Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

1994. január 19., szerda 9 Hit és Élet ÖKUMENIKUS IMAHÉT KEZDŐDÖTT Minden hívő ember egy lehet • A felvétel egy korábbi kecskeméti ökumenikus istentiszteleten készült. Ezen a héten, mint minden év január harmadik hetében az Or­szágos Ökumenikus Tanács egy egységes program szerint rend­szeres imaórákat és istentiszte- leket ajánl minden település fe- lekezeteinek. Szép példája ez annak, hogy a különbözőségek tiszteletben tartása mellett min­den hívő ember egy lehet Isten­ben és az ő sz^retetében. Min­den ökumenikus imaóra és is­tentiszteletet a béke eszköze és a béke csíráit hordozza magá­ban, hogy táplálva növekedhes­sen és kiterjedjen minden né­pekre, nemzetekre. Hiszen így tesz majd Isten népe egy család, mert Krisztus­ban, az ő szeretetében eggyé tud válni. Meditációk Itt a farsang, áll a bál! Már megint beleléptünk a vi­gasságok időszakába. Megkez­dődtek a farsangi mulatságok, amelyek aztán megmozgatnak és kimozdítanak minden kor­osztályt a hétköznapok szürke­ségéből. Disznóvágások, bálák, hittanos és iskolai, óvodai far­sangi délutánok. Ötletek a mó­kához és a jelmezhez, izgalmas tervezgetések, lázas családi ké­szülődések. Reméljük minden kedves olvasónk jól szórakozik és kikapcsolódik, hogy megfe­lelően fel tujdon készülni az ezt követő böjtre, ami a létek meg­újulását segíti elő. Mert az étet úgy teljes és tökéletes, ha min­den napját a tehető legjobban próbáljuk megélni. Adj irányt lépteimnek!, s Ó, áldd az Urat telkem címmel je­lent meg a Korda Könyvkiadó gondozásában kétkötetes kép­meditáció. Az esztétikus kül­lemű, kisméretű könyvekben a Zsoltárok Könyvéből választott verseket olvashatunk, Farkas- falvy Dénes fordításában. A versek mellett Göcsei Rita és Kiss Árpád szép fotói láthatók. JTT VAGYOK URAM, ENGEM KÜLDJ!” Mária testvér élete üzenet mindenkihez Lugossi Mária az USA-ból érkezett haza Magyarországra szülei látogatására. A Kecske­mét melletti Kunszálláson ke­restük fel őt azzal a céllal, hogy beszéljen nekünk hivatásáról, munkájáról, tanári pályájáról. — Mária testvér, ön a Szociá­lis Testvérek Társaságának tagja. Mi a célkitűzése ennek a szerzetesrendnek? — Ezt a bencés szellemű modem magyar közösséget Slachta Margit alapította 1923-ban. Apostoli célkitűzése az volt, hogy létekben megszen- telődött, hivatásos és képzett munkaerőket állítson be a mo­dem étet minden területére, val- láserkölcsi, szociális, egészség- ügyi, kulturális, karitatív és ál­lampolgári vonatkozásban. A társaság sajátos karizmája a Szentlélek kultuszának ter­jesztése. A tagok azért mertek mindig rendkívüli feladatokra vállalkozni, mivel bíztak a Szentlélek vezetésében. — Hogyan indult el pályáján, mint szerzetes és teológus? — Kunszálláson születtem 1937-ben egy földműves csa­ládból. Két fiútestvérem és két leánytestvérem van. A hivatá­som első gondolata elsőáldozá­somkor fogalmazódott meg bennem. 1945-ben a háború mi­att nem volt iskola Harkapusz- tán — ahol édesapám nagybérlő tett egy birtokon —, ezért bead­tak szüleim Kiskunmajsára egy ismerős tanítócsaládhoz. Onnan jártam el az akkor még létező zárdába, hogy a nővérek készít­senek fel elsőáldozásra. El­mondták, hogy az életem leg­nagyobb eseménye az, amikor maga Isten jön az én szívembe. A mai napig tudom azt a szép imát, amit meg keltett tanul­nunk szentáldozás előtt: „Jöjj Uram Jézus, nyitva áll szá­modra az út, tisztítsd meg tel­kemet olyanná, amilyenné te akarod látni. Te jó vagy, ha szi­vembe jössz, én se teszek gyáva, s mindig megteszem, amit parancsolsz.” Én ezt való­ban gyakoroltam, és mikor el­sőáldozó tettem, Jézus eljött a szívembe. Valóban átéltem azt, hogy egy személy jött az én tel­kembe. Az ő jelenléte olyan va­lóság volt számomra, mint bár­melyik ember. Attól kezdve úgy éreztem magam, mint egy kis királynő. Később, a majsai templomban ismét átéltem Isten személyes jelenlétét. Amikor Kunszálláson az elemi iskolát végeztem, egy új és mindenkitől idegen eszme kezdett terjedni. A kereszteket leszedték a falról és helyette Lenin és Sztálin képe került föl. Még ma is emlékszem, hogy pi­ros kartonpapírból keltett ki­vágnunk: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!” Itt, a családban azonban az ellenkezőjét hallot­tuk és az erős hit ellensúlyozta az ateista nevelést. A hivatáso­mat az érlelte ki a továbbiak­ban, hogy szüleim saját hibáju­kon kívül mindent elvesztettek, ami számukra az életet jelen­tette és amiért becsületesen megdolgoztak. Akkor azt gon­doltam magamban, hogy én olyan ügyért akarom adni az életem, ami örök és mindvégig megmarad. Eszembe jutott Avilai Nagy Szent Teréz mondása: „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj, ha tiéd Isten, tiéd már minden. Elég Ő néked!” Ezért választot­tam magát az Istent. — Hogyan formálódott hiva­tása a további évek alatt? — Kecskeméten folytattam tanulmányaimat a mai Bányai Júlia Leánygimnáziumban, ak­kor Szenczi Molnár Albert ne­vét viselte. Mivel jó tanuló vol­tam, kaptam a menzán ingyenes ebédjegyet. Akkor még köte­lező volt a katolikus egyházban a pénteki böjt, halálos bűn terhe alatt. De olyan fokban próbálták belőlünk kiirtani a hitet az isko­lában, hogyha máskor nem is, de pénteken mindig volt hús a menzán. Én természetesen azt nem ettem meg, hanem továb­badtam a szomszédomnak, ti­tokban. Valaki ezt mégis megfi­gyelte, egy negyedikes „ke- rista” lány, aki félrehívott egy alkalommal és azt mondta: „Lá­tom, te komolyan veszed a hite­det. Szeretnél-e egy Bib­lia-körbe tartozni? Nem kell megmondani a családi nevedet, csak a keresztnevedet. Egy öreg néninél találkozunk, aki süket. Tehát nincs veszély, hogy arról valaki tudomást szerez. így kerültem be egy cso­portba, ahol vasánap délután a Szentírást olvastuk, értelmeztük és a feladatokat kiosztottuk egymás közt. Nem volt se pap, se nővér, aki minket irányított volna. Amikor a következő hé­ten találkoztunk, olyan szép gondolatokat adtunk egymás­nak, hogy abból tudtunk élni a következő hétig. Miután a kis közösség meg­hívást kapott a Collner téri kis- templomba egy telkinapra, ki­derült, hogy ez a kis közösség a szociális testvérek irányítása alatt állt. Megismerkedtem ve­lük. A piarista atya, Veszprémi Tibor tartotta az elmélkedése­ket. Ezután tíz perc csend kö­vetkezett. A végén megkér­dezte, hogy ki az, aki közületek nyíltan el merné mondani, mit imádkozott. Fölnyújtottam a kezem. A tartalmára nem emlé­kezem, csak arra, hogy az atya megbízta a felelős vezetőt: „Menj a kislány után, beszélj vele, mert neki hivatása van. így kerültem kapcsolatba a szo­ciális testvérekkel. —Jelenleg New York egyik teológiai főiskoláján tanít. Nyugdíjazás után szeretne haza­jönni Magyarországra. Mit üzen most Bács megye hívő né­pének, különösen az ifjúság­nak? — Van egy nagyon szép énekünk: „Isten, hazánkért tér­delünk elődbe.” Ennek egy sora így szól: „Hadd tegyünk mi is tiszták, hősök, szentek, hazán­kat így mentsd meg!” Legyünk mi is fénylő csilla­gok, akikre majd feltekinthet a jövő generáció, hogy ilyen küz­delmes korban is tehettek Ma­gyarországon szentek, Ennek megvalósulásáért imádkozom naponta! Kovács József DONI KEGYELET Szentmise a halottakért Ismered-e az ábécét? Amikor Jézus tanított, tekin­téllyel szólt, beszédei a szemé­lyes igazsággal alátámasztott ál­lítások sorozata. Ezért jó újra az Evangélium alapjaira helyez­kedni, magunkba fogadni eze­ket a szavakat, egyiket a másik után, míg telkünk mélyébe ha­tolnak és mintegy lényeggé vál­nak, mint az „új ember" új gon­dolkodásmódja. Ez a legmé­lyebb, legbensőbb forradalom, amire ma is szükség van. Észrevetted-e, hogy egész életedben analfabéta maradsz és intelligenciád s jó szándékod el­lenére sem tudsz ími-olvasni, ha nem ismered az ábécét és azt a néhány nyelvi szabályt, ame­lyet az első osztályban tanul­nak? Éppen így, ha nem tudjuk egyenként elsajátítani az Étet szavait, amelyeket Jézus az Evangéliumba vésett, tehetünk talán ,jó keresztények", de „az Evangélium analfabétái” mara­dunk, képtelenek arra, hogy éle­tünkkel leírjuk: Krisztus. Még lehet jelentkezni Az Angolkisasszonyok Ward Mária Leánygimnáziuma felvé­telt hirdet az 1994-95-qs tan­évre. A gimnázium nyolc osztá­lyos, azoknak a leánygyerme­keknek a jelentkezését várják, akik most az általános iskola negyedik osztályát végzik és ka­tolikus családban nevelkednek. Érdeklődni a kecskeméti gim­náziumban tehet. Jelentkezési határidő: február 1. A Magyar Honvéd Hagyo­mányőrző Egyesület részvéte­lével a kecskeméti Nagytemp­lomban január 9-én vasárnap a fél 11 -es szentmisén ünnepélyes megemlékezés volt az 51 évvel ezelőtti doni katasztrófa halotta­inak emlékére. Az ünnepi szentmisét Marosi Izidor érdemes váci püspök tar­totta. Megrendítő prédikációjá­ban a személyes tábori lelkészi élményei is megelevenedtek. Az áldozatvállalás, a hazafiság, az életáldozatok, a krisztusi lel­kűiét példái csengtek ki métló emléket állítva a hősi halottak­nak és gyógyírt, vigasztalást a ma élő hozzátartozóknak. Mint minden erőszak, a II. vi­lágháború is kíméletlenül szedte áldozatait. Fiatal emberek tízez­rei vonultak és mentek idegen országba, hogy parancsszóra életet oltsanak vagy életüket ál­dozzák egy háborúba keveredett hazáért. Fagyban, hóban, éhezve és fázva. Sokszor a vég­kimerültségig elgyötrődött tes­tüket csak az erős akaratukkal, a vágyukkal — hogy egyszer majd hazajutnak —, tudták to­vább vonszolni. Gondolataikat a honvágy, a szeretteik iránti ér­zelmek kötötték te. Szüléikről, testvéreikről, gyermekeikről, feleségükről álmodtak. Az ele­sett hatvanezer magyar katona közül 2600-an kecskemétiek voltak. Emléküket őrzik még ma is őket sirató idős szüleik, árvaságra ítélt gyermekeik. A haza szónak a békében más ér­telme van, mint a háborúban, ahol ez az ember legszűkebb és legkedvesebb környezetét je­lenti, amiért mindent fel tudná­nak áldozni, csak egyszer még • Amíg csak él, siratja elve­szített gyermekét. megláthassák. Fontos, hogy em­lékezzünk ezen a évfordulón, hogy úgy szeressük hazánkat, mint a legnagyobb kincsünket, fejet hajtva azokért, akik ezért szenvedtek és életükkel fizet­tek. Ma még nem őrzi emlékü­ket tábla, szobor, kereszt. Reméljük, közös összefogás­sal meg tudjuk adni Kecskemé­ten is a méltó tiszteletet. I. ZS. 1994 A CSALADOK NEMZETKÖZI EVE A kisközösségek megtartó erejűek • A testi-lelki nevelés egyensúlyban kell legyen. Az idei esztendő a családok nemzetközi éve. Tarján Leven­tével, a bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójával arról beszélget­tünk, hogyan látja napjainkban a család helyzetét.- Jól emlékszem, amikor 1964-ben a mai munkahe­lyemre kerültem, az iskola ak­kori igazgatója különös gond­dal hívta fel a nevelőtestület fi­gyelmét a csonka családban élő gyerekekre. Számukra fokozott odafigyelést kért. Ma már oly sok a problémás családi háttér­rel rendelkező gyermek, hogy szinte ez megszokott. A ma­gyar iskolarendszerben a serdü­lőkorban, az emberi étet legne­hezebb szakaszának kezdetén történik az iskolaváltás. A 14 éves gyerekek nagy százaléka kerül ki a családi kötelékből - különösen, aki szakközépisko­lában tanul tovább - és tesz naponta több órát utazó bejáró vagy kollégista. Tapasztalatunk szerint, ha a gyermek nem kapja meg a szükséges családi nevelést, vagy rossz nevelést kap, akkor az öszes erkölcsi torzulás a középiskolában mu­tatkozik meg.- Miről tehetnek a szülők? Okolható a társadalom, a kor, a rendszer, amiben nevelődtek? Én a problémák gyökerét az alábbiakban látom: az édesanya és az édesapa hiánytalanul nem pótolható. A telki értelemben vett felnőtté válás nem működik automatikusan. Ehhez kell iga­zán a lelkileg is felnőtt édesa­nya és édesapa. Olyan anya, akinek van ideje a kislányával meggyógyítani a beteg babát, van ideje és türelme közösen kalácsot sütni a nagymamának, van figyelme a vasárnapi süte­ményből adni a magányos szomszédnak. Idő, türelem, sze­retet, figyelmesség, áldozatho­zatal... keresztény értékek. Ke­resztény értékek? Ezek az érté­kek általános emberi értékek, amelyek valamennyi kultúra és vallás alapjaiban léteznek. Az embernek jogában áll nem elfo­gadni, él is a jogával. Volt is ebben az évszázadban két vi­lágháború, hurcolták is ártatlan emberek százezreit gázkam­rákba és még ennél is kegyetle­nebb kivégzőhelyekre, napjaink érthetetlen és értelmetlen gyű­lölködéseit nem is említve. Másrészt: a magyar családok­nak -mindegyikében azért vala­miképp tovább élt a keresztény értékrend, mégis a szülők napi kényszerű elfoglaltsága lehetet­lenné tette a' gyermekeikkel való foglalkozást. Ilyenkor - pontosan a szülői szeretetből fakadó jószándék következté­ben - gyakori az idő és a türe­lem anyagiakra történő átvál­tása. A „megadom a gyerme­kemnek mindazt, amit én nem kaphattam meg” indok alapján bomlik meg a testi-lelki nevelés egyensúlya. Talán ez az oka azoknak az erkölcsi torzulások­nak, amelyeket aztán teljesen általánosítva így fogalmaz meg a társadalom: a mai fiatalokból hiányzik a kötelességtudat, a kudarc elviselése, a küzdeni akarás, a felelősségtudat, a kö­zösséghez való alkalmazkodás stb. Az igazsághoz hozzátartozik a jelen problémája és újabb ve­szélye. A határok megnyitásá­val szinte hetek alatt ellepte az országot a Nyugatról érkező rossz és szenny. Ennek a mi er­kölcsileg instabil ifjúságunk nem képes ellenállni.- Mit veszítettek a családok?- Az eddig össztársadalmi szinten elemzett értékrend csa­ládra vonatkozó részét. Ennek egy-két mutatója: valamikor a nagycsalád, a sok gyermek di­csőség volt. A negyedik és to­vábbi gyermekről is így beszél­tek: gyermekáldás. Most sok esetben „baj”-nak tekintik már a második étet jelentkezését is, a nagycsaládos szülők a legjobb esetben sajnálkozó mosollyal találkoznak.- Mit kellene vállalni és ho­gyan?- Újra fel kell fedezni azokat az erkölcsi értékeket, amelyekre egy egészséges társadalomnak szüksége van. Be kell látnunk: ha beteg a társadalom legkisebb sejtje, a család, akkor maga a társadalom sem tehet egészsé­ges. Hogyan? Hát semmi esetre sem kényszerrel, megbélyeg­zéssel. Sokkal inkább a csalá­dok tisztességes megélhetésé­hez szükséges anyagiak biztosí­tásával, tapintatos és következe­tes tudatformálással és azzal, hogy a leányokból teendő anyákat, a fiúkból teendő apá­kat neveljünk. dr. Michna Ottóné Az oldal a Kecskeméti Lapok közreműködésével készült. Szerkeszti: Ivanics Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom