Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség! 1995. január 18., szerda ÜZLETRÉSZ KELLENE TÍZ SZÁZALÉKÉRT? Trükkös ajánlat Érsekcsanádon Színházigazgatóra várva - szomorúan OLVASÓSZOLGÁLAT Az újság ára nem változik! Minden nyereményjátékunk so­rán számtalan levél érkezik, melyekben olvasóink megírják javaslataikat, véleményeiket. A januári és februári előfizető­inknek szervezett téli Szeren­csekerék-játék éppen a Petőfi Népe olvasóinak kérései alap­ján változott: ezúttal 400 érté­kes nyereményt sorsolunk ki a pályázati szelvény(eke)t be­küldő előfizetőink között. Gaz­dára vár a négy fődíj is: egy színes televízió, egy mikrohul­lámú sütő, egy Nintendo-játék és egy olajsütő. Minden kitöltött és beküldött cédula újabb nyerési esélyt je­lent. A szelvényeket egyszerre is át lehet adni a Petőfi Népe kézbesítőinek, illetve helyi szerkesztőségeinkben, vagy a terjesztési ügynökségeinél is leadhatók. Megköszönjük a sok beküldött javaslatot, s ígérjük, azokat hasznosítani fogjuk el­következő játékainknál. Visszatérő kérdés még ezekben a napokban is a Pe­tőfi Népe ára. Ismételten sze­retnénk megnyugtatni minden kedves olvasónkat: lapunk ára nem emelkedik, változatlan áron vásárolhatják meg a Petőfi Népét. Az előfizetési díj sem növekszik. Ugyanakkor kedvezménye­ket adunk előfizetőinknek. Egy havi díj befizetése esetén 12 százalékkal olcsóbban jut­nak az újsághoz, mintha azt példányonként vásárolnák meg, tehát három lapszámot ingyen kapnak. Háromhavi előfizetési díj 16 százalékos engedményt jelent (12 újság árát), s ebben az esetben 232 forint a megta­karítás. Ha valaki fél évre fizet elő, 18 százalékkal kell keve­sebbet fizetnie, ami 27 ingyen lapszámnak felel meg. Nagykőrösi olvasóink fi­gyelmét ezúttal is felhívjuk, hogy helyben, városuk nagyobb forgalmú üzleteiben is megvá­sárolhatják a Petőfi Népét, megrendeléseiket pedig a Kecskeméti út 5. szám alatti irodánkban készséggel felvesz- szük (itt a Szerencsekerék­szelvények is leadhatók). Folytatódik szállodás játé­kunk is: ezen a héten kezdődött a békéscsabai Fenyves Hotellel a közös forduló. Olvasóink már a következő helyszínekről is érdeklődnek, mert - mint egy soltvadkerti előfizetőnk írta -, a játék - izgalma mellett - ötle­teket is ad a családi kirándulá­sokhoz. Következő úticélja­ink: Agro Hotel (Gyula), Pát­ria Szálloda és Palatínus Ho­tel (Pécs). Várjuk olvasóink újabb kér­déseit és észrevételeit olvasó- szolgálatunk jól ismert telefon­számán (76/481-391) és címén (6000. Kecskemét, Szabadság tér 1/A, vagy személyesen a Szabadság téri új olvasószolgá­lati irodában. Az Érsekcsanádi Mezőgazda- sági Szövetkezet 1992. április 30-án tájékoztatta volt tagjait, hogy kinek milyen értékű üzlet­része van a szövetkezetben. Példánkban Fekete Jakab ka­pott egy levelet, melyben köz- lik vele, hogy 100 ezer forint értékű az ő üzletrésze. Fekete úr 1993-ban ismét kapott egy levelet, melyben tá­jékoztatták, hogy üzletrészét 10 százalékos vételáron megve­szik tőle, ha hozzájárul. Közben persze szájról szájra járt a hír, hogy a szövetkezet már semmit sem ér, s még így is jól járnak a tagok, ha eladják üzletrészüket. Erre a tagok el­fogadták az ajánlatot. Aztán 1995. január 2-án ka­pott Fekete úr egy levelet, melyben az adásvételi szerző­dés két példánya volt, de csak a Fekete úr - mint eladó - adatai vannak kitöltve. A vevő titkos. December elején súlyos beteg­ség után meghalt a sógorom a kecskeméti kórházban. Mivel munkanélküli vagyok, segítet­tem húgomnak az ilyenkor szükséges adminisztratív teen­dők végzésében. A halotti anyakönyvi kivonat kiállításá­nál meglepetéssel láttam a vá­rosházán egy feliratot, misze­rint bemutatandó az elhunyt és az özvegy személyi igazolvá­nya, az elhunyt születési anya­könyvi és házassági anya­könyvi kivonata. Sógorom Kerekegyházán, húgom Lajosmizsén született, ott kötöttek házasságot, s ott is éltek. Szerencsére az ügyintéző ezúttal nem ragaszkodott ezen okmányokhoz, hanem sógorom véglegesített, régi típusú sze­mélyi igazolványa alapján ki­adta az okmányt. Kérdezem én, mi van akkor, ha az ügyintéző ragaszkodik a hivatal előszobájában kiírtak­hoz, s ha például sógorom Sop­ronban születik, Záhonyban köt házasságot, Röszkén lakik és Balassagyarmaton hal meg? Mennyi időbe és mennyi Zökkenőmente sebb lehetne az átmenet, ha e hatalmas szellemi és fizikai tevékenységet igény­lő társadalmi változásokkal egy időben a jó értelemben vett tu­dati átlényegülések is megje­lennének közéletünkben. Öt év elteltével ideje lenne hát mind­annyiunknak elfogadni, hogy a megváltozott viszonyok közt még a hivatali ügyeket is más­ként kellene intézni. A minap történt, hogy be­mentem a KIK-FOR Ingatlan- kezelő és Forgalmazó Kft. köz­ponti irodájába, hogy befizes­sem az esedékes víz-, csatorna­használati díjat. Közben meg­említettem, hogy szeretném visszakapni a decemberre téve­sen befizetett lakbért. Ugyanis a lakás megvásárlását követő 1-jétől megszűnik a lakbérfize­tési kötelezettség. Az ügyintéző hölgy erre azt válaszolta, hogy a januári hó­napot is be kell fizetnem - amit meg is tettem -, s mindaddig, míg meg nem alakul a lakókö­zösségi társulás. Velem eddig ezt senki nem közölte, mond­tam én. Mire ő: Azért mondom most. S ezt meg is ismételte, majd felsorolta, hogy a meg­alakulásig is fizetni kell a sze­métszállításért, a közös vil­lanyhasználatért, a takarításért stb. Ezt mindenki elismeri, csak éppen látni szeretnénk papíron, Majd ha az eladó aláírja mind a két példányt és visszaküldi, ak­kor töltik ki a többi, üresen ha­gyott részt, és Fekete úr akkor tudja meg, ki a vevő, ha az egyik példányt esetleg vissza­küldik Érsekcsanádról A szerződés 2. pontja szerint az eladó a szerződés aláírásával nyugtázza a vételár felvételét. Ügyes trükk! Hogy még a 10 százalékot se kelljen megfi­zetni. Az már apróság, hogy az aláírást tanúk előtt kellene megejteni. Majd csak találnak Érsekcsanádon két tanút, akik igazolják a pénz felvételét is. Fekete úr, aki résztulajdo­nosa a szövetkezetnek, nem tudja, hogy mennyit ér az ő részjegye, hiszen a vagyonérté­kelést - ha volt - nem ismertet­ték, s nem is közölték vele, hogy, 1992. április 30-a óta hány százalékkal ér kevesebbet vagy többet a szövetkezet és az pénzbe kerül a szükséges ok­mányok beszerzése! A régi személyi igazolványban ezek az adatok mind szerepeltek. Miért kellett az igazolványok új információtartalmát a minimá­lisra csökkenteni, ha az az ügy­intézés során jelentős többle­tadminisztrációt igényel? S még egy észrevétel a sógo­rom halála kapcsán. A rokono­kat, ismerősöket nyomtatott gyászjelentéssel értesítettük a szomorú eseményről és a teme­tés időpontjáról. A postán a bo­rítékba tett nyomtatványt csak közönséges levélként, s nem nyomtatványkénti bérmentesí­téssel vették fel. Tessék mondani, mi számít a tisztelt Magyar Postánál nyom­tatványnak? Ha a boríték fel­irata is nyomtatással készül? Miért kell a hozzátartozókat még itt is „megvágni”, amikor a temetés amúgy is jelentős anyagi tehertétel a hozzátarto­zóknak? Köszönöm, ha sorai­mat tanulságként közzéteszik. Mészáros László, Kecskemét, Budai u. 39. III. 17. hogy mennyit? A fentiekből ítélve a kft. nem vesz tudomást arról, hogy a lakásbérlőkkel szembeni mindenható jogosít­ványa abban a percben érvé­nyét veszti, mihelyt aláírták az adásvételi szerződést. A tulaj­donos ezentúl megrendelőként, a vállalat pedig szolgáltatóként szerepel az emberi kapcsola­tokban. És az már gyakorlat, hogy a szolgáltató előre közli, mi mennyibe kerül. Az is nehezményezhető, hogy a polgármesteri hivatal, vagy a forgalmazással megbí­zott vagyonkezelői csoport a lakásvásárlási összeg befizeté­sével elintézettnek tekinti a bérlakások privatizálási folya­matát. Ugyanis nem tudni, hogy a társasági szerződés ho­gyan jöhetne létre alapvető is­meretek nélkül. így például: kik és melyik lakást vásárolták meg, hogyan oszlik meg az összes térítési költség a vegyes tulajdonú 90 lakás bérlői és tu­lajdonosai között, a tulajdono­sok milyen arányban rendel­keznek a közös helyiségek fel­ett stb. A fentiek okán segítséget kérünk, illetve várunk a pol­gármesteri hivataltól, legalább a megalakulásig! Lédeczi József, Kecskemét, Nyíri út 21. ő üzletrésze. Az inkognitóban maradt vevőnek biztosan meg­éri a vétel 20 százalékos áron. Vajon az érsekcsanádiak el­gondolkoztak-e azon, hogy ez a vevő bagóért jut olyan vagyon­hoz, amelyet ők építettek, gya­rapították sok éven át, és talán 60-80 százalékos áron is el le­hetne adni? Talán még nem késő! A szerződésbe magasabb árat is be lehet írni, és amíg nem tudják, ki a vevő, ne írják alá. Küldjék vissza a szerződés mindkét példányát azzal, hogy kérik a vevő adatainak kitölté­sét. A szerződés aljára pedig ír­janak egy záradékot, amely úgy szól, hogy „Ezen szerződés 2. pontját nem fogadom el, a szer­ződés akkor lép életbe, amikor a vételárat a vevő igazoltan megfizette”. Tisztelettel: Fekete Jakab, Baja, Tök u. 3. A Béres-csepp vámszedője Január 3-án Béres-cseppet ke­restem. Végre az egyik drogéri­ában ráakadtam, 325 forintért. (Legutóbb még 260 forint volt.) Mivel nem volt nálam annyi pénz, tovább mentem, s egy be­csületes patikusra találtam, aki­től 260 forintért kaptam ezt a kitűnő gyógyhatású szert. A kü­lönbség 25 százalék, ha jól számolom. Ezt nem tartom tisztességes­nek. A fogyasztók védelme ér­dekében az ilyen vámszedőket ki kellene zárni a kereskede­lemből. Az ilyeneknek ne adjon kölcsönt a bank! Kerülni kell az ilyen üzletet. H. J., Kecskemét Miért budo? A január 11-én megjelent Név­ötlet című levél írója üzletem nevét kifogásolja. Javasolnám, legközelebb ne csak az idegen szavak szótárára támaszkodjon, hanem egyéb úton is tájékozód­jon. A Nippon budo shop elne­vezésben kifogásolt budo szó pontos jelentése a japán harci művészetek összefoglaló neve. A levélíró némileg tévedett, amikor a francia eredetű budoár szóval keverte, aminek budo névrövidítése nincsen. Ha min­denképpen ragaszkodnánk a magyarosított üzleti elnevezés­hez, akkor azt kellene a cégtáb­lára kiírni: Japán és keleti har­ci művészetek üzletközpontja. Nem biztos, hogy ez jobb meg­oldás lenne. O. Gy. üzletvezető Kutyaugatásra Petőfi Népe Mindhárman hű olvasójuk va­gyunk lapjuknak. Hajnali öt óra. Leugrunk az ágyról. Itt a kézbesítő. Honnan tudjuk? Az utcában az összes kutya ugat. Egymásra nézünk, ki olvassa először a lapot? A fiam mondja, ő betegállományban van, ráér olvasni. A férjem mondja, nyugdíjas, ő is ráér. Én mon­dom: hideg van, talán én men­jek ki az újságért? Mindhárman visszafeküd­tünk. Azt ne kérdezze senki, miért keltünk fel? De azért megígérjük önöknek, ha nem is a hajnali, de a reggeli órákban, az időt beosztva, elolvassuk a Petőfi Népét. Köszönjük lapju­kat. Varga Istvánná, Dunavecse Szomorúan, s ugyanakkor fel­háborodva kísérem figyelem­mel, hogy ekkora városban, mint Kecskemét, és egy ilyen gyönyörű színház élére évek óta nem sikerül olyan igazgatót találni, akinek igazán szívügye lenne a színház, aki itt „nőtt fel” és úgy érezné, szereti any- nyira a színházat és a várost, hogy ezt elvállalja. Szerintem ennyi elég lenne az induláshoz, de ezt nem le­het elvárni azoktól, akik csak úgy ideiglenesen ideköltöznek, mert esetleg másutt nem tudnak elhelyezkedni stb. Mindezt nem bántólag írom, de ez az igazság. Majd ha erre rájönnek a színház sorsáért felelős illeté­kesek, s olyanra bízzák az in­tézmény igazgatását, aki ezt Január 13-án véradás volt Kun­szálláson, a művelődési ház­ban. Rendszeres véradóként magam is ott voltam. A részvé­teli arány véleményem szerint jó volt. Azonban erősen kifogá­solható volt egy és más. Az úgynevezett művelődési ház statikailag és esztétikailag a nulla alatt van. Belülről az egész épület egy siralomház. A vérnyomást például abban a belső helyiségben mérték, melynek a plafonja életveszé­lyes. Többször toldozták-fol- dozták már az épületet, de ez csak abban nyilvánult meg, hogy egyik lyukat betömték a másikkal. Ami azonban e levél megírá­sához vezetett, az a legszomo­A napokban a televízióban a családvédelemről volt eszme­csere. Elszomorító, hogy min­denhol csak a pénzt vitatják. Ebben a műsorban is csak egy férfi felszólaló volt, aki a szülő felelősségéről beszélt. Úgy ér­zem, kétféle szülő létezik. Az egyik, aki a maga örömére ala­pít családot és szegényesen is megtalálja azt, amit a másik so­hasem ismer meg. Aki csak azért akar sok gye­reket, hogy ezért az államtól sok pénzt kapjon, annak valami szívből vállalja, akkor - gondo­lom - ő majd kialakít egy jó társulatot. Sikeij nemcsak úgy lehet elérni, ha a világ minden tájáról meghívunk színészeket, hanem, mondjuk, úgy is, ha né­hanapján felkérnek egy-egy szerepre olyan személyeket, akik régebben a büszkeségeink voltak, csak a könyörtelen idő eljárt felettük is, de azért a kö­zönség még örülne nekik. S az sem lenne baj, ha ezeknek a régi kedvenceknek a fényképe nem a színház folyosóján egy sarokba lenne ömlesztve, mint egy raktárban. Várom a „győztes” igazga­tót, aki a szívén viseli a kecs­keméti színház ügyét. T. J.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) rúbb. A helyiségek fűtetlenek voltak, egyszál ingben feküd­tünk sorban az asztalokon, s meglátszott a leheletünk is. A véradóállomás személyzete ál- lig felöltözve tette a jogos meg­jegyzéseket. A fülöpjakabi pol­gármester is ott volt vért adni. Beszélgettünk, s neki is meg­volt a véleménye. Én kunszállási bennszülött vagyok. Nagyon szégyenlem magam, de én semmit sem tehe­tek. Ellenben, akik tehetnének valamit azért, hogy legalább a véradás kulturált körülmények között történjen, azoknak talán nincs is szégyenérzetük? Pántos Zoltán, Kunszállás, Szegfű u. 19. baj van az érzelmeivel. Sok esetben ezekből a pénzekből a gyerekre alig jut valami, mert az anyukák, apukák felelőtlenül a saját szórakozásukra, élveze­tükre fordítják ezt az állami tá­mogatást. Mi is három gyermeket ne­veltünk fel szegényesen, becsü­lettel, egy fillér állami segítség nélkül. S most büszkén mond­hatom, gyermekeink szeretet­tel, hálával vesznek körül ben­nünket. Egy nagymami: Dekker Pálné, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL Kislány, törjön ki a fertőből, térjen jó útra, kezdjen új életet, s jöjjön el velem ingyér...! Halál és bürokrácia ügyfél és hivatal Szégyenérzet nélkül? Csak a pénzt vitatják

Next

/
Oldalképek
Tartalom