Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-13 / 163. szám

10 Ti sztelt Szerkesztőség! 1994. július 13., szerda 0'Y»«ÓSZ0LGÁLAT Levélszekrény még kapható! „A legutóbbi Szerencseke­rék-sorsoláson nyert ajándékot a mai napig sem kaptam meg, holott az újságban közzétett lista tartalmazza a nevemet. A lapot is több esetben, így pél­dául a mai napon sem kaptam meg” - írja egy kedves előfize­tőnk Lakitelekről. Ezúton is gratulálunk a nye­reményhez, amit ügynökségve­zetőnk a mai napon eljuttat ön­höz és egyben elnézést kérünk a késedelemért. A hiányos lap­kézbesítést természetesen ki­vizsgáljuk, s bízunk benne, a jövőben nem fordul elő, hogy nélkülöznie kell a Petőfi Népét. Sokan érdeklődnek: tart-e még a lévé’szekrény vásár? El­mondhatjuk, hogy minden ügy­nökségünk rendelkezik még készlettel, au ely fedezi a meg­rendeléseket. A szállítás folya­matosan történik. A kiadó is képes - korlátozott mennyiség­ben - kielégíteni az igényeket. Olvasószolgálatunknál még kapható levélszekrény. A Bá­csalmásról és környékéről érke­zett megrendeléseket terjesztési ügy nökségünkhöz továbbítot­tuk (Petrek ics Tamás, Bá­csalmás. Szt. János u. 9. Tel: 79/341-225). Ismét 'ten felhívjuk minden kedves olvasónk figyelmét, hogy nyáron az üdülőhelyeken is megvásárolható a Petőfi Népe. A megye üdülőkörzetei­ben a Délhír Rt. megszervezte az árusítást, így nyaralás köz­ben is naponta tájékozódhatnak olvasóink a megye és az ország, a világ eseményeiről az újság­ból. Szabadszállásról egy olva­sónk - a mai naptól már előfize­tőnk - pólót vásárolt az olvasó­szolgálatnál. Munkatársunk fel­világosította, hogy csak az elő­fizetőknek adhatjuk kedvezmé­nyes áron a pólót. így, de nem­csak ezért, előfizetett a lapra. Továbbra is várjuk észrevéte­leiket, kérdéseiket, javaslataikat telefonon (76/481-391), levél­ben, vagy személyesen (Kecs­kemét, Szabadság tér 1/A). Megrendelést telefonon is kész­ségesen elfogadunk. MÁV-válasz A június 1-jén megjelent. Utazási gond című cikkben fog­laltakat megvizsgáltuk. A 7044. sz. vonat megszüntetését az ala­csony kihasználtság indokolta. Ezzel a vonatelosztás nem vál­tozott, a korábbi menetrend sze­rinti utazási lehetőség továbbra is br tosított, a következők sze­rint: 7024. sz. személyvonat Kecskemét (14.29-14.45) és Kisku; félegyháza (érk. 15.12) között minden állomáson és megállóhelyen megáll. A 714. sz. gyorsvonat Kecskemét (15.43-15.45) és Kiskunfélegy­háza (érk. 16.03) között Város­földön 15.54-kor megáll. Ezek a von tok az igényeket kielégítik. A 7024. sz. vonat két kocsijá­nak 160 ülőhelye több, mint a cikkben említett három kocsié volt. Luc/.,s Mihály oszt.vez.h., MÁV Rt., Szeged Szegénységi bizonyítvány lenne a városnak Felkavart a múltkori cikk A Petőfi Népe július 5-ei számában megjelent, Éhbérért dolgoznak? című cikkhez sze­retnék kiegészítőt írni. (A cikk a kecskeméti képviselő-testület vi­tájáról szólt. A szerk.) Én nagyon is érdekelt fél va­gyok, tizenhat csökkent mun­kaképességű szerencsétlen hoz­zátartozóival együtt. Ezért az ő nevükben is kérem levelem nyilvánosságra hozását. Kérdezem Varga Lászlótól, a szociális bizottság elnökétől, milyen ellenőrzéseket folytattak az intézményben, ha nem vették észre, hogy 5 év óta ugyanazért a bérért - napi 60-80 forintért - dolgozik tizenhat sérült, csök­kent munkaképességű dolgozó? Nem tudom, honnan van havi 4 000 forint fizetés. Talán úgy, hogy a nem csökkent munkaké­pességű varrodai dolgozók 9-10 ezer forint havi fizetésével ösz- szeadták a fogyatékosok havi 1500-1800 forint fizetését és el­osztották kettővel, s így lett az átlag 4 000 forint. Az év elején a hozzám tar­tozó hazahozta az adóbevallási ívét, melyben az állt, hogy 1993-ban - kétszeri jutalom mellett - 23 000 forint volt az évi keresete, napi ötórás munka­időre. Az igazgató úr 10 napig dolgozik ennyiért. A szenátorok és Varga úr családjában bizto­san nincs sérült hozzátartozó, mert akkor már régen utánanéz­tek volna az intézményben el­követett dolgoknak. Azt írja az újság, hogy a vá­rosnak 12 000 forintjába kerül egy csökkent munkaképességű fiatal. Mi kerül ennyibe? Ugyanis a bedolgozó az elvég­zett munkájáért fele pénzt sem kapja meg, mert a másik felét az intézet teszi el rezsire és társa­dalombiztosításra. Nyolc évvel ezelőtt, amikor az intézmény létrejött, az akkori igazgató mindig úgy tudta in­tézni, hogy minden dolgozó jo- * gosult legyen társadalombizto­sításra. A mostani igazgatót egy éve kérték a fiatalok hozzátar­tozói, hogy szerezzen munkát és azt folyamatosan biztosítsa. hogy két év múlva ők is meg­kaphassák a nyugdíjukat. Szegénységi bizonyítvány lenne a városnak, ha megszün­tetnék a szociális foglalkoztatót, mert sérült, beteg emberek mindig lesznek. Ezek a fiatalok csak dolgozni szeretnének, hogy ne érezzék magukat a tár­sadalomból kivetett emberek­nek. Kisebb településeken - pél­dául Tiszakécskén - jövedel­mező a szociális foglalkoztató. Ott ugyanis a vezetők nem a sa­ját továbbképzésükkel, mene­dzseriskolával vannak elfog­lalva, mint itt. Nem a szociális foglalkozta­tót kell megszüntetni, hanem olyan vezetőket kell alkal­mazni, akik nemcsak a vezetői pótlékot veszik fel, hanem munkakörük magaslatán állnak és emberségesek az amúgy is hátrányos helyzetű, csökkent munkaképességű fiatalokkal. Tisztelettel: Tizenhat fiatal hozzátartozói Szeretnék hozzászólni a jú­lius 6-án megjelent, Egy kedves szó többet ér című cikkhez. Soha nem értettem, miért ki­áltja világgá az érzéseit, aki azt a régi slágert énekli, hogy „Mondjátok meg Máriának, szeretem”, és miért nem mondja meg annak, akinek szól: Mária, én szeretlek téged. Felkavart az említett cikk is. Várhat-e kedves szót, aki ilyen levelet megír? A megbecsülés csak megbecsülésnek lehet a ju­talma. Egy megyei lapban meg­vádolni, lejáratni valakit, névte­lenül, gerinctelenség. Klubbal, amelynek körülbelül 100 tagja van, akár nyugdíjasnak, akár mozgássérültnek nevezik is, nem szabad takarózni. Lehet, hogy valakit vagy valakiket megbántottak, bár nehéz elkép­zelni arról a halk szavú, intelli­gens, fiatal asszisztensnőről, aki a cikk szerint „a gépet kezeli”. Legtöbben soha nem megyünk szívesen orvoshoz, még ha szé­pen mosolyognak ránk, akkor sem, de sajnos kényszerülünk. Ezért csak hálával gondolha­tunk azokra, akiknek a kezében van az életünk. Lehet, hogy a cikk szerint „néha mosolygó”, de mindig gyógyító doktornő, de lehet, hogy a betegnek rend­szerint háttal ülő, számítógépet kezelő, már említett asszisz­tensnő kezében. Életünk súlyos pillanatában mit mondunk majd nekik? Bár sokadmagammal elítél­jük a névtelen vádaskodókat, most mégis hasonlót cselek­szem, „méltó” leszek hozzájuk. Nevem helyett, amely teljesen jelentéktelen ebben az ügyben, inkább leírom azt, amit egy régi susztertől hallottam. Ez vála­szul szolgál a cikk írójának is, de lehet, hogy a kaskantyúi ren­delő sokunk által szeretett dol­gozói is megfontolják kifüg­gesztését: A hajdani mester ezt írta ki üzlete falára: Ha meg van elé­gedve a munkámmal, mondja el mindenkinek, ha valami baja van, mondja el nekem! Név és cím a szerk.-ben. MEDDIG LESZ ÁTMENETI ÁLLAPOT? Kiszáradtak a vízcsapok Minden indoklás nélkül Telefonon mondta el pana­szát Kecskeméti Kálmán olva­sónk, aki a Kapásfaluban lakik. Nem érti ugyanis, hogy miért nincs víz a Tisza melletti telepü­lés lakásaiban.- Sajnos már negyedik hete tart az az áldatlan állapot, hogy reggel hat órakor megszűnik a vízszolgáltatás és csak este ti­zenegykor „élnek” újra a csa­pok. Éz pedig tarthatatlan álla­pot, hiszen az ember nemhogy mosakodni, de még inni, ebédet főzni sem tud. Különösen bosz- szantó a dolog ebben a térség­ben, ahol a lakosság többsége nyugdíjas.- Érdeklődtünk már a lakite­leki önkormányzatnál, ahol az­zal nyugtattak meg bennünket, hogy csupán átmeneti állapotról van szó. Onnan ered ez az „át­meneti” állapot, hogy a térséget ellátó két víztorony közül az egyiket megszüntették, majd a vizet szolgáltató kutak egyike is erre a sorsra jutott. A lakosság A kecskeméti Pásztor József­ről van szó, akit ismerősei, bará­tai, tehát nagyon sokan egysze­rűen csak Józsiként emlegetnek még ma is, és akire most emlé­kezünk, attól függetlenül, hogy neves nap-e számára a mai vagy sem. Tisztelt Józsi Barátunk! Az irántad érzett tiszteletünk, a ve­led kapcsolatos emlékeink és máig nagyrabecsült munkássá­god elismeréseként szólunk hozzád, akit akkoriban példa­ként emlegettünk. Elsők között voltál, aki feladva eredeti szakmád, a fodrászmesterséget, a II. világháborút követően részt vállaltál Kecskemét újjá­építésében. Kézikocsival szál­lítottad a fát, meszet, homokot a munkahelyekre, hogy a kőmű­ves falat tudjon emelni, az ács kicserélhesse a repesz hasította gerendát, hogy megjavíthassák az épen maradt lakást, sok csa­ládot emberi körülmények közé juttatva ezáltal. Ahogy fejlődött az építőipar, vele arányosan nőtt a te vasúti B. Rozália kecskeméti olva­sónk fél - mert szerinte olyanok a körülmények, hogy félnie kell - a kecskeméti Köztemetőben. Az idős hölgy gyakran, heten­ként több alkalommal is kijár szeretteinek sírjaihoz, s ilyen alkalmakkor egyre gyakrabban találkozik kétes kinézetű és vi­selkedésű alakokkal, akik oly­kor nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket tesznek rá. Sokszor kutyákkal együtt kó­szálnak az ilyen alakok a hatal­mas sírmezőben, ami csak fő­ném tudja, hogy miért került erre sor, csak azt tapasztaja, hogy nincs víz a lakásokban.- Persze, meg lehetne oldani a vízellátást, ha minden házhoz egy-egy kutat fúratna a tulajdo­nos, ami a hálózatra történő csatlakoztatással együtt, mint­egy ötven ezer forintba kerül. Ez pedig - ha ötven forintjával számolunk egy köbmétert - ezer köbméter víznek felel meg. Márpedig ilyen mennyiséget két év alatt sem fogyaszt el egy kö­zepes család. Most arról nem is beszélve, hogy kinek van öt­venezer forintja, ha már veze­tékes vízzel van ellátva a lakása, vagy legalábbis abba van be­kötve.- Jó lenne, ha az ügyben ille­tékesek tájékoztatnák a környék lakosságát arról, hogy mi okozza ténylegesen a vízhiányt. Természetesen, a legjobb az lenne, ha szó nélkül megolda­nák, és nem kellene este tizen­egyig várni a mosakodással. szállítmányozási feladatod, pá­rosulva a nagyobb felelősség­gel, amelynek maradéktalanul eleget tettél. A vasúti értesítés után megjelentél a munkahe­lyeken rozoga kerékpároddal, hogy közöld az anyag érkezé­sét, és meggyőződj arról, bizto­sított-e az időbeni fogadás, a szakszerű tárolás? Az „ügyiratozásod”, a papí­rok rendben tartása ámulatba ej­tett minket. Ha például évekre visszamenően szükségünk volt valamilyen adatra, nem bocsát­koztunk annak keresésébe, ha­nem elmentünk hozzád, te kö­rülnéztél és már mondtad is, hogy mikor honnan, milyen és mennyi anyag érkezett hozzánk, ki vette át stb. Egyszóval: ala­csony növésed ellenére felnéz­tünk rád. E megemlékezés közben fo­gadd tőlünk őszinte kéznyújtá­sunkat, miközben sok-sok örö­met, jó egészséget kívánunk neked. Egykori munkatársaid nevében: Lédeczi József, Kecskemét kozza félelmét. Meggyőződése, hogy ezek a személyek, csopor­tok nem sírokat gondoznak, de még csak nem is kegyeleti okokból járnak ki a temetőbe, hanem egyéb szándék vezérli őket. Olvasónk azt kérdezi, hogy miért nem lehet végre rendet te­remteni ebben a temetőben, hol vannak a temetőcsőszök, akik vigyázzák a rendet, akik meg­óvják az embereket az esetleges kellemetlen helyzetektől?-rapi­Jó szívvel! Megható sorokat tartalmazó írást hozott minap a postás a ba­jai szerkesztőségbe. A levelet Széllé Gabriella írta az Erzsébet utca 27. szám alól. Az egyedül élő idős hölgy a helyi öregek napközi otthonában tölti szabad idejét, és itt is étkezik rendsze­resen. Felújítás miatt azonban az elmúlt két hétben zárva volt az intézmény, így neki is saját magának kellett gondoskodnia ellátásáról. Amint írja, nagyon sokan voltak jó szívvel irányá­ban, mert a szomszédok közül többen is vittek neki főtt ételt, amit lapunkon keresztül is sze­retne ezúton megköszönni falu­beliéinek. Úgy érzi, ez az em­berség őt is felemelte nehéz so­rából, mert nem maradt egye­dül, és nem kellett éheznie. P. Z. Meglepetés Két szemüvegemet elvittem az Ofotért kecskeméti, Arany János utcai boltjába. Az egyik­nek a szárat szorító csavarja ki­járt, a másik kissé szorított. Kis várakozás után jött egy hölgy, s kérdezte, mi a baj. Elmondtam, elvette a szemüvegeket, bement a belső helyiségbe, ahonnan pár perc múlva visszajött és ideadta a szemüvegeket. Kérdeztem, mivel tartozom? Mosolyogva válaszolta: semmivel. Megle­pődtem, s fáradozását megkö­szönve, eltávoztam. Kérem, kö­zöljék hálás köszönetemet fi­gyelmességükért. Egyébként nagyon régi olva­sójuk vagyok, nem tudnék meg­lenni az újság nélkül, megszok­tam, hogy hozzák mindennap, pontosan. Kívánok jó egészsé­get és sok sikert a lap vala­mennyi dolgozójának. Tisztelet­tel: A július 4-ei számukban meg­jelent, Éhbérért dolgoznak című cikkükre szeretnék reagálni. Úgy látszik, Varga úrnak, a kecskeméti önkormányzat szo­ciális bizottsága elnökének is van takargatnivalója a témával kapcsolatban, mivel élesen bí­rálta az alpolgármester urat az átvilágítási kérelmei miatt. Fiam, aki kezdő szakmunkás, az utóbbi időben több munkahe­lyen is kénytelen volt belekós­tolni a nagy demokráciába. Mi­ért? Mert városunk magánvál­lalkozói - tisztelet a kivételnek - a következő módszerrel dol­goznak és dolgoztatnak: Felvesznek egy munkanél­küli fiatalt, s foglalkoztatják egy, maximum két hónapig, majd egyik napról a másikra úti­laput kötnek a talpára, minden indoklás nélkül. Természetesen ezen időszakban a tb.-re nem volt bejelentve, így járulékot sem fizet a jótevő maszek a munkaerő után és minimálbé­rért dolgoztatják őket, napi 10-12 órában. Miután elzavarta az egyiket, máris felveszi a má­sikat és a körforgás indul elöl­ről. A napokban lezajlott színes, vidám, játékos sportvetélkedő szurkolói lehettünk az Egyesített Szociális Intézmény II. osztá­lyán, ahol lakóink és kecskeméti meghívott vendégeink mérték össze erejüket, találékonyságu­kat és ügyességüket. Megkapó volt észrevenni, hogy a verseny végén összekeve­redtek a csapatok, már nem ven­déglátók és vendégek között folyt a versengés - valójában észrevétlenül igazi játékká ala­kult át a vetélkedő, ami tagadha­tatlan bizonyítéka annak, hogy a rendezvény elérte célját: a kötet­Ezt a saját tapasztalatból tu­dom, mivel, ahogyan mondtam, a gyerekemről van szó, aki az utóbbi évben pontosan négy ilyen munkahelyen dolgozott. Gondoltam, hogy feljelentést teszek az általam ismert vállal­kozók ellen, csakhogy ez a de­mokrácia meghozta a verőlegé­nyeket is, így a feljelentésről lemondtam. Az alpolgármester úrnak igaza van abban, hogy minél több „jótevőt” kellene átvilágí­tani, mert nem a kisembernél kell az adócsalásokat keresni. Természetesen, ha a vizsgála­tokat nem engedik „valakik” befejezni, akkor ez egy szélma­lomharccá válik. Remélem, hogy az új kor­mány megteremti a dolgozók­nak az olyan érdekvédelmet - vagy valami hasonlót - ami ab­ban az „átkosban” létezett, és a rabszolga-kereskedők között egy kis rendet tesz. És mivel az előzőekben verőlegényekről szóltam, nem vagyok hajlandó az íráshoz a nevemet adni és ké­rem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy azt ne is közöljék. (Név és cím a szerk.-ben) len, vidám hangyabollyá vált udvaron résztvevők és szurkolók egyaránt jól érezték magukat. Ámbár igaz az is, hogy másnap a megmozgatott csontok és izmok jeleztek azoknak, akik teljes odaadással „küzdöttek”: mégis ez a délelőtt elfeledtette lakóink­kal és vendégeinkkel korukat, esetleges betegségüket, és újra gyermekek voltak egy kis időre, s ezt látva, hiszem, hogy sokáig kellemes emlék marad vala­mennyiükben ez az átmeneti „visszafiatalodás” testben és lé­lekben. Vas Lászlóné, intézeti dolgozó A kölcsönző nem zárt be Pálházi László (Kecskemét, Rávágy tér 12.) azzal a gonddal kereste fel szerkesztőségünket, hogy a Batthyány utcai köl­csönzőboltba nem tudja vissza­vinni a babakocsit, mert azt ál­landóan zárva találja, s nincs ki­írva, hogy kinyitnak-e még egyáltalán? Valakitől azt hal­lotta, hogy végleg bezárt az üz­let. Mivel feltehetően sokakat érint az ügy, olvasónk kérdését továbbítottuk az Iparcikk Köl­csönző és Szolgáltató Vállalat budapesti központjához, ahol dr. Horváth Rudolf igazgató a következőket mondta.- A bolt dolgozói szabad­ságra mentek, s feltehetően elfe­lejtették kiírni, hogy július 15-én nyitnak újra. Az igazgató az ügyfelek elnézését kéri. A bolt tehát pénteken ismét kinyit. H. Sz. G.-né, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szóval, ez az a természetes öntözés, ahová indult? Akit példaként emlegettünk Kétes alakok a temetőben Játékos sportvetélkedő i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom