Petőfi Népe, 1994. november (49. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-16 / 270. szám
10 1994. november 16., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Újabb nyerési lehetőségek Extra Szerencsekerék játékunk fődíjának nyertese tegnap vette át ajándékát, az 50 ezer forintot érő csomagot. Területi ügynökségvezetőnk segített elszállítani a nyereményt. A játék további 599 nyertese is megkapja a napokban az ajándékokat. A játékban résztvevőknek már elküldtük az ígért Fü- szért-törzsvásárlói kártyát, s bízunk benne, hogy az ünnepi nagy bevásárlásoknál haszonnal tudják felhasználni. Ne feledjék, újabb nyerési lehetőségek kínálkoznak. Ezen a héten - éppen a mai napon - indult szállodás játékunk új fordulója. Aki megtalálja a Petőfi Népében az Avar Hotel három emblémáját és beküldi a szerkesztőségbe, megnyerheti a szállodában tölthető üdülést: vasárnaptól keddig két személyre, teljes ellátással. Az emblémákat egyszerre kell beküldeni, a harmadik megjelenést követő négy napon belül. Olvasóink érdeklődnek a lapunk pénteki mellékleteként megjelenő TVR Extra és a Gyöngy közös nyereményjátékáról. A részletek a TVR Extra második oldalán találhatók. A pályázóknak a megadott címre (1543., Budapest) együtt kell elküldeniük a címlapon található nyereményszelvényt és a Gyöngy női magazin 54. oldalán lévő kicsinyített címlapképet. Beküldési határidő: 1994. december 1. A fődíj: Opel Corsa. Kecskemétről telefonon kérdezte egy előfizetőnk, miért nem folytatjuk az esemyőárusí- tást? Kérjük, szíveskedjék felkeresni olvasószolgálatunkat, ahol különböző színekben jelenleg is kaphatók esernyők, előfizetőinknek igen kedvező áron. Lajosmizséről, Kiskunmajsá- ról és még sok településről régi, rendszeres olvasóink jelezték, szeretnék előfizetni a Petőfi Népét. Köszönjük jelentkezésüket, továbbítottuk a terjesztési ügynökségvezetőknek. Kézbesítőnk hamarosan jelentkezni fog. Mindenkinek, akik érdeklődnek az előfizetés módjáról, válaszoljuk: elegendő az olvasószolgálatnál bejelenteni a szándékot. Olvasószolgálatunk telefonszáma: 76/481-391. Címe: Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Köszönjük az újságokat Szeretnénk köszönetét mondani, mert pár napig mi is ingyen olvashattuk újra az önök lapját. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ilyen messzire is eljuttatták hozzánk a Petőfi Népét. Míg kecskeméti lakosok voltunk, a lap rendszeres olvasói közé tartoztunk. Most, hogy elkerültünk onnan, lányom és unokám hozzák el az összegyűjtött újságokat. Köszönjük, maradunk hű olvasóik: Túri János és neje, T örökszent miklós, Somogyi B. u. 40/A. Tisztelt Szerkesztőség! HOGY ÁLMAIK VALÓRA VÁLJANAK Segítséget kér a Szt. István Alapítvány Levelet kaptam Vajdaságból. A borítékból egy színes fénykép is előkerült. A képről harminc- egynéhány emberke mosolyog rám. Azok, akik a Szt. István Alapítvány vendégeként két hetet töltöttek Budapesten. Mintha tegnap lett volna, pedig csaknem két éve már, hogy az első csoport Székelyföldről Budapestre érkezett. A vajdasági, szabadkai gyerekek immár a 32. csoporttal jöttek el az oly sokszor vágyakozva emlegetett „mesevilágba”, Magyaroszágra. Vendégeink, akárcsak erdélyi, felvidéki vagy kárpátaljai kis társaik, többszörösen hátrányos helyzetűek. Otthon árvaházakban, nevelőszülőknél, vagy rendkívül szegénysorsú családokban élnek. Talán a délvidéki gyerekek helyzete ad a legtöbb aggodalomra okot. Sokan összefogtunk, hogy valóban eljuthassanak hozzánk, s hogy az anyaország szóösszetétel ne csupán üres ígéretet jelentsen azoknak a gyerekeknek, akiket a haza, anya és család a történelem viharában egyaránt elhagyott. Bár pótolni egyiket sem lehet, kéthetes ittlétük során kis barátaink - úgy hiszem megértették, hogy a határ ember és ember között nem okvetlenül ott húzódik, ahol a térképek mutatják. Kodolányi János szavai jutnak eszembe, melyekkel 1943. augusztusában megnyitotta az első szárszói konferenciát: Történelmünkben üvölt a végzet. Minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. így állunk mi csoportainkkal is. Hiszen az államtól, vagy bármely politikai párttól támogatást nem kapunk: minden egyes út költségét úgy kell ösz- szekoldulnunk. Igaz, sokan segítenek munkánkban, de ez főleg a csoportok szervezésében, és a gyerekek vendégül látásában mutatkozik meg. Az utazási, a legalapvetőbb szervezési és adminisztrációs költségeket már nagyon nehezen tudjuk megszerezni. Jelenleg 180 felvidéki, erdélyi és délvidéki kisfiú és kislány várja izgatottan, hogy a karácsonyi iskolaszünetben Magyarországra jöhessen. Arra kérjük e sorok olvasóit, segítsenek megvalósítani álmukat. Adományaikat - melyeket az ország bármely postahivatalában is be lehet fizetni - a Szent István Alapítvány - Postabank 219-98636/021-34145 számú számlájára várjuk. Külföldön élő honfitársaink a Magyar Külkereskedelmi Bank (1821. Budapest, Szent István tér 11.) 0012-827-99 számú számlájára küldhetik adományaikat. Ez valutaszámlánk száma. A gyerekek számára adott juttatások - a személyi és társasági adótörvény értelmében kiállított igazolásunk alapján - továbbra is adóalap-csök- kentőek. Keressük azoknak a kedves családoknak a jelentkezését is, amelyek egy-egy gyerek kéthetes vendéglátására vállalkoznának. Levélcímünk: Szent István Alapítvány, 1245. Budapest, Pf.: 1005. Telefax: 117-1020. Telefonszámunk: (06-30) 448-388. Rádiótelefonon tárcsázza a 06-ot, s a búgó hang után hívja a 30/448-388-as számot. Ezen a címen alapítványunkról további részletes információ is kérhető. Perényi Arnold, Szent István Alapítvány, Budapest VÁLASZOL AZ ILLETÉKES A bliccelő utasok miatt A Petőfi Népe 1994. október 19-ei számában megjelent Kenyeres Dénes olvasójuk Rendetlen utazási rend című írására az alábbiakat hozzuk szíves tudomásukra. Az elmúlt években sajnos egyre növekedett a bliccelő utasok száma a helyi buszjáratainkon. Számuk már meghaladta a 25 százalékot is. Ezért kényszerültünk arra, hogy a többi Volán-társasághoz hasonlóan bevezessük az első ajtón történő felszállást. Az ennek bevezetése óta eltelt időszakban megállapítottuk, hogy néhány vonalon a menetidő kis mértékben növekedett, ezen forda módosításokkal próbáltunk segíteni a menetrend betartása érdekében. Jelenleg is folyamatosan figyelemmel kísérjük a zsúfoltabb járatokat, és a lehetőségeinkhez mérten a szükséges intézkedéseket megtesszük a problémák enyhítése érdekében. Az első ajtón történő felszállás bevezetésének eddigi eredménye, hogy lényegesen csökkent a menetjegy, illetve a bérletjegy nélküli utasok száma. Amennyiben ez év június 11-én nem vezetjük be ezt az utazási rendszert, úgy a bliccelők miatt lényeges áremelésre is kényszerülhettünk volna. Ez a teher azokra a tisztelt utasainkra hárult volna, akik eddig is becsülettel vették igénybe autóbusz- járatainkat. Ezért az áremelést mi nem tartottuk helyes megoldásnak. A menetidő növekedésének csökkenését elősegíthetik utasaink is. Ezért ismételten kérjük, felszállás előtt készítsék elő menetjegyeiket, bérleteiket, felszállás után pedig - amennyiben hely van - szíveskedjenek hátra húzódni a buszban, hogy a következő megállóban felszállók is felférjenek. Vizsgálataink során ugyanis megállapítottuk, hogy csúcsidőben is gyakran üresek az autóbuszok hátsó részei, elől pedig zsúfoltak. Friedrich József vezérigazgató-helyettes Kunság Volán Rt. LEVÉLVÁLTÁS Kinek volt ez kárára? A Petőfi Népe november 9-ei számában Ruzsonyi Gábor, Mocskot takarító iskolások címmel megjelent levelére szeretnék néhány mondatban válaszolni. Tisztelt Ruzsonyi Úr! Némi zavarral és megütközéssel olvastam levelét. Zavaromat az okozza, hogy pontosan nem tudom, ön kire vagy mire haragszik. Ha a szomszédságában élő - ahogy írja - „bizonyos polgártársakra”, akkor nincs hozzáfűznivalóm. Ha viszont a takarítási akcióra, amit a Házat-Hazát Alapítvány tagjai végeztek azon a bizonyos napon (is), akkor ehhez van észrevételem. Erre a munkára felnőtt emberek vállalkoztak. Azt most ne részletezzük, hogy miért. (Az alapítványról többször írt a Petőfi Népe is.) Valóban - teljesen önszántukból, s nem beugratva - voltak ott és segítettek nekünk a környéken lakó gyerekek is, akik szombat délutáni (nem egész napi!) játékukat vegyítették egy kis munkával. Kinek volt ez kárára? Nem hiszem, hogy a gyerekeknek, akik nagy lelkesedéssel segítettek és nagyon jól érezték magukat. Azt sem hiszem, hogy önöknek, akik ott laknak. Üdvözlettel: Dr. Dajka Gábor, az alapítvány helyi képviselője Kérés és köszönet Tamon Jánosáé Szabadszállásról, a Szendrey Júlia u. 17. szám alól írja: „November 8-án a kecskeméti Honvéd Kórház parkolójában felnyitották a szolgálati kocsit és abból elvitték férjem autóstáskáját. Nagyon fontos iratok és némi pénz volt benne. Az utóbbi nem érdekel, de kérem, hogy az iratokat jutalom ellenében juttassák vissza, hiszen úgysem tudnak velük mit kezdeni, nekünk viszont nagy gond ezek pótlása.” Bera Zoltánná izsáki olvasónk (Árpád u. 10.) kéri az alábbiak közlését: „Önökön keresztül szeretnék köszönetét mondani a kecskeméti Békefasor 9. szám alatt lakó tanító bácsinak, aki november 5-én a Köztemető parkolójában megtalálta és visszajuttatta pénztárcámat. Kívánok neki nagyon jó egészséget és hosszú, boldog életet.” Parkolási díj mindenáron? M. N. kecskeméti olvasónk felháborodva telefonált a napokban szerkesztőségünkbe. A következőket mondta el:- Már régen tűrhetetlen állapotok vannak Kecskeméten, a nagy SZTK előtti autóparkolóban. Igen kicsi a hely és kevés jármű fér el szabályosan az erdő és az út közötti részen. Az emberek valahogyan mégis megoldják a problémát. Most azonban, hogy sok a megfázásos, fertőzéses beteg, megnövekedett az orvosi rendelők forgalma, és természetesen sokkal több ember érkezik gépkocsival a helyszínre. Csakhogy nem fémek el. Mit tehetnek ilyenkor? Beállnak a szabadidő park parkolójába, ahol ilyenkor nincs gépkocsiforgalom.- Az önkormányzat azonban felháborító módon ide is azonnal kiküldött egy helypénz-be- szedőt. Az idős pénzbeszedő hölgy természetesen nem hibáztatható, hiszen nem ő találta ki ezt a megoldást és bizonyára neki is kellemetlen, hogy veszekednie kell az autósokkal, akik nem értik az egészet. Mert nyilvánvaló, hogy nem szórakozni, hanem gyógyulni jönnek ide az emberek, a betegek türelmetlenek, s akkor jönnek még ezzel a parkolási díjjal is.- Tudom, nincs pénze az önkormányzatnak, de nem hiszem, hogy az a néhány forint, ami ott naponta összejön, nagyot lendítene a költségvetésen.- Én nem fizettem, mondtam a hölgynek, jelentsen fel.-gálHol a tisztesség határa? Nagy tetszéssel fogadtam az újonnan indított Nézőpont elnevezésű rovatukat. Ebben jelent meg október 10-én Bálái F. István írása, amely a pénz járványáról szólt. (Boríték a halott mellett. A szerk.) Erről írtam le gondolataimat én is a lap egyik szeptemberi számában. Arról a pénzről, amely miatt kockára van téve az emberi tisztesség, erkölcs, amely megrontja az embereket, fölborítja a családok életét, tönkreteszi az emberek ítélőképességét, fölrúgja a határokat. De ez csak egy kiragadott példa a sok közül. Az élet számtalan területén találkozunk hasonló történetekkel. Örömmel látom, hogy szerkesztőségük egyre több fényképet, cikket közöl családi eseményekről, jótettekről, segítség- nyújtásról, emberségről. Én is ezért emelek szót, hátha egyszer kiszorítja a jó a rosszat az emberek szívéből. A baj az, hogy ebben a rohanó világban nem érünk rá odafigyelni a másikra, elmélyülni, befelé fordulni, s megkockáztatom, imádkozni. Az emberi önzés olyan méreteket öltött, hogy nem ismer lehetetlent, nem ismer határokat. Ezért vannak háborúk, családi viszályok. Az nem baj, hogy mellettem éhen hal valaki, hogy fázik, beteg, hogy semmije sincs, s az sem baj, hogy a másik családját szétzúzom, csak az én dolgaim menjenek rendben. Ezzel van tele az újság, a tévé, a rádió, s ilyen filmeket vetítenek, hivatalosan engedélyezik olyan szervezetek, kft.-k, vállalatok működését, melyek eleve tisztességtelenek és a bűn útját járják, bűnben működnek. Nagyon sokan már nem tudják, hol van a tisztesség határa. Pedig az emberek boldogok szeretnének lenni itt, a Földön, de nem veszik észre, hogy a boldogság az apró örömökből tevődik össze. Tamási Józsefné Kiskunhalas, József A. u. 6. (A fenti levelet terjedelmi okok miatt rövidítve közöltük. A szerk.) Nyugdíjasok találkozója eszmecseréjére, majd ebéd következett. Zárszóként dr. Zsol- cai Sándomé, a kecskeméti fiók igazgatója elmondta, hogy a biztosító Bács-Kiskun megyei nyugdíjasainak száma száztizenhárom, és közülük nyolcva- nan vettek részt a találkozón. Meleg szavakkal emlékezett meg a régi dolgozókról, s ígéretet tett arra, hacsak egy mód lesz rá, minden évben megrendezik a találkozót a megye valamelyik városában. A hit, remény és szeretet gondolatával köszönt el a nyugdíjasoktól, akik - mondani sem kellene - nagyon jól érezték magukat az összejövetelen. Mindehhez csak annyit: ugye milyen szép napot lehet szerezni az időseknek egy kis odaadással, odafigyeléssel...? Héjjas István, Kiskunfélegyháza Az ÁB-AEGON Rt. szak- szervezete november 9-ére találkozóra hívta megyebeli nyugdíjas dolgozóit Kiskunhalasra. Nagy meghatottsággal gyülekeztek az idős emberek, s szinte el sem hitték, hogy még rájuk is gondolnak, mert mostanság a nyugdíjasokról „kicsit” elfelejtkeztek. Kedvesen fogadtak bennünket. Városnézés közben megtekintettük a Csipkeházat, majd a Jung tanyára érkeztünk, ahol vendégül láttak minket. Sípos János, a kiskunhalasi fiók igazgatója köszöntötte a megjelent nyugdíjasokat, majd a közép-magyarországi igazgatóság nevében Katona Béla üdvözölte a résztvevőket. Rövid ünnepség után sor kerülhetett egymás keresésére, üdvözlésére, a régi munkatársak Csettegővel Kecskemétre? Annak idején vettem egy csettegőt, mivel a fuvarköltség akkor is sokba került. Sokat segített a háztáji szőlőbe vizet hordani, a termést hazavinni és így tovább. Akkor a vizsgáztatásra közel, a kerekdombi termelőszövete- kezeti műhelynél volt lehetőség, a forgalmi engedélyt pedig határidő nélkül adták ki. Azóta olvastam a Petőfi Népében, hogy az újabb rendelet szerint állítólag ötévenként újra kell vizsgáztatni ezeket a lassújárműveket. Azonban be kellene menni velük Kecskemétre, amit én idős korom miatt már nem merek vállalni. Mindezt azért is írom le, mert legjobb tudomásom szerint rajtam kívül még jónéhányan hasonló cipőben járnak Tiszakécskén. Biztosan NAPJAINK HUMORÁBÓL | Érdekes, én mindig azt hittem, hogy Brazíliában egy év alatt csak egyszer lehet rossz a kávétermés. másutt is gond ez, legfeljebb nem teszik szóvá sehol. Ezért nagyon szeretnénk megkérni a Bács-Kiskun Megyei Közlekedési Felügyeletet, ha van rá mód, akkor itt, Tiszakécskén oldják meg a vizsgáztatást. Úgy, mint ahogy a személykocsikat is levizsgáztatja a kécskei autóklub. Mert őnekik erre van szakemberük is, és műhellyel is rendelkeznek, tehát megvannak a feltételek. Ez azért is nagyon fontos lenne, mert úgy látom, Tiszakécskén már nagyon sok mező- gazdasági traktor is van. Ezeket is vizsgáztatni kell, s az üzemanyag is nagyon sokba kerül, ha Kecskemétre kell velük menni. Tisztelettel: Soós Sándor nyugdíjas, Tiszakécske Füstbe ment terv Már közöltek egy írásomat az újságban. Most ismét megkérem önöket, amennyiben elfogadják amit írok, szíveskedjenek közölni. Minden héten 5 napra befizetem az ebéddíjat három személyre a vendéglőben. Csak az a gond, hogy mit főzzek szombaton, vasárnap? Kitaláltam. Ha szombat, székelykáposzta. Igen ám, de éppen pénteken székelykáposzta volt a vendéglői menü is. A tervem odalett. Eszembe jutott Petőfi szép verse: Füstbe ment terv. Olvasójuk: Varga Istvánná Dunavecse (Ezek után már csak azt lenne jó tudni, mit főzött szombaton Vargáné asszony? Mindenesetre kívánjuk: ez legyen a legnagyobb gondja az életben. A szerk.)
