Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

1994. január 26., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Az elmúlt héten úgy tűnt, hogy a hetenkénti két oldal sem lesz elegendő annak a sok levélnek, amit olvasóinktól kaptunk. Sajnos, most is vannak olyanok, amelyek kimaradtak, de természetesen nem véglegesen, mert a következő összeállításban mindenképpen helyet kapnak. Zömmel olyan levelekről van szó, amelyek „kibír­nak” még egy hét várakozást. De szívesen közöljük például annak a gyermekeit egyedül nevelő, Dunaegyházán lakó édesanyának a so­rait, aki ezúton szeretné megköszönni az ottani önkormányzatnak, hogy kérés nélkül havonta rendszeres szociális segélyt folyósít neki és a helyi óvodások, iskolások karácsonykor még külön segélyt is kaptak. Sokan fordulnak hozzánk olyan kéréssel is, hogy vizsgáljuk ki, vajon helyesen számfejtették a nyugdíjukat. Sajnos, ilyesmire nem tudunk vállalkozni, mint ahogyan azt sem ellenőrizhetjük, hogy valaki miért kapott, illetve nem kapott segélyt a helyi önkor­mányzat döntése alapján. Várjuk további leveleiket. A szerk. Keresem a gyógyító apát ígéret van, gáz nincs Már évek óta előfizetői va­gyunk a lapjuknak. Nagyon sok érdekes dolgot közölnek olvasó­ikkal. Ehhez kapcsolódva lenne egy kérésünk. Még a múlt év nyarán megjelent egy cikk a Pe­tőfi Népében, amely számunkra fontos információt tartalmazott. Egy apa gyógyította a saját gyermeke szemét — méghozzá sikeresen —, és kérte, hogy olyan betegek jelentkezzenek nála, akiknek a szeme öt diop­trián felüli szemüveget igé­nyel, és azokat is gyógyítja. Sajnos, kisfiúnk szeme már ilyen. Szemüveget cserélge­tünk, szinte ötévenként, de saj­nos, eredményt nem hoz, in­A Petőfi Népe 1994. január 19-én Mit mutat a kirakat? címmel egy olvasói levelet kö­zölt, amelyre mint az Adonis Kft. ügyvezető igazgatója az alábbiakat adom elő: Boltunkban valóban árusí­tunk csizmát 2 400 és 3 000 fo­rintért. Az előbbinek a feje bőr­ből készült, a szára műanyag. Az utóbbi pedig teljesen bőrből készült. A cikkben szereplő kedves vevő 3 000 forintért vá­sárolt csizmát, tehát tiszta bőr­csizmát kapott. A kirakatban valóban 2 400 forintos áron volt csizma, de a fentiek szerint más volt az anyagösszetétele. Az elárusítók közölték, hogy kább egyre rosszabb. Annyi kö­zelebbit tudunk az úrról, hogy Kecskeméten várja a betegeket, de nekünk a pontos címre lenne sürgősen szükségünk. Mert a tét gyermekünk látása. Szívességüket előre is kö­szönjük, mint hű olvasóik. Lakatos Róbert és neje, Apostag, Vida J. u. 3. Kedves Olvasónk! Sajnos az illető cikket és benne a keresett gyógyító nevét nem tudjuk kö­zölni önnel, de levelét szívesen tesszük közzé annak reményé­ben, hogy az illető talán olvassa sorait és jelentkezik. Vagy az önök címén, vagy nálunk, a szerkesztőségben. A szerk. a vevő a vásárlók könyvét nem kérte, s ők a 600 forint vissza­térítése elől azért zárkóztak el, mert arra a vevő nem volt jo­gosult. Az eladók maximális udvariassággal jártak el a ve­vővel, aki minősíthetetlen ma­gatartást tanúsított, miután nem fizették vissza neki a hatszáz forintot. Január 6-án a korábban há­romezer forintért árusított csizmát 2 000 forintra, míg a 2 400 forintosat 1980 forintra le­értékeltük. A vevő a csizmát január 4-én vásárolta, így semmiképpen sem lett volna jogosult visszamenőleg. Juhász Sándor, igazgató Közbenjárás Szeretném megköszönni önöknek, hogy segítettek meg­oldani a gondomat, amivel 1993. december 28-án a szer­kesztőséghez fordultam. A tár­sadalombiztosítás ezek után — mármint a cikk megjelenését követően — igen hamar elvé­gezte az elhanyagolt munkát. Január 6-án meg is kaptam a le­velüket, majd pedig 11-én a pénzösszeget. Az osztályvezető tájékoztatá­sát egy kicsit mulatságosnak tartom inkább, mint elgondol- koztatónak. Azt írta ugyanis, hogy a késés oka a munkatorló­dás és az osztály dolgozóinak gyakori megbetegedése. A kérdésem, ami a kamatot illeti, sajnos válasz nélkül ma­radt. Ezt pedig azért is lett volna fontos tudni, mivel több kollé­gám még a tavalyi, szeptember­ben esedékes táppénzt sem kapta meg. Úgy gondolom, hogy az ő pénzüket is forgatják, így sok kicsi sokra megy, s ez pluszjövedelem a társadalom­biztosítónak. Még egyszer köszönöm köz­benjárásukat. Tóth Jánosné, Kiskunfélegyháza Nyugdíjak Mi, a kecskeméti III. számú gondozási központ nyugdíjas klubjának tagjai azzal a javas­lattal fordulunk az Országos Társadalombiztosítási Önkor­mányzathoz, hogy a nyugdíjak emelését igazságosabban vé­gezzék. A nyugdíjak emelése azt eredményezi, hogy a kis és ma­gasabb nyugdíjak közötti kü­lönbség állandóan emelkedik, és amig a magasabb megőrzi reálértékét, addig a kisnyugdí- jak vásárló ereje csökken. Ezért javasoljuk, hogy a nyugdíjemelés közelítse az azo­nos összeget, vagy indokolt esetben a kisnyugdíjasok kapja­nak magasabb összegű emelést. Kérjük a nyugdíjasok érdek- képviseleti szerveit, a nyugdíjas klubokat, hogy felhívásunkhoz csatlakozzanak Kecskemét Széchenyi tér 22 Végső elkeseredésemben fordulok önökhöz, a lap nyilvá­nosságát kérve. Tavaly november óta bárki­hez fordulok, csak ígéretet ka­pok érdemi ügyintézés helyett. Munkanélküli vagyok, 5 280 forint jövedelempótló támoga­tásból élek. Az elmúlt évben néhány hónapig fizetésképte­lenség következtében nem tud­tam a gázszámlámat kiegyenlí­teni. Emiatt a Dél-alföldi Gáz- szolgáltató Vállalat fizetésre való előzetes felszólítás nélkül, egy esztendővel ezelőtt — tá­vollétemben — megszüntette a gázszolgáltatást olyképpen, hogy a gázórám leszerelése he­lyett a lakásba bevezető gáz­csövet kívül elvágta. Ezt követően a gázszolgáltató vállalat — ugyancsak fizetési felszólítás mellőzésével — a bí­rósággal fizetési meghagyást bocsáttatott ki ellenem, amely után a fennálló 8 816 forint tar­tozásomat 1993. november l-jén a 61 1672. számú nyugtán Olyan probléma megoldására kérem a segítségüket, amely — sajnos — már több újságcikk témája is volt. Felháborítónak tartom, hogy a közúti igazgatóság jelenlegi vezetője pénz- és anyaghiányra hivatkozva mereven elzárkózik a kecskeméti aluljáróban hóna­pok óta kialakult élet- és bal­esetveszélyes útviszonyok ren­dezése elől. A békéscsabai útról a város- központ felé igyekvő autósok szembe találják magukat a kike­rülhetetlen, a forgalmi sáv kö­zepén meghúzódó, körülbelül 20 centiméter mély gödörrel. A lyuk csak úgy kerülhető ki, hogy a szembejövő forgalmi sávot kell használni. Javasolni tudnám a vállalat igazgatójának; hogy ezen az út­szakaszon az aluljáró oldalfalát — amely jobb állapotú — úgy alakítsák ki, hogy a lyukat a szembejövő forgalom akadá­lyozása nélkül, esetleg az oldal­falon tudnák kikerülni. Egyéb­ként azt is megkérdezném, hogy az autósok által befizetett, igen a vállalat bajai üzemigazgató­sági pénztárába hiánytalanul be­fizettem. A befizetéssel egy időben ígéretet kaptam a bajai üzemigazgatóságon, hogy 1-2 nap múlva a helyszínre jönnek, s a gázvezetéket üzemképes ál­lapotba hozzák. Erre azonban több mint két és fél hónap alatt nem kerítettek sort. Újabb érdeklődésemre sem voltak hajlandók a zavartalan szolgáltatás biztosítására. El­lenben azt tudtomra adták, hogy ha a gázfogyasztást ismét lehe­tővé teszik számomra, a mos­tani gázóra helyett újat szerel­nek fel, s annak ellenértékét ne­kem azonnal ki kell fizetnem. Elképzelni sem tudom, miért akarják ezt tenni, hiszen a régi gázórám működőképes. Talán a nyilvánosság segítségével reális választ adnak erre a kérdé­semre, s még a tél elmúlta előtt kijavítják a lekapcsolt gázveze­téket. Magyar Sándor, Jánoshalma, Rákóczi u. 10. borsos útadó összegét milyen célra költik el? Panaszom in­doklásaként előadom, hogy a vállalat igazgatója szerint kike­rülhető csodálatos útképződ- mény 1994. január 12-én a ko­csimban — szakértői véle­ménnyel alátámasztottan — kb. 30 ezer forint kárt okozott. A négyéves, jó állapotú Cit­roen BX gépkocsimon behor­padt a keréktárcsa és a Michelin típusú gumi acélszála eltörött. Bejelentésem után pár nappal megpróbálták kijavítani az út­hibát, eredménytelenül. Sajnálatomra, a fent említett vállalat igazgatója az úthiba ki­küszöbölésére, károm megtérí­tésére csak a polgári peres eljá­rást tudta felajánlani. Javaslatá­val élve ez irányú intézkedése­met már meg is tettem. Kérem a hasonlóan járt autóstársaimat, jelentkezzenek, hogy ne csak a saját nevemben, hanem autós­társadalmunk érdekében tud­junk peres úton igazságot sze­rezni. Németh Attila, Kecskemét, Madách u. 4. Mibe kerül a csizma? Fekete lyukak az utakon Szerződés még nincs! Igen hosszúra sikerült levelet kaptunk Kiskunhalasról, a pi­accsarnok bérlőitől. A levelet—- amelyet 389 ember írt alá — az alábbiakban rövidítve közöljük. A múlt év márciusában úgy döntött a városi önkormányzat, hogy felújítás fejében egy bu­dapesti vállalkozónak bérbe ad­ják a piaccsamokot. A piac bér­lői erről egészen véletlenül sze­reztek tudomást és hívás nélkül megjelentek a polgármesteri hi­vatalban, azt kérve, hogy min­den, a piaccsarnokkal kapcsola­tos ügyben a jelenlétükben tár­gyaljanak, illetve kapjanak érte­sítést a döntésekről. Ezt azzal indokolták, hogy piacot csak az érdekeltek — bérlők, kereske­dők, termelők, és a polgármes­teri hivatal — tudnak jól csi­nálni. Most január 7-én kaptuk a megdöbbentő hírt, hogy január 1-jével eladtak bennünket. Az erről szóló határozat december 20-án, azon az ülésen született, amely nyilvános volt ugyan, de bennünket nem hívtak meg. A legközelebbi munkanapon be­advánnyal éltünk a polgármes­ter úrhoz, aki délután, másfél órás várakozás után fogadott bennünket, és elismerte, hogy nem írta alá a szerződést a vál­lalkozóval. Szerződés tehát nincs, és a vállalkozó közben máris millió­kat zsebel, hiszen egy Halason is megjelenő újság szerint fog­lalhatók, bérbe vehetők üzletek a piaccsamokban. Időközben azt is sikerült ki­deríteni, hogy nemcsak hogy aláírva nincs, de még piszko- zatban sem létezik a szerződés. Panasszal fordultunk a Köztár­sasági Megbízotti Hivatalhoz, s ezt követően a képviselő-testü­leti ülésen mint napirend előtti ügyet tűzték tárgyalásra ügyün­ket. A képviselő-testület úgy szavazott — 9:5 arányban —, hogy nem kívánnak meghall­gatni bennünket. Megdöbbentő! Köszönetünk és tiszteletünk annak az öt kép­viselőnek, akik meghallgatá­sunk mellett döntöttek. És kö­szönetünk azoknak az embe­reknek is, akik azóta megkeres­nek bennünket felháborodva és összefogásra buzdítva. Fülöp Jenő, Kiskunhalas, (és a piaccsarnok bérlői) • Néhány aláírás a kiskunhalasi levélen. Az igazmondás és a messziről jött ember! A messziről jött ember azt mond, amit akar, illetve azt hallgat el, amit akar. Nem tu­dom, hol él a Petőfi Népében 1994. január 3-án megjelent Újév a hadifogolytáborban című cikk szerzője. Gallyas Fe­renc. Érdeklődéssel olvastam írását, mert együtt voltunk vele fogságban. A néhány száz élet­ben maradt hadifogoly tiszt kö­zül bizonyára én vagyok az egyetlen, akinek karikatúra­gyűjteménye van a fogolytár­sakról. O is benne van. Amiket ír, nem túl érdekes. Hadifogságban ezek mindenna­posak voltak. Inkább az az ér­dekes, amiket elhallgat. Tudniil­lik, hogy a körülbelül 150 fős magyar tiszti hadifogolytábor­ban (Szuzdálban) ő volt az egyetlen kommunista agitátor. Az orosz (át)nevelő tiszt kinyúj­tott csápja. Nem is akármilyen, hanem akitől félni kellett. Mert nemcsak agitált, átnevelt (volna), hanem — mindannyi­unk meggyőződése szerint — besúgott is. Ténykedése felért az itthoni III/III-asokéval. A fentebb említett karikatu- ragyűjtemény mindegyik rajza Játékszer Január 10-én a délutáni gyorsra várakoztunk a kecske­méti vasútállomáson. A táskánk eldőlt és a benne lévő csomag kiesett. A csomagban a kisuno- kánknak vittünk ajándékot. Egy fiatal vasutas megtalálta és ideadta. Ezúton szeretnénk neki köszönetét mondani fi­gyelmességéért, emberségéért. Szabó Sándor és félesége, Kömpöc, Sarokdülö 15. • Gallyas falemezre rajzolt karikatúrája 1944-ből. kifejez valamit. Az illető szoká­sát, egyéniségét, jellemét, stb. Nos, Gallyas Ferencet hóna alatt egy nyaláb Igaz Szó-val, és a füle mellett egy ceruzával áb­rázolja. Az Igaz Szó a magyar hadifoglyok átnevelésére szer­kesztett propaganda-folyó- iratféle volt, amit — egyéb el­foglaltsága mellett — ő terjesz­A lap 1994. január 15-ei számában rövid közlemény je­lent meg a bajai áfészről. A cikk szerint a méhészszakcsoportnál a volt elnök távozása után jelen­tős hiányra bukkantak és ezért feljelentést tettek. Az ügyben a valóság a következő: 1992. április l-jével a volt szakcsoport tagjainak egy ré­széből megalakult a Dél-Bács Megyei Méhész Áfész, amely a tett. Aztán „baráti beszélgeté­sek” során érdeklődött, hogy kinek mi tetszett, vagy nem tet­szett benne. A füle mellett pe­dig a ceruza azt jelképezi, hogy jegyzetelt is szorgalmasan. Szóval ezt kihagyta Gallyas barátunk az írásából, pedig az ő hadifogolyéletét ez töltötte ki. Nagy volt ő ott, és fontos sze­mélyiség az oroszok részére. A hatvanas években találkoztam itthon egy volt hadifogolytár­sammal, aki a háború befeje­zése után nyolc év múlva került haza. Gallyasra utalt. Talán helyszűke miatt hagyta ki ezeket az írásából, vagy talán a széljárás változása miatt? El­végre is okos ember mindig a szél alá tartja a hátát. O is. Fog­ságban a nagyobb adag kásáért, itthon a jól fizetett újságcikkért. Almási Sándor, Kecskemét, Bem utca 8. (Az olvasónk által említett cikket nem a Petőfi Népe szer­kesztősége kérte a szerzőtől. Az írást egy budapesti sajtóellátó ügynökségtől kaptuk és termé­szetesen fogalmunk sem volt ar­ról, ki a szerző és írása megfe­lel-e a valóságnak. A szerk.) bajai áfésztől teljesen független. A méhész áfész megalakulása utáni működésével kapcsolato­san a jelenlegi vezetés szabály­talanságokat észlelt és — bűn- cselekmény alapos gyanúja mi­att — feljelentést tett. A bajai áfészt tehát ez az ügy és a büntetőeljárás semmilyen vonatkozásban nem érinti. Pestality József, a bajai áfész elnöke Alapos gyanú az áfésznél Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA 4 A postaláda! A szerkesztőségünket felke­reső őszes asszony szatyorral a piacról érkezett hozzánk.-Tessék mondani, itt lehet elmondani az örömöt, ami ért engemet, mint a Petőfi Népe előfizetőjét? Magának azt is elmondom, hogy nem is én va­gyok az előfizető, hanem a fiam fizette. elő az újságot nekem. Dehát, nekem jár, így azt mon­dahatom, hogy én egy előfizető vagyok! (Égy csipetnyit kihúzta ma­gát és elmosolyodott, mert az újságra vágyott, ezt elmondta gyermekei előtt, a fia nyomban elintézte, a mama kívánsága tel­jesült!)- ...és jónak tetszik találni az újságot?- Nagyon! Elolvasom az utolsó betűig. Meg megtartom, azután hétvégén újból ezzel mú­latom az időt... még a sportot is kihámozom, pedig nemigen ér­tek hozzá... De most azután iga­zán megörültem egy hirdeté­sen... A postaládán! Mennyiszer akartam venni, mert mindig el­ázik az öreg faládában minden. És most vehetek egyet, alkal­mas áron. Nem a zárasat rendel­tem, mert jók a szomszédok. Csak bejöttem, a kisasszony még a hirdetést is kivágta ne­kem az újságból, amit hoztam. Most majd várom, hogy ki­hozzák nekem. Februárra meg­lesz. Megírom a fiaméknak, hogy lássák, az angyalka nem­csak a Petőfi Népét hozta, ha­nem egy postaládát is ráadás­nak... Elmondta: Tótpál Imréné, Kecskemét, Alsószéktó Rókaügy Tavaly december 15-én je­lent meg ezen az oldalon Ró­kapanasz című írásunk, amely­ben a szabadszállási G. La- josné (Rákóczi tér 3.) arról írt, hogy szomszédja rókákat te­nyészt, s a különféle vegysze­rek, amelyeket használ, érezhe­tően ártanak az egészségének. Szívesen közöltük volna a szabadszállási önkormányzat illetékesének válaszát is, ilyen azonban nem érkezett. Most Gy. Lajosné személye­sen jött el a szerkesztőségbe, s elmondta: felkereste a polgár- mestert, akit a szobájában nem. de a folyosón megtalált. Panaszának hallatán a polgár- mester úr kijelentette, hogy róka egyálfalán nincs az asz- szony által említett két szom­szédnál, sőt a Rákóczi téren sem. Nem ránk tartozik annak el­döntése, hogy valóban te­nyészt-e rókát valaki Szabad- szállás belterületén avagy nem, s ha igen, akkor az kinek az engedélyével, netán hallgatóla­gos beleegyezésével történik. Nem hisszük ugyanis, hogy Gy. Lajosné csupán kitalálta a „rókamesét”, azért, hogy bosz- szantsa az önkormányzatot. —sei— Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom