Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-25 / 21. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség! 1995. január 25., szerda Trükkös levélíró, aki nem létezik Vadászok válasza OLVASÓSZOLGÁLAT Beküldési határidő A kecskeméti Kisdobos utcából szemrehányó hangvételű leve­let kaptunk. Előfizetőnk 23 éve járatja a Petőfi Népét, s eddig háromszor fordult elő kézbesí­tési hiányosság. Legutóbb a ja­nuár 12-én megjelent lapot nem kapta meg. Kétszeri reklamáció és kétszeri ígéret ellenére sem történt meg az elmaradt újság pótlása. A panasz érzékenyen érint bennünket, mert úgy tűnik, mintha olvasószolgálatunk nem teljesítené az ígéretét. Az esetet kivizsgáló illetékes terjesztési ügynökségvezetőnk (Perjési Attila, Kecskemét, Matkói u. 22. Telefon: 481-774) a követ­kezőket állapította meg: Mu­lasztás történt, amikor 12-én a kézbesítő nem dobta be a lapot. Előfizetőnk telefonhívását kö­vetően azonnal elküldte a pót­lást, de a helyettes kézbesítő ezt az újságot nem a megfelelő le­vélszekrénybe tette, hanem egy másikba, a 10. szám alattiba. Szíves elnézését kérjük a tör­téntekért. Azóta sikeresen pó­toltuk a hiányzó Petőfi Népét, és bízunk benne, hogy a követ­kező 23 évben nem követünk el ilyen hibát. Olvasóink jelezték, hogy a Fenyves Hotel telefonszámait hiába hívják. A szállodás játé­kunk - prospektus alapján ké­szült - hirdetésén közölt tele­fonszámok időközben megvál­toztak. A helyes számok: 66/456-126, 66/457-355. A szerencsés nyertes nevét és címét csütörtöki lapszá­munkban közöljük. A szállodás játék már a jövő héten folytató­dik, új úticéllal (részletek a ja­nuár 27-ei Petőfi Népében). Szerencsekerék játékunk - melyben most 400 értékes nye­reményt sorsolunk ki - február 4-éig tart. A szelvényeket egy­szerre is átadhatják előfizetőink a Petőfi Népe kézbesítőinek. A Szerencsekerék-szelvények beérkezési határideje: 1995. február 10-e. Továbbra is várjuk olvasóink kérdéseit, észrevételeit a 76/481-391-es telefonszámon, illetve a Kecskemét, Szabadság tér 1/A címen. Elismerés kézbesítőknek Ezúton szeretnék köszönetét mondani Szabó Béla tiszakécs- kei újságkézbesítőnek, aki egy rokkant emberen segített de­cemberben, amikor nálunk járt a lap előfizetési díjáért. Sánta Lajos postásunk is ilyen pél­damutató ember, szeren­csénkre. Köszönöm embersé­güket. Tisztelettel: Födi Józsefné Tiszakécske Damjanich u. 4. Megdöbbenéssel olvastuk a Pe­tőfi Népe január 18-ai számá­nak 10. oldalán a Trükkös aján­lat Érsekcsanádon című olvasói levelet. A tájékozatlan olvasó a levélből olyan következtetést vonhat le, hogy az Érsekcsa- nádi Mezőgazdasági Szövetke­zet vezetői szabálytalan, trük­kös megoldásokkal akarják megkárosítani az üzletrész-tu­lajdonosokat. Szövetkezetünkben a va­gyonnevesítésről - az 1992. évi II. törvény alapján - az 1992. február 27-ei közgyűlés határo­zott. Ezután tájékoztattuk az ér­dekelteket a felosztásról, illetve a személyeket érintő üzletré­szekről, majd a szövetkezeti át­alakulás előtt megbíztunk egy speciális betéti társaságot a va­gyon átértékelésével. így a ko­rábbi felosztott vagyon 34 száza­lékos felértékelésére került sor. 1992. október 16-án a közgyűlés részletesen tárgyalta a vagyon­megosztással kapcsolatban el­készített vagyonértékesítést és a közgyűlés azt - egy ellenszava­zattal-elfogadta. 1994. október 24-én a szövetkezet üzletrész-tu­lajdonosainak az alábbi levelet Szeretnénk az Önök segítségét kérni, hátha tanácsot tudnának adni az MMG Vállalat dolgozó­inak. A problémánk az, hogy 1994-ben nem volt bérfejlesz­tés. Ezt akkor még valahogy megértettük, mivel az első fél­évben nem nagy teljesítmény volt a vállalatnál, viszont a má­sodik félévben már rengeteg munka volt. Most, januárban viszont a vállalat vezetői igazságtalanul járnak el a régi dolgozókkal szemben. Új dolgozókat vesz­nek fel (állítólag hatvanat), akármilyen szakmával rendel­kezőket, 100-120 forintos óra­bérért. Nekünk, régi műszerész szakmunkásoknak és betanított műszerészeknek pedig, akik Vízdíjbeszedőnk többszöri kö­nyörgésünkre sem hajlandó rendszeresen és rendesen átadni a vízdíjcsekket. Várjuk, futunk utána, de hiába, felgyülemlik 3-4 havi díj is, mire a könyör­gést megunjuk és személyesen elmegyünk a vízügyhöz, fizetni a számláinkat. Ott panaszt tet­„Tisztelt üzletrész-tulajdo- nonos! A szövetkezet vezetőinek tu­domására jutott, hogy többen szeretnék eladni a nyilvántartás szerinti üzletrészüket. Ameny- nyiben üzletrészét Ön el kí­vánja adni, kérjük, szívesked­jen az alábbi nyilatkozatot 1994. november 30-áig a szö­vetkezetnek aláírva visszakül­deni. Mi megpróbáljuk a szö­vetkezet tagjainak eladási szándékát közvetíteni és segí­tünk az adásvételi szerződés el­készítésében. Tájékoztatásul közöljük, hogy a nyilvántartott üzletrészt kb. 10 százalék vételárért lehet eladni. Kérjük közlésünk tudomásulvételét.” (E tájékoztatóhoz csatolták az eladó szándéknyilatkozatának nyomtatványát. A szerk.) Szövetkezetünk a nyilatkoza­tok birtokában közvetítette az eladást, és így mintegy 40 mil­lió forint értékű üzletrész cse­rélt gazdát. Akik pedig eladási szándékukat fenntartották, de nem találtak vevőre, azok üz­letrészét az igazgatóság határo­zata szerint a szövetkezet vásá­rolta meg. Az adásvétel hivata­los adásvételi szerződéssel, két 10-20 éve itt dolgozunk, 71,90-80-85 forint az órabé­rünk. Hiába reklamálunk a főnö­köknél vagy a szakszervezet­nél, akik állítólag a dolgozók érdekeit képviselik, a régiek nem kapnak semmit. ígértek ugyan 10 százalékos bérfejlesz­tést, de az áremelésekkel szem­ben ez is nagyon kevés, egyenlő a nullával. Szeretnénk tanácsot kérni, hová fordulhatnak a régi dolgo­zók, hogy legalább a most fel­vett újak bérét elérjék. Ha nem tudnak tanácsot adni, akkor, ha lehetséges, közöljék levelünket. Tudják meg a Petőfi Népe ol­vasói is, hogy milyen igazságta­lanság van az MMG Vállalat­nál. tünk, s azt mondják, nincsenek az emberek odahaza. Ez így nem igaz. Régebben volt egy tisztelettudó bácsi, aki, ha nem talált otthon valakit, bedobott egy csekket. Ha így megy so­káig, nem fogunk fizetni. Szeleifalu vízszámlát váró lakói tanú hitelesítésével és a vételár azonnali fizetésével történt. Igazgatóságunk megállapí­totta, hogy a levél írója, Fekete Jakab Baja, Tök u. 3. szám alatti lakos az üzletrész-tulaj­donosok között nem szerepel, ilyen nevű személyt senki nem ismer. Sokunk véleménye az, hogy aki gyalázó, rágalmazó levelet közread és nem a saját nevét írja alá, az becstelen em­ber és mindenre képes lehet. Marinkó István igazgatósági elnök, Takács Ernő főkönyvelő (Mi is megdöbbenéssel ol­vastuk a fenti levelet, ponto­sabban annak befejező részét, melyben az áll, hogy Fekete Ja­kab Baja, Tök u. 3. szám alatti lakos a szövetkezet üzletrész-tu­lajdonosai között nem szerepel, s ilyen nevű személyt senki sem ismer. Mit mondhatunk erre? Úgy látszik, akadnak olyanok, akik megpróbálnak visszaélni a lapunk által nyújtott legszéle­sebb körű nyilvános vélemény­nyilvánítás lehetőségével. Ha mégis létezik a fenti válaszra okot adó levélíró, kérjük, írja meg viszontválaszát. A szerk.) Küldözgették a vérző fiút A 15 éves fiú - nevezzük V. J.-nek - január 17-én délután 4 óra után néhány perccel, vilá­gos napal támolyogva, véresre verve érkezett haza Stádium ut­cai lakásukba (Kecskemét, Széchenyiváros). Szemüvege összetört, a lépcsőházban vér­nyomok jelezték útját. A szülők kétségbeesve rohantak vele a megyei kórházba. Mi is történt? A fiú boltba ment. Belépett az üzlet ajtaján, s eszébe vágódott, hogy otthon hagyta a pénzt. Kilépett az üzlet ajtaján, s abban a pillanatban vágódott ki a szomszédos sörö­zőből négy 17 év körüli fia­talember. Rákiabáltak: álljon meg. Mivel sose látta őket, el­kezdett futni hazafelé. Azok pedig mind a négyen utánaered­tek. A Stádium utca melletti fo­cipályánál érték utol, és min­den bevezető nélkül elkezdték verni négyen a náluk jóval fia­talabb gyereket. Mindkét sze­mében üvegszilánkokat talált az orvos, egy fogát teljesen kiverték, egy másikat a fogor­vos megpróbált visszahelyezni az ínybe. A szája széle két he­lyen felrepedt. Nos, az apuka saját kocsijá­val azonnal bevitte a megyei kórház baleseti sebészetére. A fiatal orvos azt mondta, vigyék a gyereket az SZTK-ba. Át­mentek a folyosón. Az SZTK-orvos fel sem állt a szé­kéből, úgy közölte: a Honvéd Kórházba kell átvinni a beteget, mert az az ügyeletes. Még csak elsősegélyben sem részesítet­ték. Igaz, az asszisztensnő adott egy gézlapot, s a fiú azzal tö- rölgette a száját, beduzzadt, vé­res szemeit. A Honvéd Kórházban végre minden rendben ment. A szem­orvos is alaposan megvizsgálta a széchenyivárosi utcák rémei­nek újabb áldozatát, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az esetet természetesen azonnal jelentették a rendőrsé­gen, s a kórházban kihallgatták V. J.-t. Mindezt édesanyja beszélte el szerkesztőségünkben sírdo- gálva és aggódva, mert nem tudja, ezek után hogy közle­kedhet majd a fia biztonságban lakóterületének utcáin. Aggodalma, sajnos, nem alaptalan.-i -s Érdeklődéssel olvastuk Hor­váth Emilnének a Petőfi Népe január 11 -ei számában megje­lent orgoványi témájú levelét (Házőrző kutyákat irtó vadá­szok). Állításai sértik a társasá­gunkhoz tartozó, helybeli vadá­szok becsületét, ezért helyesbí­tésre szorulnak. Horváthné, miközben a ta­nyai emberek védelmében ke­resi az igazságot, tévúton jár. Ugyanis a társaságunkhoz tar­tozó vadászok csoportosan, egymást is ellenőrizve járják a terepet, s nagyon jól tudják, hogy a tanyák udvaraiba sem golyós, sem sörétes fegyverrel nem szabad belőni, tehát nem lövik agyon a házőrző kutyákat. Az egyénileg vadászatra vál­lalkozók pedig még indulás előtt kötelesek feliratkozni, megjelölve a választott területet is. Ha bármilyen szabálytalan­ságot elkövetnének, az az utó­lagos azonosítással azonnal ki­derülne. A tanyák meghatáro­zott körzetében lévő és nem a vadakat hajkurászó és elpusz­Feltört lakásunkban a padlózat, s tetemes lett a kár. Nagyon bántott a dolog, s a nagy gond­ban eszembe jutott az ÁB-AE- GON-nál lévő családiott- hon-biztosításom. Gondoltam, majd segít a bajban. Nem így történt. Én annak rendje-módja szerint bejelentettem. Azt hit­tem, ha megjavíttatom és vi­szem a számlát, kifizetik nekem a kárt, ha az egészet nem is, legalább a felét. Ehelyett a kárbecslő férfi nagy magabiztossággal azt mondta: ez sem tűz-, sem víz- sem viharkár, s hogy sokba ke­rül ez nekem. Nem fizettek semmit. Hát nem ezt vártam! Kérdezem én, ezek után minek fizessem a családiotthon-bizto- sítást? Már azóta fizetjük, mi­óta a házra a kölcsönt felvettük, Kisnyugdíjas lévén mindennapi ételem a krumpli. Illetve csak volt, mert már erről is le kell mondani. A piacon 90 forintért árulták. Gondolkoztam, ezt nem vehetem meg, hiszen hoz­zák az emelt gáz-, villany- stb. számlát, s a gyógyszert is ki kellene váltani. Egek Ura! Hi­szen ez a szegény emberek étele volt mindig, mert sokféle­képpen el lehetett készíteni, és tító kutyák biztonságban őriz­hetik a portát. Az orgoványi vadászok ezeket nem bántják. Nem így az orvvadászok, akik teljesen ellenőrizetlenül szedik áldozataikat, s nem csu­pán a vadállományt, hanem más jószágokat is pusztítanak kíméletlenül, önös érdekből és büntetendő módon. Cselekmé­nyeik a vadászat szabályaiból és ismeretanyagából levizsgá­zott társasági tagokra is rossz fényt vetnek. Mert kik ülhettek a tanya mellett elhaladó ARO-ban, amelyből több ku­tyát lőttek ki? Ha ezt nem orv­vadászok tették volna, az bizo­nyíthatóan kiderülne a beirat­kozási naplóból. Jobb lenne tehát, ha Horváth Emilné az orvvadászok nyo­mába szegődve keresné az igazságot, nem pedig a község­ben élő vadászok becsületét ki­kezdve a nyilvánosság előtti, nem bizonyított gyanúsítgatása- ival. Tisztelettel: Új Élet Vadásztársaság orgoványi csoportja s azóta igencsak megemelke­dett az összeg. Mire jó a bizto­sító, ha csak az olcsó üvegkárt hajlandó fizetni? Amikor megkötöttük a fel­emelt összegű biztosítást, igen szépen tudták ígérni, hogy min­den kárt új áron térítenek meg. Az inflációval csak a biztosítási összeg emelkedik, s a kártérítés sajnos, még a régi áron sem tör­ténik meg. Azt hiszem, Kecske­méten igen sok család fizet la­kásbiztosítást. A mi lakásunk a 760 körüli sorszámon volt fel­tüntetve. Úgyhogy a biztosító sokkal több pénzt könyvelhet el, mint amennyit kifizet. Ennyit akartam elmondani embertár­saim okulására. M. I.-né Hetényegyháza (Név és cím a szerk.-ben.) az ára is elviselhető volt. Szomorúan ballagtam haza. Mi lesz a kisnyugdíjasokkal, a sokgyermekesekkel, a gyerme­küket egyedül nevelő szülők­kel, a munkanélküliekkel, s fő­leg a diétázó betegekkel? A politikusok azt mondják, egy-két év múlva jobb lesz. Na de tisztelt urak! Ki éri meg éhezve a jobbat? T. S-né, Kiskunfélegyháza NAPJAINK HUMORÁBÓL Dehogy farsangi maskara! Én még szilveszterezek. küldtük: Szót kémek az MMG-sek Az MMG hetven dolgozója írta alá a fenti levelet. Hanyag vízdíjbeszedő Biztosító önmagáért? Éhezve ki éri meg a jobbat?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom