Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
1994. július 13., szerda Ti sztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Szerencsére nem lanyhul olvasóink levélíró kedve, így a mostani kétoldalas összeállításunk is bővelkedik témákban. Természetesen vannak úgynevezett „visszatérő” ügyek is. Ilyen a többi között annak az aranyláncnak a sorsa, amelyről korábbi számunk egyikében közöltünk levelet, sőt azóta - éppen ellenkező véleménnyel - egy másik olvasónk is jelentkezett. Most a zálogház illetékesének válaszát közöljük. Ugyancsak többen reagáltak a szociális foglalkoztatóról (Kecskemét) korábban megjelent cikkünkre, s ezekből most adunk közre egy véleményt. Újra felbukkant és téma lett ezeken az oldalakon a korábban már érintett ügy: mi van a temetőkben? Sajnos, úgy néz ki, hogy a kérdést máig nem sikerült megoldani. Nemcsak az autókról, az azzal behajtó emberekről van szó, hanem a sírok között csavargó fiatalokról is. Várjuk írásaikat, telefonjaikat. A szerk. Még egyszer az erkélymászóról Július 6-ai lapszámunk Fogadóóra rovatában Látogatások az erkélyen át címmel közöltük egy fiatalasszony panaszát, mely arról szólt, hogy Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcai garzonház 6. emeletén az erkélyen át mászkálva zaklatja volt feleségét és a szomszédokat egy elvált férfi. Panaszosunk levelet írt szerkesztőségünknek, melyben az elmondottak pontosítását, illetve - a jobb megértés miatt - kiegészítését kéri. Egyebek között a következőket írja. A házaspár tavaly februárban elvált, s a bíróság az anyának és gyermekének ítélte a lakást. Azóta már többször is ki kellett hívni a rendőrséget - volt úgy, hogy egy héten háromszor is - a volt férj agresszív viselkedése miatt, amelyet többnyire az alkohol váltott ki belőle. Idén, június 3-án a második és a legutóbbi, harmadik házasságából származó gyermekei előtt bántalmazta elvált feleségét, melynek nyomairól látlelet is készült. Ezek után az anya és gyermeke alig mert hazajönni, különböző helyeken töltötték az éjszakákat és részben a nappalokat is. A volt feleség lakásának ajtaját előtte már betörte (benyomta), s ezt a feleség be is jelentette a rendőrségen. Az erkélymászások nem az elmúlt hónapokban kezdődtek, hanem régóta tartottak. Enyhén szólva kissé zavaró - még ha nem rossz szándékú is -, ha valaki már az erkélyajtót sem hagyhatja nyitva, ha el kell valahová menni, mert fél az esetleges „rendcsinálástól”, s ha otthon tartózkodik, akkor sem kellemes a hívatlan látogató. A rendőri segítséggel való földet érés megfogalmazása félreértés lehetett, ugyanis ilyen még nem fordult elő, s az egyfolytában való zaklatás sem fedi a valóságot. Azért nincs nyugalmunk, mert nem tudjuk, hogy mikor és melyikünk ajtaját töri vagy nyomja be azért, hogy a lakásunkon keresztül, majd az erkélyen - erkélyeken - át volt otthonába másszon. Nem tudjuk, ha bejön a lakásba, kit üt meg, mit tör össze! Állandóan rendőr sem őrizhet bennünket, hiszen van épp elég dolguk. Talán testőröket fogadjunk? Kinek van arra pénze...? F.-né, Kecskemét Egy munkanélküli kérdezi Olvastam a Petőfi Népében, hogy nők, akik legalább 15 évet ledolgoztak, elmehetnek előnyugdíjba. Igaz, én még csak 48 éves vagyok, s 25 éves munka- viszonnyal lettem sajnos, munkanélküli. Fizikailag, idegileg teljesen tönkrementem. Ennek ellenére elmentem egy intézménybe takarítani, melyet egy hónap múlva meg kellett szakítani, mert nem bírtam dolgozni. Azt tudom, hogy félhullának kell lenni ahhoz, hogy legalább 67 százalékos rokkant legyek. Arra kérnék választ, ha lehet, hogy egy 48 éves asszonynak 25 év munkaviszony után miért nem lehet elmenni korkedvezményes nyugdíjba, holott fizikai munkát már nem tud végezni? Előre is köszönöm válaszukat. Tisztelettel: M. J.-né munkanélküli, Kecskemét Tisztelt M. J.-né! Levelének első részében a lapunkban június 29-én megjelent, Mit tanácsos tudni az előnyugdíjról? című cikkre hivatkozik, végül pedig azt kérdezi: egy. 48 éves asszony miért nem mehet el korkedvezményes nyugdíjba? Először is tudni kell, hogy a két nyugdíjazási lehetőség feltételei lényegesen különböznek egymástól. On 48 éves, s ez már eleve kizárja az előnyugdíjazást, mely nők esetében - mint az említett cikkben olvashatta - az 52. életév (férfiak esetében 57. életév) betöltése után kérhető, a jelenleg érvényben lévő rendelkezés szerint, ha 15 éves igazolt munkaviszonya van. További feltétel, hogy előtte legalább 180 napig munkanélkülijáradékban részesült. Ezzel szemben korengedményes nyugdíjba, a munkaadóval való megállapodás alapján, legfeljebb 5 évvel az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt mehet el a dolgozó nő, ha legalább 25 év szolgálati idővel rendelkezik (férfiaknál ez 30 év) és a munkaadó vállalja, hogy a nyugdíjkorhatár betöltéséig fizeti a nyugdíjösszeget a társadalombiztosítónak. Önt tehát - bármennyire sajnálatos - sem az egyik, sem a másik kedvezményes nyugdíjazási formát nem kérheti. Egyetlen lehetősége marad tehát: ha munkára képtelen, kérheti a rokkantnyugdíjazást, (rapi) Kegyeletsértö kocsikázás Emgedjék meg, hogy egy kedves kecskeméti asszony leveléhez csatlakozzam a temetői autózással kapcsolatban. U- gyanis már itt, az otthonban olvastam el a lapban e levelet. (A Gépkocsikkal a temetőben című, július 6-án megjelent cikkről van szó. A szerk.) Magam is szomorúan tapasztaltam és tapasztalom e nem éppen erkölcsös állapotot, 1988- ban halt meg szeretett feleségem. Gyakran jártam a kedves sírjához, s ma is minden hónapban elmegyek egyszer, u- gyanis a sírt gondoztatom. Nagyon sokszor tapasztaltam e kegyeletsértő gépkocsizást. Én kishíján többször is majdnem áldozata lettem a temető belterületén az autózásnak. Olyant is láttam, hogy a szertartás végző egyházi személyt dolga végeztével majdnem elgázolta egy autó. Sokszor láttam azt is, főként munkaszüneti napokon, hogy a karok kinyúltak a gépkocsi ablakán egy másik kar, marok felé, abba pénzt csúsztatva. Ki is nyílt a kapu gyorsan, főként, ha mondjuk egy ötszázas bankjegy került a kapus kezébe. Ezt mindenképpen erkölcstelennek tartom. Természetesen más a helyzet, ha nagyon idős, beteg ember kéredzkedik be kocsival. De az előbb mondottakat makkegészséges és főként fiatalok követték, követik el. Tisztelettel a fővárosból is hűséges olvasójuk: Salamon József, Bp., Szent E. Szoc. Otthon Az aranylánc augusztus 1-jéig átvehető A Hová lett az aranylánc? című, ANKER aláírással megjelent olvasói levélre az alábbiakat válaszolom. Február 15-én a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. kecskeméti zálogfiókjába egy kecskeméti, Botond utcai hölgy zálogba adott egy 14 K-os, magyar fémjelzéssel ellátott, Anker típusú, 54 centiméter hosz- szú, használt állapotú aranyláncot. A fiók becsüse szakszerűen adott 7 000 Ft kölcsönt, amelyet a BÁV Rt. Központjának ellenőrző becsüse is reálisnak talált. Ügyfelünk április 5-én délelőtt megjelent fiókunkban és közölte, az éjszaka azt álmodta, hogy a láncával történt valami, ezért sürgősen ki akarja váltani. Miután kifizette a kölcsönt kamataival együtt, kézhez kapta a láncát, ám ekkor kijelentette, ez nem az ő lánca. A becsüs megvizsgálta a láncot, lemérte a súlyát, a tárgyleírással ismételten beazonosította és megállapította, hogy ügyfelünk kétséget kizáróan a zálogba tett láncát kapta vissza. Ügyfelünk ezután láncával e- gyütt megnyugodva távozott, de még aznap délután visszahozta a láncot azzal, hogy mégis csere történhetett, mert amit a kiváltáskor kapott, az újabb és hosszabb az övénél, vagyis szerinte értékesebbet adtunk vissza. Mivel a láncot nem volt hajlandó elvinni, visszaállítottuk a zálogkölcsönügyletet. Ezt követően több esetben telefonon és levélben is azzal fenyegetett bennünket, hogy ha nem adjuk vissza a láncát, különböző szerveknél eljárást kezdeményez ellenünk. A feljelentésére indult rendőrségi eljárás sem állapított meg részünkről elkövetett szabálytalanságot. A nyomozó rendőrtiszt javaslatára ügyfelünk újra bejött fiókunkba és az általa beadott, kiváltott, majd újra beadott láncot ismét - immár többedszer - megtekintette, s közölte, hogy ez a lánc már hasonlít az övére, de még mindig nem az. Természetesen mindig ugyanazt mutattuk meg. Az aranylánc jelenleg is fiókunkban van, s azt ügyfelünk, zálogjegyének benyújtása mellett és a kölcsönkamatokkal megnövekedett összeg visszafizetésével, 1994. auguszt 1-jéig átveheti. Ekkor jár le a záloghitelezés időtartama, és az azt követő türelmi idő is. Amennyiben nem váltja ki a zálogtárgyat, értékesítenünk kell. Természetesen a jogos igényünk kielégítésén felüli összeget kifizetjük ügyfelünknek. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy ügyfelünk sértve érzi magát és alaptalan kijelentéseivel megkísérli lejáratni üzletünk jó hírnevét. Ellene rágalmazás, illetve becsületsértés miatt - amit többek előtt tett kijelentéseivel valósított meg - csak azért nem teszünk feljelentést, mert magatartása, a hozzánk írt leveleinek zavartsága arra enged következtetni, hogy komoly lelki válsággal küzd, amely idegállapotára is jelentősen kihat. Tisztelettel: Fiókvezető Elisszák a kenyérrevalót Zokszavak A Démász pénzbeszedőjének otrombaságával kapcsolatban szeretnék néhány zokszót ejteni. Azzal kezdem, hogy ez év elején jöttem ki a kórházból az ötödik infarktusom leküzdése után. Nos, július 1-jén, 16 óra tájt valaki piszkosul dörömböl az ajtómon. Kiszédelgek, hát a Démász küldönce (a lakás- csengő-keretre kiírtam: csengess, de ne zörögj!) Na, én aztán jól odamondogattam neki. Azért van az értesítő, hogy azt dobja be. Többször megmondtam már a „Kedves Fogyasztónk”-tól pénzt követelőknek, hogy Ru- zsonyiék mindenkor az „alamizsna” kézhezvétele utáni napon rendezik fizetési kötelezettségeiket. Ezt nem értik? Id. Ruzsonyi Gábor, Kecskemét, Halasi út 3. Mostanában annyit foglalkoznak a kábítószerrel, de az alkoholistákkal nem. Mi ennek az oka? Az ember akármerre megy, mindenütt kocsmát, há- zikimérőt stb. talál. Ki ellenőrzi ezeket például engedélyezési vagy egészségügyi szempontból. Hunyadivárosban (Kecskemét) is van belőlük, s olyan is akad, amelyik engedély nélkül működik. Neveket nem akarok közölni. A kocsmároson kívül kinek az érdeke, hogy például a munkanélküliek vagy a segélyen lévők egy része oda hordja azt a kis pénzt, amit kap? A hitelről nem is beszélve. Miért nem tesz az önkormányzat semmit annak érdekében, hogy kevesebb munkanélküli legyen? Régen azokat büntették, akik nem dolgoznak, most pedig azokat, akik dolgoznak. Szerintem a munkanélküliek legalább 60 százaléka nem is akar dolgozni, mivel így kényelmesebb neki. De mi lesz velük, ha megérik a nyugdíjaskort? Vagy az a cél, hogy minél több alkoholista legyen? Az alkohol is a halálba viszi az embert, nem csak a drog. Jó lenne, ha valaki egyszer alaposan elgondolkozna már ezen. Mi is, a lakótársaink, szomszédaink is el tudnánk képzelni az ilyen életet. A postás jön, s akkor háromnégy napig tart a dínom-dá- nom, utána meg jó, ha egyáltalán marad kenyérrevaló a családnak. Valamint higgyék el, nem lenne ez a sok betörés, rablás, gyilkosság, ha megszűnne ez az állapot. Már az utcán sincs biztonságban az ember, a temetőről nem is beszélve... Cs. S.-.né, Kissné, Túrái és más kisnyugdíjasok Csak füldugóval lehet pihenni, aludni Megelégedéssel olvastam — olvastuk - a Petőfi Népe június 24-ei számában Benke Márta: Menekülnek az üdülőtulajdonosok című cikkét, amit már nagyon vártunk. Ez a valóság. Az éjjel két óráig bömbölő diszkózene kibírhatatlan. Nincs egy nyugodt éjszakánk, nem lehet pihenni, aludni. Füldugó nélkül nem lehet bírni. Ennek használata miatt az egyik fülemre megsüketültem, a másikat kezelik. Hát ki adott erre engedélyt? A környékből két ember jelenleg is kórházban van idegbetegséggel, hatan pedig agyvérzéssel kezelés alatt állnak. Ezért ki a felelős, a polgármester, az apparátus vagy az anyaszentegyház? Bővítik a szolgáltatást? Hol? Harminchét italmérést számoltunk meg. Csak a vendéglő környékén, százméteres körzeten belül működik belőlük kilenc, no meg egy kis élelmiszerbolt, meg egy leánykereskedelem, de ez aztán nagyon! Gondolom, a budapesti Rákóczi tér ehhez képest csak egy apácazárda. Tóth Dezső polgármester szerint is tragikus ez az állapot. De ki engedte ezt meg? Es a polgármester mit tett azért, hogy mindez ne így alakuljon? Mit tett a lakosság, az adófizető • Át kell térni a nappali pihenésre? idős, beteg üdülőtulajdonosok érdekében. Óriási az érdekellentét a nyugalomra vágyó üdülők és a vállalkozók között. De mit tett az önkormányzat az ellentét megszüntetéséért? Egyesek felszedik a milliókat, a lakosság meg az összekuporga- tott pénzéből épült üdülőiben várjon, hangdugóval a fülében? A polgármester úgy véli, a vendéglátók működését korlátozni kellene. Nem kellene, hanem kell! Ha meri, ha nem. De jó is a képviselő-testület mögé bújni, hogy majd az dönt. De mikor? Az intézkedést kérjük még az üdülési időn belül, mihamarabb. Dr. Sánta László, Tiszakécske, Őzike u. 9. Hol van még munkahelyi rehabilitáció? Lehet, hogy úgynevezett tabu témát kívánok a közvélemény elé tárni, amikor a saját esetemet írom le. Negyvenöt éves vagyok, 29 év munkaviszonynyal, 1986 óta súlyos, gyógyíthatatlan szívizom-betegségem van, melynek tünetei a rendszeres rosszulléteken túl, kéz- és lábzsibbadások. Tízhónapos, folyamatos betegállomány után, mely fűszerezve volt kórházi kezeléssel, szakvizsgálatokkal, a helyi felülvizsgáló bizottság rehabilitációs vizsgálatra utalt, ahol a főorvos úr láthatóan nagyvonalúan és rutinból összeállított vizsgálati jegyzőkönyve alapján az eredmény: 50 százalékos munkaképesség-változás. A szakvélemény ellen fellebbezésnek helye nincs! A rehabilitációs eljárás ezek után a munkahelyi rehabilitációs bizottság feladata. Kérdezem, hol van még munkahelyi rehabilitációs bizottság? Hol van még lehetőség úgynevezett könnyebbe munkaköri áthelyezésre? Miért fizettem majdnem 30 évig a nyugdíj- és egészségbiztosítást? A felülvizsgálat 1996. június. Vajon megérem...? P. K. Kiskunfélegyháza (Név és cím a szerk.-ben.) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér I/A FOGADÓÓRA Hűtőszekrény kellene- Nagyon szégyellem magam, de már nem tudtam, mitévő legyek, és úgy gondoltam, maguk talán tudnak segíteni rajtam ! - ezekkel a szavakkal kopogtatott be szerkesztőségünkbe egy idős kecskeméti asszony, aki elmondta még, hogy nyolc gyereket nevelt fel, közülük négy jelenleg munka- nélküli, a többiek családosak, sőt van, akinek már unokája van.-Nagyon rendesek a gyerekeim, törődnek velem, naponta ebédet hoznak, ellátnak mindenféle élelemmel. Egyetlen nagy bajom van: nem tudom hol tárolni az ennivalót, mert nincs hűtőszekrényem és így mindenem megromlik, megsavanyo- dik. Biztosan van olyan család, aki tudna segíteni rajtam, mert egy kisméretű hűtőszekrény is megfelelne.- Már egyszer szétnéztem az üzletekben, de elszömyedtem, amikor megláttam az árakat. Nekem havi 8 007 forint a nyugdíjam, ebből nem tudom megvenni a több tízezerbe kerülő hűtőt. A múltkor olvastam a Petőfi Népében, hogy egy idős bácsi valakitől televíziót kapott az önök segítségével. Nagyon kérem a becsületes embereket, hogy akinek van felesleges, de még működő, akár kisméretű hűtőszekrénye, gondoljon rám. Ugye megértik, hogy a nevemet és a címemet nem akarom az újságban megjelentetni, de előre is köszönöm mindazoknak, akik segíteni akarnak egy idős asszonyon. (Név és cím a szerk.-ben) Milyen jogon? Július 8-án 22 órakor Kecskeméten, a Rákóczi úton taxisok megverték B. E. 16 éves kecskeméti fiút. B. E. ezen az estén moziban volt egy fiatal- asszonnyal, T. K.-val, aki a moziból kijövet meglátta azt a bordó színű Toyota gépkocsit, amelynek a tulajdonosával perben áll gyermektartásdíj fizetése miatt. A kocsi látán a fiatal nő dühös lett, letörte a hátsó ablaktörlőt, s mintegy 15 ezer forint kárt okozott. Ezután a két fiatal elindult a Rákóczi úti sörözőbe, ahol cigarettát vettek, s amikor kijöttek, látták, hogy 5-6 taxi (elmondásuk szerint Hírős taxi) köröz, keresi őket. Az autómentős magas férfi rámutatott a fiúra, a taxisok elkapták és negyedórán át verték. Amikor megérkeztek a rendőrök, mintegy jelentették nekik, hogy itt a két rongáló, majd a fiúra mutattak, mondván, lehasítottunk neki kettőt... A fiatalokat bevitték a rendőrségre, kihallgatták, majd elengedték őket. Nem értik, miért verték a taxisok a fiút, amikor ő hozzá sem nyúlt a kocsihoz, teljesen vétlen volt. S egyáltalán: milyen jogon bántalmazták? * SelAz oldalakat szerkeszti: Gál Sándor
