Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
1994. január 26., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Az elmúlt héten úgy tűnt, hogy a hetenkénti két oldal sem lesz elegendő annak a sok levélnek, amit olvasóinktól kaptunk. Sajnos, most is vannak olyanok, amelyek kimaradtak, de természetesen nem véglegesen, mert a következő összeállításban mindenképpen helyet kapnak. Zömmel olyan levelekről van szó, amelyek „kibírnak” még egy hét várakozást. De szívesen közöljük például annak a gyermekeit egyedül nevelő, Dunaegyházán lakó édesanyának a sorait, aki ezúton szeretné megköszönni az ottani önkormányzatnak, hogy kérés nélkül havonta rendszeres szociális segélyt folyósít neki és a helyi óvodások, iskolások karácsonykor még külön segélyt is kaptak. Sokan fordulnak hozzánk olyan kéréssel is, hogy vizsgáljuk ki, vajon helyesen számfejtették a nyugdíjukat. Sajnos, ilyesmire nem tudunk vállalkozni, mint ahogyan azt sem ellenőrizhetjük, hogy valaki miért kapott, illetve nem kapott segélyt a helyi önkormányzat döntése alapján. Várjuk további leveleiket. A szerk. Keresem a gyógyító apát ígéret van, gáz nincs Már évek óta előfizetői vagyunk a lapjuknak. Nagyon sok érdekes dolgot közölnek olvasóikkal. Ehhez kapcsolódva lenne egy kérésünk. Még a múlt év nyarán megjelent egy cikk a Petőfi Népében, amely számunkra fontos információt tartalmazott. Egy apa gyógyította a saját gyermeke szemét — méghozzá sikeresen —, és kérte, hogy olyan betegek jelentkezzenek nála, akiknek a szeme öt dioptrián felüli szemüveget igényel, és azokat is gyógyítja. Sajnos, kisfiúnk szeme már ilyen. Szemüveget cserélgetünk, szinte ötévenként, de sajnos, eredményt nem hoz, inA Petőfi Népe 1994. január 19-én Mit mutat a kirakat? címmel egy olvasói levelet közölt, amelyre mint az Adonis Kft. ügyvezető igazgatója az alábbiakat adom elő: Boltunkban valóban árusítunk csizmát 2 400 és 3 000 forintért. Az előbbinek a feje bőrből készült, a szára műanyag. Az utóbbi pedig teljesen bőrből készült. A cikkben szereplő kedves vevő 3 000 forintért vásárolt csizmát, tehát tiszta bőrcsizmát kapott. A kirakatban valóban 2 400 forintos áron volt csizma, de a fentiek szerint más volt az anyagösszetétele. Az elárusítók közölték, hogy kább egyre rosszabb. Annyi közelebbit tudunk az úrról, hogy Kecskeméten várja a betegeket, de nekünk a pontos címre lenne sürgősen szükségünk. Mert a tét gyermekünk látása. Szívességüket előre is köszönjük, mint hű olvasóik. Lakatos Róbert és neje, Apostag, Vida J. u. 3. Kedves Olvasónk! Sajnos az illető cikket és benne a keresett gyógyító nevét nem tudjuk közölni önnel, de levelét szívesen tesszük közzé annak reményében, hogy az illető talán olvassa sorait és jelentkezik. Vagy az önök címén, vagy nálunk, a szerkesztőségben. A szerk. a vevő a vásárlók könyvét nem kérte, s ők a 600 forint visszatérítése elől azért zárkóztak el, mert arra a vevő nem volt jogosult. Az eladók maximális udvariassággal jártak el a vevővel, aki minősíthetetlen magatartást tanúsított, miután nem fizették vissza neki a hatszáz forintot. Január 6-án a korábban háromezer forintért árusított csizmát 2 000 forintra, míg a 2 400 forintosat 1980 forintra leértékeltük. A vevő a csizmát január 4-én vásárolta, így semmiképpen sem lett volna jogosult visszamenőleg. Juhász Sándor, igazgató Közbenjárás Szeretném megköszönni önöknek, hogy segítettek megoldani a gondomat, amivel 1993. december 28-án a szerkesztőséghez fordultam. A társadalombiztosítás ezek után — mármint a cikk megjelenését követően — igen hamar elvégezte az elhanyagolt munkát. Január 6-án meg is kaptam a levelüket, majd pedig 11-én a pénzösszeget. Az osztályvezető tájékoztatását egy kicsit mulatságosnak tartom inkább, mint elgondol- koztatónak. Azt írta ugyanis, hogy a késés oka a munkatorlódás és az osztály dolgozóinak gyakori megbetegedése. A kérdésem, ami a kamatot illeti, sajnos válasz nélkül maradt. Ezt pedig azért is lett volna fontos tudni, mivel több kollégám még a tavalyi, szeptemberben esedékes táppénzt sem kapta meg. Úgy gondolom, hogy az ő pénzüket is forgatják, így sok kicsi sokra megy, s ez pluszjövedelem a társadalombiztosítónak. Még egyszer köszönöm közbenjárásukat. Tóth Jánosné, Kiskunfélegyháza Nyugdíjak Mi, a kecskeméti III. számú gondozási központ nyugdíjas klubjának tagjai azzal a javaslattal fordulunk az Országos Társadalombiztosítási Önkormányzathoz, hogy a nyugdíjak emelését igazságosabban végezzék. A nyugdíjak emelése azt eredményezi, hogy a kis és magasabb nyugdíjak közötti különbség állandóan emelkedik, és amig a magasabb megőrzi reálértékét, addig a kisnyugdí- jak vásárló ereje csökken. Ezért javasoljuk, hogy a nyugdíjemelés közelítse az azonos összeget, vagy indokolt esetben a kisnyugdíjasok kapjanak magasabb összegű emelést. Kérjük a nyugdíjasok érdek- képviseleti szerveit, a nyugdíjas klubokat, hogy felhívásunkhoz csatlakozzanak Kecskemét Széchenyi tér 22 Végső elkeseredésemben fordulok önökhöz, a lap nyilvánosságát kérve. Tavaly november óta bárkihez fordulok, csak ígéretet kapok érdemi ügyintézés helyett. Munkanélküli vagyok, 5 280 forint jövedelempótló támogatásból élek. Az elmúlt évben néhány hónapig fizetésképtelenség következtében nem tudtam a gázszámlámat kiegyenlíteni. Emiatt a Dél-alföldi Gáz- szolgáltató Vállalat fizetésre való előzetes felszólítás nélkül, egy esztendővel ezelőtt — távollétemben — megszüntette a gázszolgáltatást olyképpen, hogy a gázórám leszerelése helyett a lakásba bevezető gázcsövet kívül elvágta. Ezt követően a gázszolgáltató vállalat — ugyancsak fizetési felszólítás mellőzésével — a bírósággal fizetési meghagyást bocsáttatott ki ellenem, amely után a fennálló 8 816 forint tartozásomat 1993. november l-jén a 61 1672. számú nyugtán Olyan probléma megoldására kérem a segítségüket, amely — sajnos — már több újságcikk témája is volt. Felháborítónak tartom, hogy a közúti igazgatóság jelenlegi vezetője pénz- és anyaghiányra hivatkozva mereven elzárkózik a kecskeméti aluljáróban hónapok óta kialakult élet- és balesetveszélyes útviszonyok rendezése elől. A békéscsabai útról a város- központ felé igyekvő autósok szembe találják magukat a kikerülhetetlen, a forgalmi sáv közepén meghúzódó, körülbelül 20 centiméter mély gödörrel. A lyuk csak úgy kerülhető ki, hogy a szembejövő forgalmi sávot kell használni. Javasolni tudnám a vállalat igazgatójának; hogy ezen az útszakaszon az aluljáró oldalfalát — amely jobb állapotú — úgy alakítsák ki, hogy a lyukat a szembejövő forgalom akadályozása nélkül, esetleg az oldalfalon tudnák kikerülni. Egyébként azt is megkérdezném, hogy az autósok által befizetett, igen a vállalat bajai üzemigazgatósági pénztárába hiánytalanul befizettem. A befizetéssel egy időben ígéretet kaptam a bajai üzemigazgatóságon, hogy 1-2 nap múlva a helyszínre jönnek, s a gázvezetéket üzemképes állapotba hozzák. Erre azonban több mint két és fél hónap alatt nem kerítettek sort. Újabb érdeklődésemre sem voltak hajlandók a zavartalan szolgáltatás biztosítására. Ellenben azt tudtomra adták, hogy ha a gázfogyasztást ismét lehetővé teszik számomra, a mostani gázóra helyett újat szerelnek fel, s annak ellenértékét nekem azonnal ki kell fizetnem. Elképzelni sem tudom, miért akarják ezt tenni, hiszen a régi gázórám működőképes. Talán a nyilvánosság segítségével reális választ adnak erre a kérdésemre, s még a tél elmúlta előtt kijavítják a lekapcsolt gázvezetéket. Magyar Sándor, Jánoshalma, Rákóczi u. 10. borsos útadó összegét milyen célra költik el? Panaszom indoklásaként előadom, hogy a vállalat igazgatója szerint kikerülhető csodálatos útképződ- mény 1994. január 12-én a kocsimban — szakértői véleménnyel alátámasztottan — kb. 30 ezer forint kárt okozott. A négyéves, jó állapotú Citroen BX gépkocsimon behorpadt a keréktárcsa és a Michelin típusú gumi acélszála eltörött. Bejelentésem után pár nappal megpróbálták kijavítani az úthibát, eredménytelenül. Sajnálatomra, a fent említett vállalat igazgatója az úthiba kiküszöbölésére, károm megtérítésére csak a polgári peres eljárást tudta felajánlani. Javaslatával élve ez irányú intézkedésemet már meg is tettem. Kérem a hasonlóan járt autóstársaimat, jelentkezzenek, hogy ne csak a saját nevemben, hanem autóstársadalmunk érdekében tudjunk peres úton igazságot szerezni. Németh Attila, Kecskemét, Madách u. 4. Mibe kerül a csizma? Fekete lyukak az utakon Szerződés még nincs! Igen hosszúra sikerült levelet kaptunk Kiskunhalasról, a piaccsarnok bérlőitől. A levelet—- amelyet 389 ember írt alá — az alábbiakban rövidítve közöljük. A múlt év márciusában úgy döntött a városi önkormányzat, hogy felújítás fejében egy budapesti vállalkozónak bérbe adják a piaccsamokot. A piac bérlői erről egészen véletlenül szereztek tudomást és hívás nélkül megjelentek a polgármesteri hivatalban, azt kérve, hogy minden, a piaccsarnokkal kapcsolatos ügyben a jelenlétükben tárgyaljanak, illetve kapjanak értesítést a döntésekről. Ezt azzal indokolták, hogy piacot csak az érdekeltek — bérlők, kereskedők, termelők, és a polgármesteri hivatal — tudnak jól csinálni. Most január 7-én kaptuk a megdöbbentő hírt, hogy január 1-jével eladtak bennünket. Az erről szóló határozat december 20-án, azon az ülésen született, amely nyilvános volt ugyan, de bennünket nem hívtak meg. A legközelebbi munkanapon beadvánnyal éltünk a polgármester úrhoz, aki délután, másfél órás várakozás után fogadott bennünket, és elismerte, hogy nem írta alá a szerződést a vállalkozóval. Szerződés tehát nincs, és a vállalkozó közben máris milliókat zsebel, hiszen egy Halason is megjelenő újság szerint foglalhatók, bérbe vehetők üzletek a piaccsamokban. Időközben azt is sikerült kideríteni, hogy nemcsak hogy aláírva nincs, de még piszko- zatban sem létezik a szerződés. Panasszal fordultunk a Köztársasági Megbízotti Hivatalhoz, s ezt követően a képviselő-testületi ülésen mint napirend előtti ügyet tűzték tárgyalásra ügyünket. A képviselő-testület úgy szavazott — 9:5 arányban —, hogy nem kívánnak meghallgatni bennünket. Megdöbbentő! Köszönetünk és tiszteletünk annak az öt képviselőnek, akik meghallgatásunk mellett döntöttek. És köszönetünk azoknak az embereknek is, akik azóta megkeresnek bennünket felháborodva és összefogásra buzdítva. Fülöp Jenő, Kiskunhalas, (és a piaccsarnok bérlői) • Néhány aláírás a kiskunhalasi levélen. Az igazmondás és a messziről jött ember! A messziről jött ember azt mond, amit akar, illetve azt hallgat el, amit akar. Nem tudom, hol él a Petőfi Népében 1994. január 3-án megjelent Újév a hadifogolytáborban című cikk szerzője. Gallyas Ferenc. Érdeklődéssel olvastam írását, mert együtt voltunk vele fogságban. A néhány száz életben maradt hadifogoly tiszt közül bizonyára én vagyok az egyetlen, akinek karikatúragyűjteménye van a fogolytársakról. O is benne van. Amiket ír, nem túl érdekes. Hadifogságban ezek mindennaposak voltak. Inkább az az érdekes, amiket elhallgat. Tudniillik, hogy a körülbelül 150 fős magyar tiszti hadifogolytáborban (Szuzdálban) ő volt az egyetlen kommunista agitátor. Az orosz (át)nevelő tiszt kinyújtott csápja. Nem is akármilyen, hanem akitől félni kellett. Mert nemcsak agitált, átnevelt (volna), hanem — mindannyiunk meggyőződése szerint — besúgott is. Ténykedése felért az itthoni III/III-asokéval. A fentebb említett karikatu- ragyűjtemény mindegyik rajza Játékszer Január 10-én a délutáni gyorsra várakoztunk a kecskeméti vasútállomáson. A táskánk eldőlt és a benne lévő csomag kiesett. A csomagban a kisuno- kánknak vittünk ajándékot. Egy fiatal vasutas megtalálta és ideadta. Ezúton szeretnénk neki köszönetét mondani figyelmességéért, emberségéért. Szabó Sándor és félesége, Kömpöc, Sarokdülö 15. • Gallyas falemezre rajzolt karikatúrája 1944-ből. kifejez valamit. Az illető szokását, egyéniségét, jellemét, stb. Nos, Gallyas Ferencet hóna alatt egy nyaláb Igaz Szó-val, és a füle mellett egy ceruzával ábrázolja. Az Igaz Szó a magyar hadifoglyok átnevelésére szerkesztett propaganda-folyó- iratféle volt, amit — egyéb elfoglaltsága mellett — ő terjeszA lap 1994. január 15-ei számában rövid közlemény jelent meg a bajai áfészről. A cikk szerint a méhészszakcsoportnál a volt elnök távozása után jelentős hiányra bukkantak és ezért feljelentést tettek. Az ügyben a valóság a következő: 1992. április l-jével a volt szakcsoport tagjainak egy részéből megalakult a Dél-Bács Megyei Méhész Áfész, amely a tett. Aztán „baráti beszélgetések” során érdeklődött, hogy kinek mi tetszett, vagy nem tetszett benne. A füle mellett pedig a ceruza azt jelképezi, hogy jegyzetelt is szorgalmasan. Szóval ezt kihagyta Gallyas barátunk az írásából, pedig az ő hadifogolyéletét ez töltötte ki. Nagy volt ő ott, és fontos személyiség az oroszok részére. A hatvanas években találkoztam itthon egy volt hadifogolytársammal, aki a háború befejezése után nyolc év múlva került haza. Gallyasra utalt. Talán helyszűke miatt hagyta ki ezeket az írásából, vagy talán a széljárás változása miatt? Elvégre is okos ember mindig a szél alá tartja a hátát. O is. Fogságban a nagyobb adag kásáért, itthon a jól fizetett újságcikkért. Almási Sándor, Kecskemét, Bem utca 8. (Az olvasónk által említett cikket nem a Petőfi Népe szerkesztősége kérte a szerzőtől. Az írást egy budapesti sajtóellátó ügynökségtől kaptuk és természetesen fogalmunk sem volt arról, ki a szerző és írása megfelel-e a valóságnak. A szerk.) bajai áfésztől teljesen független. A méhész áfész megalakulása utáni működésével kapcsolatosan a jelenlegi vezetés szabálytalanságokat észlelt és — bűn- cselekmény alapos gyanúja miatt — feljelentést tett. A bajai áfészt tehát ez az ügy és a büntetőeljárás semmilyen vonatkozásban nem érinti. Pestality József, a bajai áfész elnöke Alapos gyanú az áfésznél Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA 4 A postaláda! A szerkesztőségünket felkereső őszes asszony szatyorral a piacról érkezett hozzánk.-Tessék mondani, itt lehet elmondani az örömöt, ami ért engemet, mint a Petőfi Népe előfizetőjét? Magának azt is elmondom, hogy nem is én vagyok az előfizető, hanem a fiam fizette. elő az újságot nekem. Dehát, nekem jár, így azt mondahatom, hogy én egy előfizető vagyok! (Égy csipetnyit kihúzta magát és elmosolyodott, mert az újságra vágyott, ezt elmondta gyermekei előtt, a fia nyomban elintézte, a mama kívánsága teljesült!)- ...és jónak tetszik találni az újságot?- Nagyon! Elolvasom az utolsó betűig. Meg megtartom, azután hétvégén újból ezzel múlatom az időt... még a sportot is kihámozom, pedig nemigen értek hozzá... De most azután igazán megörültem egy hirdetésen... A postaládán! Mennyiszer akartam venni, mert mindig elázik az öreg faládában minden. És most vehetek egyet, alkalmas áron. Nem a zárasat rendeltem, mert jók a szomszédok. Csak bejöttem, a kisasszony még a hirdetést is kivágta nekem az újságból, amit hoztam. Most majd várom, hogy kihozzák nekem. Februárra meglesz. Megírom a fiaméknak, hogy lássák, az angyalka nemcsak a Petőfi Népét hozta, hanem egy postaládát is ráadásnak... Elmondta: Tótpál Imréné, Kecskemét, Alsószéktó Rókaügy Tavaly december 15-én jelent meg ezen az oldalon Rókapanasz című írásunk, amelyben a szabadszállási G. La- josné (Rákóczi tér 3.) arról írt, hogy szomszédja rókákat tenyészt, s a különféle vegyszerek, amelyeket használ, érezhetően ártanak az egészségének. Szívesen közöltük volna a szabadszállási önkormányzat illetékesének válaszát is, ilyen azonban nem érkezett. Most Gy. Lajosné személyesen jött el a szerkesztőségbe, s elmondta: felkereste a polgár- mestert, akit a szobájában nem. de a folyosón megtalált. Panaszának hallatán a polgár- mester úr kijelentette, hogy róka egyálfalán nincs az asz- szony által említett két szomszédnál, sőt a Rákóczi téren sem. Nem ránk tartozik annak eldöntése, hogy valóban tenyészt-e rókát valaki Szabad- szállás belterületén avagy nem, s ha igen, akkor az kinek az engedélyével, netán hallgatólagos beleegyezésével történik. Nem hisszük ugyanis, hogy Gy. Lajosné csupán kitalálta a „rókamesét”, azért, hogy bosz- szantsa az önkormányzatot. —sei— Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor
