Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-15 / 139. szám

10 1994. június 15., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Mi az oka? Kunszentmiklósról érkezett az a levél, amelyben egy előfi­zetőnk túl korainak találja a lap kézbesítését. „Miért jó az, hogy hajnal előtt végigcsörtet a kéz­besítő az utcán? Ki akar olyan­kor olvasni? Bár a kutyák már kezdik megszokni...” Előfizetőink többsége öröm­mel fogadta, hogy reggel a Pe­tőfi Népével köszöntheti a na­pot. Januárban ezt ígértük, és ezt teljesítettük. Sok új előfize­tőnk éppen ezért mondott le ko­rábbi, megszokott programjá­ról, az újságvásárlásról, mert a reggeli mellett már tájékozód­hatott a hírekről. Ugyanakkor sokan éppen ezért fizették elő a korábban lemondott lapot. Kiskőrösön egy vállalkozó a számla tartalmáról érdeklődött: „A könyvelőm szerint nem le­het elfogadni, mert nem tartal­maz minden szükséges adatot. A kézbesítő szerencsére mindig megoldja, kiállít egy készpén­zes számlát, a gépit pedig sztor­nírozza.” Vállalkozó olvasónknak azt válaszoljuk, hogy gépi szám­lánk minden előírt adatot tar­talmaz, tehát valami félreértés történhetett. Ugyanígy hivatalos és könyvelhető, mint a gáz­vagy az áramszámla, melyek szintén számítógéppel készül­nek., Örülünk, hogy a kézbesí­tőnk rugalmasan reagált az ész­revételre, de — mint láthatja — felesleges volt másik számlát kitölteni. Szombaton és hétfőn nem kapta meg az újságot egy kecs­keméti előfizetőnk. Kérdezi, mi ennek az oka? Ügynökségveze­tőnk kivizsgálta a panaszt, és tá­jékoztatása alapján valószínű­síthető, hogy valaki illetéktele­nül kivette a levélszekrényből a lapot. A kézbesítés megtörtént, sajnos gyakori panasz, hogy nem mindenki a saját levélszek­rényéből veszi ki az újságot: lopják a Petőfi Népét. Továbbra is várjuk levelei­ket, telefonjaikat a jól ismert címen (Kecskemét, Szabadság tér 1/a) és a 76/481-391-es tele­fonszámon. Korai zárás! Nem tudom, hogy a Konzum Rt. vezetőségének megéri-e az, ami a kecskeméti aluljáró mel­letti (Csilléri telepi) ABC-áru- házban történik hetek óta. A bolt ugyanis délután 14 óráig tart nyitva. Elfelejtik, hogy nem mindenki délig vagy egy óráig dolgozik, s nem mindenki nyugdíjas. Mit tegyen például az, aki 16 órakor fejezi be a munkát? Menjen be a városba egy liter tejért vagy fél kiló ke­nyérért? Azt szeretnénk kérdezni, hogy mi az oka ennek a korai zárásnak? Mert ha netán lét­számhiánnyal küszködnek, hát az szerintünk megoldható, mert igen sok a munkanélküli, talán még szakképzett eladó is akadna közöttük. Arról most már nem is akarok beszélni, hogy bizony nagyon drága min­den ebben az ABC-ben, ugyan­akkor gyakran üresek a polcok a drágaság ellenére. T. S.-né, Kecskemét Tisztelt Szerkesztőség! JOBBAN ODA KELLENE FIGYELNI Nem biztos, hogy csak pénz kérdése Az utóbbi hetekben két olyan élményem is akadt, amely na­gyon elgondolkodtatott: meny­nyire ki tudja használni az egyik város az idegenforgalom lehe­tőségeit, és milyen kevés jelét lehet látni ennek egy másik vá­rosban. Húsvétkor Szentendrén vol­tunk. Meglepődve tapasztaltam, hogy a szűk városmag egyre bővül, kávéház éttermet követ, „antiqvitások”, galériák, apró boltocskák csalogatják a.kül- és belföldi turistákat. És mind nyitva húsvét vasárnapján. De hasonló élményem volt Süme­gen is. Ezek után felvetődik a kérdés: kihasználja-e Kecske­mét is a kínálkozó lehetősége­ket? Úgy tűnik, hogy nem. Egyre több csoport, kül- és belföldi tu­rista érkezik a városba, de rövid nézelődés után már mennek is tovább. Átutazó íze van az itteni idegenforgalomnak. Eleinte le­het, hogy kellemes benyomást kelt a város, de aki jobban kö­rülnéz, érdekességeket keres, az bizony csalódik. Oda kellene figyelni a részle­tekre is. Nemcsak a „szem előtti” területeket kell gon­dozni, mert néhány méterrel ar­rébb is nő a fű. Például a Népi Iparművészeti Múzeumhoz ve­zető utak nem tartoznak a szí- vet-lelket gyönyörködtető lát­ványok közé. Gyalog két hely­ről, a Katona József Gimnázium előtti buszmegálló felől, illetve a gimnázium mögötti Serfőző utcán lehet megközelíteni. Az előbbi esetben az utcát lezáró büfé székei között, vagy az időnként a járdára telepedő zöldség-gyümölcsárus portéká­ján kell átküzdeni magunkat. Eső után bokáig vízben-sárban érkezhet meg a lelkes múzeum- látogató. A másik oldal még csodála­tosabb látványt nyújt. Nem tu­dom, kinek kellene rendben tar­tania a gimnázium mögötti jár­dát és árkot. De az úton szinte nem lehet végigmenni a gaztól, az emberi és állati ürüléktől. Az árkot pedig egyesek szemétte­lepnek használják. De nem is kell ennyire a „külvárosba” menni. Elég, ha a volt pártház és a művelődési központ közötti bokros-cserjés sávot nézzük: az eredetileg rendezett növények közül gaz és szemét virít. Szentendrén a falumúzeum­ban tódulnak az emberek a kü­lönböző népi kézművességi bemutatók köré. Kecskeméten is lenne lehetőség hasonló prog­ramokra, mindehhez azonban szervezés és propoganda kel­lene. És ez nemcsak pénz kér­dése. Úgy tűnik, hogy a komo­lyabb vagy a könnyebb zenei íz­lést kielégítő szabadtéri esték is váratnak még magukra. Talán megfontolandó az is, hogy a már évek óta tartó forró nyárban nem lenne-e célszerűbb meg­szervezni a késő délutáni és esti vásárlás lehetőségét. A város szűkre szabott költ­ségvetését nem biztos, hogy a panaszkodás növeli meg, sokkal inkább a meglévő adottságok kihasználása. Ez nem annyira pénzbe, mint egy kis odafigyelésbe, jó szer­vezésbe kerül. K. M., Kecskemét Temetés szépen, pontosan és gondosan Születtünk, élünk és megha­lunk. Egészen egyszerű, szinte kézzelfogható kijelentés. Még­is, amikor e szavak végső ér­telmet nyernek, s a halál kegyet­len törvényével kell szembe­néznie az élőnek, dermedten és tehetetlenül állunk. Az emberi élet vége, a halál drámája meg­rázza a hozzátartozókat, a kör­nyezetet. Nagynénémnek én voltam az egyetlen és legkedvesebb hoz­zátartozója, s amikor értesültem gyógyíthatatlan betegségéről, teljesen összeroppantam. Ami­kor megláttam az üres kórházi ágyat, egyszerűen képtelen vol­tam felfogni, mi is lesz most. Csupán halványan emlékeztem a megnyugtató szavakra, s egy tanácsra, hogy keressek meg a temetkezéssel kapcsolatos ü- gyek intézésére valakit. Papí­rokról, engedélyekről, anya­könyvi bejegyzésről szóltak a tanácsok... Kitámolyogtam a kórházból, s eszembe jutott a szomszéd néni, aki néhány hete taná­csolta, ha szükségem lesz rá, keressem fel a temetkezési vál­lalatot Baján, a Szabadság utcá­ban. Akkor kicsit bosszantott a Tisztelt szerkesztőség! ßn egyetértek az izsáki Beák Éva szüleivel, akiknek az újságban jelent meg egy felhívásuk a ha­lálbüntetés visszaállítása érde­kében. Nagyon szeretnék egy aláírással csatlakozni és hozzá­járulni az ügy sikeréhez, mert fecsegése, de most hálás voltam neki. Elmentem tehát az emlí­tett vállalathoz. Megnyugtató, kedves kör­nyezetben barátságos, vigasz­taló szavak kíséretében olyan segítséget kaptam, amelyért egész életemben hálás leszek. A tenmetkezési kellékek kiválasz­tása után tulajdonképpen semmi teendőn nem volt, hiszen a höl­gyek minden adminisztrációs munkát elvégeztek. A búcsúzta­tás körülményeit diszkréten, sa­ját otthonomban beszélhettem meg a búcsúztatást végző hölggyel. A temetés szépen, pontosan, gondosan szervezett forgatókönyv szerint zajlott tisztelettel és diszkréten. Mindent egybevetve úgy ér­zem, hogy e szolgáltatás szín­vonala jelentősen változott, és igazán magasnak mondható. Ezért most itt, a nagy nyilvá­nosság előtt mondok köszönetét a temetkezési vállalat dolgozói­nak az emberséges közreműkö­désért, s azért, hogy a gyász ke­gyetlen pillanataiban segítsé­gemre voltak, s biztosan tudom, hogy rajtam kívül még sok em­bernek. Ungor Julianna, Baja nekem is az a véleményem, hogy halálért halált. Ha gyűjtő­ívet küldenének a szülők, én is aláírnám, és bízom benne, hogy rajtam kívül mások is. özv. Szabó Sándorné Kiskunfélegyháza, Kaffka Margit u.32/c Boldog órák Ezúton szeretném megkö­szönni a kecskeméti V. számú Gondozási Központ nyugdíjas­házának lakói és dolgozói ne­vében a május 18-ai gyönyörű műsort. A Napsugár étteremben ne­künk, időseknek ajándékműsort adott Murányi Anita mű­vésznő, Kovács István buda­pesti színművész, Pál Anita, a kecskeméti színház művésze és Vass Béla zongoraművész. Már vacsora előtt jó hangulatunk lett a csodálatos énekszámoktól, operettrészletektől, kupléktól. Éreztük, hogy szívvel-lélekkel, az idősek iránti tisztelettől át­hatva énekelnek a művészek. Ritkaság ez az érdekektől haj­tott mai világban. Nekünk ma- gyon jól esett, vidámak, jóked- vűek lettünk. Áldja meg őket az Isten jóságukért. A nyugdíjas­ház lakói nevében jó egészséget és jó szerepeket kívánok nekik. Kalló Béláné Kecskemét, Nyíri u. 77./C. III. 323 Most Szegedre, ősszel Gemencre A Tompái Általános Iskola harmincöt fős nevelőtestülete megünnepelte a pedagógusna­pot és a tanév végét. Kovács Mihály igazgató és a szakszer­vezeti vezető, Kószó Károlyné szervezésében kirándulást tet­tek Szegedre. Az iskola nyugdí­jasait is meghívták a közös programra. Városnézésen, tiszai hajókázáson és Tápé egyik han­gulatos vendéglőjében közös ebéden vettek részt. A kelleme­sen eltöltött nap végén már az őszi, gemenci kirándulásra invi­tálta testületét az iagazgató. K. B.-né Tompa Köszönjük a falu lakóinak Legyenek szívesek közölni az alábbi köszönetét, melyet a szabadszállási Petőfi Sándor Ál­talános Iskola 5/a. osztályos ta­nuló kémek. Iskolánk hulladékgyűjtést szervezett. Márciusban vissza nem váltható üvegeket, április­ban papírt, májusban vasat gyűjtöttünk, sikerrel. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a falu egész lakosságának, akiknek a segítsége nélkül nem sikerült volna első helyezést el­érnünk a papír- és vasgyűjtési versenyben. Községünkben a legkeresettebb lap a Petőfi Népe, s a minket támogató la­kossághoz így biztosan eljut kö- szönetünk. Tisztelettel: 5/a. osztályosok Szabadszállásról NAPJAINK HUMORÁBÓL • Te sem vagy már a régi, apukám. Tíz évvel ezelőtt simán áteveztél velem a túlsó partra. Csatlakozom az aláírókhoz Tanárköszöntő Félegyházára Június 1-jén számomra fe­lejthetetlen hangverseny volt a kiskunfélegyházi József Attila Általános iskolában. Ha nem veszik rossznéven, ehhez kap­csolódik az alábbi írásom, és szeretném, ha az a Petőfi Népé­ben megjelenne. Köszöntő soraim Némedi László tanár úrhoz szólnak, aki engem is meghívott az említett hangversenyre. Az iskola ugyanis fennállásának 40. év­fordulóját ünnepelte, és a tanár úr pontosan 40 éve tanít itt, va­gyis a megalakulás óta egyfoly­tában. Az ő ünnepe is volt ez, mert ebben az évben nyugdíjba vonul. Először jártam ebben az iskolában, és boldog voltam, hogy e jeles ünnepség alkalmá­ból kerülhetett erre sor. A félegyházi Népdalkor is szerepelt ezen a hangversenyen. A tanár úr sok szép és emléke­zetes napot töltött el az együt­tessel, hiszen évek óta a veze­tője volt. Én az alapítótagok kö­zött voltam 22 évvel ezelőtt, amikor megalakult a Népdal­kor. Nem sokkal utána ismer­tem meg Némedi tanár urat olyan kedvesnek, mosolygós­nak és közvetlennek, mint ami­lyen ma is. Több vezetője is volt az egy­üttesnek, de a leghűségesebb­nek és legkitartóbbnak a tanár úr bizonyult. Vele értük el a leg­jobb eredményeket is. Ezért a hosszú éveken át tartó, fáradha­tatlan vezetésért mondok kö­szönetét neki mindannyiunk nevében. Azt hiszem, a legna­gyobb köszönetét az jelentette számára, hogy egy-egy szerep­lés alkalmával nem hagytuk cserben, s a legjobb együttesek vezetői között, vagy a legkivá­lóbb együttes vezetőjeként szó­líthatták színpadra. Jelentős egyénisége ő a város zenei életének, számos cikkét olvashattuk és fotóját láthattuk újságokban. Fontos és felejthe­tetlen esemény volt ez az ün­nepség az életében, de tőle tu­dom, hogy továbbra is dolgozni szeretne, és az együttes is szá­mít munkájára, közreműködé­sére, szaktudására. Ehhez kívá­nok neki a Népdalkor régi és je­lenlegi tagjai nevében nagyon jó egészséget és sok-sok erőt! Rádi Józsefné Gátér, Szegfű u. 9. Az orvosigazgató írja Kedves Főszerkesztő Úr! Szeretnék köszönetét mon- danmi, hogy az Ön által vezetett lap segítséget nyújtott a fekvő­beteg-ellátásban kialakult, terü­leti néprétegeket érintő, hátrá­nyos finanszírozási helyzet fel­számolására. Azzal, hogy felvállalták ü- gyünket, segítettek, hogy a ma már minden fórum (Népjóléti Minisztérium, Egészségbiztosí­tási Pénztár, Magyar Kórház- szövetség, GYÓGYINFOK) ál­tal nemcsak elismertnek, hanem megoldásra érettnek és szüksé­gesnek nyilvánítsák a kérdést. A megoldásra több módozat került kidolgozásra. Ez ügyben 1,994,; június 8"áa Siófokon, az Örszágos Egészségügyi Napo­kon, június 14-én pedig a Nép­jóléti Minisztériumban kerül sor egyeztetésre. Meggyőződésem, hogy az Önök orgánuma nélkül ügyünk csak lassabban haladhatott volna előre, a csoportunk által képviselt mintegy 2 millió lakos hátrányos helyzetének felszá­molására. Kérem, fejezze ki köszöne- tünket azon munkatársainak, akik küszködtek velünk azért, hogy az eléggé elvont súly­szám, case mix index, standard teljesítmény, saját ár stb. termi­nológiákból eladható, az ebben járatlanok számára is érthető hí­reket jól elkészítsék. Ismételten mindent kö­szönve, s reménykedve, hogy a tényleges változásokról a közel­jövőben már a hivatalos csator­nákon keresztül értesülhetnek, barátsággal üdvözli a 21-ek ne­vében: Dr. Kövecs Gyula orvosigazgató, Semmelweis Kórház ígéret van, segítség nincs Mint állandó olvasójuk segít­ségért folyamodok a laphoz, mert az ügyem már 1992 óta fo­lyik, de eredménytelenül. Több alkalommal fordultam a pol­gármesteri hivatalhoz, mert a népjóléti iroda állandóan a szo­ciális otthonnal fenyegetőzik, holott én nem azt kértem. A lakásom romokban áll és az volt a kérésem, hogy ezt ki­sebbre építenék át, ne kellene hol egyik, hol másik helyen, újabban pedig a burgonyásve­remben laknom. Megígérte az itteni jogtanácsos és az önkor­mányzati titkár, hogy segít, de eddig még nincs semmi fejle­mény. Igaz, az ügy egy kicsit bonyolult, de azért érthető: 1950-ben közjegyzőileg a ne­vemre jött Hetényben két hold föld és egy ház, amit később el­raboltak tőlem, én pedig csak bérlő voltam a sajátomon és a házamban. Később, 1972-ben tudtam a házat megvenni. A kártalanítással kapcsolat­ban én már írtam a Földművelé­sügyi Minisztériumba is, ahon­nan az ügyet áttették a kecske­méti földhivatalba. Onnan ki is jöttek és megállapították, hogy igazam van. A földemet ugyanis két aranykoronásra ér­tékelték, holott 30 aranykoro­nás. Kérem a segítségüket, mint olvasójuk, de egy gondolattal se említsék a szociális otthont, mert azt nem fogadom el, in­kább az élők sorából távozom. Bízva az igazságtévő jóindula­tukban és segítőkészségükben. Szabó Julianna Méntelek, 131 A gyalogosok hátrányára Ma már mind szélesebb kör­ben elfogadott a kereskedelmi versenyhelyzet kialakulásával együtt járó reklámozás szüksé­gessége, ha az nem mások rová­sára, kárára történik. Van Kecskeméten, a Rákóczi úton egy kerékpárüzlet, ahol időnként a bolt előtti járdára ki­helyeznek az ajánlott márkák­ból egy-egy mintadarabot. A kerékpárokat úgy állítják fel, hogy különösebben ne zavarják a gyalogosforgalmat, ezért nem is szól ellene senki. Merőben másként ítélendő meg az ugyancsak kecskeméti Nagykőrösi úton lévő kerékpár­üzlet vezetőjének reklámozási gyakorlata. Itt tömegesen he­lyeznek ki kerékpárokat az üzlet elé úgy, hogy azzal elfoglalják a járda szélességének nagyobbik felét, akadályozva ezáltal az ál­lomásról gyakran nagy tömeg­ben érkező gyalogosok forgal­mát. A rendelet szerint szabálysér­tést követ el az autós, ha kocsi­jával „féllábbal” úgy áll fel a járdára, hogy a gyalogosok ré­szére nem marad minimum 150 centiméter szélességű járda — hangzott el a televízió június 3-iki Ablak című műsorában. Értelemszerűen ez a szabály vonatkozik az üzletek vezetőire is. A gyalogosok békésen meg­férnek a kijelölt járdákon köz­lekedő és nem nagy sebességgel haladó kerékpárosokkal, adott­nak veszik a szükségesnél kes­kenyebb, de nem bővíthető jár­dákat, de nem értenek egyet a túlzásba menő foglalásokkal. Lédeczi József, Kecskemét

Next

/
Oldalképek
Tartalom