Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-15 / 139. szám
1994. június 15., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink Természetesen a mostani összeállításunkban is vannak panaszos ügyek, elintézésre, megoldásra váró gondok. Mindemellett örömmel adunk teret olyan olvasói leveleknek is, amelyek sikerről, eredményről tájékoztatnak bennünket. így például a tompái iskolások levele mellett szívesen közöljük a szabadszállásiak által megfogalmazottakat éppen úgy, mint a kiskunhalasi Semmelweis kórház igazgató-főorvosának elismerő sorait. Lehet, hogy pusztán véletlenül alakult úgy, hogy „összejöttek” az ilyen tartalmú reagálások, ez azonban csupán mellékes, mert a lényeg, hogy nemcsak kudarcból áll a világ. Igaz, Halasról egy másik levél is érkezett, keserű panasszal, s ugyancsak kedvezőtlen „élménye” miatt ragadott tollat egyik olvasónk, amikor egy fegyőrre panaszkodik. Ezeket az olvasói véleményeket is szinte szó szerint adjuk közzé. Várjuk további írásaikat. A szerk. A reményt nem adom fel Nem is tudom, hogyan köszönjem meg a jóságukat, hogy továbbra is járathatom hosszú évtizedeken át olvasott kedvenc újságomat, a Petőfi Népét? Nagyon hálásan megköszönöm, hogy megyén kívül is hozzák az újságot — és nem a duplájáért — amit már reggel hétkor megkapunk. Köszönhetjük ezt Bot- lik Eleknek, a kézbesítőnek, aki mindig rendes, becsületes ember volt világéletében, s akit csak dicsérni lehet. A sors elhozott szülővárosomból más megyébe, de a honvágy mindig üldöz, és még az is jó, ha Kiskunfélegyházáról olvashatok valami hírt. Itt Ti- szasason is szép lakásunk van, de tiszta szívvel mondom, hogy egy félegyházi kicsinek jobban tudnék örülni. Imádott nagyanyám is ott nyugszik, így nincs lehetőségem szeretteim sírját gondozni, de a reményt nem adom fel. A múlt heti újságban olvastam a bátyai kegyetlen nevelőapáról. Lehet az ilyen embert apának nevezni? Nekünk is volt egy drága unokánk, aki többet ért az életünknél, de sajnos hétéves korában elvesztettük, azóta egy nagy üresség van az életünkben, amit semmi nem tud betölteni. A lakásunk előtt van az óvoda, az ablaka az udvarunkra nyílik, s behallatszik a kicsik kacagása, örömteli énekük, s amíg hallgatom, addig feledni tudok... Még egyszer köszönöm a szerkesztőségnek a lelkiismeretes munkát, kívánok mindenkinek jó egészséget. Sárik Lajosné, Tiszasas, Rákóczi u. 5. Ki akar keresztszülő lenni? Kérem, ha lehetséges, közöljék lapjukban kérésemet. Nagyon örülnék, ha megjelenne. Három kisgyermek édesanyja vagyok. Örömünkre úgy hozta a sors, hogy 22 évesen már három családom van, ötéves kislány, másfél éves kisfiú és kéthónapos kislány. Boldog házasságban élünk. Sajnos, arra nem jutott időnk, hogy barátokat találjunk, ezért még nem tudtam megkeresztelni gyermekeimet. Azért szeretném, ha közzé tennék levelem, hogy az önök segítségével hátha találnék keresztszülőket. Kérésemnek semmi anyagi háttere nincs. Nem vagyunk gazdagok, de szerényen megvan mindenünk. Keresztszülőket nem azért keresek, hogy anyagilag segítsenek, én csupán baráti kapcsolatot szeretnék és igazi, szerető keresztszülőket. Szeretném még valamire megkérni a szerkesztő urat. A nevem és a címem maradjon a szerkesztőségben. Ha valaki válaszolna levelemre, küldjék el a választ. Előre is köszönöm, maradok továbbra is hű előfizetőjük, s jó egészséget kívánok a lap minden dolgozójának! Tisztelettel: Háromgyermekes anyuka Felsőszentivánról (Név és cím a szerk.-ben.) Az új kunbajai játszótérről A Petőfi Népe május 30-ai számában Kunbaján játszótér épült címmel fénykép és kétsoros szöveg jelent meg, miszerint közadakozásból és a polgárok segítségével épült az említett játszótér. Ezúton kérném a helyesbítést, mivel ez nem fedi a valóságot. A FIDESZ helyi szervezete kezdeményezte néhány hónappal ezelőtt a játszótér építését a faluban. A területet a polgár- mesteri hivatal, a játékok beszerzésének anyagi feltételeit Halász István, Szabadkai János, a Szabó-Kem Bt., a Bácska Textilipari Kft., a Bácska EPISZ kunbajai részlege biztosította. A játszótér építésében a kisgyermekes szülők is sokat segítettek, de akadt olyan segítőnk is Raics József személyében, akinek már felnőtt gyermekei vannak, mégis szívügyének tekintette a játszótér létrehozását. Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni a segítséget, azt a rengeteg munkát, mellyel a játszótér elkészült. A Petőfi Népe szerkesztőjének pedig köszönöm, hogy levelünket elolvasta és ezt a helyesbítést remélhetőleg megjelenteti. Köszönettel: Dr. Zombor Gábor Kunbaja, Rákóczi u. 21. CIKKÜNK NYOMÁN: Érvényes tarifa alapján A Petőfi Népe 1994. június 8-iki számában megjelent Megcsonkított utazási költség című levél nyomán kérjük az alábbiak szíves közreadását. A lakóhely és a gyógyintézet között felmerült utazási költséget a VOLÁN által kiadott menetrend- és menetdíjtáblázat alapján állapítjuk meg. Az utazási költségek igényléséhez nem kötelező a jegyek csatolása. Abban az esetben, ha egy- egy településen kettő vagy több megállóhely is van, az utazási költséget — menetjegy hiányában — a település és a gyógyintézet közötti legrövidebb útszakaszra érvényes tarifa alapján fizetjük. Abban az esetben, ha a jogosult menetjeggyel igazolja a lakóhelyéhez legközelebb lévő megállóhely és a gyógyintézet között felmerült utazási költség összegét, úgy az tennészetes, hogy a ténylegesen felmerült utazási költség képezi a számfejtés alapját, vagyis azt fizetik ki. E rövid tájékoztatónkkal igyekszünk felhívni ügyfeleink figyelmét arra, hogy a menetjegyek megőrzése és az útiköltség igényléséhez történő becsatolása milyen előnyt jelenthet mindazoknak, akiknek lakóhelyén nem egyetlen hivatalos buszmegálló van. Hideg József igazgató, megyei egészségbiztosítási pénztár A hivatal makacssága segélyügyben Négy gyermekével látogatott el a szerkesztőségbe Mészá- rosné Veres Erika, Kecskemét, Várpalota utca 16. szám alatti lakos. A négy gyerek közül a legkisebb még alig néhány hónapos, a többi három gyerek iskolában van. Mészároséknál ugyanis hét gyerek él a családban. Az asszony hosszú és kacskaringós utat járt be, míg végül úgy döntött — mert már nem volt hová fordulnia — felkeresi a Petőfi Népét. A kívülálló akár úgy is minősíthetné az esetet, hogy nem nagy ügy. Csakhogy reálisan az tudja megítélni Mészérosék helyzetét, aki legalább hasonló cipőben jár. Miről van szó? A család, tekintettel a hét kiskorú gyermekre és az ebből adódó szociális helyzetre, a kecskeméti önkormányzattól havi 11 ezer forint rendszeres nevelési segélyt kap. Ez nagyon dicséretes, örül is neki a család, hiszen óriási segítséget jelent. Érdekes módon a gond mégis ebből adódik. Pontosabban abból, hogy valamiféle szabály alapján a 11 ezer forintnak csak az egyik felét kapják meg készpénzben, a többit vásárlási jegy formájában. Ezeket a jegyeket viszont Kecskeméten csakis a Csongrádi úton lévő diszkont áruházban lehet beváltani. Nem kell túlzottan nagy helyismeret annak eldöntéséhez, hogy a kecskeméti Várpalota utca és a Csongrádi úti diszkont áruház között jó néhány kilométer a távolság. Mészárosné nem tudja kire hagyni a négy apró gyereket, ha pedig magával viszi, már egy kiflit sem képes visszafelé szállítani, a nagy időveszteségről, az utazási költségről nem is beszélve. A férj dolgozik, s így a jegyek kárba vesznek. Mindehhez még az is tartozik, hogy a legkisebb gyereket heti három alkalommal orvosi kezelésre kell vinni a Nyíri úti rendelőintézetbe. Körülbelül egy évvel ezelőtt Mészárosné ezzel a gondjával megkereste Varga Lászlót, az önkormányzat szociális bizottságának elnökét, és azt kérte: hasson oda, hogy a segélyt kizárólag pénzben kaphassa meg. Akkor az az ígéret hangzott el — az asszony szerint — hogy ezt nem lehet ugyan, de legalább a nagyobbik felét pénzben fogja megkapni. Sajnos azóta semmi nem történt. A világon minden hivatalban, intézményben, sőt még a bíróságokon is ismerik a méltányosságot. Nem lehetne ezt a kecskeméti Mészáros családdal kapcsolatban is érvényesíteni, hiszen így csak félig éri el célját a segélyezés. - gál A nyeremény visegrádi út Megbüntették az anyámat Én teljesen mozgáskorlátozott vagyok. Édesanyámmal élünk a kisnyugdíjunkból, amit anyám a tsz-től kap, én pedig rokkant nyugdíjas vagyok. Tartunk egy fejős tehenet, a tejből pótoljuk azt a kevéske összeget, amit havonta kapunk. Katymáron majdnem a falu szélén lakunk, és tőlünk nem messze van egy legelő, de tele van nagy fákkal, télen pedig víz alatt állt, kaszálni nem lehetett, de még rámenni sem. Mi soha nem mentünk még segélyt kérni az önkormányzathoz, viszont feljelentette valaki az édesanyámat, mert ott legeltette a tehenet. Meg is büntettek bennünket 2 250 forintra, holott mások kocsiszámra hordják a szénát. Azt szeretném tudni, hogy ők mennyit fizetnek? Gyakran hallgatom a rádiót, és sokszor foglalkoznak azzal, hogy támogatni kell a mozgás- korlátozottakat. Feltételezem, hogy nem az ilyen „támogatásra” gondolnak. Név és cím a szerk.-ben Sugárzó gyufa A napokban kétféle gyufás- doboz került hozzám. Az egyik doboz írás nélküli, natúr trikolorral, míg a másik piros mezejében a Szent korona rajza. Bármennyire is törtem a fejem, képtelen voltam eldönteni, milyen ihletésből kerültek az említett jelképek a címoldalra. Talán égetnivalóak? Vagy: szikrából pattan a láng egy új kor(mány) hajnalán? Még furcsább felfedezésre bukkantam. A dobozok hátoldalain ez olvasható:„Gyermekek- től távol tartandó! Radioaktív anyagot nem tartalmaz!” Önkéntelenül felvetődik a robbanó kérdés: A többi talán igen, csak nem tudunk róla...? S. G. Május végén fájó szívvel olvasgattuk a kecskeméti Ifjúsági Otthon kirakatában elhelyezett plakátot, mely visegrádi kirándulásra invitálta a Dunakanyar szerelmeseit. Nekünk nem volt ennyi pénzünk. Odabent elfoglaltuk helyünket a családi vetélkedőn. Határtalan volt kis csapatunk öröme: a 2. helyen végeztünk. Május 28-án, jutalmul a jó Örömmel vettem kézbe Ti- szaalpár információs térképét. Kár, hogy három helyesírási hiba csúfítja: Árpád telep, Árpád fejedelem Általános Iskola, Árpád kori! Pedig A magyar helyesírás szabályai című kiadvány egyértelműen szabályozza ezeknek az írását is. Helyesen így kellett volna megjelentetni: Árpád Feszereplésért, elutazhattunk Vi- segrádra. Köszönjük Gál Gyula tanár úrnak a feledhetetlen és tanulságos vetélkedőt. Végezetül sikeres csapatunk névsora: Horváth Zoltán, Horváth Róbert, Horváth Andrea, Ács Istvám Balogh Henrietta, Baranyi Rozsa, Domahidi István, Domahidi Attila. Parragné Ferenczy Klára Kecskemét jedelem Általános Iskola Árpádtelep, Árpád-kori... Hol csúszott be a hiba? Talán a nyomda vétett? Elképzelhető. A pontatlan szedés sok bosszúságot okozott jómagámnak is, tavalyelőtt ugyanis én javítgattam a Tiszaalpári Hírmondót, olykor csaknem feleslegesen. Szőke Antalné, ny. tanárnő Tiszaalpár Nem jellemző az orvosokra Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Petőfi Népe 1994. június B-i számában T. 3.-né kunszállási lakos tollából cikk jelent meg "Almos orvos" címmel. A levélíró kifogásolta a Kiskunfélegyházi Városi Kórház Sebészeti Osztályán ügyeletet teljesítő kolléga "tevékenységét". Szeretném a levélíróval és a lap olvasóival közölni, hogy az ügyet, - mely véleményem szerint orvosaink többségére nem jellemző - kivizsgáltatom. Amennyiben a levélben foglaltak megfelelnek a valóságnak, az érintett orvos ügyeleti óíj helyett más jellegű "javadalmazásban" részesül. Kiskunfélegyháza, 1994. június 9. /Or íg Hol csúszott be a hiba? Egy ember, aki visszaélt a rangjával Szeretném, ha levelem megjelenne az újságban, mert úgy érzem, ez a felháborító eset másokkal is megtörtént már. Remélem, az illetékesek is olvassák majd levelemet és tesznek valamit azért, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Előre bocsájtom, én soha nem kerültem összeütközésbe a törvénnyel. Bátyám azonban most a gyulai büntetésvégrehajtási intézetben van, előzetes letartóztatásban, lopás vétsége miatt. Itt, Kecskeméten volt a tárgyalása, amit újra, már harmadjára elnapoltak. A bírónőtől engedélyt kértünk, hogy pár percig beszélgethessünk bátyámmal a tárgyalás után. Ez az egész egyébként az új bírósági épületben történt. A tárgyalóterem mellett vannak helyiségek, ahová átviszik a rabokat. Oda kísértek. És ott kezdődött a gond, amit még máig sem tudtam feldolgozni magamban. Az egyik őr, gondolom, valamilyen tiszt, ezt mondta: A nyálcserét elkezdhetik. Hirtelen ideges lettem, hiszen én mindig megadatam a tiszteletet másoknak, itt pedig egy ember, visszaélve a rangjával, helyzetével, így beszél az emberrel. Nyugodt hangon megkérdeztem, mi az, hogy nyálcsere, s hogy beszélhet így egy emberrel. Mire ő elkezdett majdnem kiabálni velem, hogy mit gondolok én, meg mi vagyok én! Éppen csak pár percet beszélgettünk, s ahogy jöttem volna kifelé, elbúcsúztam a testvéremtől, mire ugyanez az őr gúnyosan vigyorgott és megint azt mondta, hogy be lehet fejezni a nyálcserét. Én ezek után elgondolkoztam azon, hogy ha itt így viselkednek, hogy várhatják el az elítélttől a társadalomba való beilleszkedést, amikor ők maguk is rossz példát mutatnak. Én nem vagyok tanult ember, de így is csak sajnálni tudom ezt az embert, aki visszaél azzal, hogy pillanatnyilag itt ő a valaki, és úgy sértegeti az embereket, ahogy csak akarja. Remélem, hogy a felettesei megpróbálnak ez ellen tenni valamit. Én ezek után is illedelmesen elköszöntem, de belülről porig sújtva éreztem magam, hogy ennyire megaláztak. Gondolom, ez az ember kint már nem ilyen, mert ott ezt nem teheti meg. Csak azt tudom üzenni neki, hogy szégyellje magát viselkedéséért. Ilyen emberre még egy kutyát sem bíznék. Egy érző ember azzal is különbül bánik. A nevem leírom, de kérem, hogy az újságban ne közöljék. Köszönöm, hogy elolvasták soraimat, maradok tisztelettel: A. A., Kecskemét Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Szélvédő! Törvénytisztelő állampolgárként indult március 4-én az esti órákban Gy. Lajos lakiteleki olvasónk a község kijelölt szeméttelepére, hogy szomszédjának segítsen a felhalmozódott háztartási szemetet kivinni. 'Vitte volna a gyerekeit is, ám azok látva, hogy a szomszéd gyerekek sem mennek, inkább otthon maradtak. Talán ez volt a szerencse. Ugyanis már javában rakták le a szemetet az utánfutóról, amikor feltűnt az úton egy férfi, aki beléjük kötött, szitkozódott, majd a nála lévő vaslapáttal több ütést mért a Dacia szélvédőjére, ami természetesen szi- lánkosra tört. Ezért szerencse, hogy nem mentek vele a gyerekek. akik bizonyára megsérültek volna. Ám az ismeretlen férfi nem rémült meg, hanem kutyáját Gy. Lajosra uszította, az állat meg is harapta az illetőt. Lakitelekre visszaérve Gy. Lajos a rendőrségre ment. de mert senkit nem talált az épületben, Tiszakécs- kén jelentette a történteket. Ott felvették a jegyzőkönyvet, szakértőt is meghallgattak. Gy. Lajos az elmúlt napokban kapta meg a végzést a kecskeméti ügyészségtől. Eszerint D. István ellen, aki a szélvédőt bezúzta, az eljárást megszüntették. Ennek oka pedig az, hogy a használt szélvédő árát a szakértő 3 500 forintban állapította meg. így a kutyás, káromkodó ember mindössze szabály- sértést követett el. Ha a szélvédő 5 001 forintba kerülne, akkor D. Istvánt felelősségre vonnák, de így nem. Vajon miért nem kötelezhető a szélvédő megvásárlására és beszereltetésére az, aki tönkre tette? (A szerk. megjegyzése: természetesen kötelezhető, de nem büntetőjogi, hanem polgári jogi eljárás keretében. A károsult indítson kártérítési pert a kecskeméti bíróságon.) — S — Szemétügy A halasi Település-szolgáltatási Önkormányzati Vállalat kötelezte magát, hogy az utcára, a ház elé kitett kukákból a szemetet rendszeresen elszállítja. A díjat én egész évre előre kifizettem. Mindezek ellenére már többször megtörtént, hogy a szemetet a panasz ellenére sem vitték el. Tudomásom van róla, hogy másokkal szemben is hasonlóan jártak el. Panasz esetén az illetékesek különböző valótlan állításokkal magyarázkodtak. íme, így válik valóra a lakosság kiszolgálása és a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése Kiskunhalason. Mi ez, ha nem tipikus szerződésszegés? Az ilyen felelőtlen, hanyag munkával biztos, hogy nem nyerik el a lakosság bizalmát. Jónás Péter, Kiskunhalas, Kinizsi u. 22. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor
