Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-18 / 116. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! I 1994. május 18., szerda Gyermekem kis híján a karjaimban halt meg OLVASÓSZOLGÁLAT Régi előfizetőink leveleiből „Hosszú évek óta előfizetője vagyok a Petőfi Népének. Ami érdekel, mindent megtalálok benne. Sajnos, a megyén kívüli postaköltség nagyon megnöveli az előfizetési díjat.” így kezdődik egy kedves hangú levél, melyet Szolnokról kaptunk. Ö- römmel értesítjük előfizetőnket, hogy a szolnoki Új Néplap munkatársai elvállalták a Petőfi Népe kézbesítését, mint teszik ezt más, Szolnok megyei előfizetőinknek is. így mindig az aznapi újságot kapja meg levélírónk és nem kell felszámolnunk a postaköltséget. „Több mint tíz éve előfizetője vagyok lapjuknak. Én az elsők között voltam, aki megrendelte a postaládát, amit a mai napig nem kaptam meg. A falunkban már többen megkapták. Én már ne is várjam?” - kérdezi egy előfizetőnk Kunfehértóról. Elnézését kérjük mindazoknak, akiknek nem jutott levél- szekrény. A vártnál nagyobb érdeklődést tapasztaltunk, a több ezer ládika gyorsan elfogyott. Korlátozott mennyiségben most sikerült még készíttetni a levélszekrényekből. Talán elegendő lesz ahhoz, hogy mindenkit hozzásegítsünk, aki igényli, a jó minőségű, praktikus és olcsó levélszekrényhez. Bátyáról egy régi előfizetőnk kéri: „Bármilyen formában részesítsék dicséretben a lapki- hordót, Guzsván Imrét.” Mint olvasónk írja, minden reggel időben megkapja a lapot és egyébként is elégedett a kézbesítővel. Véleménye egyezik az egész faluéval. Megtisztelő számunkra, hogy elégedetten nyilatkozott a kézbesítőről, örömmel közöljük a dicséretét. Várjuk hívásaikat, kérdéseiket a 76/481-391-es telefonszámon, melyen elfogadunk megrendelést is. Levélcímünk: Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Hanyag munka A május 11-én T. Z. Kecskemét aláírással megjelent levélhez szeretném hozzáfűzni, hogy a Horváth Döme utcai villanyvilágítás hibáinak javítása - úgy tűnik - szakértelem nélkül történik. Már kétszer is megjavították úgy, hogy utána négy lámpából egy eleve nem égett, három pedig 20 percenként váltakozva hol elalszik, hol kigyullad. Én itt lakom ebben az utcában, s látom, hogy mi megy végbe. Három hétig sem csinálják meg, s ha végre többszöri telefonálás után végre jönnek a szerelők, rossz munkát végeznek. Hetekig sötét az egész utca. Milyen szakemberek ezek? De sok ember örömmel végezné ezt a munkát helyettük, ha lehetne, igazi szakértelemmel! Éjszakánként itt parkol a sok gépkocsi a sötétben, s minden megtörténhet, megrongálhatják, feltörhetik a járműveket. Ki vállalná ezért a felelősséget? Nincs a Démásznál főnökség, amely felfigyel a hanyag munkára? Egy lakos a Horváth Döme utcából Kérem, közöljék történetemet, okulásul mindazoknak, a- kik valaha ilyen helyzetbe kerülnek, mint én, hogy tudjanak bölcsen cselekedni. „Tessék csak az udvaron várakozni, a jó levegőn. Egy óra múlva vége lesz az orvosi konferenciának, de akkorra talán a gyermekorvos is megjön”. E szavakkal tuszkolt ki kopogtatásomra az orvosi rendelőből egy kedves védőnő. Remegő karomban tartva négyéves kisfiámat, akinek VSD-je van, vagyis lyukas szívvel született. Nála bármilyen veszélytelennek tűnő betegség tragédiát okozhat, ha nem kap időben orvosi ellátást. így hát tehetetlenül kiültem a padra kihűlt testű, verejtékező, eszméletlen gyermekemet magamhoz szorongatva. Várva a segítséget, minden perc óráknak tűnt. Ezt az érzést nem kívánom senkinek. A sok kismama, akik a délutáni tanácsadásra jöttek csecsemőikkel, velem együtt rémülten várták a csodát. Kisfiam közben elkezdett hányni. Köszönöm, hogy lapjuk április 6-ai számában Törvénysértő követelés címmel leközölték levelemet. Azonban úgy tűnik, hogy a biztosítói bürokrácia ba- kafántosabb, mint azt előzőleg gondoltam. Legalábbis az AB-AEGON Általános Biztosító Rt. hozzáállása erre mutat. A Petőfi Népében megjelent írásomban tett megállapításaim egyértelműsítik, hogy a kötelező gépjármű-biztosítás ürügyén bekasszírozott összegek fejében a szóban forgó biztosító részvénytársaság mindenféle kártétel anyagi konzekvenciái alól igyekszik kivonni magát. Vagyis, igyekszik a keletkezett kárt - mégha az illető vétlen is - másokkal megfizettetni. Á Törvénysértő kpY?télés címmel leközölt írásban azt tettem szóvá, hogy a felpattanó kődarab által gépjárművem szélvédőjében keletkezett kárt a mellettem elhaladó gépkocsi tulajdonosával igyekeznek megfizettetni oly módon, hogy a korábbi 2700 forint negyedévi bizEgy-egy település kulturáltsága lemérhető egyebek között azon, hogy mennyire tiszták, ápoltak az utcái, terei és menynyire gondozott a temetője. Áz előbbiek fenntartásával önmagunknak tartozunk, míg a temetők kegyeletet sugárzó hangulatának megőrzése az elhunytak iránti áhítatos tiszteletből fakad. A kecskeméti Köztemető rendezettnek, gondozottnak tekinthető - egyes véleményektől eltérően -, s ennek csak örülhetünk. Viszont van a BX jelzőoszlop mellett egy kőépület, melynek az állapota siralmas és felháborodást vált ki különösen a közelben eltemetettek hozzátartozóinak körében. A WC épületéről van szó, melyből árad a bűz - különösen meleg időben - és fertőzési veszélyt rejt magában a temérdek légy jóvoltából. A megfelelő megoldás elvárható lenne. Napjainkban mind többen keMájus 8-án a választóhelyiségekben hosszú oszlopokat képező névjegyzéket vehettünk át, melyet szavazat előtt természetesen mindenki gondosan áttekintett, de nem a szavazófülkében, hanem a szavazóhelyiség közepén állva, villanyégő alatt. Tették ezt a polgárok azért, mert a fülkékben nappali sötétség uralkodott. Pedig a fülkét éppen azért találták ki, hogy a szavazó állampolgár valóban „titkosítva” legyen, azaz választásában semmi ne zavarja. Épp ezért javaslom, hogy a fülke magasságát maximum Volt olyan anyuka, aki reklámtáskát tartott, a másik meg ruhadarabot. De a konferenciát tartó orvosok, védőnők, asszisztensek még arra sem voltak képesek, hogy egy hányótálat kiadjanak. Bár ez a „konferencia” egy köztiszteletben álló doktornő nyugdíjba vonulásának ünneplését jelentette, gyermekem kis- híján a karjaimban halt meg. Szerencsémre megjött a mi gyermekorvosnőnk, aki azonnal ellátta a kicsit. Állapotának javulását 13 órától 17 óráig vártuk, amikor hazajöhettünk. Sajnos, egyre rosszabbul lett, ezért éjjel elrohantam gyermekorvosunk lakására segítségért. Ő azonnal kijött, de sajnos, már a mentőt kellett hívni, s kórházba kellett vinni fiamat. Mint utólag megtudtam, a mentő sem akart kijönni, mert nem az ügyeletes orvos hívta. Ekkor már perceken múlott a kisfiam élete. A doktornő betelefonált a kiskunhalasi kórházba, hogy milyen súlyos állapotban lévő gyermeket utalt be. tosítási díj helyett a továbbiakban 3450 forintot követeltek. Az ügy fejleménye most az, hogy a biztosítási díj szankcionált mértékének fizetését megtagadó ügyfél fizetnivalóját az én nyakamba varrta a biztosító. Vagyis, az én korábbi 2700 forint kötelező biztosítási díjamat emelte fel a biztosító 3450 forintra. Amikor tiltakoztam az önkényes eljárás ellen, a biztosító jánoshalmi kirendeltségének ügyintézője közölte velem, hogy valakinek ki kell fizetnie a szóban forgó összeget. S hogy figyelmeztetését komolyan gondolja, jelzi, hogy a korábban fizetett 2700 forint biztosítási díjat nem volt hajlandó átvenni tőlem, helyette az emelt összeget követelte, amit viszont én nem voltam hajlandó megfizetni. Csak azt tudnám, meddig járhatok gépkocsimmal kötelező biztosítási díj nélkül? Olvasói üdvözlettel: Papp László, Kéleshalom, Petőfi S. u. 6. resik fel az évtizedekkel ezelőtt lezárt kecskeméti temetőket, mivel arról értesültek, hogy az illetékesek szándékában áll azok újbóli megnyitása. Ehhez viszont az szükségeltetik, hogy előbb vonzóvá tegyék azokat. így például a Ceglédi út mentén lévő temető kerítését már fel is újították, ugyanakkor a szolgálati lakás körül a rendetlenség, a szétszórt szemét az uralkodó. Ezek láttán nehezen képzelhető el, hogy újból teret nyer itt az egyházi temetkezés. Egyébként az sem közismert, hogy az olyannyira óhajtott nyugalom és megbékélés időszakában mi indokolja a tetemes költséget felemésztő, de a Köztemető színvonalát talán soha el nem érő temetők újbóli megnyitását. Úgy vélem, a többség inkább azok felszámolására gondol. Lédeczi József, Kecskemét 150 centiméterben határozzák meg, mert így mélyebbre hatolna a besugárzó fény, az meg senkit nem zavarna, hogy a felső teste kilátszana a fülkéből. Továbbá, a fülkéket a lehetőséghez képest sarokba kellene állítani, hogy előttük csak szemközti irányból lehessen közlekedni. Mindezt a második fordulóig még kényelmesen el lehetne végezni. (Áz egyértelműség miatt közlöm, hogy én a kecskeméti Arany János Általános Iskolában szavaztam). L. J„ Kecskemét Ott már áldozatkészen vártak minket. Tizenhat órán át infúziót kapott a kisfiam. Biztos vagyok benne, hogy ha az ünneplő orvosok közül csak egy is emberségesebb és orvosi kötelességét teljesítve ellátta volna fiamat, nem kellett volna kórházba szállítani. Kérem, tolmácsolják köszö- netemet egész családom nevében dr. Nagy Marianna gyermekorvosnak, aki idejét, fáradtságát nem kímélve, éjjel is mindent megtesz betegeiért. Ha ő nem lett volna ilyen áldozatkész, az én kisfiámat nem a kórházban, hanem a temetőben kellene látogatni. Köszönöm, hogy most is - mint már oly sokszor - megmentette kisfiam életét. Hála Istennek, vannak még hivatásuknak élő, becsületes orvosok. Köszönöm, hogy az önök lapjához bármikor bizalommal fordulhat az olvasó. Maradok továbbra is tisztelettel, három kisfiú édesanyja: Felföldi Irén, Kiskunmajsa Valótlanság! A Segítő rendőr című levélre reagálva - mely a Petőfi Népe május 11 -ei számában jelent meg - szeretném felhívni figyelmüket a leírtak valótlanságára. A levélíró talán éppen ezért még a nevét sem merte hozzáadni írásához, annak ellenére, hogy művelt, jogtudományokban jártas, doktorátussal bíró állampolgár, aki a rendőri segítséget méltatja rövid, névtelen levelében. Az ügyvéd úr hivatali jogkörét túllépve, jogtalanul zaklatott ügyfelével a lakásomon, majd a tettlegesség határát súroló megnyilvánulásai után hívatta ki a szabadnapján is készséggel intézkedő rendőrt, akinek ezért én személy szerint is köszönetét mondok. Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett, tanúk előtt, majd a rendőr jelenlétében megpróbált mindent fordítva e- lőadni. A levélíró doktor úr, miután rádöbbent fellépése jogszerűtlenségére és eredménytelenségére, szemlesütve távozott. Levelem közlésének reményében megköszönöm a szerkesztőségnek, hogy nyilvánosságra hozzák soraimat és további jó erőt, egészséget kívánok minden munkatársuknak. Tisztelettel: Németh József, Ladánybene, Zrínyi u. 41. Lesz tévéje a nagyinak Egy hete közöltük - Egy szerető unoka aláírással - a Ha volna egy tévé című levelet. Az unoka kölcsönkérne egy használt tévékészüléket 85 éves nagymamájának. A levél megjelenése után három olvasónk kereste meg szerkesztőségünket az ajánlattal: szívesen ajándékoznának tévét az idős nagymamának! Köszönjük olvasóink segítő szándékát az unoka és a nagymama nevében is. Pályi Sándor hetényegyházi (telefon: 06-60-387-051), Tarjányi Lászlóné kecskeméti (te- lefon:490-519), és az ugyancsak kecskeméti, Nagyváradi utca 21. szám alatti (név és telefonszám nincs) olvasóinkat illeti a köszönet. Mivel a nagymamának egy készülékre van szüksége, kérjük szerető unokáját, tárcsázza a fenti telefonszámokat, illetve keresse meg Nagyváradi utca 21. szám alatti olvasónkat, s válasszon ő a három közül egy tévét nagymamájának. A kiválasztásban természetesen mi is szívesen közreműködünk. Ebben az esetben arra kérjük az unokát, keresse fel szerkesztőségünket, hogy segítségére lehessünk.- rapi Bakafántos követelés Siralmas temetői állapotok Sötét volt a szavazófülke Ez a törvény igazságtalan Olvastam a május 4-én megjelent, Miért dolgoztam 30 évig? című levelet. Én is sorstársa vagyok a kerekegyházi levélírónak. Most múltam 57 éves, és már egy éve lejárt a munkanélküli-segélyre való jogosultságom. Harmincöt éves munkaviszonyom van és a saját hibámon kívül lettem munka- nélküli (nem egyedül az országban). Szívesen dolgoznék én is, de manapság vajon ki al- kalmáz 55 éven felüli embert, amikor sok a fiatal, esetleg frissen végzett szakember is munkanélküliként kezdi a pályafutását?! Szeretnék rávilágítani az egyik legigazságtalanabb törvényre. Tudomásom szerint u- gyanis létezik egy olyan törvény, amely kimondja, hogy az a rpunkanélküli férfi, akinek lejárj a munkanélküli-járadékra való jogosultsága és 180 napon belül betölti az 57. életévét, s addig nem tud elhelyezkedni, elmehet előnyugdíjba. Én viszont - sokadmagammal együtt - túl vagyok a 180 napon, amióta jövedelmem nincs, de nem mehetek nyugdíjba, majd csak akkor, ha betöltőm a hatvanadik életévemet. Vajon ép ésszel gondolkodva, nem azok lennének jobban rászorulva, akik hamarább maradtak jövedelem nélkül és talán több szolgálati idővel rendelkeznek, mint szerencsésebb kortársaik? Én megértem, hogy amíg nem töltöttem be az 57. életévemet, nem mehettem el előnyugdíjba, de azt már nem értem, hogy az egyik 57 éves elmehet, a másik nem, pedig az utóbbi jobban megérdemelné ezt, hiszen már hosz- szabb idő óta nincs jövedelme. Ezeket az embereket 60 éves korukig a családja tartsa el? Ha ebben az országban e- gyenlő mércével mérik a jogokat, akkor miért nem mehet el minden, jövedelem nélkül maradt 57 éves férfi, ha minden egyéb jogosultsága megvan a nyugdíjazáshoz? Egyformán teljesítették kötelezettségeiket, az egyiknek mégis megalázkodva nyomorogni kell, pedig lehetséges, hogy élete során - több szolgálati éve lévén - több nyugdíjjárulékot fizetett, mint a szerencsés másik, ha ezt a körülményt lehet egyáltalán szerencsésnek mondani, hiszen az illető is bizonyára szívesebben dolgozna még néhány évet. Az emberben akaratlanul is felmerül a gyanú, hogy ez visz- szaélésre is módot adhat. Aki közelebb ül a tűzhöz, időzíthet is. Azt már fel sem merem tételezni, hogy a nyugdíjintézet így próbálna megtakarításhoz jutni. Ugyanis sokan nem kapnak 60 éves korukig semmit, sokan pedig ebből a csapatból meg sem érik a 60 évet, mert ez a nyomorúságos élet idegileg és fizikailag kikészíti őket. Mit tehet az ember? Levelet ír és bízik a jövőben, hogy megváltoztatják a rendeletet az igazságosság jegyében. I. L„ Kecskemét A halálbüntetés visszatartó Nap mint nap rengeteg erőszakos bűncselekményről olvasok az újságokban, s úgy vélem, ha nem teszünk ellene sürgősen jelentős intézkedéseket, akkor elönt bennünket a bűnözési hullám. S itt merül fel a halálbüntetés újbóli bevezetésének a kérdése, melyet mint visszatartó erőt, feltétlenül figelembe kell venni. Idézem egy neves ügyvéd, dr. Barándy György nyilatkozatát, mely az Új Magyar- ország 1994. március 2-ai számában jelent meg: „Nekem ne mondja senki, hogy a halálbüntetésnek nem volt visszatartó ereje. Igenis meggondolták, hogy megcsinálják-e a dolgot, ha felakasztják érte. Nem beszélve arról, hogy a terroristákat hiába csukják börtönbe, szabadon lévő társaik újabb emberrablásokat és más súlyos bűn- cselekményeket követnek el, bent lévő társaik kiszabadításának reményében. Ha valaki olvassa az újságok levelezési rovatait, megállapíthatja, hogy az ország lakosságának a túlnyomó része a halál- büntetés visszaállítása mellett van. A Vasárnapi Hírek 1994. február 13-ai számában jelent meg a Hetven százalék a halál- büntetésért című cikk. Szerintem nem 70, hanem legalább 80 százaléka kéri, sőt követeli e legszigorúbb büntetés visszaállítását a bűnözési hullám megelőzése, visszaszorítása érdekében. S ebben csak a szuverén országgyűlésnek van hatásköre. A halálbüntetés alkalmazásának lehetősége még akkor is visszatartó erőt jelentene, ha csak kivételesen alkalmaznák, mert a sok kegyetlen, emberi mivoltából kivetkőzött gyilkos tudná, hogy ez a lehetőség is fennáll. S még valamit ezzel kapcsolatban. Az új rendőrségi törvény talán segít majd a bűnözési hullám visszaszorításában, mert új lehetőségeket ad a rendőrség kezébe a bűnüldözés során (pl. az úgynevezett vádalku intézménye). A rendőrségnek lakosságbarátnak kell lennie, mint ahogy például Ausztriában, s a lakosságnak is támogatnia, segítenie kell a rendőrséget, hogy határozottabban felléphessen a bűnözőkkel szemben, s meg tudja védeni a becsületes állampolgárokat. Amíg pedig a halálbüntetési nem állítják vissza, külön törvénnyel kell biztosítani az életfogytiglani börtönbüntetést, mely azt jelentené, hogy aki ilyen büntetést kap, nem kerülhet 15 év múlva feltételes szabadságra, hanem élete végéig - ha még 50 évig él is - bent marad a börtönben. Egyelőre tehát ez helyettesíthetné a halálbüntetést. Dr. Miklós Jenő, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Könnyű kis francia ebédet csináltam, mert csak ezt tudtam kihozni a mai kosztpénzből.
