;- egyéb alkatrészek, berendezések és felszerelési tárgyak. Az értékesítésről felvilágosítást ad Fehér Mihály helyi megbízott, a helyszínen (76/484-766), vagy az 53/312-409 telefonszámon. <41201) MINTHA SZÁMOK VAGY TÁRGYAK LENNÉNK Az egészség nemzeti kincs...? Minap olvastam lapjukban egy hangzatos mondatot: „...az egészség nemzeti kincs”. Gon­dolatokat ébresztett bennem. Huszonhét éves korom óta egyedül élő pedagógus vagyok, 32 éve a pályán. 1989-ben döb­bentem rá, hogy a béremből legfeljebb csak vegetálni tudok. Elkezdtem a harcot a teljes eg­zisztenciális lesüllyedésem el­len. Mivel iskolám nem tudott segíteni rajtam (nincs pénz!), elkezdtem írni ide-oda. Válasz jött az akkori, helyi oktatási vezetőtől: igazam van mindenben, drámai a helyze­tem. Az akkori oktatási és mű­velődésügyi miniszter úr vála­sza: igazam van, teljesen jogos a türelmetlenségem (és a többi, hasonló sorsú pedagógusé). Közben itthon vártak a papírok: OTP-felmondás, telefon-kikap­csolás stb. (A telefon számomra életmentő!) A megterhelésektől szerve­zetem felmondta a szolgálatot. Először 1992 októberében es­tem össze az iskolában. Agyér- görcs, egy hónap kórház! Rövi­desen visszatérhettem imádott munkámhoz, a gyerekek közé. Az anyagi helyzetem változat­lan maradt. 1994-ben agyin- farktust állapítottak meg az or­vosok. Kórház! Közben a szí­vemre is ráment a sok ideges­kedés a teljes anyagi lecsúszá­som miatt. Táppénz, munka, táppénz, munka. Egyszer 10 ezer forint táppénzt számoltak el, majd nagy viták közepette még 6 ezret, 1994 decemberé­ben. 1955 januárjában 6 ezer forintot kaptam. Nagy botrány után (amit én csaptam) vissza kellett mennem pár nap múlva, föl a negyedik emeletre, mert nem pénzt, hanem papírt kap­tam arról, hogy még valameny- nyit elszámolnak. Másnap egy harmadik helyre kellett men­nem a harmadik emeletre azért a minimális pénzért. Kérdezem én, milyen eljárás ez egy beteg emberrel? Hol itt az ember, az egészség, a „nem­zeti kincs” védelme? Nevetnem kell. Közben 1994 májusában megnyertük az úgynevezett F-kategóriát, januárig vissza­menőleg. De én a táppénzemet az 1993-as átlagbérem alapján kaptam. Jött a négyhetes orvosi vizsgálat, s a fejem fölött eldön­tötték, vagy leszázalékolnak, vagy visszamegyek dolgozni. Hozzáteszem: a nyugdíjtól na­gyon kevés idő választ el. Más lehetőség is volna egy kis jóin­dulattal! Tudom, szigorítások történ­tek a táppénzek körül. De ne történjék ez a valódi betegek rovására. Nagyon jól jár az ál­lam velem, mert most február­tól már az F-kategória szerint kellene kapnom a táppénzt. A véleményem az, hogy meg kell szigorítani a hivatalok munkáját. Csak jól képzett szakemberek dolgozzanak. In­tézkedni kell, hogy ne lehessen egyeseknek kifizetni 4-5-12 millió forint végkielégítést. Vonják felelősségre azokat, akik embereket lélekölő mun­kájukkal, nemtörődömségükkel megaláznak, s úgy bánnak ve­lük, mintha számok vagy tár­gyak lennének. Ne az olyan embert készítsék ki teljesen eg­zisztenciálisan, egészségileg és lelkileg, aki kisgyerek kora óta elhivatottságot érez a nevelői pálya iránt, hanem azt, aki kárt okoz munkájával a felnőttek­nek, gyermekeknek. Azt pende­rítsék ki az állásából, mert az emberek lelkében okozott er­kölcsi kár nagyobb ártalom, mint az anyagi! Végül megkérdezem: az egészség nemzeti kincs? Dr. Frigyesy Ferencné tanár, Kecskemét, Reile G. u. 22. Kegyszobor az új templomban Az új ballószögi katolikus templomba február 4-én, szombaton megérkezett a Fatimái Szent Szűz kegyszobra. A templom védőszentjének szobra - melyet Jávorka Dezső, a templom­építő bizottság vezetője adott át - egyelőre ideiglenes helyre került, mivel az új templomot még ezután rendezik be véglegesen. A képen ballószögi ministránsok kis csoportját és a plébános urat láthatjuk a kegyszobor előtt. Mennyit ér a tulajdonjog? Leírok egy történetet a földhöz jutás bonyodalmairól. Kis nyugdíjból élő özvegyasszony vagyok. 1992-ben visszaigé­nyeltem a Kunszállási Alkot­mány Tsz-ből a földet, amit 1992. december 31-én ki is mértek a saját tanyám körül. 1994. február 9-én a tulajdon­jogot a földhivatalnál bejegyez­ték. A gondom azzal kezdődött, hogy a területből 924 négyzet- méter haszonbérben volt, s ezen fóliasátor áll. Hiába érvényte­len a szerződés, mégsem teszik szabaddá a földemet. Birtokhá- borítási eljárást indítottam, de csak elhalasztott tárgyalásokig jutottunk. A fólia most is be van vetve retekkel. Az egész ügy csattanója, hogy még en­gem mint tulajdonost is felje­lentettek birtokháborításért. Hi­ába vagyok jogos a használatba vételre, mégsem tehetem. Hát ennyit ér ma a tulajdonjog. T. J.-né Kunszállás (Név és cím a szerk.-ben.) RÁL VÁZA TI RELHÍ \SÁ S! Kiskunfélegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola és a Városi Zeneiskola IGAZGATÓ] ÁLLÁS HELYÉRE A munkakör betöltésének feltételei:- szakirányú felsőfokú pedagógiai végzettség,- legalább 5 éves szakmai gyakorlat,-. büntetlen előélet. A pályázathoz mellékelni kell:- részletes szakmai önéletrajzot,- az intézmény vezetésére vonatkozó programot,- szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelést,- iskolai végzettséget igazoló okmányt,- erkölcsi bizonyítványt. Juttatás: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. szerint. Az álláshely elfoglalásának ideje: 1995. augusztus 1. A pályázatot Kiskunfélegyháza város jegyzőjéhez kell benyújtani, 1995. március 20-áig. Cím: Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 1. Telefon: 76/361-961 (40926) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Intelligens buszsofőr Bodor Mátyásné kecskeméti olvasónk gyakran utazik a Kunság Volán 11-es, 12-es és 15-ös helyi járatú autóbuszain. Ezeken a járatokon gyakran látja a volán mellett Bán József buszsofőrt. Olvasónk annyi jót mondott róla, hogy szívesen közöljük véleményét. Bán Jó­zsef - s ez sokak véleménye - nagyon rendes, figyelmes, in­telligens ember. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, minthogy a megállókban készségesen fel- és lesegíti a kisgyermekes anyukákat, akik babakocsival szállnak fel a járműre, s helyet kér nekik, ha zsúfolt a busz. Ha valaki szalad a buszhoz, s az induláskor már csak rá kell várni, nem csukja be az orra előtt a jármű ajtaját. Az is jel­lemzi, hogy senkivel sem tesz kivételt. Ez a buszvezető - mondja Bodomé asszony - annyira szolgálatkész az uta­sokkal szemben, hogy példaké­pül lehet állítani a többiek elé. Elveszett pénztárcák Egyik kecskeméti nyugdíjas olvasónk a megyeszékhelyen, a Cseh pékség közelében január 25-én elveszítette pénztárcáját, benne 10 ezer forinttal és vasúti igazolványával, kis unokája fényképével és egyéb papírok­kal. Nagyon kéri a becsületes megtalálót, hogy juttassa el a tárcában lévő címre. Számára az a 10 ezer forint nagy összeg­nek számít. Kiskunfélegyházán, a piactér körül még december 23-án ta­láltak egy pénztárcát, bizonyos pénzösszeggel. A jogos tulaj­donos - aki megmondja, meny­nyi pénz van a tárcában - átve­heti a piactéren Tóth László ke­reskedőnél, illetve a piactéri plébánián. Válaszolt a Providencia Február 1-jei lapszámunkban közöltük Pamuki László sü- kösdi olvasónk Nem fizet a biz­tosító című panaszos levelét. Rácz Zoltán, a biztosító igaz­gatási vezetője válaszában le­írja, hogy Pamuki úr az édes­apja halálát igazoló halotti anyakönyvi kivonatot csak ja­nuár 6-án juttatta el a biztosító­hoz, így addig nem tudtak fi­zetni. A combnyaktörésért járó kártérítést viszont addig is megkapták a biztosítási sza­bálynak megfelelően. Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom