Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-27 / 98. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. április 27., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Szerencsekerék! Nagyon sokan érdeklődnek a tavaszi szerencsekerék játékunkról. Telefonon, levélben és személyesen kérdezik: Ki vehet részt, hogyan kell kitölteni a szelvényeket, meddig kell beküldeni? Ez a nyereményjátékunk ugyan olyan, mint amit már megszoktak előfizetőink, és ami nagyon népszerűnek bizonyúlt. Ismét ötszáz nyereményt sorsolunk ki a szelvényeket beküldők között. Mindenki eséllyel pályázhat, aki májusban előfizetője a Petőfi Népének. Minden régi és új előfizetőnk beküldheti a keddi és szombati lapszámunkban található cédulát, nemcsak postán, hanem kézbesítőnknek is át lehet adni, de a terjesztési ügynökségeink is elfogadják. Beküldési határidő: május 24. Ezúttal a fődíjat felajánló Mercator Travel kérdéseit is feltesszük szombatonként. Ez egy plusz játék, de a sorsoláson részt vehet minden beküldött szelvény, azok is, amelyek az utazási kérdéseket nem válaszolják meg. Viszont, ha a kihúzott fődíjas cédula az utazási iroda kérdéseire adott válaszokat is tartalmazza, a nyertes külön ajándékban is részesül. A szerencsekerék sorsolását május 30-án tartjuk. Minden régi és új előfizetőnknek jó játékot és sok szerencsét kívánunk. Telefonok! Szánkról, Csólyospálosról többen telefonáltak és írtak levelet, hogy szombaton nem kapták meg a Petőfi Népét, illetve csak késve jutottak hozzá ,az újsághoz. Azt kérdezték, mi volt ennek az oka? Terjesztési ügynökségünk ezúton is elnézéését kéri mindazoknak,, akik késve jutottak hozzá a napilaphoz. Sajnos, kézbesítési probléma volt a területen, amit az ügynökség igyekezett gyorsan megoldani. Köszönjük a jelentkezést, a jelzéseket. Várjuk észrevételeiket, kérdéseiket a 76/481-391-es telefonon, levélben vagy személyesen: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. 6000. Dicséretes! A Szerencsekerék szelvény beküldésével szeretném egyúttal megdicsérni lapjukat és egyidejűleg a mi solti kézbesítőnket, akinek a neve: Takács Lehel és udvarias, pontos, szorgalmas. Mi húsz éve a Népszabadságot járattuk, de mivel hallottuk a szomszédoktól, hogy korán, már a reggelihez kapjuk a friss újságot, így átváltottunk. Nem bántuk meg, sőt. Nagyon örülünk, hogy így döntöttünk januárban. Munkájukhoz további sikert kíván: Sánta Imréné, Solt Aggódás Rendőr- és Kósafaluban Ismét tollat kellett ragadni Rendőrfalu és Kósafalu ügyében, a Búzakalász úti autópiac, vásártér és más piac építésével kapcsolatban. Az itt lakók közül sokan jelen voltunk az 1994. január 10-én megtartott képviselő-testületi ülésen, ahol városvezetőink és a piac igazgatója azt ígérték, hogy 50 méter széles erdősávot telepítenek és védőkerítést építenek a falu felőli részen, hogy leválasszák a vásárteret a lakóterülettől, a vásártéri bejáratot pedig a Róbert Károly körúttól építik meg. Mindezek ígéretek maradtak. Becsaptak kétezer embert. A bejáró a Búzakalász útról közvetlenül a stadion bejárata és kerítése mellett lesz, persze erdősáv és kerítés nélkül. A képviselő urak megszavazták, hogy a sportlétesítmény meghagyása mellett az úgynevezett KGST-piac nem költözhet oda. Kíváncsiak vagyunk, ezt hogyan csinálják...? Majd megmagyarázzák ezt is valahogy. Volt már félresikerült döntés a lakosság késére, figyelmeztetése ellenére más esetben is. A területen kutatóárkokat ástak. Kun István piacigazgató szerint erre azért volt szükség, hogy kiderüljön, van-e ott veszélyes hulladék? Ez felháborító! Az árkok közel száz méteresek vagy ennél hosszabbak voltak, a mélységük két és három méter, a szélességük pedig — nem túlzás — hat-nyolc méter. A „szűz” talajt a talajvízig kitermelték, de néhol még lentebb is mentek. Az árkokat egyéb helyekről, így például a csapadékvíz-elvezető árokból kitermelt dögbüdös szeméttel töltötték fel. Mi tudjuk a bányák helyét. Az eltemetett szemét meghaladta a tízezer köbmétert. Unokáink is átkozni fogják az elkövetőket, mert talajvíz- szennyezést követtek el. A területet el lehet takarni, de az alatta lévő szemetet nem lehet letagadni. Az 1994. február 2-a óta végzett munkák költségéről a piac igazgatója nem kíván nyilatkozni. Pedig mi, a városrész lakói igenis tudni akarjuk, hová költik el azt a 246,6 milliót érdemtelenül, amit nekünk, lakóknak kell megfizetni. Az eddigi munkák során a kibányászott részeken talajcserét kell elvégezni, mert a talaj meglazult és „begumizott”, a terület út és parkoló építésére alkalmatlan. Jelenleg víz alatt áll a jelzett terület. Városvezetőink nem fogadták el az időközben felajánlott területet az E5-ös út mellett. Fele költségbe került volna az egész. Miért ragaszkodnak a Búzakalász úti labilis területhez? Sajnos, ez csak később fog kiderülni. Sok a nyugdíjas errefelé. Ők az életük nagy részét becsülettel ledolgozták, s a megérdemelt 10-12 ezer forint nyugdíjakból próbálnak megélni. Anyagi lehetőségünk mindig az alsó szinten volt. Jelen helyzetünk félelmetesen romlik. Rövidesen szeretnénk egy falufórumot megtartani, hogy szemtől- szembe elmondhassuk problémáinkat, bajainkat a város vezetőinek. Van mondanivalónk. Mondhatnák, miért foglalkozunk mindezzel? Azért, mert hovatovább nem tudjuk kifizetni a gázt, a vizet, a villanyáramot, s akkor még nem is ettünk. Most azt a kevés nyugalmat is el akarják tőlünk venni. A jelenlegi Zöldfa utcai állapot ide fog átjönni, még keményebb munkát adva a rendőrségnek, bizonytalanságot a lakóknak. Ne váljon be a jóslat, de nem lesz itt nyugalom. A két falu lakói nevében: Tóth Benjámin Kecskemét, Búzakalász u. 18/ A. Mindenkit érhet baleset A Murphy-törvény sokszor emlegetett első sora azt állítja: Ami el tud romolni, az el is romlik. Ezen igazságot kifejező mondásra újabb állítások épülhetnek. így például: Ami leeshet, az le is esik. Vagy: Ami gátolhatja a közlekedést, az gátolja is. És ha a hasonló bölcs mondások valamelyike éppen a mi esetünkben válna bizonyítottá, akár mozgáskorlátozottá is válhatnánk, s ettől kezdve minden gondolatunk arra irányulna, hogy hol van az a hely, ahol segíteni tudnának? Jóllehet sokan tudják, hogy a Mozgáskorlátozottak Észak- Bács-Kiskun Megyei Egyesülete Kecskeméten, a Kaszap utca végén található, egy kerítésen belüli faházban, de azt bizonyára kevesebben ismerik, hogy miben tudnak ott segíteni. Az ismertségre utaló információ Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Kecskeméti Rendőr- kapitányságnak azért, mert lehetőséget adott arra, hogy vállalkozói közreműködéssel is lehet a rendőrség hatáskörébe tartozó ügyeket intézni. A közelmúltban történt velem, hogy tehergépkocsikat vásároltam saját vállalkozásomhoz. Előre fájt a fejem a járművek átírásával kapcsolatos bonyodalmaktól. Élmentem a rendőrségre, de senkinek nem kívánom azt a látványt, ami ott fogadott. Türelmetlen, hosszú sorokban kígyózó hazai és külföldi társaim nem éppen higgadhiánya hátrányosan hat a jogosultra, de a támogatást nyújtó testületre is. A napokban meggyőződtem arról, hopgy milyen kiterjedt ajánlási csomaggal fogadják ott az igénylőt, ha hozzájuk fordul. Az ügy előadóiból sugárzott az együttérzés, a sérült iránti tisztelet. Viszont lehangoló a közvetlen környezet, amely körülveszi az épületet. Elképzelhető, hogy ebben az átalakuló — a feleslegesnek ítélt helyiségeken osztozkodó — időszakban központi helyet kaphatna ez a humánus ügyeket intéző hivatal. Kérem, segítsen, akinek módjában áll, hogy méltóbb körülmények között folytatódjon a rászorulók támogatásának ügyintézése. Tisztelettel: L. J. Kecskemét, (Név és cím a szerk.-ben.) tan várakoztak. Nem tudom, mennyi ideig taposhattuk egymást, miközben megláttam egyik közeledő ismerősömet, aki más ügyben érkezett a rendőrségre. Ismerősöm nevetve kérdezte, miért állok sorba. Aztán elmondta, egy vállalkozó közvetítő irodát nyitott közel a rendőrséghez. Tanácsára rögtön felkerestem azt a kis irodát, ahol öt perc alatt megbeszéltük az ügyet, melyet ő felvállalt csekély tiszteletdíjért, s így rengeteg időt megspóroltam. Kóbor Ferenc, teherfuvarozó Kecskemét, Szív u. 2. Éva halálára Húsz évvel ezelőtt egy fiatal anyuka kézenfogva vezette hozzám kislányát az első osztályba. Évike szőke volt, okos, szerény és nagyon kedves. Jó kislány volt, a két év alatt talán háromszor sem kellett figyelmeztetnem csintalanság miatt. Nem sebeket akarok szaggatni, csupán emlékezem... Most elment, értelmetlenül. Milyen kegyetlen fintora a sorsnak: nem engedte gyermekét felnevelni. Százszor ismétlem magamban a dalt: Mindig a jók mennek el... A temetésen nem tudtam részt venni. A magam gyásza miatt meggyötört szívemmel képtelen voltam a szülők fájdalmát látni. Most róttam le kegyeletemet, hófehér virágokat szórva sírjára, a virágerdő közé. Amilyen a lelke volt. S önkéntelenül Vörösmarty Mihály sorai jutottak eszembe: „Hervadása liliomhullás volt, Ártatlanság képe, s bánaté”. Évike első tanítója: Kovács Gyuláné, Izsák, Kossuth L. u. 51. Szavalóverseny győztesei A kecskeméti Móra Ferenc Általános Iskola diákönkormányzata városi szavalóversenyt rendezett a közelmúltban. A vetélkedő két kategóriában zajlott, külön versenyeztek a 6- 7. osztályosok, s külön a 7-8. osztályosok. Az előbbi csoportban Hauch József, a Béke téri Általános iskola 6. osztályos tanulója győzött, az utóbbiban pedig Sajtos Gábor, a Vásárhelyi Pál Általános Iskola 7. osztályosa bizonyult a legjobb versmondónak. A vetélkedőre egyébként több mint száz gyermek nevezett be. Koncz Imréné, Kecskemét Szép ünnep a Föld napján Iskolánkban szép Föld-napi ünnepség volt április 22-én. Műsorral köszöntöttük nevelőinket, diáktársainkat. Balázs Lászlóné, a diákönkormányzat vezetőjének bevezető szavai után az iskolások verseket mondtak. Atkáry Tamás és Jó- zsa Dániel könyvjutalmat kapott saját verseiért. Versenypályázatot hirdettünk, Csak egy Földünk van címmel. Délután futóversenyt rendeztünk, melynek végén mindenki egy almát kapott jutalmul. Agárdi Aliz, Páhi diákönkorm. titkár NAPJAINK HUMORÁBÓL • Nem és nem tudok rájönni a titkára annak, mitől nem versenyképesek a magyar borok a világpiacon? Köszönet a rendőrségnek Miért fizetem a biztosítást? Nem nagy ügy, amiről írok, de igen sok bosszúságot okozott nekem. Ez év februárjában a fölöttem lakók beáztatták lakásom WC-jének mennyezetét. Kijelentették, hogy őket nem érdekli az egész, nekik nincs pénzük, majd kifizeti a biztosító. A beázást jelentettem az Ingatlankezelő Kft. ügyintézőjének. Kijöttek, megnézték. A szerelők is megnézték, de mivel egy kicsit akadozott a hibaelhárítás, a beázás meg terjedt, panaszommal eljutottam az ingatlankezelő igazgatóhelyetteséig. A kedves hölgy megígérte, hogy utánanéz a dolognak, legyek egy kis türelemmel, mert engem, vétlen bérlőt károsodás nem érhet. _ Most már elindulhattam az Állami Biztosítóhoz. Ott kitöltettek velem egy papírt, a másikat nekem adták, hogy írassam alá a károkozóval. Mondtam, ez nem nagyon fog menni, mert a bérlő halála után a négy felnőtt gyermeke közül nem tudom, ki lett az új bérlő. Azért próbáljam meg, mondták, mert másképpen nem tudnak fizetni, és március 11-én legyek otthon, jönnek a kárt felbecsülni. Még ki sem jöttek, a WC mennyezetének a másik része is beázott. Ismét ügyintéző és gyorsszolgálat. Egyébként nagyon rendesek voltak, már március 10-én kijöttek. De jött a fölöttem lakók egyike is, hogy miért piszkálom őket, mert nem ők áztatnak be, s ha nem hagyom abba, megmutatják, hogy állandóan be fogok ázni. A jelzett időben az Állami Biztosítótól jött egy szimpatikus fiatalember, felbecsülte a már kettős beázást, aláíratott velem és elsietett azzal, hogy írassam alá a károkozóval az elismervényt, vagy legalább tudjam meg, van-e biztosításuk? Mondtam, hogy ez nem fog menni. Hogyan vehetném fel a harcot a 65 évemmel öt fiatal felnőttel szemben, akik közül három férfiember? Március 18-án az Állami Biztosítónál közölték velem, hogy az 1080 forintot nem tudják kifizetni, mert az elismervény nincs aláírva. De nekem van biztosításom, válaszoltam. Még valamit megpróbálunk, mondta a hölgy, de nekem már nem kell érdeklődnöm. Nagyon megalázva jöttem haza. Mindehhez annyit szeretnék még hozzáfűznni, hogy kedves szomszédasszonyom a II. emelet 23-ban hasonlóan járt februárban, neki a konyháját áztatta be a fölötte lakó. Ez a károkozó sem írta alá az elismervényt, ráadásul neki nincs is biztosítása, a Hungária Biztosító ennek ellenére már egy hónapja kifizette a megállapított kár értékét szomszédasszonyomnak, s ő már el is felejtette az üggyel járó bosszúságot. Én meg maradok a feketéllő penészfoltokkal. Hát ennyi az egész. A kérdés csak az, hogy miért fizetem a biztosítást harminc év óta szorgalmasan? Csepeli Istvánná Kecskemét, Halasi út 3. II. 21. Válasz a falu jegyzőjének Március 9-ei lapszámunkban közöltük Cifra Jánosné felső- szentiváni mozgáskorlátozott olvasónk Esetem a falu jegyzőjével című levelét, melyben leírta, milyen kálváriát járt, míg megkapta a mozgáskorlátozottaknak járó támogatást. Felső- szentiván jegyzője, Bedzsula Péter válaszlevele március 16-ai lapszámunkban jelent meg, A jogszabály mindenkire egyformán kötelező címmel. A jegyző úr hivatalos személy megsértésének vétségével is megvádolta Cifránét, aki ezt visszautasítja szerkesztőségünknek írt újabb levelében, melyet az alábbiakban olvashatnak: Egy újságban azonos ügyben illetlenség két alkalommal szót kérni. Hogy mégis ezt teszem, arra lakóhelyem, Felsőszenti- ván jegyzőjének A jogszabály mindenkire egyformán kötelező címmel közölt válasza késztetett. Bedzsula Péter jegyző kritikai írásomra a hivatalos személy megsértésének vétségével vádol, s ez minden alapot nélkülöz. Kötelességtudó és a törvényeket tisztelő állampolgárként ugyanis úgy tudom: a megfelelő helyen és időben elmondott jogos bírálat a társadalomra hasznos tevékenység, s így jogellenessége kizárt. Eltűnődöm, hogy a jegyző úr mivégre nem tudja ezt, s miért nem látja be, ha szándékosan vagy gondatlanságból sérelmet okoz a településen élő valamelyik állampolgárnak? Születésem óta súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Ezt a kezelőorvosom és az illetékes orvosi bizottság is igazolta (kitűnik ez a mellékelt okirat másolatából is). Állapotom végleges, így a jegyző úrnak nem volt felhatalmazása, hogy saját szakállára a szakvéleménnyel ellentétes álláspontra helyezkedjék és azt velem szemben érvényesítse. Hiszen a hivatalos iratra, melyre ő is hivatkozott, az alábbi szöveget jegyezte fel 1993. augusztus 3-ai keltezéssel a bajai elsőfokú orvosi bizottság: Rászorult, véglegesen. A jegyző úr az idézett szakvéleményből megállapíthatta volna, hogy támogatási jogosultságom megalapozott. En a lakóhelyem jegyzőjétől elvártam, hogy úriember módjára viselkedik majd, s elnézést kér tőlem a nekem okozott sok bosszúságért. Ám ő fenyegetőzni kezdett, csupán azért, mert jogaim csorbítását számonkér- tem tőle. Hinni szeretném, hogy az állampolgárok ügyeit más településeken az enyémtől eltérően intézik. Cifra Jánosné, Felsőszentiván, Petőfi S. u. 20. Nem volt sírás, félelem Nyugdíjas óvónő és nagymama vagyok. Harminckilenc évig voltam a pályán. Tudom, milyen gond a szülőknek: hová írassák be gyermeküket, ahol jól tanítanak és szeretik is őket? Sok ilyen töprengést hallottam. Szeretném elmondani a saját élményeimet, aminek részese vagyok. Unokám a kecskeméti Tóth László Általános Iskola 1/A. osztályának tanulója. Szeretett óvodába járni, de nagyon várta, hogy iskolás lehessen. Sikerült olyan iskolába beíratni, ahová örömmel mennek a gyerekek. Kiss Gyuláné tanító néni és még két pedagógustársa olyan tervet készített, amely megkönnyíti a beszoktatást az iskolába. Az év elején nem volt sírás és félelem. Tervük nagyon sokoldalú, melyben elsődleges szerepe van a nevelésnek. Arra is figyelnek, hogy a gyerekek milyen mozgékonyak. Fokozatosan szoktatják őket a nyugodt figyelésre, minden nap van testnevelés, az év első nyolc hetében úszni jártak, s ily módon mozgásuk sokat fejlődött, és megnyugodtak. Fő szempont a játékosság és a fokozatosság elvének érvényesítése. A gyerekek figyelme napról napra jobban összpontosult, fegyelmezettebbek lettek, s az oktatásban már nyugodt gyermekcsoporttal tudnak előre haladni. Játékosan vezetik be a gyerekeket a számok és a betűk világába, nem fukarkodnak az elismeréssel és a dicsérettel sem, sok sikerélményben van részük. Érzelmileg nagyon kötődnek nevelőikhez. Az unokámtól gyakran hallom, hogy a tanító néni nagyon örül, ha jól és szépen dolgoznak. Tisztelettel: Ménes Jánosné, Kecskemét, Árpád krt. 9.
