Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
10 Ti sztelt Szerkesztőség! 1994. január 26., szerda Olvasószolgálat „Nem tudok olyan korán felkelni, hogy a lapjukat ne találnám a levélszekrényben. Hogyan csinálják? - kérdezi egy kunszállási előfizető. Köszönjük az elismerést! Bácsalmásról a levélszekrény felől érdeklődött egy olvasónk: februártól lesz előfizető, vásárolhat-e a ládikából? Ahogy a hirdetésben is fogalmaztunk, ezt az akciót a régi és új előfizetőinknek indítottuk. Szeretnénk ily módon is segíteni abban, hogy az újság addig is megfelelő legyen, míg a jogos tulajdonosa kézbe veheti. A lapban megjelent szelvényen rendelhetik meg jelenlegi és leendő előfizetőink. Ezt a megrendelőlapot átadhatják a Petőfi Népe kézbesítőinek, az ügynökségen, vagy kérjük eljuttatni a kiadó címére. „Miért előnyös előfizetni a Petőfi Népére? - kérdezik Városföldről. Az ismert előnyök mellett - az eddiginél korában visszük házhoz az újságot, részt vehet nyereményjátékainkon - jelentősek a a kedvezmények. Aki egy hónapra előfizet, 2 újságot ingyen kap, mivel ennyivel olcsóbb, mint naponta megvásárolni. Negyedévi előfizetéskor 1 hétig ingyen adjuk a lapot, egy év előfizetése esetén 2 hónapig jár ingyen az újság. Ezt önnek már nem is kell megmagyaráznunk, hiszen - ahogy írja - előfizetett február 1-jétől, mert „olyan kedves volt a kézbesítő”. A félegyházi mezőgazdasági bolt mindig csak másnaponként mint címszalagos küldeményt kapta meg a lapot. Észrevételét ezúton is megköszönjük; kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a kézbesítőink meg tudják oldani az újság szállítását. Mindig, mire az üzlet kinyit, már ott lesz a Petőfi Népe. Továbbra is várjuk leveleiket, hívásaikat. Olvasószolgálatunk telefonszáma: 76/481-391. A terjesztési osztály hívható a 76/486-539-es telefonszámon is. (A szerk.) Hajnalban Sok éve járatjuk a Petőfi Népét, szinte mindig a postás kezéből vettük ki, de sajnos, sokszor csak délután kaptuk meg, így természetesen postaládára nem volt szükségünk. Mivel mostmár hajnalban itt van az újság, bizony szükségessé vált a láda. Igaz, férjemmel kisnyugdíjjal rendelkezünk, és így természetesen nem mindegy, hogy milyen áram tudjuk beszerezni. Ezúton köszönjük, hogy ebben is segítettek, de gondolom, hogy rajtunk kívül még sok olvasójuknak. A színvonalas lapjuk és segítőkészségük egyedülálló és úgy érzem, minden olvasójuk számára, legalábbis nekünk igazán fontos. A Petőfi Népe eddig is családtagnak számított és örülünk, hogy az is maradhatott. Kívánok Önöknek erőt és egészséget a további munká- jukhoz.(Egy darab postaládát megrendelek.) V. Imréné és családja Dunaegyházáról Az ellenőrök munkájáról ÍGÉRTÉK, DE NEM JÖTTEK Szolgáltatás vagy kiszolgáltatottság? Az történt, hogy egy szép napon a lakásomban a gáztűzhely nem akart működni. Én, mint hozzá nem értő, természetesen szakvállalathoz fordultam. Ez az eset a karácsony előtti héten történt. Hétfői napon bejelentettem a FÉG gáztűzhely-javító szervizébe, a Horváth Döme utcában. A panaszt felvették, bár közölték, hogy csak szerdán tudnak kijönni. Mit tehettem? Vártam. Élmúlt a szerda, de nem jöttek. Csütörtökön ismét felkerestem a fenti vállalatot és közölték, hogy csak pár nap múlva tudnak kijönni. Én ekkor már ingerült voltam, hiszen egy hete még teát sem tudtam elkészíteni. Erre gondoltam egyet, kimentem a Dégáz Ipoly utcai házába. Itt szabályszerűen csütörtökön felvették a megrendelést azzal, hogy másnap, azaz pénteken feltétlenül kijön a szerelő. Elmúlt a péntek, a szerelő nem jött. Szombaton reggel beszóltam telefonon és kértem, hogy okvetlenül jöjjenek ki, mert dugulás miatt a készüléket nem tudom használni. Erre megígérték, hogy még délelőtt kijönnek. Ki is jött egy hatalmas ember és vele együtt egy kicsi, és erősen nekem támadva kérdezték, hol az a tűzhely, ahol a dugulás van? Bemutattam a konyhában lévő tűzhelyet, sőt azt is, hogy csak szivárgás van, nem lehet meggyújtani és főzni rajta. Erre a nagydarab ember szinte nekem támadt és féltem, hogy a kezében lévő nagy kulccsal megüt. Közölte, hogy ő semmit nem csinál, mert ő csak szivárgások elhárításához van küldve — majd szó nélkül otthagyott. Hiába kérleltem, hogy segítsen, elment. így néz ki tehát a lakossági szolgáltatás, illetve kiszolgáltatottság. Kénytelen voltam egy magánszerelőt hívni, aki egy órán belül a készüléket rendbe tette és már azonnal használhattam is. Kérem, tegyék közzé lapjukban, hogy ilyen monopolhelyzetben lévő vállalatok embertelen hozzáállásából okulhassanak a fogyasztók. Szabó István, Kecskemét, Petőfi Sándor u. II. 111/63. (nyolcvanéves nyugdíjas) Adják vissza a lányomat! Ilyen is van! Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy segítsen rajtam. 1993. július 7-én azzal az ürüggyel vették el tőlem a kislányomat, aki akkor két és fél éves volt, hogy az élettársam bántalmazta, bal karja megké- kült és duzzadt volt. Én, mint édesanya állítom, hogy mindez hazugság, mi szeretjük a gyereket és sem az élettársam, sem én soha nem bántalmaztuk. Mégis csináltak egy határozatot, aztán kijött két nő és két rendőr, és egyenesen a Lorántffy Zsuzsanna utcai csecsemőotthonba vitték. Engem másnap reggel nyolc órára behívattak a kecskeméti gyámhatóságra, hogy mondjam el, tényleg megvertük-e a gyereket. Ott is csak azt tudtam mondani, ami az igazság: soha nem bántalmaztuk a kislányt. Erre én megkérdeztem, hogy mégis miért vették el tőlem. Az volt a válasz, hogy azért, mert nincs miből eltartanom. Igaz, hogy eddig csak a családi pótlékból (3 250 forint) éltem és alkalmi munkákat vállaltam. Közben az élettársam is segített rajtam. A gyereket a sógornőmtől vitték el, mert én éppen dolgoztam. Az elvitel után bejártam a csecsemőotthonba, ahol minden vasárnap van látogatás. Minden alkalommal vittem neki 500 forintot. Többször voltam a gyámhatóságnál, hogy adják vissza a kislányomat, de mindig elutasítanak és elzavarnak. Amikor pedig arra került a sor, hogy végre visszakapom a gyermekemet, addigra odaadták R. Bélánénak, aki hatodmagával él egy háromszor hármas szobában. De azt, hogy miért adták neki a gyereket, velem semmit nem közöltek, pedig én vagyok az édesanyja. Tisztelt Szerkesztőség! Segítsenek rajtam, mert szeretném visszakapni a kislányomat. Közben munkahelyet szereztem, a baromfifeldolgozóban van állásom, el tudom tartani a kislányt, akihez ragaszkodom, és nem mondok le róla és minden erőmmel azon vagyok, hogy újra nálam legyen. Nem is tudnám végigélni az életem nélküle. Tisztelettel: Sebők Erzsébet Kecskemét, Méntelek 49. Az ember nap mint nap jár különböző hivatalba és sokszor megvan a véleménye az ottani tapasztalatokról. Az én esetem szerencsére a hivatal ritkán tapasztalt, de mégis létező jobbik oldalát mutatja. Nemrégen a Közlekedési Felügyeletnél (Kecskemét, Május 1. tér) jártam, mert a jogosítványommal akadt egy kis problémám. Miután sikerült megtalálnom azt az embert, aki az ügyben illetékes, ő behívott az irodájába, hellyel kínált, a kabátomat udvariasan lesegítette, vállfára tette és a szekrénybe akasztotta — noha az ügyem megbeszélése talán csak tíz percet vett igénybe. Kedvesen és segítőkészen próbálta a dolgot megközelíteni. Megígérte, hogy két nap alatt utánajár és elintézi. Estére, amikor mentem dolgozni, már a jó hírről értesültem, vagyis megoldódott a gondom. Szeretnék nyílt levél útján köszönetét mondani Pigniczki Jenő úrnak a segítő és kedves szándékáért. A levelet nem azért írom, mert sikerült elintézni az ügyet, hanem szerettem volna elmondani, milyen jólesett, hogy vannak még a hivatalban is rendes emberek. Kárász István, Kecskemét, Kékfestő u. 12. Szeretnék hozzászólni a január 12-én megjelent. Volán-ellenőrökről szóló, egy olvasó által írt cikkükhöz. Én is az 5-ös számú járaton utaztam január 4-én, 13 óra 15 perckor, amikor a cikkben taglalt ellenőrzés történt. Engedjék meg, hogy a véleményem leírjam a történtekről: a Hírősnél felszálltak az ellenőrök, s határozott, de udvarias hangon, jó napot kívánok köszönés, majd bérleteket, jegyeket kérem ellenőrzésre elhangzása után köszönöm a bérletet, köszönöm a jegyet, el lehet tenni. A kisgyermekes hölgynél nem volt jegy, nem tudott venni. Az ellenőmő az adatait akarta felírni, mire az egyik utas hölgy megszólalt: majd ém adok neki jegyet. De ezt az ellenőr, jogosan, nem fogadta el. A kisgyermekes utas, ha akart volna jegyet váltani, a felszállás után megkérdezhette volna az utasokat, ki tudná kiTisztelt Szerkesztőség! Én 1993. január 1. óta vagyok előfizetője a lapnak, igaz, kétévi kihagyással már azelőtt is voltam előfizető vagy két-három évig. Én már négy rendszerváltást megértem, de még ilyen nem volt, mint ez a mostani, hogy ennyi lopás, rablás, gyilkolás és garázdaság lett volna ebben az országban. Hiszen nincs olyan nap, hogy ezekhez hasonló esetet ne lehetne olvasni az újságban. Félreértés ne essék, nem az a probléma, hogy ezeket a lap megírja, hanem az, hogy a köz- biztonság nem elég szilárd, a másik meg az, hogy a büntetések nagyon enyhék. Egy emberölésért kapnak két-há- rom évet, sok esetben azt is két-három év felfüggesztéssel. Mi az? Egyenlő a nullával. Ennek nincs visszatartó hatása. A halálbüntetést eltörölték, mert azt mondják a törvényalkotók, hogy annak a tettesnek is joga van az élethez. De kérdezem én, hogy annak, akit megölnek, annak nincs joga az élethez? A múlt év tavaszán volt egy cikk a Petőfi Népében, amelyben dr. Hemády Gyula azt mondta, hogy Szent István kisegíteni egy jeggyel. A hölgy itt tudott volna segíteni, és nem beleavatkozva az ellenőr munkájába. Mert a buszozás is egy szolgáltatás, amiért igenis mindenkinek fizetnie kell, mint a boltban, vagy a fodrásznál. Még ha az árak emelkednek is. Szerintem a Volán vezetőségének még több ilyen határozott, talpraesett ellenőrt kellene alkalmazni, mert sajnos elég sok potyautas van a járatokon. Az ellenőröknek bizony kegyetlen munkakörük van, mert a bliccelőknek százféle kifogása akad magyarázatul, hogy miért nincs jegyük. Remélem a Volán vezetősége már tud az általam leírtakról és meghallgatja a másik felet is. Meggyőződésem szerint ugyanis az ellenőrök nem lejáratták a Volánt, hanem igenis a munkájukkal segítették bevételük gyarapodását. Rátkiné Karancsi Laura, Kecskemét, Március 15. u. 2. rály idejében olyan törvények voltak, hogy ha valaki ellopott egy tyúkot, halállal büntették. En is emlékszem iskolás korom történelemóráinak anyagából erre. És ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ha nem alkotnak most is hasonló törvényt, akkor ebben az országban soha a büdös életben nem tudják megállítani a rablást, a gyilkolást, mert már oda jutunk, hogy lassan többen lesznek a börtönben, mint kint. Most már be is fejezem az írást, mert a toll hólyagot tört a kezemen, mint valamikor a ka- panyél.tette. Tudom, hogy ez az írás nem olyan szimpatikus, de ha úgy gondolják, a közléséhez hozzájárulok. A nevem azonban maradjon inkognitóban, mert a bűnözők megharagszanak rám. Csak a köztársasági elnöknek és dr. Hemády Gyulának adják ki a nevem (ha kérik), másnak senkinek sem. A lapról annyit, hogy a kézbesítéssel nagyon meg vagyok elégedve. Már reggel öt óra körül szépen összehajtva be van téve a postaládába. Az én újságkézbesítőmet Karsai Nor- bertnek hívják. Név és cím a szerk.-ben ÜGYELJÜNK A HATÁRIDŐRE A kárpótlási igényekről Túl enyhék a büntetések Mindig hozzám csöngetnek Lehetőség nyílott arra, hogy akik korábban elmulasztották bejelenteni kárpótlási igényüket, azok 1994. február 15-től március 15-ig éljenek az újabb, törvény adta lehetőséggel. A kárpótlási igény bejelentése a földekre, házingatlanokra és a hadifogságra egyaránt vonatkozik. A napilapokban fog megjelenni, hogy a hivatalos nyomtatványt melyik városok posta- hivatalai árusítják. A volt hadifoglyoknak — ha még nyugdíjkiegészítést sem kértek — az adatlapot is ki kell tölteniük. Beszerezhető az önkormányzat hivatalaiban, ügyfélszolgálatnál, és Kecskeméten, a helyőrségi klubban, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségénél. A szövetség január 7-től minden nap — szombaton és vasárnap is — ügyeletet tart a helyőrségi klub emeleti helyiségében reggel 9 órától déli 12 óráig. A nyomtatványok kitöltésében is segítséget nyújtanak. A Petőfi Népe január 19-i számának levelezői oldalán megjelent Leégett a tanya, segítség nincs című Írást szeretnénk pontosítani. Hegedűs Gábor, Kecskemét, Ballószög 339. szám alatti lakos 1994. január 18-án kereste meg a Kecskeméti Polgármesteri Hivatal szociálpolitikai csoportját. A csoport a kérelmet követően haladéktalanul, még aznap környezettanulmányt készített és határozatot hozott, amelyben a család lakhatási problémájának ideiglenes megoldására, részükre 21 ezer forint átmeneti Adatlapokra azoknak van szükségük, akik még nyugdíj-kiegészítést nem kértek. Ebben az esetben igazoló iratokra is szükség van. Akik már kapják a nyugdíj-kiegészítést, csak a III. számú kárpótlási igénybejelentési myomtatványt kell, hogy kitöltsék, amihez elég a hatósági bizonyítvány másolatának csatolása. A kitöltéssel kapcsolatosan szövetségünk 1994. január 28-án reggel 9 órai kezdettel tanácskozást tart a kecskeméti helyőrségi klubban. Kérjük bajtársainkat, hozzátartozóikat és mindazokat, akiknek a kárpótlással problémáik vannak, jelenjenek meg. Újabb határidő-módosítás nem lesz, éppen ezért kérünk minden kárpótlásra jogosultat, hogy éljen a törvény adta lehetőséggel. Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Bács Megyei Szervezete, Kiss Tibor titkár segélyt biztosított. A segély összegét a károsult január 19-én fel is vette. Dr. Hauzmann Jánosné irodavezető Felkereste szerkesztőségünket Hegedűs Gábor is, aki azért jött, hogy köszönetét fejezze ki a szociálpolitikai csoportnak, továbbá a tanyájuk szomszédságában élő idős néninek, aki felajánlotta kis lakását a bajbajutott családnak. Ugyancsak köszöni annak a halasi hölgynek a jóindulatát, aki megtakarított pénzével sietett segítségére a családnak. Megköszönném, ha az alábbiakat — már csak közérdekből is — közzétennék. Január 11-én keltezett lapjuk 6. oldalán Kecskeméti felnőtt háziorvosi körzetek cím alatt közlemény jelent meg, amely többek között közli a körzetek helyét is, éspedig a Czollner tér 2. szám alatt. Ez az én magánházam. A „kis SZTK” a jól láthatóan kitett számtábla tanúsága szerint is az 5. szám alatt található, éppen a tér túlsó végén. Meg kell jegyeznem, hogy már az szerencsétlen dolog, miszerint van 2/a, b, c, d, e, f, g szám is, az Erkel utcától a közbeeső Bánk bán utcán át egészen a Katona József utcáig. A címzések általában elhagyják a betűket, amiből az következik, hogy mindenki hozzám csönget be, sok iratot, sőt sürgős táviratot is ide dobnak be. Sokszor nem tudok útbaigazítást adni, mert nem minden lakót, szomszédot ismerek. A számozás egyébként körbe megy, az iskola és a templom mögött, s emiatt sokan járnak fölöslegesen, mivel a legnagyobb szám éppen velem szemben van. Talán itt is kellene egy kis rendet csinálni.. Nem akarom részletezni, hogy két éven keresztül mennyi zavart okozott egy stencilezett „behívó”, amelyen fiatal lányokat értesítettek egy vizsgálatról, „természetesen” a 2. szám alá. Hiába reklamáltam az első évben emiatt a főorvosi hivatalban, a következő évben ismét csak a 2. szám alá szólt az idéző. S íme, most is. Szíveskedjenek megmondani, hová fordulhatok? Egy Czollner téri lakos Palimadár Huszonnégy éve vagyok gépkocsivezető, de így még nem jártam. Palira vettek! Január 11-én déli fél egy körül jöttem hazafelé a dunaföld- vári sóderbányából, amikor megállított egy jól öltözött fiatalember és kérdezi, hová megyek. Mondom neki, hogy Kecskemét felé. Azt kérte, vigyem el Kecskemétre, mert lerobbant a kocsija és Egerbe akar menni az édesapjához alkatrészért. Természetesen felvettem, mert ugye egy kollégán segíteni kell, hiszen én is juthatok hasonló helyzetbe. Amikor elhagytuk Soltot, egyszerre ideges lett az utasom, tapogatta magát, izgett-moz- gott. Megkérdeztem, hogy mi a baj? Azt mondta, nem találja a kézitáskáját, amiben mindene benne volt. Megálltam és mondtam neki, hogy nem is volt nálad semmi, amikor felszállt. Azután eszébe jutott, hogy benne maradt a kocsiban. Hát vissza már nem akar menni, de ha tudnék neki adni 1500 forintot, hálás lenne. Igazolni sem tudta magát, mert mindene a táskában van, viszont esküszik a fia, az anyja és a felesége életére, hogy táviratilag azonnal feladja a címemre, miután hazaért. Adtam neki. A pénz azóta sem érkezett meg. Ezt azért írtam le, hogy a többi kollégám is tanuljon belőle. Nem is elsősorban a pénz bosszant, hanem az, hogy megadtam neki a címem és félő, hogy visszaél vele. Ő egyébként Wéber Gábor néven mutatkozott be és megadta a címét. H. I., Székkutas Leégett a tanya, de...! NAPJAINK HUMORÁBÓL • Csak azért szántok, mert itt egyszer aranytallért találtam. i
