Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-19 / 15. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. január 19., szerda Olvasószolgálat „Nagy örömünkre szolgál, hogy most már mindennap reggel fél 7-kor megkapjuk az olvasnivalót...”- így kezdi a levelét egy ballószögi előfizetőnk. Napról-napra, ahogy csökkennek a panaszok és a reklamációk, egyre több gratuláció, jókívánság érkezik. Az új terjesztési rendszer a kezdeti zökkenők után - lassan bejáródik, s minden előfizetőnk tapasztalja az előnyeit. „Elkéstem-e?” - kérdezi Kunszentmiklósról egy játékos kedvű előfizetőnk. Expressz levélben küldte a Szerencsekerékszelvényeket. s nagyon bízik benne, hogy még nem maradt le semmiről. A határidő, amit a játék elején közöltünk, éppen aznap járt le, amikor a boríték megérkezett, tehát nem késett el az előfizetőnk. Érdeklődik a díjakról, mivel az újságban csak az első helyezett ajándékát látta. A közeli napokban a nyeremények listáját közzé tesszük, hiszen ezt sokan kérték már, nagyon sokakat érdekel. Visszatérő téma, ebben a rovatban is foglalkoztunk már vele: a levélszekrény hiánya. Kézbesítőink a hajnali órákban -levélszekrény hiányában - a kerítés közé, vagy az ablakba teszik a Petőfi Népét. Sajnos, az újság nem mindig éri meg ott a reggelt, új gazdára lel, elázik, vagy a kutyák lapozgatják. Kiadónk szeretne ■ segíteni a megoldásban, hogy mindenkinek megfelelő helyre kerüljön az újságja, mert ez az „áru” is érték. Megóvni csak addig tudjuk, míg a nyomdából az ügynökségen keresztül eljut az előfizetőig. Előfizetőink, olvasóink számára egy rendkívül kedvező lehetőséget ajánlunk a levélszekrények beszerzésére, a kiadó támogatásával. Néhány napon belül fényképpel be fogjuk mutatni az újságban. Tiszakécskéről többen kérdezik telefonon: Igaz-e, hogy aki most előfizeti februártól az újságot, új előfizető lesz, annak már január hátralevő napjaiban is eljuttatjuk a lapot — ingyen? A hír igaz, nemcsak Tisza- kécskén, a megye más településein is: új előfizetőink már a díj befizetése utáni 1-2 napon belül megkapják az újságot, s attól kezdve folyamatosan. Olvasószolgálatunk készséggel áll rendelkezésükre, a 76/481-391-es telefonszámon továbbra is várjuk hívásaikat. Örömmel fogadjuk észrevételeiket, kérdéseiket, igyekszünk orvosolni reklamációikat. A csomag Szeretnék köszönetét mondani a nyeremény-csomagért. Karácsony este bontottam szét, hogy a család tagjai egyenek belőle. Édesanyám karácsony este almát osztott, én a csomag tartalmát. Szívem szerint halasi csipkét küldenék a szerkesztőségnek, de az drágább, mint az arany, én pedig kisnyugdíjas vagyok. Ha Kiskunhalason járnak nézzék meg a múzeumban a csipkét. Drága, de gyönyörű. Farkas Béláné Kiskunhalas JAVASLATAINKAT NEM VETTÉK FIGYELEMBE A lakosság tiltakozása semmit sem ér? KÁRPÓTLÁSRA VÁRVA Sírkőre kellene a pénz Mi, a gokart-stadion környékén lakók ismét felháborodásunknak adunk hangot a Kecskemét, Búzakalász úti KGST-piac és vásártér kiépítése ellen. Már egy éve tárgyalások, tervmódosítások, egyezkedések folynak a két falu lakói, a piac- igazgatóság, a polgármester és a képviselő-testület között. Aki az 1994. január 10-én, a kecskeméti önkormányzati ülésen jelen volt, meggyőződhetett arról, hogy az ott lakók és környékbeliek tiltakozó aláírása és személyes megjelenése a fórumokon semmit sem ért. Vezetőink nem vették figyelembe a két falu javaslatait, amelyek az előző fórumokon elhangzottak, s amelyek igen hasznosak lettek volna. Szenvedés volt végighallgatni, hogy a város vezetői hogyan fektették kétvállra a két falu lakóit, olyan döntéseket hoztak — és azokat megszavaztatták a képviselőkkel —, amelyek áttekinthetetlenek, és nem egyértelműek. Látni kellett volna az elégedett vezetőket, és a megjelent polgárokat, akik reményüket vesztve, összeom- lottan távoztak. Csendben vonultak ki a teremből, egyetlen sértő szó sem hangzott el a szájukból. A szélmalomharc egyelőre véget ért. Hosszú volt ez a hadakozás mindkét részről és idegileg is kifáradtunk. Most a két falu lakói aggódhatnak a sorsukért. A 246,6 millió forint őrületesen nagy összeg. Mit takarhat ez — kérdezzük joggal. Fele összegből meg lehet valósítani a javasolt helyeken a vásártér és a piac kialakítását. Az egészségügy szenved a pénzhiány miatt, de más, fontos intézmények is. Nincs az országban egyetlen olyan szervezet, amely lefogná azoknak a kezét, akik pazarolnak a közpénzzel? Vagy betekintést nyerhetne egy nagy beruházás jogosságát, megalapozottságát illetően? Köszönetünket fejezzük ki Varga László képviselő úrnak, hogy kiállt mellettünk a végsőkig. Egyedül maradt velünk, az aprópénzűekkel. De hiába szorítjuk filléreinket a markunkban, a nagyok, a gazdagok elveszik, gyér biztonságunkkal együtt eltiporják jogainkat is. Ezúton kérjük a két falu lakóinak nevében is a Petőfi Népe Tisztelt Olvasóit, hogy nyilvánítsanak véleményt még akkor is, ha nem értenek velünk egyet. A Rendörfalu és a Kósafalu nevében: Tóth Benjamin, Kecskemét Búzakalász u. 18/a Nékán Ervinné Baja, Attila utca 2. szám alatti lakos mióta Salgótarjából Bajára került, rendszeresen olvassa lapunkat, és meg van vele elégedve, éppen ezért bizalommal kereste meg szerkesztőségünket, hogy segítsünk kárpótlási ügyében. Mária néni férje 1212 napig volt hadifogoly a Szovjetunióban, amit a Kárpótlási Hivatal elismert, és arról rendelkezett, hogy házastársi jogon havonta 625 forint nyugdíjemelést kap, ami 1992 január elsejétől jár. Ez a határozat megnyugtatta a szívbetegségben szenvedő nénit, és úgy határozott, hogy a visszamenőleg járó pénzből a korábban elhunyt lányának emel síremléket, amely alatt később az ő nyughelye is lesz. Mivel a kárrendezési hivatal a kártérítésről szóló bizonyítványt elküldte a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, Mária néni várta, hogy egyszer csak megjön a postás a pénzzel. Azóta már eltelt lassan fél év, és hiába hívta háromszor is az igazgatóságot, ott mindig azt kérték tőle, hogy adjon fel a határozatból egy másolatot. Ezt ő készséggel meg is tette, mind a háromszor ajánlottan adta fel a borítékot. Legutóbb ezt január 3-án ismételte meg, azóta újra érdeklődött, de az ügyintéző még most sem tudja megmondani, hogy megérkezett-e már a határozat, és mikor lehet szó a tényleges kifizetésről. Az idős asszony most azt reméli, hogy lapunkban megjelenő írás segíthet problémáján, és ha Szegeden jár, nem kell bujkálnia a sírköves elől. Ezért a pénzért ő és családja megszenvedett már. Papp Zoltán Bérezi Géza emlékezete Jegyünk volt, a busz nem jött Piros ötös A vajdasági Zomborban 1894-ben született az a kiváló professzor, aki nagy barátja volt a közös eszperantó nyelvnek, ugyanakkor a magyar anyanyelv egyik legkiválóbb védelmezője. A kiváló nyelvész és tudós maga győződött meg az eszperantó hasznosságáról és kijelentette: „Az eszperantó az egyetlen idegen nyelv, amelyet különösebb előképzettség és nyelv- készség nélkül mindenki elsajátíthat olyan szinten, amely lehetővé teszi a külföldi szakiroda- lomban való tájékozódást is. Az eszperantó él, jelene színes. Hogy jövője a kívánt mértékben terebélyesedjen, hogy a nyelv gyors fokozatokon át mindenki közkincsévé váljék, csak rajtunk múlik. Aki vállalja azt a csekély fáradtságot, hogy a nyelvet megtanulja, nemcsak magának szerez sok örömet, hanem az egész emberiség jobb jövőjének épületéhez illeszt egy építőkövet.” A fentieket hazánkban ezt megelőzően is több tudós, nyelvész magáévá tette, amelynek eredményeként a magyar eszpe- rantisták úttörői között az 1900-as évek elején ott szerepelt dr. Bálint Gábor, a kolozsvári egyetem orientalistája és dr. Kalocsay Kálmán orvos- professzor, akinek írói munkája nyomán a világ eszperantistái megismerkedhettek a magyar irodalom egyik remekével, Madách Imre: Az ember tragédiája című művével. Az idegen nyelvek ismeretére most, amikor a technika óriási vívmányai nyomán közelebb kerültek a nemzetek egymáshoz, még inkább szükség van mint valaha. Ennek kisegítő alapozója lehet a logikus felépítésű, könnyen elsajátítható, közös, baráti nyelv, az eszperantó. Mi, magyar eszperantisták sokat köszönhetünk a száz évvel ezelőtt született Bárczi Géza professzornak, s emlékét kegyelettel őrizzük. Bálint István, Szánk eszperantó-klubvezető Félrevezetik a lakosságot Szeretném az alábbi írást az önkormányzatok és azok figyelmébe ajánlani, akik azt állítják, hogy az önkormányzati lakások bére nem fedezi a fenntartási költségeket. De az emberek nem olyan ostobák, mint egyesek gondolják. Kis fáradtságot kellene venni, és kimozdulni a jól ütött irodákból, és megnézni, miből épített az IKV lakásokat, irodaházakat, majd azokat jó pénzért értékesítette. Én egy hatlépcsőházas házban lakom, ahonnan havonta 100 ezer forintot kasszíroznak be lakbérként és garázsbérleti díjként. És mennyi az, amit a vízdíjból szednek-szedtek össze? Ezt csak akkor tapasztalja az ember, ha vízórát szereltet fel. Kiderül, hogy havonta 16 köbméter plusz vízdíjat fizettettek vele éveken keresztül. Nálunk évi 1 millió 200 ezer forint lakbérbevételből tizenöt év alatt csak egyszer futotta a lépcsőházak festésére. Teljesen leromlaszt- ják a házakat, nem javítanak meg semmit. Illő volna már a lakótelepeken is egy-két házban szétnézni, meglátnák, milyen undorítóak a lépcsőházak. Ézeket a leromlott, tönkrement házakat akarják 50-60 százalékos áron a bérlőkre rásózni. A fővárosban 20-30 százalék a legdrágább lakás még ma is. Ott nem akarják a lelakott lakásokat a forgalmi áron, vagy ahhoz közeli összegekért eladni. K. J., Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL # Az ősi földre nem tartok igényt, de az első éjszaka jogához ragaszkodom! Az alábbi levelet 1993. augusztus 30-án küldtem el a KUNSÁG VOLÁN igazgatójának, aki a mai napig nem válaszolt. H. Katalin. Tisztelt Igazgató Úr! A KUNSÁG VOLÁN Kecske- mét-Arad menetrendszerű járatán utaztam hároméves kislányommal 1993. augusztus 18-án Kecskemétről Aradra. A jegyváltáskor a vezető kérésemre elmondta, hogy ha ugyan- ezen a járaton szándékozom visszautazni, akkor oda-vissza (retur) megvehetem a menetjegyet. Közöltem, hogy a jövő héten hétfőn, augusztus 23-án szeretnék visszautazni. Azt válaszolta: semmi akadálya, a járat akkor is jön, a jegy hatvan napig érvényes, de nem ő lesz a vezető, a két jegyet adjam majd oda a kollegájának. Közölte még azt is, hogy a járat román idő szerint 14 óra 45-kor indul vissza Aradról. Augusztus 23-án 14 órakor kimentünk a buszállomásra, ahol e buszt nem láttuk. Először Az alábbi kéréssel fordult hozzánk egy kunbajai olvasónk: A következő válaszlevelet szíveskedjenek leközölni lapjukban, amennyiben szólásszabadság és demokrácia van. A Petőfi Népe 1994. január 7-én megjelent cikkre, amelynek címe: Kunbaján perlik az önkormányzatot. Én is kevés jövedelemből élek, de véleményem szerint a kunbajai önkormányzat képviselőtestülete helyesen járt el, amikor kiegészítést szavaz meg, valamint elutasít vélelmezett jövedelem esetén, és nem hozza előnyösebb helyzetbe azt az illetőt, akinek csak pár forint hiányzik az 5 280-ból. Meg kell tekinteni most a falut, hogy az utóbbi években mennyi kövesút épült a községben, telefonhálózat létesült, új buszmegálló és még sorolhatnám. A rendszerváltás előtt semmire sem futotta az előző faluvezetőknek. Igen szép teljesítmény ez Krizsán István fiatal 1994. január 4-én csizmát vásároltam Kecskméten, az Ado- nisz cipőboltban. A kirakatban 2 400 forintért kínálták a csizmát, az üzletben 3 000 forintot számláztak. A számlázás előtt pár perces vita zajlott a két eladó között az árról, mert az egyik ezt, a másik azt tartotta helyesnek. Február 5-én a kirakatban továbbra is 2 400-ért kínálták a csizmát. Február 6-án reklamáltam és kértem vissza a 600 forint különbözetet, mert úgy éreztem, megkárosítottak. De sem a pénzt, sem a vásárlók könyvét nem kaptam meg. Sőt, egy Tisza Volán-busz vezetőjétől érdeklődtünk, aki azt mondta, hogy fa buszunk már elment. Mi ott álltunk rokonaimmal leforrázva. Később érdeklődtünk a forgalmi irodán, ahol azt mondták, hogy a kecskeméti járat nem jött be, várjunk türelemmel egy, szintén a járatról lemaradt kecskeméti útitársammal. Aradi rokonaimnak aznap el kellett utazniuk, szállodára már pénzem nem volt, élelmiszerünk elfogyott. így az utolsó mentőövbe kapaszkodva felszálltunk 17 órakor az előbb említett Tisza Volán-buszra, a szegedi járatra. Szegedre érkezve taxival elsiettünk a vasútállomásra, ahonnan öt perc múlva indult a gyorsvonat Kecskemétre. A kényelmes aradi felszállás és kecskeméti leszállás helyett igen kényelmetlenül utaztunk a a hároméves kislányommal, és a csomagjaimmal. Kérem a felmerült 625 forint többletköltségem megtérítését. polgármestertől, akinek más egyébre is van gondja, nemcsak arra, hogy a különböző segélyeket és támogatásokat szórja. Ánnál is inkább, mert sok olyan ember van — tisztelet a kivételnek — aki pazarló, és nem tudja beosztani a pénzét. De olyan is akad, aki nyugati kocsival jár, és havonta felveszi a „jogos” jövedelempótló támogatást. A lemondott képviselőt véleményem szerint nem ez indította döntésében, hanem egyszerűen nem volt hajlandó vállalni a népszerűtlen döntést. Pedig aki egyszer jelölteti magát képviselőnek, igenis annak vállalnia kell a népszerűtlen döntéseket is. Mindez csak arra irányul, hogy lejárassa a kunbajai önkormányzatot és persze a közelgő választásokra is jó fogás. Az előző választások előtt is így volt. Most úgy látszik, ismét megkezdődött Kunbaján a választási harc. K. P„ Kunbaja a pénztáros minősíthetetlen hangon beszélt, kiabált velem. Reklamálásomra viszont villámgyorsan kicserélte a csizmán az árcédulát. Hogyan lehet az, hogy az üzletben drágább az áru, mint a kirakatban. Mert nemcsak én jártam így. A legmegdöbbentőbb, hogy január 16-án újra 2 400 forintért kínálják a csizmát, csak ennek fekete a színe, a barna csizmán, amilyet én is vásároltam, jelenleg nincs ár kitéve. Vajon ez mennyibe kerülhet az üzletben? Név és cím a szerk.-ben. Elnézésüket kérem, de nagyon szeretném, ha ez a pár soros írásom a Petőfi Népében megjelenne, sok ember okulására. Azért gondoltam a megjelenésre, hogy ne csak a rossz dolgokról írjunk, hanem becsüljük meg a jókat is. Én bajai lakos vagyok és ti- zedmagammal — valameny- nyien nyugdíjasok, fájós lábúak — vártuk a lőkertsori buszmegállóban a reggel fél kilenckor érkező nyolcas buszt. De nem jött. Már háromnegyed kilenc volt, amikor úgy döntöttünk, hogy elindulunk a Pásztor utcai buszmegállóba, mivel templomba akartunk menni és nem akartunk elkésni. Megálltunk a Pásztor utca sarkán, hátha mégis jön a lőkertsori buszjárat. Egyszercsak látjuk előbukkanni a buszt, amiben egy asz- szony ült, s meglátott minket. Azonnal szólt a vezetőnek, aki dudált, visszatolatott, és mi sietve felszálltunk, hálás szívvel megköszönve jó cselekedetét a sofőrnek. Majd a városba érve, egymásnak boldog újévet kívánva elköszöntünk egymástól. Ez az ember — mármint a buszvezető — szeretetből és becsületességből csillagos piros ötösre vizsgázott. özv.Tóth Gyuláné (és kilenc nyugdíjas társa) Baja, Csónak utca 10. Hálás vagyok Hálás szívvel mondok köszönetét a Petőfi Népe szerkesztőségének, minden belső és külső munkatársának, akik lehetővé tették idős koromra ezt az örömet és kényelmet. Reggel fél hétkor már a kisablakom rácsa között van a sajtó, amit én úgy szeretek, már az ágyban olvashatom, mint nagyon régi olvasója a Petőfi Népének. Külön köszönetét mondok annak a kedves fiúnak, aki felénk kihordja az újságot. Batka Ferencné Tiszakécske Móricz Zsigmond u. 4. Ezerből egy A Petőfi Népe január 12-én megjelent számában olvastam a Marad a lap és Anyu című írást. Asszonyom! Ha abban a korban lennék, mint Ön, megkérném, hogy kommendáljon nekem is egy olyan embert, mint az Ön férje. Mert amikor én dolgoztam és hazaértem, azt sem tudtam, hogy mossak-e, főzzek-e, vagy etessem a jószágot. Éjszaka befőztem, másnap reggel mentem dolgozni. Az Ön férjének a kezeit kellene megcsókolni és megköszönni, hogy mindazt megcsinálja, amit ír. Mert ilyen ember talán minden ezredik, ha lehet. Mifelénk a férfiak csak isznak és csavarognak. Egy hűséges olvasó Vélemény Kunbajáról MIT MUTAT A KIRAKAT? Kint is más, bent is más az ár
