Petőfi Népe, 1994. november (49. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-16 / 270. szám

1994. november 16., szerda 11 Kedves Olvasóink! Néhány közlésre szánt levélnek, melyeket szinte az utolsó pilla­natban kaptunk meg, már nem jutott hely összeállításunkban. Eze­ket természetesen egy hét múlva közöljük. Ezúttal helyet adtunk egy Budapestről, a Szent István Alapítványtól érkezett felhívásnak, melyben segítséget kémek külföldi - felvidéki, erdélyi és délvidéki - szegény sorsú gyerekek magyarországi üdültetéséhez. Kerekegy­házi olvasóink - számos aláírással - földkiadási bonyodalmakról ír­tak, mert úgy érezték, lehetetlen helyzetükön már csak a nyilvános­ság ereje segíthet. Egyik idős kécskei olvasónk méltánytalannak tartja, hogy Tiszakécskén lassújárművet nem lehet levizsgáztatni, s így azzal Kecskemétre kell „berobogni”. Kérjük, írjanak továbbra is, névvel és címmel, bármilyen kérdés­ről. A szerk. Kié a kecskeméti kábeltévé? Különös érdeklődést keltett bennem egy közelmúltban meg­jelent hirdetés, miszerint Kecs­kemét polgármestere pályázatot hirdet az önkormányzat 100 százalékos tulajdonában lévő Telemozi Kábeltelevízió Kft. ügyvezető igazgatói állására. Ez a 100 százalékos tulajdon fölöttébb érdekes. Ugyanis a kábeltelevízió birtokomban lévő bekötési szerződésének negyedik pontja szerint 1990 augusztusában családom 2200 forint beruházási hozzájárulást fizetett lakásunk rákapcsolása­kor az összesen 8000 forintos befizetési összegből. Mint a Kecskeméti Lapok megírta, je­lenleg 17 ezer lakás van a háló­zatra kötve. Ha a befizetési hozzájárulá­som ezzel a számmal beszor­zom, a kft.-ből 37 millió 400 ezer forint a nézők tulajdona. Hogy mennyi az önkormány­zaté, azt nem tudom. S ez a 37 millió 1990-es áron számított összeg. Ha a tulajdon 100 szá­zalékban az önkormányzaté, akkor vagy államosítás (önkor- mányzatosítás) történt minden külön értesítés nélkül, vagy úgy gondolták a tisztelt képviselők, hogy a kezükbe adtuk életünket és vérünket is, s megkérdezé­sünk nélkül mindenre jogosul­tak. Véleményem szerint ennek a szervezetnek nem kft.-ként, ha­nem részvénytársaságként kel­lene működni, melyben minden bekapcsolt háztartás egy-egy részvényes lenne, s a fel­ügyelő-bizottságot is a nézők adnák, nem olyanok, akik esetleg nem is nézik a kábeltévé műso­rát, vagy lakásuk, házuk nincs is a hálózatba bekapcsolva. Ha működne egy nézői tanács, akkor talán több és jobb felvilágosítást kaphatnánk a műsorokról, nem lenne fél napokig sakktábla vagy színes sávokból álló kép a Kecs­keméti TV képernyőjén, s a ká­beltévé nem adná külön csator­nán a főleg a HBO-t népszerűsítő hirdetéseit. Ezek helyett vagy mellett esetleg láthatnánk a Petőfi Népe által is az egész megyében - sőt, a megyehatáron túl is - népszerűsített „Kikapcsolhatat- lan” TV3 Budapest műsorát, amely állítólag november 5-étől bekapcsolható, sőt, részletes műsora naponta olvasható az újságokban, csak éppen látni nem látható! A fentiekkel kapcsolatban szeretném - s azt hiszem, sokan másokkal együtt - az illetéke­sek válaszát olvasni a lapban. Tisztelettel: Mészáros László mérnök, Kecskemét, Budai u. 39. Büntet bennünket a Volán? A magam és sorstársaim ne­vében ragadtam tollat, mert el­vették tőlünk a kecskeméti 11-es busz Kullai-közi járatát, s ez hátrányosan érinti a Kócsag, a Kullai-köz, a Szirom, a Nap­raforgó és az Erdő utca lakóit. Itt is rengeteg a vidéken tanuló diák, akiknek már hajnalban el kell indulniuk. Ha nincs a 11-es, harmadéves kollégista fiam hány órakor induljon el itthon­ról, hogy elérje a 19.50 órakor induló szegedi gyorsvonatot? Egy órahosszával előbb? Az lenne a kérésünk, hogy járjon be az 1-es busz a 11-es útvonalán. Miért kell annak visszafordulnia az Izsáki úton? Reggel és este sötétben járká­lunk, félünk, s féltjük gyerme­keinket is. Miért büntet a Volán bennünket? Jártunk mi már sö­tétben, vízben, sárban, s annak idején örültünk, hogy megkap­tuk a 11-es busz Kullai-közi já­ratát. Ez mindenkinek jó volt. Miért szüntették meg? Kérjük, találjanak megoldást erre az áldatlan állapotra. Katona Józsefné Kecskemét, Kócsag u. 4. Minden értesítés nélkül? A kerekegyházi kábel­tévé-társaság alkalmazottja no­vember 9-én kivonult hozzám és anélkül, hogy velem beszélt volna, kikötötte a kábeltévét. Ezen én nagyon meglepődtem és felháborodtam, mivel 1992 júniusától átutalási betétszámlá­ról fizettem a díjat, amit rend­szeresen vontak egészen 1993 decemberéig. Idén viszont egy forintot sem emeltek le a szám­lámról. Amikor a kábeltévések al­kalmazottja hozta a számlát és közölte, hogy nincs fizetve, a testvérem mondta neki, hogy az lehetetlen, mert számláról megy a pénz. A következő negyedév­ben is úgy jött ki a számla, hogy tartozásom van. Ekkor a testvé­rem megkérdezte a takarékszö­vetkezetben, hogy fizetik-é a számlánkról a kábeltévét? Azt a választ kapta, hogy fizetik. Mivel már engem is nyugta­lanított az ügy, bementem a ta­karékszövetkezetbe, ahol utá­nanéztek, s azt a választ kap­tam, hogy nincs a számlámon ilyen megbízás. Ezen még job­ban elcsodálkoztam. írtak egy új megbízást, hogy az eddig el­maradt díjat egy összegben le­emelik és utána rendszeresen a többit. Mivel ekkor szeptember 13-a volt, s mint kiderült, 10-én szokták a megbízást teljesíteni, már csak októberben vonták le együtt a 3000 forintot az addigi 10 hónapra. A fizetésről a print ott volt a kábeltévéseknél, de mivel ők csak negyedévenként viszik ezt fel számítógépre, így ott még nem szerepelt. Az alkalmazott a főnöke megbízása nélkül intéz­kedett. Szerintem mielőtt kivo­nult volna kikötni, ami állítólag még csak az én esetemben for­dult elő, elég lett volna meg­néznie az októberi befizetéseket és kiderült volna, hogy már rendeztem a tartozást, ami nem az én hibámból történt. A takarékszövetkezetben azt mondták, egyszer nem volt a számlán pénz és ezért megszűnt a megbízás, amiről nem értesí­tettek. Én úgy tudom, ilyenkor is teljesíteni szokták a kifizeté­seket, s utána értesítik a számla tulajdonosát, hogy mínuszban van. Legalábbis ez máshol így történik. Igaz, másnap visszakötötték a kábeltévét, s a főnök elnézést kért, de szerintem ezt nem ek­kora bonyodalmat okozva kel­lett volna elintézni. N. Zs., Kerekegyháza (Név és cím a szerk.-ben.) Tisztelt Szerkesztőség! HA KELL, BÍRÓSÁGHOZ FORDULNAK Kerekegyháziak a földkiadásról Azzal a kéréssel fordulunk önökhöz, legyenek szívesek kö­zölni panaszos levelünket, mert ami megtörtént és ami még meg fog történni, az nem minden­napi eset Kerekegyházán. Ugyanis tűrhetetlen, amit Pe- czelák Lajos, a földkiadó bi­zottság elnöke és Farkas Ti- bomé bizottsági tag művel az emberekkel. Ezért kérjük a se­gítségüket. Amiről szó van, az igazán fáj nekünk és másoknak is. Mi 1990 után részaránytulajdonba visszakaptuk földünket, amit 1993-ban határozattal jóváha­gyott e bizottság. Peczelák La­jos 1994 őszén bejelentette, hogy a földet (melyet mi eddig kemény munkával, verítékezve és sok pénzt belefektetve meg­dolgoztunk) most felejtsük el és szépen álljunk odébb. Nem egyedül vagyunk az ilyen és ehhez hasonló problémával. Hát nekünk, kisparasztoknak még jogunk sincs a saját földje­inkért harcolni? De Peczelák úrnak és társának ahhoz van joga, hogy elszedje a földet és ha meg merjük mondani az iga­zat, akkor kinyitja az ajtót, hogy kifelé...? Kelemen Benedek is olyan dolgokba üsse az orrát, ami rá tartozik, de azzal ő sem sokat foglalkozik. A sajátunkért harcolunk. Vagy az a báj, hogy én nem tet­tem a zsebbe semmit? Nem is fogok! Ha kell, bírósághoz for­dulunk, de megmutatjuk Pecze­lák úrnak, hogy tisztességes úton fogjuk megszerezni azt, amit ő fondorlatosán, kerülő úton akar elvenni tőlünk. Jó lenne, ha a kormány felfi­gyelne azokra, akik bekerültek a földkiadó bizottságokba és megnéznék, mije volt akkor és mennyit szedett össze. Peczelák úrnak is, mióta bekerült a jó helyre, azóta Kerekegyháza minden sarkán, oldalán, a köz­ség körül mindenütt van földje, erdeje. Persze azelőtt semmi... Összeszedte kevés pénzért a jó­hiszemű emberektől az arany­koronákat, a jó földeket el­szedte az emberektől a saját ré­szére, kevés aranykoronával. Nekünk pedig magas aranyko­ronáért adna semmit érő földet a sajátunkért! Könnyen teszi, mert nem dolgozott meg érte keményen. A müveseállomásról Észrevétel Kiskőrösről A kiskőrösi kulturális intéz­mények összevonásának ügyé­ben, a leendő igazgató szemé­lyéről írott, november 9-én megjelent cikkünkre észrevétel érkezett Kiskőrösről „A könyv­tár kollektívája" aláírással. Azt kifogásolják, hogy a szerdai számban a pályázatok elbírálá­sának eredményei közül csak az önkormányzat kulturális bizott­ságáé szerepel. Kiegészítésként ezúttal kö­zöljük a másik két meghallgatás eredményét: a szakmai szakér­tői bizottságban 4:1 Szabó Gyu- láné javára, a kollektívák szak- alkalmazottjainak szavazásán 7:6 szintén a könyvtár volt igazgatója mellett. Gyógyír a bajban Még soha nem fordultam sajtóhoz. Most azonban úgy érzem, az Önök fóruma szük­séges ahhoz, hogy gondokkal zsúfolt világunkban köszöne- temnek adhassak hangot. Ez az esztendő tele volt számomra gondokkal, bajok­kal. Több hónapos betegsége­met műtét követette, s mindez nem volt elég, betörő is meg­látogatott. Már az első ijedtsé­get követően szinte gyógy­írként hatott a bajban a kár­felvételnél segédkező biztosí­tós hölgyek magatartása. Ezt követően is gyorsak, pontosak, kedvesek és nagyon-nagyon segítőkészek voltak. Kívánom, hogy őket ne érje baj, bánat és sokáig segíthes­senek a rászorulóknak, iskola­példát mutatva emberségből. Ezúton szeretnék név szerint is köszönetét mondani Bokros Idának és Zentai Jánosnénak, az ÁB-AEGON munkatársai­nak. Bozsóné Dávid Klára Kecskemét, Ady Endre u. 3/A. Jó érzés Szathmáry István kecskeméti olvasónk a napokban az 1. számú postahivatal környékén elveszítette személyi igazolvá­nyát több más fontos irattal együtt. Bánkódása nem tartott sokáig, mert néhány nap múlva az egyik postai alkalmazott ki­vitte a lakására a dokumentu­mokat, mondván, valaki megta­lálta és leadta a postán. Szath­máry úr jó érzéssel vette tudo­másul, hogy vannak még becsü­letes emberek, akik minden el­ismerést megérdemelnek. Az elmúlt hetekben több új­ságcikk jelent meg a Kiskunfél­egyházi Városi Kórház műve- seállomásának vállalkozásba adásáról. Ezúton szeretném né­hány sorban kiegészíteni és pontosítani a cikkekben leírta­kat. Az elmúlt években a félegy­házi kórház egyrészt saját erő­ből fejlesztette a műveseállo- mást, másrészt a gépek beszer­zéséhez a kiskunfélegyházi és a megyei önkormányzat is hozzá­járult. Az állomás további mű­ködtetésének finanszírozásában a félegyházi önkormányzat is részt vállalt. E tények megala­pozzák azt az állítást, miszerint a kórház nem teljesen önerőből teremtette meg a műveseállo- mást. A korábban közölt cikkek kapcsán azt az állítást is ponto­sítani szeretném, miszerint az önkormányzat egyetlen fillérrel sem támogatta a műveseállo- mást. A városi önkormányzat fejlesztéseinek egyik fő iránya pontosan az egészségügyi ellá­tás és ezen belül a kórház fej­lesztése volt. Az ad hoc bizottság javasla­tára a város képviselő-testülete Sajnos, hiába fordultunk a polgármesteri hivatalhoz, csak azt a választ kaptuk, hogy jogi útját járjuk a dolognak, meg hogy hiába fordulunk önökhöz, Tisztelt Petőfi Népe, nem fog­ják megoldani problémánkat. Pedig mi úgy érezzük, egy pol­gármesternek ilyen kis települé­sen szemet hunyni nem lenne szabad. Ezért kérjük önöket, ha tudnak, segítsenek. Maradunk tisztelettel a Petőfi Népe szerkesztőségéhez. Ha le­het, levelünk végére csak azt ír­ják, hogy név és cím a szerkesz­tőségben. Ha nem lehet, akkor írják ki: Komjáthy Lajosné, Andrássy ut. 101., Körtvélyesi Margit, Andrássy út 99., Kerekegyháza és még 11 aláírás (A probléma megoldása nyil­vánvalóan nem szerkesztősé­günk feladata. A csoportosan aláírt levél közlését viszont kö­telességünknek tartjuk azzal a megjegyzéssel, hogy természe­tesen ugyanígy helyet adunk la­punkban a megbíráltak vála­szának is. A szerk.) tulajdonosként döntött a vállal­kozásba adásról és a pénzösszeg egy részét a városi kórház, má­sik részét pedig az önkormány­zat számlájára rendelte utalni. Az önkormányzati számlára ér­kező pénzösszeg és kamatainak felhasználásáról akként döntött a testület, hogy (idézet a határo­zatból) „kizárólagosan Kiskun­félegyháza város egészségügyi ellátásának fejlesztésére, illetve egészségügyi intézményei, el­sősorban a kórház orvostechni­kai eszközparkjának bővítésére használható fel”. Megjegyezni kívánom, hogy az országban a műveseállomá- sok többségét vállalkozásba ad­ták vagy adják és az általános gyakorlat az, hogy ezek a vál­lalkozó cégek közvetlenül az önkormányzatnak mint tulajdo­nosnak utalják át a pénzt (pl. a megyei kórház esetében teljes mértékben). Tehát egyáltalán nem etikát­lan a testületi döntés, főleg azért nem, mert világosan, egyértel­műen kimondja a kizárólagos­ságot. Ficsór József polgármester Kiskunfélegyháza ŐIÖ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az OTP BANK RT. Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága munkatársat keres /'•-------------------------------------------------------------------"N V ÁLLALKOZÁS-FINANSZÍROZÓI MUNKAKÖRBE. A munkakör betöltésének feltételei:- szakirányú felsőfokú végzettség (Közgazdaságtudományi Egyetem vagy Pénzügyi Számviteli Főiskola),- középfokú német nyelvvizsga,- banki finanszírozói gyakorlat. Jelentkezés: Az OTP BANK RT. Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága Vállalkozási Osztályán. (6000 Kecskemét, Szabadság tér 5.) A pályázatokat írásban vagy személyesen kérjük megküldeni, illetve benyújtani a fenti címen. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Köszönet a kórházi ágy mellöl N. L.-né soltszentimrei olva­sónk nagy bánatában kereste fel szerkesztőségünket a kéréssel: lapunkon keresztül szeretné ki­fejezni köszönetét agytrombó­zisban szenvedő, a kecskeméti megyei kórházban fekvő fiát gyógyító orvosoknak és az ápoló személyzetnek. Minde­nekelőtt dr. Csornai Márta fő­orvosnőnek köszöni odaadó munkáját, amellyel segíti fia ál­lapotának javulását. Hálás az idegosztály vala­mennyi dolgozójának, az ápo­lási igazgatóságnak, amiért le­hetővé tették, hogy állandóan fia mellett lehet és ápolhatja. Az erőteljes, jó kedélyű fiatal­embert 1993. július 26-án, 24 évesen fogta el hirtelen a rosz- szullét. Agytrombózist kapott és azóta nyomja - s ki tudja, még meddig? - a kórházi ágyat. Rosszulesett November 10-én, csütörtö­kön a Hetényegyházáról 6 óra­kor kiindult 29-es buszról lema­radt Klinkó Istvánná helybeli lakos, aki - mint minden áldott nap - kecskeméti munkahe­lyére, a Széchenyi sétányi böl­csődébe igyekezett (volna). Hajszál híján késte le a buszt és késett el munkahelyéről. Ugyanis a buszvezető sajnált tőle két-három másodpercet, nem nyitotta ki újra az orra előtt becsukódott ajtót. Ettől felbo­rult volna a menetrend? Klin- kóné tudja, hosszú a 29-es útja, mégis azon töpreng, vajon a buszvezető közeli ismerősét vagy hozzátartozóját is ott­hagyta volna ilyen esetben...? Nagyon rosszulesett neki. Kutyagondok Változatlanul komoly kutya­gondok vannak Kecskeméten a Széchenyivárosban. Újabban az Akadémia körúton lakó Tóth Pál tette szóvá szerkesztősé­günkben: annyi a kóbor kutya feléjük, hogy lépten-nyomon rettegni kell a járókelőknek. Az elcsapott jószágok még a kuká­kat is feldöntögetik az eledelért. Neki már nyomós oka van a pa­naszkodásra, mert két évvel ez­előtt megharapta egy kóbor eb, két hete pedig három kutya tá­madt rá és a kezében lévő szaty­rot teljesen széttépték. Még sze­rencse, hogy nem őt. Tetézi a gondot, hogy sokan póráz nélkül visznek le lakás­ban tartott harapós kutyákat is sétáltatni. Ezt sem volna sza­bad, hiszen városi rendelet írja elő a kutyatartás szabályait, me­lyet soha senki nem ellenőriz. Véleménye szerint vissza kel­lene állítani'a régen jól bevált gyepmesterséget, ha másképp nem oldható meg ez a gond. Be kellene fogni a gazdátlan ebe­ket, melyeket bizonyos összeg ellenében ki lehetne váltani. Félreértés ne essék, mondja Tóth úr, ő is állatbarát, pulit tart, de szabályosan. Az oldalakat szerkesztette: Rapi Miklós » A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom