Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-18 / 116. szám

Olvasói családunk Bajai diákok bolondballagása • A III. Béla Gimnázium végzős diákjai az utolsó tanítási napon megtartották a szokásos bo­londballagást, melyre ötletes jelmezekbe öltöztek. Volt indiántörzs teljes harei dísszel, úttörő Örs kinőtt egyenruhával, de akadt olyan zenész csapat is, amely rongyokba burkolva vonult végig Baja utcáin, kopott hangszerekkel. (Fotó és szöveg: Papp Zoltán) Családi sikerekről Ami nekem vagy nekünk si­került címmel pályázatot hirdet­tek a családsegítő központok a Kecskeméten élő családok ré­szére. Arra kérték az íráshoz kedvet érző családtagokat, hogy írják meg azokat az eseménye­ket, melyek a családjuk életé­ben maradandó emléket ha­gyott. A felhívásra tizenegy pályá­zat érkezett, amit szakmai zsűri bírált el, s az eredményhirdetés a napokban tartották meg az I. számú családsegítő központban. Az első díjas jutalma 6000 fo­rint, a másodiké 4000, a harma­dik díj nyertese 2000 forintot vehetett át. Azok is részesültek 1000-1000 forint jutalomban, akik nem nyertek, de részt vet­tek a pályázaton. A legjobb pá­lyázatok a nyilvánosság előtt is bemutatkozhatnak, a nyertes írásokból részleteket közlünk majd az Olvasói családunk ro­vatban. Hatvan éve keltek egybe • 1934. május 30. nagy nap volt Füvessy Károly és felesége éle­tében. Ezen a napon kelt egybe az ifjú pár. Ennél azonban nem kisebb ünnep lesz az 1994. május 30-a, ugyanis az eltelt hatvan év után családjuk körében ekkor ülik gyémántlakodalmukat. Nagyon jó egészséget és még boldog éveket kívánnak a gyere­kek, az unokák és a dédunokák a szeretett szülőknek, nagyszü­lőknek, dédikéknek. (A fényképet szüleiről a Kecskeméten élő Fazekas Ferencné küldte.) Aki megénekelte a bugaci betyárokat Bocz Mihály bácsival a bu­gaci Régi templom utcában is­merkedtem meg. Hírlett, hogy sok betyártörténetet tud az öreg, s le is írta azokat. Kíváncsi vol­tam arra az emberre, aki - bu­gaci lévén - érdeklődik szülő­földje históriája iránt. Miska bácsi szűkszavú, ám mégis hamar megered az emlé­kezés patakja. „Úgy mondják - hunyorít vidáman -, hogy 1919-ben születtem, itt Bugac - monostoron, tizennegyedik gyerekként.” Bizony, cselédes- kedés mellett csak 5 osztályt végzett, aztán pedig jött a kato- násdi. Hamar leventére kellett járnia, majd 1940-től a háború­ban katonaként 3 év alatt meg­járta Bácskát és Ukrajnát is. Egy évet fogságban is töltött. 1944-ben megnősült, 10 gye­reke született, ebből ötöt nevel­tek fel. A kecskeméti hajdani Építőipari Vállalattól ment nyugdíjba 1979-ben. Ma már özvegyen emlékszik csendesen a nem könnyű évekre, két élő gyereke látogatja gyakran, négy unokával. Miska bácsi némi biztatásra aztán előadja gondo­• Bocz Mihály bácsi san őrzött irományait, amelye­ket sajátkezűleg gépelt it Dossziéban lapulnak az 1950-es években hallott, versekbe öntött betyártörténetek. Akkoriban bi­zony elég gyakran járták nap­szám közben is Bogár Imrének és társainak történetei, s Miska bácsi tudatában ezek is megőr­ződtek, elraktározódván a szü­lőktől a gyerekkorban hallott betyárhistóriák mellé. Az 1970-es évek elején - a kecs­keméti segédmunkás évek alatt - ezek a figurák előbújtak, is­mét megmozgatták fantáziáját, aztán Miska bácsi balladába ön­tötte Bogár Imre és bátyja, Bo­gár Jakab sorsát. Meg Bárány Imréét, aki birkalopásairól volt nevezetes, és 1926-ban a csen­dőrök lőtték agyon. Bocz Mihály bácsi strófákba szedte Bugac történetét is. a fa­luméréstől. 1911-től kezdve. Megváltozott a régi világ a vég­telen puszta fölosztásával: nem szól a gulya kolompja és nem ég a pásztorok tüze, ahogy re- zignáltan meg is jegyzi zárásul. Új verset már nem ír, amit akart, azt elmondta húsz éve. A meglévőket azonban rendez­geti, csiszolgatja és tervezi, hogy a pad végénél megbúvó írógépén sokszorosítja azokat, s aki kéri, annak szívesen továb­badja: ilyen volt a betyárélet ré­gen a Bugacot ölelő pusz­tán. Vörös Júlia Öregdiákok emlékeztek Halason • A világháború és '56 áldozatainak, volt diáktársaiknak állítottak emléktáblát az öregdiákok. Immáron harmadik éve mű­ködik Halason a Szilády Gim­názium öregdiákjainak baráti köre. Az alakuló közgyűlés óta megduplázódott a kör tagjainak száma, ám az öregdiákok úgy érzik, még mindig kevesen is­merik céljaikat. A mai diákokkal való szoro­sabb kapcsolatteremtés még vá­rat magára, a hagyomány, a múlt ápolása terén azonban lépni tudott a kör. Elhatározott szándékuk az alma mater törté netének — elsősorban Sütő Jó­zsef tanár úr munkájának — ki­nyomtatása. A novemberi köz­gyűlés döntésének —. hogy ál­lítsanak az első világháborús emléktábla példájára a század későbbi áldozatainak is emléket — most érvényt szereztek. A május 15-ei ballagás al­kalmából a Hősök napján - s egyúttal a világháború befejezé­sét, a békét is köszöntő hét vé­gén - került sor az aulában a II. világháború és '56 sziládys ál­dozataira emlékező tábla felava­tására. Dr. Viszmegh Sándor, az egyesület elnöke helyezte el a tábla alá a nemzetiszín szalag­gal díszített koszorút. Hangulatos anyák napja Kígyóson Jótékonycélú tréning Jótékonycélú személyiségfej­lesztő tréningre hívják a csalá­dokat június 11-12-én 10 órai kezdettel Szolnokra, a Széche­nyi lakótelepi gyermekváros tornatermébe. A két napos program a Papp Mária reiki mester által megteremtett, a rei- kin és szituációs játékokon ala­puló hatékony személyiségfej­lesztő tréning. Közben Kun Ist­ván reiki mester itt dedikálja először könyveit. Este ajándék- sorsolás és tábortűz lesz a ro­mantikus Zagyva-parton. A be­vételi díj teljes összegét jóté­kony célra ajánlja fel a mester. A szállásról és az étkezésről mindenki maga gondoskodik. Jelentkezni lehet Kovács Lász- lóné Zsuzsinál Tiszakécskén, Szolnoki utcs 24. szám alatt, va­lamint a 341-331 telefonon. kola épületében megrendezett kiállítást tekintették meg a ven­dégek, a tárlat anyaga a kör­nyékből megőrzött hagyomá­nyos tárgyakból állt és ugyanott képekben, feliratokban ismer­kedhettek meg a látogatók a környék múltbeli, küzdelmek­kel teli életével. Ezt követően közös ebéden vett részt mintegy 200 személy, akiknek korszerű étrenddel kedveskedtek a ven­déglátók. A kultúrház füves, lombos udvarán megtartott „ál­lófogadás” jól sikerülhetett, hi­szen még a franciasaláták szo­katlan remekei is elfogytak, ez­után a különféle, remekbe sza­bott sütemények feltették a ko­ronát a válogatott étrendre. Időközben, gépkocsival el­hozták a környék már nehezen mozgó nagymamáit is és lassan teljesen megtelt a kultúrterem, ahol az iskolás gyerekek kö­szöntötték versikékkel, mondó­kával az édesanyákat és a nagymamákat. A szomszédos Zsana község gyermekei a Hófehérke és a hét törpe mesejátékot adták elő, tündérszép kosztümökben. A kissé elérzékenyült szülők fel- vidítására a szanki népdalkor tagjai énekeltek, majd együtt daloltak a késő délutáni órákig az ünnepeltek és az ünneplők. Édesanyák napjára az idő nem lett mostoha, kitartott a meleg búcsúzás pillanatáig. Bálint István Küldjön egy fényképet! • Születésnapon készült a fotó. Édesanyám testvére (tíz közül a harmadik), aki 1895 május 1-én született, 1992-ben a 97. szüle­tésnapját ülte. Testvére már egy sem élt, két hasonlókorü uno­katestvére köszöntötte többek között. Jobbról Szórád Józsefné (Csillik Veronika), tavaly augusztusban halt meg. Középen Konc Pálné (Csillik Katalin) még él, 94 éves. Balról Sárközi Já- nosné (Csillik Terézia), ö ugyancsak él, 97 éves. (A fényképet Kisjuhász Lászlóné Lajosmizséről küldte.) • Nemcsak Kígyóson ünnepeltek. Képünk Jászszentlászlón ké­szült, a családok éve alkalmából rendezett ovi-majálison. A fel­vételen a Fülöp család, amint a krumplipucoló versenyt várják. Szerencsére május 1-jén nem vált be az időjárási jóslat. Gyö­nyörű napsütésben érkeztünk meg, 20 percnyi gépkocsival való utazás után, a zöldellő fák között alig látszó kis telepü­lésre, Kígyósra. Sági Lajos katolikus lelki- pásztor, aki a közeli Zsanán is ellátja az egyházi szolgálatot, minden erejével arra törekszik, hogy összetartsa a tanyai embe­reket, akik éppen úgy, mint a nagyobb települések lakói, igénylik a szebb és jobb közös­ségi életet. Alapítvány révén az egyház megkapta a kultúrházat és a régi iskola épületét, most már csak tartalommal kell megtölteni a kultúrházat. így került sor arra, hogy a kígyósiak meghívták a szanki népdalkört Kígyósra, a május 1-jei anyák napjára. Az esemény a vasárnapi szentmi­sével kezdődött, ahol a szanki énekkar egyházi énekkel mutat­kozott be. A mise után a régi is­Az anyagok bősége miatt folytatás a 12. oldalon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom