Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-27 / 98. szám
1994. április 27., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Vannak témák, amelyek viszonylag hosszú ideig „szerepelnek” összeállításunkban. Ilyen a többi között a kecskeméti gokart-pálya és az úgynevezett KGST-piac körüli vita, s néhány hete pedig az ugyancsak kecskeméti Petőfiváros szemétszállítási ügye. Természetesen nem a mi feladatunk egyik ügyben sem kimondani a végső szót, mi csupán nyilvánosságot adunk az olvasói véleményeknek. Természetesen azért, mert közérdekről van szó. Hasonlóan közzé tesszük — amint azt olvasóink tapasztalhatták — a jogos, vagy annak tűnő egyéni sérelmeket, kifogásokat, bírálatokat is. Sokan úgy kezdik hozzánk címzett soraikat, hogy „Önök már sok ügyben segítettek...” El kell mondanunk, hogy a mi segítségünk a nyilvánosság erejében, a közzétételben rejlik. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha némelyik levél nem is kerül bele összeállításunkba — tartalma vagy névtelensége miatt — feladója tisztes szándékkal vetette papírra sorait. Várjuk továbbra is leveleiket. A szerk. így is eltűnik a szemét Kiskunhalasi megaláztatásom története A napokban becsöngetett hozzánk a kecskeméti Város- gazdasági Kft.-től egy hölgy, kezében a szemétszállítást megrendelők listájával, hogy írjam azt alá. Nemet mondtam. Közöltem, hogy a magánvállalkozó Gyulai úr szolgáltatását is lemondtam, noha munkájával meg voltunk elégedve. Ugyanis rájöttünk arra, hogy a ház körül keletkezett szemetet magunk is földolgozhatjuk, de csak környezetvédelmi szabályok betartásával. A zsíros hulladékot megeszik a kutyák, macskák, a zöldséghulladékot a nyulak, csirkék, az éghető és környezetbarát anyagokat eltüzeljük a konyhában, a komposztálható anyagokból trágya érlelődik a kertre. A leírtak egyikére sem alkalmas anyagokat zárt helyen gyűjtjük és időnként utánfutóval kivisszük a kisfái szeméttelepre. Több petőfivá- rosi lakos is hasonlóképpen oldja meg ezt a problémát. De visszatéve az említett hölgy küldetésére, neki ezt ugyanígy felsoroltam, mire egy rendeletre hivatkozva azt válaszolta, hogy a szemét elszállítása velük kötelező. Én több ízben megfordultam a kisfái szeA Petőfi Népe április 15-ei számában megjelent Petőfivá- rosi szeméthegyek című cikkel kapcsolatban az alábbi rövid észrevételt teszem, az olvasók tényeknek megfelelő tájékoztatására. Petőfivárosban nem voltak és jelenleg sincsenek szeméthegyek. Az a körülmény, hogy a Városgazdasági Kft. nyerte meg a Kecskemét város hulladék- gazdálkodására kiírt pályázatot, nincs összefüggésben a petőfi- városi szemétszállítás jelenlegi helyzetével, ugyanis 1994. szeptember 1-jével vezetjük be városunkban az új szemétfeldolgozási technológiát, így értelmetlen dolog cégünk bármiféle „halogató taktikájáról” beszélni. A Városgazdasági Kft. jogosan mondta fel a Petőfiváros egyes utcáiban Í994. áprilisáig szemétszállítási alvállalkozójaként dolgozó Gyulai Ferenccel a szerződését, mert egyrészt az Még nem jelent meg olyan cikk a lapjukban, amely arra késztetett volna, hogy tollat ragadjak. Éppen ezért kérem, ezúttal adjanak helyet (apjukban felháborodásomnak. Önök hasonló ügyben már segítettek gyerekeken, hátha sikerül egy képtelen ötletet meghiúsítani. Remélem, csak áprilisi tréfa volt, nem lehet más. Képtelen vagyok elhinni, hogy igazat mondott a megyei önkormányzat részéről Csekei Sándor az újságírónak, amikor kijelentette, hogy a kecskeméti Farkas-villából kiköltöztetik a gyerekeket és a Kurucz körúti volt munkásszálláson helyezik el. Hát már mindent meg lehet tenni a gyerekek rovására? Biztos vagyok abban, hogy azok a felnőttek, akik ilyen döntést hoznak, gyűlölik a gyerekeket. A Farkas-villában lakó gyereméttelepen, s azt tapasztaltam, hogy óriási befogadóképessége ellenére hamarosan megtelik. Nyilvánvaló, hiszen ha kötelező a szemét szállítása, mindenki gondoskodik is arról, hogy a kukáját megtömje szeméttel. A szemétszállítás ugyanolyan szolgáltatás, mint például a hajvágás vagy a cipőtalpalás. Furcsa rendelkezésnek tűnne, ha a fodrászok vagy cipészek kevés megrendelését úgy próbálnák szaporítani, hogy ilyen vagy olyan rendelet értelmében a dús hajúaknak havonta kötelező lenne fodrászhoz menni, vagy, ha valaki kíméli is a cipőjét, akkor is kötelező lenne azt kéthavonta megtalpaltatni, nehogy a derék cipészek ásítozza- nak a kaptafa mellett. Maximálisan elismerem a Városgazdasági Kft. Kecskemét köztisztaságában betöltött szerepét. E néhány sort mégis azért írtam le, hogy az embereket ne késztessük mindenáron szemét- termelésre. Tegyük ennek épp az ellenkezőjét: úgy éljünk legalább a családi házakban, hogy minél kevesebb szemét termelődjön. Zentai Ferenc, Kecskemét Tavaszmező utca 13. alvállalkozó által alkalmazott technológia már nem felel meg a mostani előírásoknak, másrészt pedig a városi önkormányzat közgyűlésének a határozat értelmében Kecskeméten hulladékszállítási feladatokat kizárólag cégünk láthat el. Egyébként, mint Gyulai Ferenc úrral már korábban is közöltük, vállalkozása esetén a hulladék- gazdálkodás más területén tudunk számára munkát biztosítani. Az égyes polgárok által kezdeményezett hangulatkeltés valóban akadályozza hulladékszállítási kötelezettségünk teljesítésének a petőfivárosi lakókkal való szerződéses rögzítését. Azonban a Városgazdasági Kft. szemétszállítási szolgáltatásának minősége — reményeink szerint — ismételten lehetővé teszi az állampolgárokkal való jó együttműködésünket. Dr. Mayer Antal, ügyvezető igazgató kéktől már mindent elvettek. Az önkormányzat még azt a keveset is el akarja venni tőlük, amit a Farkas-villa nyújt a gondoskodáson felül. Éz viszont nagyon fontos: levegő, szabadság, biztonság a nagy udvaron belül. Kinek lesz haszna a Farkas-villa eladásából? Biztosan nem a gyerekeknek. Van egy javaslatom: a döntést hozók saját gyerekeiket költöztessék be a Farkas-villába, majd a Kurucz körúti betonházba. Ők majd megmondják, hol elviselhetőbb az élet a gyerekek számára. Sokunk nevében reménykedem, hogy az április végén esedékes megyei közgyűlésen felülkerekedik a jóérzés, a hányatott sorsú gyerekek ügyének eldöntésekor. Csorbáné Szabady Katalin, Kecskemét, Kárpát u. 5. Április 15-én délelőtt fiammal és édesanyámmal bevásárolni voltunk Kiskunhalason. Kocsimmal a Krausz és Társai Iparcikk és Üvegbolttal szemben parkíroztam. Egy műanyag cserépalátét vásárlása céljából betértünk az említett üzletbe is. Mivel nem találtunk az elképzelésünknek megfelelő alátétet, rövid tartózkodás után vásárlás nélkül távoztunk az üzletből, s bementünk a Jó és Friss Áruházba. Innen kijövet látjuk ám, hogy többen körülállják parkírozó gépkocsinkat. Odasiettünk, s ezzel kezdetét vette megaláztatásunk. Egy hölgy ellentmondást nem tűrő hangon felszólított, nyissam ki a kocsit. Miért, kérdeztem. Mire a válasz: mi is bent voltunk az üvegboltban, ahonnan, mint közben kiderült, elloptak egy értékes zsolnai vázát. A lopás egyik gyanúsítottjai voltunk. A megdöbbenéstől szóhoz sem jutottunk. Minek a pénz boldogság nélkül Egyre többet olvasunk családok, feleségek, ártatlan gyermekek erőszakos haláláról. Ezek a tragédiák többnyire a pénz, a gyors meggazdagodás utáni harc következményei. Elgondolkodom a szegény újgazdag feleségeken, gyermekeken. Hiába van tele a lakásuk ékszerekkel, sok pénzzel, mégsem lehetnek boldogok. Sok férfi azt hiszi, hogy a nőket minden esetben meg lehet fizeni és ezzel boldoggá lehet tenni. Elgondolkodom ezeken a törtető férfiakon, akik — ki tudja, hol járnak este, késő éjszaka — magukra hagyják a családot. Azt hiszik, így teszik boldoggá őket? Nem tudják, hogy a nők sok esetben jobban örülnek egy csokor virágnak, a szeretetnek. Jobban örülnének a szerényebb, de nyugodtabb, biztonságosabb családi életnek. Kedves férfiak, jobban vigyázzatok a családotokra. Józanságotokat ne vegye el a pénz, a csillogás. Ne kockáztassátok a legértékesebbet, a boldogságotokat. Sajnálom ezeket a szegény gazdag feleségeket, ártatlan kisgyermekeiket, nagy- szüleiket. Én a magam életét szerényen és boldogan éltem le, de nem cserélnék semmi pénzért veletek. D.-né Kecskemét A vízórákról A Hová folyik a víz című cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Kisnyugdíjasok vagyuk, minden kiadásra oda kell fi- gyelnük, nagyon kell takarékoskodnunk. Á saját tapasztalatom is az, hogy csalnak a vízórák. Én is azt állítom, hogy sietnek ezek az órák. Érdekes módon tavaly januártól fél éven át építkeztünk, s akkor sem számoltak annyi vízdíjat, mint az év második félévében. Hogy lehet ez? Az órát a vízmű dolgozója mindig le tudta olvasni, mivel a feleségem állandóan otthon van. Ha el van zárva minden csap, meg sem mozdul a vízóra. A vízrendszerünk új. Meg kell állapítani, hogy a bajai üzem még ügyesebb mint a kecskeméti, mert ők voltak egyedül nyereségesek az országban. Tehát érdemes odafigyelni az említett cikkben szereplő ház lakóira. Nem tudom elfogadni, hogy a fő óra és a lakók órái között ennyi különbség van. Ez teljesen lehetetlen. Mi egyedül lakjuk a házat. A tavalyi, decemberi számlánkat feleségem megreklamálta, nem fizette ki. Meg kell mondani, korrektek voltak, elfogadták a reklamációt és csak az egyharmadát kellett kifizetni. Ha siethet a taxióra, miért ne siethetne a vízóra is? Mindent be lehet állítani... M. P., Baja Dózsa Gy. u. 41. Lélekjelenlétemet visszanyerve kértem, hogy ebben az esetben hívjanak rendőrt. Válaszra sem méltattak. Időközben kijött még néhány eladó, s így — az egyre gyarapodó tömeget nem számítva — már vagy tízen álltak körül bennünket. Pillantásaikat a legnagyobb jóindulattal sem írhatnám le barátságosnak. Mivel tolvajnak néztek bennünket, s hiába is próbáltunk volna erőszakkal elmenni, ezért kénytelen voltam kinyitni a gépkocsit. Az említett hölgy az egész kocsit — ott az üzlet előtt — mindenki szemeláttára — átkutatta. A hátsó ülésen lévő kabátokat, pulóvereket átdobálta, s ugyanezt tette a csomagtartóban lévő táskákkal, csomagokkal is. Még a gyógyszeres táskánkat is átkutatta! Egyre nőtt a bámészkodók száma, és mi, nyugodt lelkiismeretünk ellenére, egyre jobban szégyelltük magunkat. A hölgy Még levelem elején tisztázni szeretném: nem protekcióért, nem valamiféle megkülönböztetett bánásmód kiharcolásáért, hanem egyszerűen csak végső elkeseredésemben fordulok épp Önökhöz. Tudom, a sajtónak egészen más a szerepe, minthogy felvállalja az emberek ügyes-bajos dolgainak orvoslását. így már csak reménykedek, hátha az önök sikeres közreműködésével megoldódik évek óta tartó problémám. Több gyermekes család gyermekeként születtem Kiskunfélegyházán. Alig múltam 10 éves, amikor a második világháború vége felé néhány orosz katona jelent meg a váci intézetben, és engem testvéremmel együtt kocsira raktak és Ukrajnába szállítottak. Csaknem öt évtizedet töltöttem idegenben. Gyerekként vittek el, idős emberként tértem végre haza. Abban bíztam, hogy tekintettel lesznek származásomra és arra, hogy nem jószándékomból hagytam el szülőföldemet. Nem így történt. Jött-ment idegenként kezeltek, és semmiben sem támogattak. 1990-ben feleségemmel és két felnőtt korú fiammal tértem haza. Nem lévén más lehetőség, albérletbe költöztünk. Miután elhelyezkedtünk és beilleszked- tünk(?), beaadtam lakásigénylésünket az önkormányzat illetékes osztályára. A válasz, amit gyakori érdekÁprilis elején kedves vendég járt a kecskeméti SOS Gyermekfaluban: Josef von Fe- renczy úr, a gyermekfalu alapítója. Mi gyönyörű csokorral köszöntöttük 75. születésnapja alkalmából. Viszonzásul születésnapi ebéddel vendégelt meg bennünket a Magony-tanyán. A gyermekfalu kis lakói kedvükre ehettek a finomabbnál finomabb tortákból, utána pedig üdítővel koccintottunk az ünnepelt egészségére. A bensőséges ünnepséget lovasprogram zárta. csak annyit mondott, hogy ha nem talál semmit, elnézést fog kérni. A kutatás természetesen nem vezetett eredményre, így aztán sem a porcelán herkentyű, sem a tolvaj nem került meg. A beígért bocsánatkérés helyett a hölgy csak annyit mondott: sajnos, nem találtam meg. Ezután a kivonult eladókkal együtt dol- gavégezetlenül távozott, s a tömeg is oszladozni kezdett. Csoda-e, ha mindezek után szinte elmenekültünk a helyszínről. Egyenesen a rendőrségre mentünk, ahol bejelentést tettem az esetről. Engem nem is annyira az átkutatás, hanem az eljárás módja háborított fel. Véleményem szerint a nyilvánosság kerülésével, a rendőrségen vagy egy hátsó udvarban kellett volna az átkutatást lebonyolítani, hiszen ahhoz senkinek nincs joga, hogy egy vétlen vásárlót így megszégyenítsen. Deli Andrásné, Kunfehértó lődéseimre kaptam, felháborított: „Tudja, hány félegyházi fiatal vár lakásra? És akkor jön maga és azt hiszi, azonnal kap lakást?” Mint már említettem, egyáltalán nem akartam soronkívüliséget. Viszont én is olyan félegyházi vagyok, mint az a több száz lakásigénylő fiatal. S míg én szüleimtől, rokonaimtól, szülőföldemtől elszakítva szenvedtem, voltak akik a kényelembe süllyedve itthon élvezték az életet. Dehát nem is ez a gondom. A bérleti szerződésem tavaly októberben lejárt. Megújítására nem kerülhetett sor, ugyanis meghalt a tulajdonos, a ház, amelyben lakom, örökösökre szállt, akik minél előbb túl akarnak adni rajta. A mi körülményeink viszont nem engedik meg, hogy más albérletbe menjünk, egyszerűen azért, mert nincs rá pénzünk. Mindezt még tetézi, hogy a tulajdonos halála óta nincs hol tisztálkodnunk, mosnunk. Kis méretű lakásunkban nincs sem fürdőszoba, sem WC. Életében átjárhattunk a tulajdonoshoz, mióta meghalt, közfürdőben kell fürödnünk, közkútnál kell mosnunk. Annyit nem érdemiünk meg, hogy egyszerű kis önkormányzati lakást kapjunk? Vagy idegenné tett bennünket szülővárosunkban az a tény, hogy évtizedeken át Ukrajnában éltünk? Sallai Imre, Kiskunfélegyháza A kicsinyek különösen örültek a csacsifogatnak, és persze a lovaglás lehetőségének. Köszönet érte a gyermekfalu minden lakója nevében. Itt mondunk köszönetét a Ma- gony-tanya dolgozóinak és Vörös Tibor úrnak, a Tó-vendéglő tulajdonosának. Ők ugyanis a gyermekfalu 3. születésnapja alkalmából is vendégül láttak bennünket ingyen, önzetlenül és szeretettel. Parragné Ferenczy Klára, a kecskeméti gyermekfalu • A gyermekfalu boldog lakói az ünnepi torták mellett. Nincsenek szeméthegyek Remélem, csak tréfa volt! Mostohán - Félegyházán Alapítónk egészségére Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Hol szavazzon Ferencziné? Tabdiból Helvéciára, a Kor- hánközi dűlő 9. szám alá költözött Ferenczi Gergelyné. Április 7-e óta Helvécián van az állandó lakása. Tabdiban törölték — jogszerűen — a választók nyilvántartásából. A gondja az, hogy Helvécián nem hajlandók nyilvántartásba venni. Elmondása szerint erre magyarázatot sem kap, egyszerűen szóba sem állnak vele. A kérdése: hol szavazzon? Ugyanis élni kíván állampolgári jogával. Köszönet az önkormányzatnak Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de szeretném a tassi önkormányzat illetékes vezetőinek a segítségét a nyilvánosság előtt is megköszönni. Különösen Ácsné Devecsai Mária jegyzőnek tartozom köszönettel, aki mindig mellettünk állt a nehéz hónapokban. A nevemet ne írják ki, mert Tasson sokan ismernek. J. I.-né, Tass Üdülőgond Tasson A tassi üdülőteleppel van problémánk. Az üdülőterület útjai esős időben és utána járhatatlanok, a nagy szállítójárművek felszántják a már amúgy is tönkretett utakat. Számtalan esetben kértük a helyhatóságtól az utak sóderrel való terítését, de eredménytelenül. A 70-es évek elején mi, üdülőtulajdonosok összeadtuk a pénzt, és a saját költségünkön végeztük el az útjavítást, majd 4—5 év múlva az akkori tanács kérés nélkül elvégezte ezt a munkát. Azóta számtalan esetben kértük, de erre nem jut pénz az évi — házanként 3 ezer, ezer házra számítva 3 millió forint - helyi adóból. Idén kora tavasszal a telep szélén húzódó talajvíz-kiegyenlítő csatornát kipucolta a vízügyi igazgatóság. Az iszapot, mocskot az út melletti, sok munkával planírozott, füvesített, virágokkal tetszetőssé varázsolt, gyümölcsfákkal beültetett területre rakták, a fák nagy részét kitörték, a terepet letarolták. Úgy néz ki minden, mint ahol front vonult át. Senki nem törődik vele, mint mással sem. Minden úgy néz ki, mint akinek nincs gazdája. Ez a terület arra jó, hogy sokan a házi szemétjüket is idehordják. Van ott már most is mindenféle ételmaradék, árugöngyöleg. Ha jön a melegebb idő, annyi lesz itt a légy meg a szúnyog, hogy nem lehet majd megmaradni. A szemét szemetet vonz. Tisztelettel a tassi, Szúnyog utca 38. számú üdülő tulajdonosa: Tenke József nyugdíjas, Budapest, Bakács tér 3. Az oldalakat szerkeszti Gál Sándor
