Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

1995. január 18., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban folytatjuk a kis jövedelmű családok megélhetési gondjaival foglalkozó levelek közlését. Kérjük, ír­ják meg véleményüket ezzel kapcsolatban, mert jövő szerdán folytatjuk a vitát. Szeretnénk, ha véleményt nyilvánítanának a kecskeméti Petőfi Sándor utca 16. szám alatti lakók panaszos leveléről is. A kérdés: manapság meddig tarthat félelemben büntetlenül egyetlen lakó egy egész közösséget? A további levelek írói egyebek között bürokratikus eljárá­sokkal, méltatlan körülmények között szervezett véradással, a kecskeméti színház igazgatói székének betöltésével foglalkoz­nak. Sajnálattal közöljük, néhány névtelen levelet ismét félre kellett tennünk. Várjuk további írásaikat bármely közérdekű némában. A szerk. KIS JÖVEDELMEKBŐL Ki hogyan él meg? AZONNALI INTÉZKEDÉST KÉRNEK Félelem a Petőfi utca 16.-ban Ez a levél-összeállítás folyta­tása a január 11-én ugyanezen a helyen megjelent leveleknek, melyekben J. Gyöngyvér kecs­keméti olvasónk Ennyiből él egy átlagcsalád című levelére válaszolnak olvasóink. Tóthné, Kiskunhalas: Ja­nuár 4-ei lapszámukban felhá­borodva olvastam J. Gyöngyvér Ennyiből él egy átlagcsalád című levelét. Azt írja, torkig van a két- vagy többgyermekes családokkal, a gyermeküket egyedül nevelő anyákkal, a nyugdíjasokkal, mert ők min­den áremelésnél kompenzálás­ban részesülnek. Én úgy érzem, nem jut min­den átlagcsaládban nettó 37 000 forint három személyre (ez családtagonként több mint 12 000 forint). A mi családunk öttagú, és nettó 35 000 forint a jövedelmünk a családi pótlék­kal együtt. Ebből kell rezsit fi­zetni, bevásárolni, ruházkodni. Nem a nagycsaládosoktól kel­lene irigyelni azt a kevés kom­penzálást. Én még J. Gyöngy­vér kecskeméti levélíróval is szívesen cserélnék pénztárcát. Örülnék, ha havi 12 300 forint jutna családunk tagjaira. Az „embersúlyadót” pedig egyszerűen nevetségesnek és felháborítónak tartom. A levél­író nagyon büszke lehet karcsú­ságára, de azért nem kellene ilyen nyilvánosan hangoztatni. Szűcs Etelka, Kecskemét: Még a mai napig sem tudok na­pirendre térni J. Gyöngyvér le­vele fölött. Nem tudom, hogyan gondolta mindazt, amit leírt. Ha nehezen neveli egyetlen gyer­mekét kettőjük fizetéséből, ak­kor mit mondjanak azok, akik­nek három gyermekük van?! Az ő fizetésüket csak három­felé kell elosztani, az előbb em­lített családoknál viszont ötfelé osztanak. Még szerencse, hogy vannak ezek az úgynevezett se­gítőpénzek. Egyébként van számára is megoldás. Szüljön még lega­lább két gyereket! S ha mégsem adná erre a fejét, akkor tűrjön és ne sajnálja másoktól azt, amit megérdemelnek. A másik kérdés a súlyadó. Hogyan gon­dolja ezt? S mi van, ha az or­vosa felír neki egy olyan gyógyszert, amitől elhízik? Vagy gondoljunk például egy cukorbeteg emberre, ő hogyan oldaná meg ezt a problémát? Szóval, amit a súlyadóról J. Gyöngyvér leírt, az hülyeség. S. Sándorné, Kecskemét: J. Gyöngyvér levelét tulajdon­képpen megértéssel olvastam. A közölt költségvetésük - mint írta - egy átlagcsaládé. Azon­ban mindjárt felmerül a kérdés, hányán élnek Magyarországon az átlag alatt? Véleményem szerint sok százezren, s talán ezzel nem mondtam nagy szá­mot. Sokan zúgolódhatnánk, de összeszorított fogakkal és visz- szafojtott indulatokkal csak hallgatunk, mint azok a bárá­nyok, melyeknek már nyaku­kon a kés. Ugyanakkor a bá­ránybőrbe bújt farkasoknak a legfőbb gondjuk, melyik kül­földi bankban helyezzék el va­lutatartalékaikat (melyeknek ki tudja az eredetét?), hogy bizto­sítsák életnívójukat minden mértékű infláció ellenére... Azért magamról is megjegy- zek annyit, hogy már 9 éve nyugdíjba mentem, s a járandó­ságom akkor még közepesnek számított. Ma már a létmini­mum alá süllyedtem rengeteg sorstársammal együt. Annak idején lakást - mely nem volt félkomfortos sem - nélkülözés­sel tudtunk venni... Igaz, volt egy rövid időszak, amikor egy kicsit jobb volt, de annak meg most isszuk a levét. S az is tény, hogy nagyon sokan vannak, akiknek akkor is jól ment, s most még jobban megy. Viszont elég szomorú látni, hogy lassan a fiatalok is meg­ismerik a nélkülözést, annak el­lenére, hogy esetleg többet kapnak otthonról, mint a mi korosztályunk. Sorolhatnám az érveket, me­lyekre kifogyhatatlan ellenérvet lehetne felsorakoztatni. A le­csúszott rétegek, a többgyer­mekesek, a nyugdíjasok nagy része, a munkanélküliek, és sok esetben az egy gyermeket neve­lők is kilátástalannak látják a jövőt. Mindehhez még csak annyit jegyzek meg: a kis jövedelmű emberek ne legyenek már egy­mással torkig, mert ha még a gyűlölet is lábra kap, ki tudja, hová vezet ez? Ha a holló a hol­lónak nem vájja ki a szemét, a verébnek is kár lenne... Á. I.-né, Baja: Egyszerű asszony vagyok, három gyer­meket neveltem fel egyedül, de nem azért, mert ők kéredzked- tek a világra, hanem azért, mert egyszerűen én akartam felne­velni őket. Igaz, nem volt fené­kig tejföl az életem, másodál­lást is vállaltam, hogy az átla­gos szintet elérjem. Kaptam se­gítséget az államtól is, amit el­fogadtam, de bolond az az em­ber, aki kap és nem fogadja el. De el kell mondanom, nem tu­dom, milyen egy mozi vagy egy presszó belülről. A gyer­mekeim már felnőttek, mind­egyik házasságban él, s három gyönyörű unokám is van már. Még most is sokat dolgozom azért, hogy gyermekeimen va­lamelyest segítsek. Spórolok, ahol tudok, hogy unokáimnak akármilyen olcsó, de praktikus ajándékot vehessek. Hétvégén az egész család itthon eszik, én főzök, és boldog vagyok, ha együtt látom a családot. Biztos vagyok abban, hogy aki egy gyermeket nevel, annak könnyebb az élete, de én ezt so­sem irigyeltem. Én nem vártam az államtól, hogy tartsa el a gyermekeimet, öreg szülők sem voltak már, hogy segítsenek. Úgyhogy, asszonyom, köszönje meg annak a szülőnek, aki a nyugdíjából önöket támogatja, mert lehet, hogy ő is az igényei­ről mond le, hogy maguknak könnyebb legyen. Mindenkinek van lehetősége több gyermeket vállalni, és nem kell irigykedni, mert minden gyerek lemondással jár. (Jövő szerdán folytatjuk) A Petőfi Sándor utca 16. lakói keressük fel Önöket levelünk­kel, s kérjük, szíveskedjenek nyilvánosságra hozatalával se­gítségünkre lenni szorult hely­zetünkben. Három éve tűrjük a V. eme­let 514-es lakásban élő férfi és barátai sorozatos zaklatásait, az éjszakai balhékat, a lakók letá­madását, megfélemlítését, szi­dalmazásunkat. Betörött ajtók, földhöz vágott üvegek, a férfi összetört lakásának maradékai - és így tovább - kísérik áldá­sos tevékenységüket. A lakás­ból kiáradó Technokol-Rapid „illata”, szeszszagok és egyéb bűzök árasztják el gyakran az egész lépcsőházat. Kisgyerme­kek, felnőttek rettegnek a saját lakásukban! Mint lakóközösség igyek­szünk megtenni mindent, ami törvényes úton megtehető: számtalan esetben kihívtuk a Kiskaput keresnek? Némi megütközéssel olvastam a Petőfi Népe január 12-ei, csü­törtöki számában megjelent cikket arról, hogy Madaras község polgármestere és a helyi Béke Szövetkezet elnöke leve­let írt a miniszterelnöknek olaj­ügyben, elnézést kérve tőle a zavarásáért. (A cikk címe: Hat­ezer fagyoskodó nevében. A szerk.) Én is elnézést kérek a mada- rasi polgármester úrtól és a Béke Szövetkezet elnökétől, amiért bátorkodom megkér­dezni tőlük, hogy először miért nem az országgyűlési képvise­lőjükhöz fordultak panaszuk­kal? A képviselő biztosan jól is­meri Madaras gondját-baját is, és interpellálni tudott volna HTO-ügyben - ha indokoltnak látta volna - a miniszterelnök­höz. Természetesen senki sem akarja kétségbe vonni a levélí­rók jó szándékát, jóhiszeműsé­gét, de tudott dolog, hogy a ház­tartási fűtőolajat üzemanyag­ként is használják. A kormány pedig véget akar vetni a súlyos visszaéléseknek. Ugyanakkor egyesek - még a nyilvánossá­got is felhasználva - kiskaput keresnek a jól jövedelmező olajüzlethez? Tisztelt Szerkesztőség! Ha írásom publikusnak találják, akkor kérem közreadását név és cím nélkül. B. G. Tiszakécske (Név és cím a szerk.-ben.) Kósza hírek terjednek Bács­almáson arról, hogy titkos erdei tisztásokon a hajnali órákban kutyaviadalokat tarta­nak. Rossz nyelvek szerint óri­ási tétekben megy a fogadás, és a véres küzdelmeken Pit Bull Terrierek tépik szét egymást(?). Minderről Hajdú János bács­almási tenyésztő mondta el a véleményét. Szerinte badarság az egész. Ha a tavaly március óta érvényes tilalom ellenére Miskolcon vagy Budapest kör­nyékén tartanak is viadalokat, legfeljebb tízperces erőpróbáról lehet szó. Bácsalmás vidékén ilyenekről sem hallott a te­nyésztő, pedig tudnia kellene róla, mert neki is van két Pit Bulija. E kiváló őrző-védő fajta tartása nem, csak a tenyésztése tilos. A tilalom szerinte helyte­len, mert mindig a tiltott gyü­mölcs volt a legédesebb, így ezzel csak felverik ennek a ku­rendőrséget, bejelentéseket tet­tünk ott személyesen is, vala­mint a KIK-FOR Kft.-nél és az önkormányzatnál - mindeddig eredmény nélkül! Tavaly ősszel rendőrnyomo­zók kerestek fel bennünket eb­ben az ügyben, melynek nem tapasztaljuk az eredményét. Nem látunk megoldást, de ön- bíráskodásra nem vetemedünk, már csak azért sem, mivel a férfi haverjai megtermett, ag­resszív egyének. Ezért a törvé­nyes, bár láthatóan hatástalan utat kell választanunk. Valamivel „enyhébb” a helyzet a VI. emeleten, ahol egy szakállas férfi tartja rette­gésben a lakótársakat, kibérelve a szeméttárolót és az egyéb mellékhelyiségeket, ahonnan szabályosan elűzi a lakókat. Az ő tevékenysége sem mentes a szidalmazásoktól, letámadások­tól. S emellett el kell viselnünk Január 7-én megyek a boltba (Kada Elek u. 24.) reggeli tejért és kenyérért. A bolt ajtaján nagy táblán kiírás mered rám: „Bontás miatt meghatározatlan ideig a bolt szünetel”. Ebből kiderül, hogy a vásárlást (a reg­gelit) egy ideig szüneteltetnem kell. Eligazítottak. A gyomrom nem akar „szü­neteltetni”, tehát elindulok a másik boltba, amely legköze­lebb a piactéren van. Lakóterü­letem a BP-benzinkúttól a Rá­kóczi útig terjed, s ezen a terü­leten csak egy-két boltot isme­rek, melyek több mérföldre vannak a Bethlenvárostól. Beállók hát a piaci tejbolt hosszú sorába. Előttem terhes kismama áll, akit otthon, aVa- csi-hegyen két két és fél éves kislánya vár reggelivel. Azért nem szokott a Vacsi-közi ABC-ben vásárolni, mert ott drágább az élelmiszer. Több évtizedes kérdés-meg­oldás, hogy a lakosság alapvető fogyasztási cikkekkel - első­Sokszor megfeledkezünk a leg­elemibb udvariassági szabá­lyokról is. Épp ezért jó volt látni és érezni ennek az ellen­kezőjét a kecskeméti Kunság Volán január 16-án 7 óra 10 perckor a központból kiinduló 4-es, kisegítő járatán. Mivel a járművön nem volt tábla, már a központban, majd minden megállóban hangosan közölte a tyafajtának az árát, másrészt egy rendkívüli szolgálati ebről kell lemondani. Egyébként pe­dig véres viadalokat más faj­tákkal, például Dobermanok- kal, vagy nem fajtiszta ebekkel, s köztudott, kakasokkal is tar­tanak ferde hajlamú emberek - mondja keserűen az állatbarát ebtenyésztő. A tilalom azért sem éri el a célját, mert ha valaki megsze­reti a hűséges Pit Bullt, nincs szíve kiheréltetni. Ehelyett azt kellene ellenőrizni, ki hogyan bánik a kutyájával, milyen kö­rülmények között tartják a bé­késebb természetű ebeket a tö­meges szaporításra berendez­kedett nyerészkedők? Büntetni kellene a hűtlen gazdákat, akik kicsapják az utcára kedvencei­ket. Sajnos ezekből verődnek falkákba a kóbor kutyák, ame­lyek veszedelmesek lehetnek. az italozó társak és az idegenek, csövesek áldásos jelenlétét is - emberi ürülékek, szeszesüve­gek és az említett balhék között élve. Nem csupán a türelmünk fo­gyott el, de tartunk attól, hogy ebben a helyzetben egyszer va­lami jóvátehetetlen katasztrófa, vagy szerencsétlenség történik, ami senkinek sem hiányzik. Kérjük tehát a nyilvánosságon keresztül az arra jogosult, fent említett szervek azonnali segít­ségét, intézkedését. Tisztelt Szerkesztőség! Eny- nyit kívántunk elmondani. Kér­jük, hogy a levelet nevünkben megfogalmazó lakótárs nevét és címét ne közöljék, azt csak az ő írásbeli beleegyezésével szolgáltassák ki. Köszönjük, hogy megkísérlik felkelteni a hivatalos szervek és embertár­saink figyelmét. (Név és cím a szerk.- ben.) sorban élelmiszerekkel - való ellátását valamennyi lakóterüle­ten, külterületen és körzetben biztosítani kell. A kis bolt bezá­rásával most ebben a régióban öt-hatezer polgár családjával együtt ellátatlanul maradt. Ne­kem másfél órába telt a legkö­zelebbi piaci boltból való bevá­sárlás. A nálam idősebb embe­rek hogyan teszik meg ezt az utat? Miért pazaroljuk így a polgárok idejét, energiáját, egészségét, türelmét? Az említett kis bolt bezárá­sával egyidejűleg - még a pol­gármesteri hivatal beavatkozá­sával is, felkéréssel, kedvez­ményezéssel - ebben a 9. vá­lasztókerületben egy másik élelmiszerboltot kellett volna azonnal nyitni ahhoz, hogy ne maradjon élelmiszer nélkül a lakosság. Vagy most már a választások után nem fontos a lakosság ér­deke? Kiss János, Kecskemét, Kapisztrán J. u. 2. várakozó utasokkal: ez a 4-es járat. A központban többször is kinyitotta a már indulásra kész busz ajtaját, hogy a felszállók kevesebbet fagyoskodjanak. Sok ilyen buszvezetőt kívánunk a Kunság Volánnak. A neve: Benke András, a busz rend­száma: EVV-462. Kenyeres Dénes, Kecskemét Mint kiderült, tavaly október­ben Gödöllőn nem Pit Buliok tépték szét azt a szerencsétlen idős asszonyt. Szakértők re­konstruálták az esetet, de a szenzációkra éhes sajtó - a Ku­tya című szaklap kivételével - ezt a cáfolatot már nem közölte. Miért nem rámenősebbek a gyepmesterek Bácsalmáson, ahol mintegy 300 kóbor kutya veszélyezteti a lakosságot éj­szakánként? A Magyar Ebte­nyésztők Országos Egyesülete megszüntette az alomellenőri szolgálatot. Ellenőrizetlen mennyiségű és fajtájú eb cserél gazdát évente. Sokszor azokat a kennel-tulajdonosokat tüntetik ki, akik - megszegve az állat- védelmi törvényt - iszonyú kö­rülmények között tömegszapo­rítást végeznek - mondta Hajdú János hozzátéve, hogy ne az ebeket büntessék! Király László Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Köszönet a segítségért A balotaszállási Sánta Imréné nevében december 28-ai lap­számunkban olvasóinkhoz for­dultunk segítségért. Ötgyerme­kes anya kérése címmel megír­tuk, hogy a nehéz anyagi gon­dokkal küzdő asszony kórházi ápolása során elveszítette cso­magját. A napokban kedves le­velet kapott halasi szerkesztő­ségünk Sánta Imrénétől: Tisztelt Szerkesztőség! - írja az ötgyermekes édesanya. - Nagyon szépen köszönöm a se­gítségüket. Nehezen, de meg­került a hálóing és az éthordó. Külön köszönetét mondok a kiskunhalasi Németh Pétemé- nek a küldött csomagért. Levelét szeretetteljes jókí­vánságokkal zárja olvasónk, melyhez hasonlókat kívánunk neki és mindazoknak, akik azokban a napokban segítő szándékkal fordultak feléje. Ez jólesett Köszönöm, hogy teljesítették a kérésemet és lapjukban közöl­ték levelemet kutyáim lelövésé- ről. Köszönöm a szerkesztőség dolgozóinak a közreműködését, fáradozását, s mindazoknak, akik felajánlottak nekem ház­őrzőket. Köszönöm annak a há­zaspárnak, akik bár nehezen, de megkeresték a tanyánkat, s an­nak a fiatalembernek, aki szin­tén vette a fáradságot és felke­resett bennünket, s köszönet il­leti az állatkórház dolgozóit és minden felajánlót. Karácsony után való nap már volt két új kutyánk. Manapság ritka az ilyen segítőkészség. Ez nagyon jólesett. Tisztelettel: M. J.-né Baliószög (Előzmény: M. J.-nének gép­kocsiból menet közben orvul le­lőtték két kutyáját. Ezt megírta szerkesztőségünknek. Azzal a szerkesztői kéréssel közöltük levelét, hogy aki tud, ajándé­kozzon kutyát pórul járt olva­sónknak. A szerk.) Kulcscsomó lapunk nevével A minap telefonon értesítette olvasószolgálatunkat Krajcsó Pál Kecskemét, Szolnoki út 4., fsz. 1. szám alatti lakos, hogy egy kulcscsomót talált, mely­nek tartóján figyelmet érdemlő, különös ismertetőjel van: Petőfi Népe. Természetes, hogy a be­jelentést közöljük. Krajcsó úr arra kéri a jogos tulajdonost, hogy amennyiben hiányát érzi kulcsainak, keresse fel őt a lakásán. Előzetesen te­lefonon is lehet érdeklődni a 324-768-as számon. Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós Élelmiszerbolt nélkül A tiltott kutyák védelmében Sok ilyen buszvezetőt!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom