Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-02 / 27. szám
1994. február 2., szerda 9 Nők világa SZÍNÉSZNŐK VÁLASZOLNAK A GYEREKEK DACKORSZAKÁBAN IS Anyaság, hivatás - választani kell? Három kecskeméti színésznőnek tettük fel a kérdést: hogyan tudták, tudják összeegyeztetni a színészi hivatást az anyasággal járó feladatokkal. Réti Erika, egy felnőtt lány és egy középiskolás fiú édesanyja: Ahogy megszülettek a gyerekeim, szinte azonnal, néhány hónap múlva már színpadra léptem. Sok lelkifurdalást okozott és okoz is még, hogy úgy érzem: sem anyaként, sem színésznőként nem tudtam mindig, minden percben százszázalékos teljesítményt nyújtani. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne figyeltem volna a színházi munkára, inkább azt, hogy az anyai feladatok, a gyermekeim iránti szeretet boldogan vállalt, de soha le nem tehető, el nem hárítható feladatot jelent, s időnként elveszi az erőt a munkától. De, amint a színpadra lépek, megszűnik a külvilág. Ma már nagymama vagyok, három gyönyörűséges unokám van, s ebben az évadban, meg az előzőben is sok szerepem, színpadi feladatom volt. Bánatom - miközben nagyon örülök a sikereknek -, hogy éppen ezért nem tudok igazi nagymama lenni. Vlahovics Edit, egy másfél éves kislány édesanyja:-Amikor megszületett a lányom, egy ideig nem vállaltam feladatokat. Szerencsére a férjem igazi társ, teljes értékű apa, • Csombor Teréz aki segített visszatérni a pályára, s akire most, hogy Kecskeméten játszom, rábízhatom a gyereket. Azt gondolom, az anyaság és a hivatás dilemmáját nem csak a színésznők élik át, hanem minden olyan asszony, aki az anyaságon kívül is kezdeni akar valamit az életével. Az a legfontosabb, hogy ne szorongással, állandó lelkiisme- ret-furdalással terheljük meg magunkat: a gyerekek elfogadják azt, hogy kevesebb időt tölthetnek az anyjukkal, de csak akkor, ha az együtt töltött idő kárpótol a távollétért. A lányom, ha néhány napig nem lát, mindig „megbüntet”, ami számomra keserves kínt jelent. Ennek ellenére nem adom fel a hivatásomat, de még egy gyereket nem biztos, hogy vállalok. Csombor Teréz, egy tízéves kisfiú édesanyja:- A fiam három hónapos volt, s még szopott, amikor először felléptem. Úgy érzem, sikerült összeegyeztetni az elmúlt években az anyai feladatokat a színháziakkal, de voltak nagyon nehéz időszakok. Igyekszem a fiamat kárpótolni az együtt töltött órákban. A kecskeméti színházban ő is fellép, a Légy jó mindhalálig című musical egyik főszereplője. Most még közelebbről látja, hogy mennyire teljes embert kíván a színház. Szerencsém, hogy a színpadra lépve, a próbákon, az előadásokon képes vagyok mindent kikapcsolni, s csak a feladatra koncentrálni. Nem érzem úgy, hogy le kellett volna mondanom valamiről, csak azért, mert anya vagyok, de az tény, hogy e kettős szorításban: anyaság és hivatás, nem könnyű élni. Abrahám Eszter A nők félnek a rovaroktól és a repüléstől Az amerikaiaknak csaknem a fele megy át valamiféle lelki betegségen életének valamely időszakában - közölte egy most nyilvánosságra hozott tanulmány. „Ettől nem kell megijedni, mert ez része az életnek” - mondta a tanulmányt készítő csoport vezetője, Ronald C. Kessler, a michigani egyetem szociológiai professzora. A tanulmány készítői 8098 tizenöt és ötven év közötti férfit és nőt kérdeztek ki, a kutatók a 14 legáltalánosabb lelki betegséget vizsgálták. A megkérdezettek 48 százaléka élete során legalább egyfajta lelki betegségben szenvedett. Mint Kessler professzor mondta, a legtöbb lelki rendellenesség enyhe és az emberek segítség nélkül is megszabadulnak tőle. A tanulmány szerint a leggyakoribb lelki betegségek az alábbiak: Átmeneti depresszió, amely legalább két héten át rossz kedvben és minden örömteli dologtól való idegenkedésben nyilvánul meg. Alkoholizmus: a lakosság több mint 14 százaléka, felerészben nők, szenvedett benne legalább egy időszakon át élete során. Szociális fóbia: állandó félelem attól, hogy a társadalmi élet során nem állják meg helyüket. Egyszerű fóbia: állandó félelem állatoktól, rovaroktól vagy vértől, zárt helyiségektől vagy repüléstől. Ez a nőkre jellemző leginkább. A leghosszabbnak a szorongásból következő rendellenességek bizonyultak. Ez hat hónapon, vagy még hosszabb időszakon át jelentkezik. Az ebben szenvedő személyek szorongást éreznek jövőbeli események, múltbeli cselekedetek vagy amiatt, hogy nem felelnek meg munkahelyükön. AZ ELEGANCIA MEGTANULHATÓ Mit viselhetünk bálban, estélyen? • Felmérések tucatjai bizonyítják: a nőknek elsősorban nem a férfiak, hanem a nők ítélete fontos. Bálban és hétköznapokon is. Állunk a tükör előtt, s arra gondolunk, miben menjünk el arra a bálra, amelyen ott lesz az összes ismerős, barát, kolléga, ellenfél és meghódításra váró férfi? A legjobb formánkat szeretnénk hozni, bár alakunk korántsem tökéletes. Egy szép és rafináltan elegáns és csinos báli ruhát súlyos ezrekért vehetünk. Meg is varrathatjuk persze, de az is sokba kerül, s idő sincs már rá. Megostromoljuk hát szeretett partnerünket, férjünket, vagy sikereinkért drukkoló szüleinket. A pénz nem lehet akadály, mert szépnek és ellenállhatatlannak kell lennünk. S eljön a nagy nap! Mindenki minket néz, hiszen egyszerűen bombasztikus, ahogy kinézünk. Később csendben szemlélődünk a báli forgatagban, természetesen előbb a nőket vesszük szemügyre, hiszen valójában az ő ítéletük számít. A viselkedés- kultúrával foglalkozó szociológusok és pszichológusok legalábbis azt állítják: egy nőt elsősorban nem a férfiak, hanem a többi nő véleménye érdekli. A hódítás is könnyebben megy, ha látja, a többiek irigy pillantásokat vetnek rá. Szerencsések azok a nők, akik mindig tudják, a különböző alkalmakhoz hogyan kell öltözni. Szerencsések, mert ismerik testüket, tudják, melyek azok a testrészek, amelyeket láttatni kell, s melyeket kell - a biztos siker reményében - gondosan elfedni. Szerencsések, mert tudják, mi fán terem az elegancia. Az elegancia latin eredetű szó és kiválasztást jelent. Olyan képességet, amely egyaránt sajátja mindkét nemnek, olyan képességet, amely megtanulható, elleshető. Nem kell hozzá más, mint önmagunk ismerete. Nem attól lesz valaki elegáns, hogy követi az évszakonként változó divatot, bár tény, hogy az elegáns nő törekszik arra, hogy az évszaknak megfelelően öltözzék. Az elegancia azt jelenti, hogy képesek vagyunk kiválasztani az anyagok, színek, formák és fazonok sokaságából azt, amelyik legjobban kifejez minket. Nem az anyag, a ruha nemessége, drágasága számít, hanem az, ahogyan viseljük. A tartás, a gesztusok, az arckifejezés: a megjelenés ezernyi, szinte leírhatalan összetevője kell ahhoz, hogy elegánsak legyünk. Fájdalmas belátni, hogy soha nem leszünk hasonlatosak az ünnepelt sztárokhoz. De ettől még lehetünk elegánsak, vonzók és főleg boldogok. Nem kell mást tennünk, mint azt, hogy a semmihez sem hasonlítható csodát: nők vagyunk, nem rejtjük el. Nehéz, mégis tudni kell nemet mondani A szülők számára a legnehe- zeb gyermeknevelési probléma: nemet mondani a gyereknek. Különösen akkor, ha a gyerek az úgynevezett első dackorszakát éli, tehát 2-3 év körüli. Ebben az életkorban már felfedezi a világot, tágabb és szűkebb környezete számtalan érdekességet, felfedezni valót kínál a számára. Szeretné kipróbálni magát, szeretne mindenben benne lenni, s mivel nem érzi a veszélyt, ha megakadályozzák, dühös. Ordít, a földre veti magát, elkeseredetten sír és hajthatatlan. A jó szülő - s minden szülő jó szülő akar lenni - ilyenkor nem tudja, mit tegyen. Álljon neki megmagyarázni, mit miért nem szabad? Ádjon neki egy kis pofont végső elkeseredésében, látván, hogy az érvek süket fülekre találnak? Sajnos, ezekre az esetekre nincs általános recept, ahogyan nincs általában véve gyerek, s nincs általában vett szülő sem. A gyermeklélektanban járatos szakemberek szerint azonban néhány sajátosság megfigyelhető. Ä szülők háromféle megoldást alkalmaznak ugyanis az ilyen esetekben. Vagy teljesen közönyösek, illetve úgy tesznek, mintha észre sem vennék a gyerek „hisztijét”, s ő jobb híján, egy idő után megnyugszik. A szülők másik csoportja magyarázni kezd, észérvekkel próbálja megértetni a gyerekkel, hogy miért nem ehet például ebéd előtt csokoládét, vagy miért kell a mese után szépen lefeküdnie. A harmadik csoport drasztikus eszközökkel: kiabá• Nehezen ment, de megkaptam a kisautót. Neked sikerült? lássál, büntetéssel, netán veréssel próbálja „meggyőzni” a gyereket. Ezzel azonban nem érnek célt. Megfélemlítik a gyereket, s néhány év múlva döbbenten látják, hogy eszközeik hatástalanok, a gyerek különutakon jár. A szakemberek az első két megoldásra, illetve ezek kombinációjára esküsznek, s úgy tartják: a szülőknek igenis korlátozniuk kell gyermekeik akaratát, de nem öncélúan, csak a tiltás kedvéért. Hiszen, ha a gyerek érzi szülei szeretetét, s ebben minden körülmények között biztos lehet, akkor elfogadja a szükséges tilalmakat, s nem akarja minden áron átlépni a láthatatlan határokat. Persze időről időre azért megpróbálja. , SZEX, SZERELEM, HÁZASSÁG Mitől romlik el egy kapcsolat? A férfiak és nők szexuális étvágya teljesen különböző. Sok házasságban, párkapcsolatban ezt az alapvető tényt figyelmen kívül hagyják, ami aztán a kapcsolat megromlásához vezet. Dr. James Dobson: Amit a feleségekről a férjeknek tudni kellene című sikerkönyvében - amely Magyarországon a Primo kiadó gondozásában jelent meg - részletesen leírja, melyek a két nem közötti alapvető különbségek. Dr. Dobson szerint túl azon, hogy a nők és férfiak biológiai felépítése is különbözik, nem árt tudni, hogy a női vágyak ebből adódóan ciklikus jellegűek. További különbség, hogy a férfiakat elsősorban a vizuális ingerlés izgatja, míg a nőknél ez nem mindig fontos. A nők számára az érintés, nem a látvány a döntő. A férfiakat - minő fájdalom - nem nagyon izgatja az sem, milyen személyiség lakozik egy izgalmas női testben. A szex a férfiak számára inkább testi, a nők számára mélyen érzelmi élmény. A szexuális vágyak megnyilvánulásában is nagy a különbség. A legújabb kutatások azt igazolják, hogy az élvezet foka és az izgalom mindkét nem esetében körülbelül egyforma az aktus csúcsán, noha az odavezető út eltérő. A legtöbb férfi • Összeomolhat-e kártyavárként a házasság? Néha igen. gyorsabban jön izgalomba, elérhet a csúcspontra, miközben felesége még el sem tudott szakadni a vacsora, az esti tennivalók, vagy a gyerekekkel kapcsolatos gondolatoktól. Bölcs férfi az, aki felismeri a nő fáziskésését, s feleségét nem zökkenti ki saját ritmusától. Mégis több ezer nő fejezi be a napot boldogtalanul, mert férjük úgy elsiette az aktust, mintha tüzet oltana. Másrészt az is tény, hogy a férfiak a nőknél gyakrabban és következetesebben vágyódnak a szexuális kielégülésre, aminek biológiai okai vannak. Ha a prosztatamirigy megtelik a befogadóképessége határáig, a hormonális hatások érzékennyé teszik a férfiakat mindennemű szexuális ingerrel szemben. Azaz hevesen megkívánnak egy olyat nőt is, akit korábban észre sem vettek. A feleségeknek tehát tudomásul kell venniük: férjüknek nehezebb tartózkodni a nemi élettől, mint azt ők gondolnák. A kutatók a szexuális étvágy alapján csoportokba osztották a nőket. Eszerint van alacsony, gátlásos, átlagos, izgatott és magas női szexuális vágy. A párkapcsolat és a házasság megtartása jórészt azon múlik, hogy ezekkel a jellemzőkkel tisztában legyenek mind a nők, mind a férfiak, azaz tudják, hogy melyik csoportba is tartoznak. Dr. James Dobson szerint a házasság megmenthető, a szexuális élet örömteli, ha a házastársak nyíltan beszélnek problémáikról, s egyetlenegy percre sem felejtik el, hogy a férfiak és a nők bizony nagyon különböznek egymástól a szex terén. Örömmel fogadott bókok Sok nő képtelen örömmel és őszintén fogadni férje bókjait. Allan Pease és Alan Gamer: Szó-beszéd című könyvében idéz egy párbeszédet. Ä férj, hazatérve a munkából, így szól feleségéhez: „Nahát, de jól nézel ki ebben a ruhában! Most vetted? A feleség erre így válaszol: „Ez csak egy ócska rongy, a húgomtól kértem kölcsön. Eszembe se jutott, hogy észre- veszed.” A férj a válasz hallatán nem tudja, mit mondjon. Dicsérni akart, de felesége nem engedte. Pedig az „ócska rongyot” valószínűleg azért kérte kölcsön, hogy tetsszék a férjének. Az idézett párbeszédből a szerzőpár messzemenő következtetéseket vont le. Szerintük a feleség hibát követett el, s a negatív válasz mögött alacsony önbecsülése áll. Nem hiszi, nem tudja hinni, hogy szép és csinos lehet, mert értéktelenségébe vetett hite megingathatatlan. Ezt a hitet táplálhatja az is, hogy például hosszú idő óta van otthon, mert gyerekeket nevel, vezeti a háztartást. A szerzők szerint azonban az állandó negatív válaszok veszélyesek, mert előbb-utóbb arra ösztönzik a férjet, hogy ő is értéktelennek lássa feleségét. A bóknak tehát mindig örülni kell! Dicsérjük a gyermekeket Pszichológusok szerint a nevelés legjobb eszköze a dicséret. A gyermekeket dicsérni kell, hogy sikerélményeik legyenek. Minden elvégzett apró munkát: a beágyazást, a rendrakást, a mosogatást, egy szép rajzot, egy megtanult éneket nem csokival, játékkal, hanem dicsérettel kell jutalmazni. A gyermekek számára ez a szülői szeretet megnyilvánulása, mint a simogatás, a puszi, az ölelés. Az oldalt szerkeszti: Ábrahám Eszter
