Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-27 / 277. szám
*993. november 27., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN Eltávolított ágyékkötők NYOLCVANÉVES RADÓ VILMOS, A LEGENDÁS SZÍNIDIREKTOR Egy kecskeméti ember, akit mindenki szeret • Radó Vilmos, szeretett felesége, Mojzes Mária színésznő képe előtt, kecskeméti otthonában. Vili bácsi. Inkább fogalom, mint név Kecskeméten. A színházi világban pedig mérték. Ha lenne Magyarországon színidirektor-képzés, akkor valószínűleg az államvizsgán három tételben szerepelne Radó Vilmos. Örülnének is ennek a hallgatók, mert Radótanban puskázni nemcsak lehetetlen, de nem is érdemes. Mint Vili bácsi nemegyszer elmondta, a jó színházhoz csak két dolog kell, jó műsor és jó társulat, ő éppen ennek a látszólag pofonegyszerű dolognak megvalósításában utánozhatatlan. Mert a jó műsorért számtalan kockázatot vállalt, a jó színészekért pedig a világ végére is elment, ha kellett. Most nyolcvanéves.- Mi az a színészdinasztia?-Én azt tudom, hogy nekem az ükapám is színész volt, édesanyám még játszott, amikor viselős volt velem, minden testvérem - tízen voltunk - más városban született, én születtem csak a mai Magyarország területén, Sümegen. Ott születtek a gyerekek, ahol éppen járt a társulat. Egy újságban megjelent, hogy én a díszletek közt fogantam. Ez lehet, hogy igaz is.- Színészdirektorságot viszont nem lehet a génekben örökölni, pedig önt mint igazgatót tekintik legendásnak, nem mint színészt- Én színész szerettem volna lenni, meg is voltam győződve arról, hogy zseniális vagyok. Két szerepálmom volt, a Lucifer és a Liliom. A Luciferért még Debrecenben, amikor táncosboj és kardalos voltam 1932-ben, lefizettem a főszereplőt, hogy legyen beteg - akkor ezt is lehetett, ma már bonyolultabb a helyzet -, de a beugrásomkor nem jól értettem a súgót az egyiptomi színben, s valami nagy marhaságot mondtam. Levettek. A Liliomot is játszottam, az ellenségeim dicsértek, a barátaim azt mondták, hogy ne folytassam. Inkább a barátaimnak hittem akkor is, pedig minden táncoskomikus azt hiszi, hogy ő jó. Én se vagyok kivétel. Talán abban, hogy beláttam, van nálam jobb is. Alighanem ezért vállaltam el az igazgatóságot, illetve hagytam magam rábeszélni a saját színház alapítására. Egy katonatársam, tompái malmos mindenáron meg akarta hálálni, hogy a háborúban megmentettem az életét. Pedig csak a kötözőhelyre vittem, amikor megsebesült. Tőle kaptam kölcsön pénzt, amikor nagy nehezen rászántam magam, hogy saját színházat vezessek. Aztán államosításkor persze a szó szoros értelmében mindent elvettek, egy gatyám maradt csupán, de nem panaszkodom, mert a kárpótlási jegyekből a panellakásomnak majdnem kifizethetem a negyedét.- Megírták már, hogy önnél kezdték Kecskeméten a legjobb színészek a pályát, vagy hogy önben bíztak, mert a tehetséget mindig kisegítette. Alighanem saját érdekből, nem?- Dehogynem. Ez az elveimből adódik, amit már mondtam is, jó társulat kell. Nem akarom fölsorolni azokat a színészeket, akiket szeretek, mert nincs erre hely, de köszönöm nekik, ha nem felejtettek el. Amíg a kecskeméti színházat vezettem a magyar drámák és a jó magyar színészek érdekeltek, ebből sok konfliktusom is támadt, de nem érdekelt. Tizenhét évig voltam itt igazgató, amikor beteg lettem, 1973-ban határoztam el, hogy nyugdíjba megyek, de hogy két éven belül már másodszor ünnepelnek, mint nyolcvanévest, azt már túlzás.- Milyen érzés az, ha valakit mindenki szeret?- Csodálatos. Nem tudom, minek köszönhetem, talán annak, hogy engem már akkor is Vili bácsinak szólítottak, amikor fiatalabb voltam annál, aki bácsizott, a kofával és a főorvossal ugyanúgy tegeződöm a városban. Jóban vagyok az emberekkel, szeretek is itt élni, már másutt nehezen tudnám elképzelni.- Megengedi, hogy a boldog születésnapot kívánva még elmondhassak olvasóinknak egy anekdotát önről, mivel aki ismeri, tudja, hogy milyen nagy barátja a női nemnek?- Igen, de csak finoman. Nemrégiben Vili bácsival beszélgettem a főtéren és elment mellettünk egy húsz év körüli gyönyörű lány. Vili bácsi utánanézett és fölsóhajtott: - Ó, ha még egyszer hetvenöt éves lehetnék! H. Z. Nemcsak a rárakódott vastag piszoktól, hanem a prüdéria hordalékától is megszabadítják Michelangelo egyik fő művét, a Sixtusi kápolna mennyezetére festett Utolsó ítéletet Fabrizio Mancinelli, a Vatikán főrestaurátora közölte, hogy eltávolítják azoknak a dúsan redőző ágyékkötőknek a jelentős részét, amelyekkel az évszázadok folyamán takarták el a Michelangelo által eredetileg anyaszült meztelennek megfestett, későbbi korok ízlése szerint azonban megbotránkoztatónak talált figurák intim testrészeit. A hatalmas, 180 négyzetméternyi freskón összesen 38 „gatyás” alak van. Minden valószínűség szerint megmaradnak a Szent Pétert és Keresztelő Szent Jánost takaró, Daniele da Volterra, Michelangelo tanítványa által a XVI. században festett, s művészi értéket képviselő leplek. Megszabadítják viszont a freskót azoktól a ruhadaraboktól, amelyek később, a XVII. és XVIII. században, kevésbé jelentős mesterektől kerültek a falra. E figurák lemeztelenítését az is indokolja, hogy az ágyékkötőket akkor festették rájuk, amikor az eredetiek már elpiszkolódtak, s tónusuk e piszkosabb - sötétebb - árnyalathoz igazodik. A michelangelói alakok viszont most a restaurálás után visszanyerik eredeti, élénk színűket, s a sötét kendők zavaróan elütnének a freskó többi részétől. A sötétebb árnyalatok egyébként nem az idősödő Michelangelo pesszimista hangulatát tükrözik, hanem az évszázadok folyamán a poros levegő, a gyertyafüst és az oxidáció következtében rárakódott piszok. Élethű másolat a jégemberről Az 5300 éves ,jégembert” 1991-ben találták meg. Most John Curche művész tudós erőfeszítéseinek köszönhetően élethű másolat készült a jégember fejéről. A héten már be is mutatják Denverben. — Egy csontvázat úgy lehet olvasni, mint egy könyvet — mondotta Curche. A jégember 158 cm magas ' Volt, s 25. éS‘40.'étfe között vtísZtetteéletét. Jobb lábán csizmát is találtak. A fejmásolatot kilenc réteg plasztikból készítették. Mind a kilenc réteget külön festették át, hogy élethű legyen. - Nem akarom, hogy mosolyogjon, vagy mérgesen nézzen — jelentette ki Curhce a Reuter brit hírügynökség tudósítójának. Curche egyébként Steven Spielberg egyik tanácsadója volt, amikor a Jurassic Park című filmjében dinoszauruszokat keltett életre. A másolathoz 700 számítógépes felvételt készített és tudóstársaival együtt 750 órát töltött a laboratóriumban a munkálatokkal. Annak köszönhetően, hogy a lelet felfedezése alkalmával hajra is bukkantak, Curche tudta, hogy a jégembemek hullámos, sötétbarna haja volt. Rövid szakállt is viselt. Fogai jelentős mértékben elhasználódtak. Ez azt bizonyítja, hogy fogait nem csak evésre használta. Attila az Operaházban • Részlet az előadásból. Jövő ősszel a rockopera mint műfaj, bevonul a Magyar Állami Operaházba. Repertoárdarabként szerepel Szörényi Levente — Nemeskürty István szövegkönyvének felhasználásával, Lezsák Sándor verseivel — Attilája. A rendező producer elképzelhetőnek tartja, hogy részben a változó helyszín eltérő körülményei miatt, egy újabb, talán néhány slágeresebb számmal bővített változat kerül a közönség elé. A mű alkotói bíznak abban, hogy az Attila szigeti előadásról készített, karácsonykor, december 25-én késő este látható tévéfilm újabb híveket toboroz az augusztus 20-án bemutatott történelmi dalműnek. Színésznő az árva elefántok mamája • Marion Garai kedvenc elefántja társaságában. A zürichi Marion Garai 1991 nyarán kényelmes svájci otthonából Déi-Afrika isten háta mögötti vidékére költözött. A szenvedélyes elefántkutató a 20 ezer hektárnyi területű Venetia Limpopo Nemzeti Rezervátumban dolgozik. A legközelebbi falu autóval fél óra alatt érhető el, napokig embert sem lát. Kunyhója 10 méter magasan egy fára épült. Tábori ágyban, hálózsákban alszik, s nincs annál szebb — állítja —, mint hajnalban elefánttrombitálásra ébredni. Marion színésznő, Svájcban és Németországban jelentős sikereket aratott. Pályamódosítása meglepő, beiratkozott a zürichi egyetem zoológiái szakára. Sri Lankában, Indiában és Afrikában, természetes környezetükben figyelte meg az elefántokat, majd a zürichi, a stuttgarti és a berlini állatkertben tanulmányozta a fogságban lévő ormányosokat. Diplomamunkája 1990-ben készült el, címe: A nőstényelefántok fogságban. Az elefántoknak igen fejlett társadalmi rendszerük van — magyarázza —, az elefántanyák messzemenően segítik egymást, együttműködnek, közösen gondoskodnak a kicsinyeikről. Az elefántbébik, ha elvesztik az anyjukat, nagyon szenvednek, hiányolják a szülői szeretetet. 1992-ben az elefántkutatónő információs központot létesített, itt az elárvult elefántokra vonatkozóan minden adat megtalálható. Tavaly 17 nemzeti parkot és vadállatfarmot járt végig Dél-Afrikában Marion Garai, feltérképezte a helyzetet, tanácsokkal szolgált. Rádióadóval felszerelt nyakörvet helyezett egy elefántcsoport állataira, ennek segítségével értékes új ismeretekhez juthat. A jelzések alapján akár hajnali négykor is kísérleti állatai után ered. Kezdetben az elefántok bizalmatlanok voltak, ma már természetesnek veszik „barátnőjük” jelenlétét, közelségét. „Elfogadtak, és ez jó érzés — mondja büszkén a kutatónő —, megismerik a hangomat, tudják, nem kell félniük tőlem”. Doktori disszertációját a svájci nő a pretoriai egyetemen védi meg. „Az árva elefántoknak anyára van szükségük (nyolcéves korukig táplálja, szoptatja őket az anya!). Állatkertek, cirkuszok idősebb, tapasztaltabb elefántjait szeretnénk pótmamaságra rábírni. Marion Garai meggyőződése, hogy ez sikerülni fog. Huszonhárom árva elefántot egy matriarchára bíztak. A 19 éves elefánttehén néhány hét alatt elfogadta a csoportot, szorgalmasan szoptatja az óriásbébiket. Önállósodó First Ladyk • Hillary Clinton Hillary Clinton, aki a Fehér Házba történő beköltözése után nemcsak az egészségügyi reform megvalósításának sokat vitatott ügyében vállalt szerepet, de nevét is megváltoztatta (Hillary Rodham Clinton lett, viszszavéve a sikeres ügyvédi pályáját jelképező lánynevét) iskolát teremtett. Mind több First Lady vállal a protokolláris formaságon túl önálló szerepet. Ana-Milena Gáviria, a kolumbiai elnök felesége vezeti az ország családvédelmi központját, tevékeny környezetvédő, s Colfuturo néven létesített alapítványa tehetséges diákok külföldi tanulását segíti. Marike de Klerk, a dél-afrikai elnök felesége a hátrányos helyzetű nők érdekében tevékenykedik, s küzd a faji megkülönböztetés ellen. Nur, jordániai királyné egyebek mellett a kórházakért és gyermekotthonokért munkálkodó alapítvány elnöke. Civakodó nővérek 0 Caroline hercegnő Caroline monacói hercegnő, aki szívesen időzik a franciaországi Provance-Saint-Remy-ben található birtokán, új szomszédra számít. Húga, Stephanie tárgyal egy 300 négyzetméteres udvarház megvételéről, amely nem esne messze nővére „rejtekhelyétől”. A Void úgy értesült, hogy nemcsak helyileg szeretne közel kerülni Caroline-hoz, hanem fátylat kívánna borítani a családi viszályokra. Caroline azonban ennek cseppet sem örül, s egyelőre még nem tudott megbocsátani 28 éves húgának, amiért az nős testőrét választotta élettársául, majd kész helyzetet teremtett a monacói udvari szabályok szerint „törvénytelen” fiúgyermek megszülésével. Caroline azt nehezményezi, hogy Stephanie magatartásával rendkívüli módon bántotta apjukat, Rainier herceget, s lejáratta Monaco jóhírét a miniállam határain kívül. A halál arany hídja Kim Au kiállt a híd korlátjára. A húszesztendős asszony lenézett a huszonhárom emeletnyi mélységbe, majd levetette magát. Száznegyven kilométeres sebességgel csapódott a vízbe, a parti őrség emberei már csak szétroncsolódott testére bukkanhattak rá. A hivatalos jegyőzkönyvekbe pedig belekerült: Kim Au a Golden Gate 938. áldozata 1937 óta. A város vezetői nem örülnek a Golden Gate kétes hírnevének. Igyekeznek valamit tenni a sorozatos öngyilkosságok ellen — az utóbbi időben háromhetente következik be újabb és újabb tragédia —, de nem sok sikerrel. Korábban felmerült egy két és fél méter magas korlátépítésének ötlete, de ezt végül esztétikai és anyagi megfontolásokból elvetették. Frank Jordan polgármester jobb híján egyelőre telefonokat állíttat fel a hídon, amelyek közvetlen összeköttetésben vannak lelkisegély-szolgálatokkal. A hatóságok különösen félnek a közelgő ezres számtól, mert még emlékeznek a korábbi tragédiákra, amikor tizennégy életunt vetélkedett a híd 500. áldozata „büszke” címéért. Olyan is akadt, aki a félezres számot a pólójára írva készült a halálba, de őt az utolsó pillanatban lerángatták a korlátról, így a kétes dicsőség egy Stephen Hoag nevű férfiúnak jutott. Persze tudni kell: szinte bizonyos, hogy az öngyilkosok tényleges száma már most jóval meghaladja az ezret. Az elmúlt évtizedek során ugyanis 422 személy tűnt el, akik valószínűleg a híd áldozatai, csak éppen senki nem látta öngyilkosságukat, s a holttestek sem kerültek elő. Végül még egy adat a Golden Gate 1937 óta íródó történetéből: az ötvenhat esztendő során tizenkilenc olyan szerencsés életunt akadt, aki túlélte a halálugrást. Szekeres Tamás 5 A TARTALOMBÓL összeillik két ember vagy nem? 6. oldal Van, akit zavar a hangzavar 6. oldal A szobanövények gondozása 6. oldal A macskavilág kényesjátékos arisztokratái 6. oldal Az egypetéjű ikrek titka 6. oldal Eltakarni a lábat tilos! 7. oldal Jól öltözött, aki sok göncöt hord 7. oldal Spárgaételek - ínyenceknek 7. oldal Szépitöszer a konyhából 7. oldal Az árulkodó szem 7. oldal Rejt vény fej tők figyelmébe A novemberi Rejtvénymagazin megfejtése: 1. Ha nem kapok azonnal enni, akkor megmondom, hogy ki a gyilkos. 2. Ön kettős életet él, ezért dupla honoráriumot kell fizetnie. 3. Ebben a sátorban mondta valaki, hogy a tehén büdös. 4. A bécsi asszonyok; Friderika; Tavasz; Garabonciás; A kék mazúr. 5. Úgy látom drágám, hogy vettél magadnak egy új cipőt. 6. Hajnaltól délig a tengeren, Egy faun délutánja, Hullámok játéka. Az első díj nyertese: Papp Anikó, Kiskunhalas, Pf. 176. Második díj nyertese: Lantos András, Kiskunfélegyháza, Asztalos J. u. 17. ÍV. 13. Könyvcsomagot nyert: Jámbor János, Kunszentmiklós, Szabadság út 21. A november 20-ai keresztrejtvény megfejtése: Három dolog soha nem tér vissza: A kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap. Nyertesek: Fazekas György, Jánoshalma, Kossuth u. 5.. Máténé Födi Éva, Kiskunmajsa, Or u. 54., Szabó Mária, Kecskemét, Borostyán u. 3., Takács László, Baja, Varsa u. 1. Testőrök őrzik a papot A szicíliai Palermo egyik templomában, amikor a Miatyánkot imádkozzák a misén, a plébános a kötelezően előírt szöveget egy mondattal kibővíti: „Szabadíts meg bennünket a maffiától.” Turturro atya persze nem csak az égiektől vár segítséget, s éppen emiatt is tartanak a hatóságok attól, hogy a bűnszövetkezet elteszi láb alól a legfegyvertelenebb ellenfelét. Olaszországban nemcsak az ügyészeket, bírákat, nyomozókat kísérik fegyveres testőrök, hanem őrzőket rendeltek papok mellé is. Az intő jelet nem is régen adta meg az alvilág: Puglisi atyát, szintén szicíliai papot, hidegvérrel lelőtték. A tettest azóta is keresik. Ismeretes, hogy négy pap levelet írt a pápának, arra kérve hogy tisztítsák meg a plébániákat a maffiafertőzéstől, merthogy a szervezett alvilág már oda is befészkelte magát. Dehát mi is a bűne Turturro és Garau plébánosoknak? Mindketten úgy döntöttek, hogy papi működésüket összekapcsolják a maffia elleni küzdelemmel, a törvényes jogokra bátorítják a hívőket, akik voltaképpen az alvilág szabályai szerint élnek. Turturro nem akar látni játékfegyvereket sem a gyerekek kezében, labdát ad nekik, hogy így is távol tartsa őket e halálos szimbólumoktól. Mi több, az elhunytakra való emlékezés napján azt kéri, hogy minden játékfegyvert vigyenek a plébániára, ahol az udvaron az összesét elégetik. „Én, aki arra buzdítom az embereket, hogy ne fogjanak fegyvert, s hogy a játékpuskákat, pisztolyokat is égessék el, négy testőr felügyelete alatt teszem a dolgomat, akik csőre töltött géppisztollyal állnak mellettem!” Éjjel-nappal őrzik a papokat, noha tiltakoztak ellene. „Az Evangélium megvéd bennünket” — mondták. Az ügyészség azonban tudja, hogy a Bibliánál hatásosabb a mindig lövésre kész fegyver.
